Esztergom és Vidéke, 2004
2004-08-19 / 33-34. szám
2004. augusztus 19. 9 Emberi sorsok: Kései vendég Ágnes két kezét lazán az ölébe ejtve fátyolos szemmel ült a veranda ablakánál. Alkonyodott. Odakint csepergett az eső, és egyhangúan zenélt az ereszcsatorna, mintha a mulandóságot sugallná... Az udvar felől autóbúgás hallatszott. Az asszony egy félfordulattal kitekintett az ablakon: Ádám volt, a félje. Többnapos üzleti útjáról tért haza. - Hát teveled mi történt? - sietett az asszonyhoz a férfi, miután felöltőjét a fogasra akasztotta. Ágnes vállat vont, mintha nehezére esett volna a beszéd. - A gyerekek jól vannak? - Jól. Fent vannak a szobájukban - szólalt meg Ágnes visszafogottan, közben egy levelet nyomott a féije a kezébe, aki hol az asszonyra, hol pedig a kezében tartott furcsa borítékra tekintett értetlenül, majd a világosság felé fordulva sebtében olvasni kezdte. Mikor befejezte az olvasást, helyet szorított magának a padon, az asszony mellett. - Ha nagyobb baj nincs, erre boríts fátylat... vagy, ahogy gondolod, nem akarlak befolyásolni. Sajnálom, hogy nem voltam itthon. Furcsa, hogy nálunk mindig akkor történik valami, amikor távol vagyok... Hogy is volt ez az egész... nem is tudom minek mondjam... talákozás? Ágnes ültében kihúzta magát, mély lélekzetet vett, mintha erőt gyűjtött volna magának, aztán halkan, fátyolos hangon megszólalt: - Tegnap történt, késő este volt már, éppen lefeküdni készültem, mikor csengettek a kapun. Kimentem, s egy nő állt az ajtóban. Kocsival volt, szállás után érdeklődött. A hatos szobát nem foglalta el senki, illetve délután lemondták. Kiadtam neki. A hölgy teát kért, amit kívánságára az ebédlőben tálaltam fel. Kért, hogy maradjak mellette, amíg ő elfogyasztja a teáját. Bár fáradt voltam, maradtam, mert szimpatikusnak tünt a közvetlensége. Megkérdezte, hogy mikor mentem férjhez, hány gyerekünk van, jól élünk-e, és hogy jól megy-e a panzió. Kérdéseire szívesen válaszoltam, mert úgy láttam, őszintén érdekli amit mondok... Képzeld, még az alvó gyerekeket is megnézte. Odaállt az ágyuk elé, és hosszan, szótlanul nézte őket, mintha sajátjai lettek volna. Kint az ajtó előtt megszorította a kezemet, és halkan, fátyolos tekintettel a szemembe nézve csak annyit mondott, vigyázzak nagyon rájuk. Magáról azonban egy szót sem ejtett. Még arra a kérdésemre sem reagált, hogy miért éppen a mi panziónkat választotta. Ügy tett, mintha nem hallotta volna. Beszélgetésünk közben észrevettem, hogy többször is rajtam felejteti a tekintetét, közben szelíden mosolygott, majd elmélázva, halkan megjegyezte: szép pár lehetünk a féijemmel. Valami különös, megmagyarázhatatlan figyelem, és melegség áradt belőle felém. Kissé furcsáltam is, különösen miután felkísértem a szobájába, és megállt az ajtóban. Barátian, mint akik ki tudja mióta ismerik egymást, kezet nyújtott, s úgy tűnt, mintha ezzel búcsúzott volna tőlem. Nőtől szokatlan, meleg szorítást éreztem. Nehezen engedte el a kezem, kezdtem kellemetlenül érezni magam. Észrevehette, mert nyugtatólag rámmosolygott, és enyhén megpaskolta a karomat... Nehezen tudtam elaludni, folyton az asszonyon járt az eszem. Egy idő múlva fel is keltem, lenéztem az udvaron parkoló kocsikra, hogy rendben van-e minden, s ahogy elmentem a hatos szoba előtt, bentről visszafolytott zokogást hallottam. Halkan, hogy a többieket ne zavarjam bekopogtam, de semmi választ nem kaptam. A sírás is hirtelen abbamaradt. Reggel hiába vártam, a hatos vendég nem jött reggelizni. A történtek után némi szorongással mentem fel hozzá, hogy megnézem, de üres volt a szobája, a látottakból arra következtettem, hogy már elment. A fekhelyét úgy találtam, ahogy lefekvéshez előkészítettem, érintetlenül. - A kocsiját hogy tudta kivinni? - Kint hagyta a ház előtt. A kapukulcsot meg, ahogy máskor is szoktuk, belülről a zárban hagytam... Egy kézzel címzett borítékot találtam az asztalon, és ezt a csekket, százezer dollárról. - A levélben, mintha lenne is utalás a pénzre... No lássuk csak, megkeresem... Vagy gondolom, túl vagy már rajta. - Nem vagyok túl, mert mikor megláttam, hogy ki írta, éppen csak átfutottam a sorokat. Nem volt lelki erőm végigolvasni. Reggeltől csak a történteken jár az eszem. Ez a váratlan fordulat megzavart. Magamban én már lezártam a múltamat, s most mégis úgy érzem, mintha egy nehezen behegedt sebet tépett volna fel bennem. - Ha úgy gondolod, felovasom... Az asszony megadóan vállat vont, és lesütve szemét, alig láthatólag biccentett a fejével. - Nem bánom mondta halkan, rezignáltán, mintha valami végzetszerűséghez adta volna a beleegyezését. „ Ágnesem! Én vagyok az a nő, aki ha nem hagy el, most anyádnak szólíthatnál. Tudom, nem vagyok méltó rá. És azt is gondolom, hogy a bűnömért sokat szenvedtél, de ami engem illet, Isten nem felejti vétkemet. Zokszó nélkül viseltem, és viselem ezután is a büntetéseit... Táncosnő voltam egy pesti lokálban, ahol belém szeretett egy amerikai újságíró.Egy mámoros éjszaka gyermeke lettél. Joe nem vállalt, szerettem őt, s miatta lemondtam rólad. Magával vitt Amerikába. Sokáig azt reméltem, hogy Joe megenyhül irántad, és magamhoz vehettek, de nem ez történt. Nagyon magányos voltam, és vagyok ma is. Szerettem volna, ha egy testvéred is születik, de közben megbetegedtem, és nem vállalhattam... Harmincöt éve nincs olyan nap, hogy eszembe ne jutnál. Tudom, sovány vigasz, magyarázkodásnak is gyenge érvek ezek... Mellesleg súlyos szívbeteg vagyok, érzem, hogy nem sok van hátra az életemből. Ezért, meg másért is elhatároztam, hogy mielőtt meghalok, életemben még egyszer látni foglak. Hosszú hónapok nyomozása alapján jutottam el hozzád. Örülök, hogy nélkülem is boldogulsz... Hagyok itt egy kis pénzt, tégy vele amit akarsz... Ha tudsz, bocsáss meg lányom, az Isten is megbocsát a vétkezőknek. Annabell." Miután Ádám bejezte az olvasást, pecekig hallgattak. Egy idő múlva Ágnes törte meg a csendet: - Én megbocsátok, soha nem is nehezteltem rá... Nem ismertem, nem tudtam kihez kötni a gondolataimat sem. Magamban formáltam meg őt. Az intézetbe, ahová betett, mind hasonsorsú gyerekek voltak. Akadt, akit rendszeresen meglátogatott az anyja, engem soha senki, pedig mennyire vártam. Próbáltam elképzelni, hogy milyen is lehet. Minden vasárnap azt hittem, egyszer majd engem is szólítanak, hogy menjek, mert látogatóm van. Olyanról is álmodoztam, hogy majd értem jön, megfogja a kezem, és kivezet azon a magas, vasrácsos ajtón, ami mögé elrejtett... - Eddig miért hallgattál ezekről?... - kérdezte a férfi. Ágnes nem válaszolt. - Visszaküldjük a pénzt? - szólalt meg ismét Ádám. - Nem tudjuk a címét. Későre járt már az idő amikor érkezett, és úgy gondoltam, majd reggel végzem el az adminisztrációját... - Akkor mi legyen vele? - Felajáljuk egy gyermek-alapítványnak - Annabell nevében. Talán így törleszt valamit az adósságából... Ádám szótlanul vállat vont. Ágnes közelebb húzódott emberéhez; jó volt érezni a melegét, és tudni azt, hogy nincs egyedül: tartozik valakihez, és hozzá is tartozik valakiSzirmai Károly A múlt tárházaiba berobbant az informatika Napjainkban a számítógépes adatfeldolgozások és nyilvántartások korában, amikor szinte minden információt és adatot számítógépen egy-két kattintással elérhetünk - akár anélkül is, hogy kimozdulnánk otthonunkból -, egyre fontosabbá válik a „múlt tárházainak": a könyvtáraknak, a múzeumoknak és a levéltáraknak a felzárkózása a világhálón információkat szolgáltató intézmények sorába, és egyre nagyobb szükség van a rohanó világ információs igényeinek kielégítésére. Hazánkban a nagyobb könyvtárak (OSZK, megyei és városi könyvtárak) katalógusaikat már elérhetővé tették a világhálón, így otthon ülve, nyugodtan böngészhetünk, kereshetünk bennük. Az Országos Széchényi Könyvtár honlapján keresztül a (www.oszk.hu) eljuthatunk más könyvtári adatbázisokba: például a tatabányai József Áttila Megyei Könyvtár katalógusába is. (www.jamk.hu). Az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárának katalógusa a napokban jelent meg CD-ROMon, az Arcanum Adatbázis Kft. közreműködésével. A kézirattár anyaga gazdag forrásbázis az irodalomtörténettel és művelődéstörténettel foglalkozók számára. Az adatbázis tartalmazza az Országos Széchényi Könyvtár latin nyelvű kódexeinek, újkori latin nyelvű kötetes kéziratainak, a magyar nyelvű kötetes kéziratoknak, a vegyes nyelvű 1950 utáni (német, francia, olasz, angol, görög stb.) kéziratoknak a katalóguscéduláit és a levelestár, a kisebb hagyatékok, irattárak céduláit. Az eddig külön kezelt állományrészek katalógusai az adatbázisban most együttesen kereshetők. A címszavas keresés mellett az egész szöveg valamennyi szavára lehet keresni. A könyvtárak, múzeumok mellett a levéltárak is honlapokkal, az adott intézményben található levéltári anyag úgynevezett fondjegyzék közzétételével próbálnak információkkal szolgálni. Az esztergomi Megyei Levéltár honlapja is elérhető a www.kemarchiv.iif.hu címen. A weblapok mellett egyre népszerűbbé válnak a CD-ROM-okon megjelentetett különböző adatbázisok, amik az adott levéltár, könyvtár őrizetében lévő iratok feldolgozásával, közzétételével jönnek létre. A Magyar Országos Levéltár és a már említett Arcanum Adatbázis Kft. 2000-től folyamatosan dolgozza fel és jelenteti meg CDROM-on a Magyar Országos Levéltár Magyar Kancelláriai Levéltárában őrzött Királyi Könyvek (Libri regii) anyagát. Ezekbe a kötetekbe jegyezték be a kancellárián kiállított személyek és testületek (vármegyék, mezővárosok, községek, egyházi testületek, személyek stb.) örökérvényű jogait biztosító oklevelek másolatát egészen 1527-től 1767-ig. Az oklevelek között gyakoriak a különféle címek, rangok adományozásával kapcsolatos bejegyzések, nemesség illetve birtokadományozások, végrendeletek, határleírások, adó és vámmentességet engedélyező iratok. Az adatbázisban szereplő keresési adatlap segítségével könnyen kereshetünk személyek, testületek neveire, helynevekre, a kiadás helyére, az oklevél fajtájára vonatkozó adatokat. Sőt, az egyes adatok mellett maga az oklevél oldalainak képe is látható, amire rákattintva az oklevelek szövege is olvasható vagy akár ki is nyomtatható. A Királyi Könyvek folytatása az Erdélyi Királyi Könyvek, amelyek másolatban tartalmazzák a fejedelemség kancelláriáján keletkezett, illetve a fejedelem által kiadott vagy megerősített iratokat. Az oklevelek tárgya is sokféle: találunk benne nemesi kiváltságok adományozásával kapcsolatos okleveleket, illetve azoktól való megfosztásáról szólókat. A községeknek, mezővárosoknak adott vásártartási joggal, adó- és vámmentességgel, céhszabályzatokkal, ingatlanok adásvételével, ajándékozással, végrendeletekkel, örökbefogadással, házassági engedélyekkel, perhalasztással és egyéb jogi ügyekkel kapcsolatos iratokat. A Magyar Országos Levéltárban található 1527 és a 19. század közötti időszakban keletkezett urbáriumokat és összeírásokat tartalmazza a néhány hete megjelentetett CD-ROM - szintén az Arcanum Adatbázis Kft. Közreműködésével -, ami a paraszti közösségek dokumentumai mellett gazdaság-, társadalom-, hely-, család- és politikatörténet kutatásához szükséges adatokat is tartalmaz. Az urbáriumok a földesúr birtokát, a birtokokon élő népektől befolyt jövedelmeket, hasznokat veszik számba, kitérnek a közösség és a földesúr jogi kapcsolataira, ismertetik a bíróválasztás rendjét, szabályozzák a parasztok örökösödési ügyeit. Például érdekes adatokat találtam Bottyán generális esztergomi szőlőiről, melyek igen elvadultak, területük nagyon „kövecses", egyéb megmunkálást nem tűrnek, és ahhoz, hogy szüretelni lehessen három évnek el kell telnie, mert az elvadult szőlő nagy részét újra kell telepíteni. A jegyzőkönyv 1711. április 14-én kelt Moger György esztergomi királyi harmincados kérésére. A fentiekből is kiderül, hogy a CD magyar nyelvű tartalmi kivonatokat (regesztákat) tartalmaz. Az adatbázisban keresni az összeírásban szereplő birtokosok és birtokok neve, a dokumentum keletkezési dátumára, terjedelmére és tartalmára is lehet. A CD-ROM-ok mellett a másik archiválási forma a mikrofilmezés. A mikrofilm a levéltári terminológiai lexikon szerint: „különleges felvételek, így iratok erősen kicsinyített, szabad szemmel nem olvasható reprodukciójára alkalmas film". A Komárom-Esztergom Megyei Levéltár két mikrofilm leolvasóval rendelkezik, mikrofilmtárában az Esztergom vármegyei jegyzőkönyvek (1869-1922), az Esztergom város tanácsülési jegyzőkönyvei (1724-1944), a Komárom megyei állami anyakönyvek (18951910) illetve az Országos Széchényi Könyvtár folyóirataiból az Esztergommal kapcsolatosak (Esztergom, Esztergomi Közlöny stb.) találhatók meg és kutathatók. A számítógépes adatbázisok, CD-ROM-ok, mikrofilmek mellett mind a mai napig töretlen a nyomtatott kiadványok sikere. A Megyei Levéltár 1988-tól folyamatosan jelenteti meg helytörténeti kiadványait, melyekből igen érdekes, izgalmas információkat kaphatunk a régi Esztergom, Esztergom vármegye illetve Komárom megye történetével kapcsolatban. Manapság már kevesen tudnak latinul, ezért nagy segítséget jelent az Esztergom vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek magyar nyelvű tartalmi kivonatait tartalmazó köteteinek megjelentetése. Eddig két kötet jelent meg a Megyei Levéltár kiadásában, melyek az 1638-1702 és 1710-1723 közötti időszakokat ölelik fel. 2003-ban jelent meg az Esztergom szabad királyi város jegyzőkönyveit tartalmazó regeszta kötet, mely 1712 és 1715 közötti évek esztergomi eseményeit mutatja be. Bepillantást nyerhetünk az akkori emberek, céhek életébe, végrendeletekbe, pereskedésekbe, átfogó képet kaphatunk az akkori idők hivatali apparátusáról. A kiadványok végén hely-, név- és tárgymutató segít a keresésben. Esztergom szabad királyi városnak nagyon szép kivitelezésű, reprezentatív, hasonmás kiadású kiváltságlevele magyar és latin nyelven sok-sok információt közöl a XVIII. századi város életéről, kiváltságairól, a helytörténet iránt érdeklődőknek, történészeknek mindenképpen ajánlom. A közelmúlt eseményei így például Esztergom 1956-os története is nyomtatott kiadványként hozzáférhető és akár meg is vásárolható a levéltárban. Ezek a könyvek kereskedelmi forgalomba nem kerülnek, vagy csak elvétve bukkannak fel egy-egy antikváriumban, így érdemes magától az intézménytől beszerezni. Végül akár nyomtatott, akár digitális formában jutunk információkhoz, a lényeg az, hogy eljussanak hozzánk, és ismereteink bővüljenek, tanuljunk elődeink hibáiból, megismerjük a múltat, mert „múlt nélkül nincsen jövő". A közgyűjteményi intézményeknek fel kell venni a harcot, hogy a jelen informatikai eszközeivel bemutassák, feltárják a múlt titkait. Fehérné Hajdú Mónika A Széchenyi hitelkártya a legkeresettebb a vállalkozók körében (Pálos) A kormányzat gazdaságot élénkítő pályázati rendszerében már harmadik éve sikeresen működik a Széchenyi hitelkártya. Gyakorlatilag a vállalkozásfejlesztési mikrohitel mellett ez az a lehetőség, melyre tartósan számíthatnak a kis- és középvállalkozások. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium ugyan év elején meghirdette a beruházás-ösztönzést, a technológiai fejlesztést, kutatás, innováció támogatását, regionális központok létesítését, a logisztikai szolgáltatások fejlesztését, vállalkozások közötti együttműködés támogatását, de minden egyes formára pénzkeretet határoztak meg, melyek már az első félévben kimerültek. Hasonló sorsra jutottak a környezetvédelmi és az infrastruktúra (világítás, távhőszolgáltatás, energia megtakarítás) fejlesztési pályázati lehetőségek is. A Széchenyi hitelkártya sikere még csak fokozódhat, tekintettel arra, hogy egy-egy hitel összege már 10 millió forint is lehet. A gazdasági jelentőségét az adja, hogy a bankok kapta hiteltámogatás nyomán a vállalkozók a szokásos hitelnél 3 százalékkal olcsóbban jutnak ehhez. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a pályázatokat a kereskedelmi és iparkamara készíti és nyújtja be a vállalkozók gazdasági eredménye alapján. A kamara térségi székházában (Esztergom, Deák Ferenc u. 14., telefon 523-100) a nyári időszakban is teljes munkaidőben váiják a vállalkozókat. Nem csak kamarájuk tagjait szolgálják ki, hanem minden hozzájuk forduló egyéni és társas vállalkozást.