Esztergom és Vidéke, 2004

2004-04-01 / 13. szám

4 2004. április 1. A költészet napja elé Április 11-e a költészet, napja, József Attila születési dátumaként került a köztudatba. Öt évvel korábban, ugyanezen a napon látta meg a napvilágot a másik óriás: Márai Sándor is. Más-más előjellel, de mindkettőt igyekeztek az aktuálpolitika érdeke szerint meghamisítani, az egyiket kisajátítani, a másikat kitaszítani. így lett József Attila „kizárólagosan" proZetórköltő, Márai pedig a pusztulásra ítélt polgárság utolsó jelentős irodalmi képviselője. Holott mindketten egyetemes alkotók, osztályoktól függetlenül. Sorsukban sok a közös vonás: az azonos születési nap, az osztályok szerinti besorolás mellett József Attila belső, Márai pedig külső emigrációban írt, végül mindketten önként váltak meg életüktől. Érdekes erre emlékezni és emlékeztetni a költészet napján. „A kassai polgár" emléke előtt az alábbi verssel tisztelgünk: MARAI Úgy tűnik utólag, a kassai polgár Budán, Mikó utcán is emigráns volt már Felvidék vagy Párizs, talán Itália, közben Európát kellett bejárnia. Nyugati őrjárat, keleti őrjárat, a tollából egész regény-folyam árad: íróasztalán "A gyertyák csonkig égnek", de a Szindbád úrfi sem tért haza végleg. Csutora és többi, néha hosszú versek, minden munkájára naplói rímeltek, magányát itthon is a nyelvében élte, Aranynak, Krúdynak mondott hálát érte. Mígnem önként ment el, illúziók nélkül, tudható volt, élni nem jön haza végül, írta rendületlen azt a történelmet, amelyet egy rendszer hazájától elvett. Nem volt már számára "Béke Ithakában", "San Gennaro vére", hontalanná váltan általa újra szólt a halotti beszéd: "Látjátok feleim, mik vagyunk" - szerteszét. Más értelmet nyert már a "Mennyből az angyal", mikor más jött hozzánk, nem ünnepre - tankkal! Szíve gyorsabban járt, tolla sebesebben, de a nagyvilágnak mindez érthetetlen! San Diegoba ment a kassai polgár, a felszedett hídra lépni nem számolt már, naplója fölött a gyertyák csonkig égtek, nem voltunk tanúi soha tisztább fénynek. Szállási Árpád A Dobó gimnázium fotószakkörének kiállítása A fotókiállítás látogatóit Wass Albert szépséges verse fogadja és ösztönzi a látnivalók befogadására. A kiállítók: Jakubik Adrián (Párkányból), Kocsi Andi, Micsinay Anna, Pálfalvy Ferenc, Cseh János, Kontsek András, Éber Ákos, Dudák Norbert, Nábrádi Judit, Mudrák Dániel, Csímár Péter, Trenger Judit. Meg kell jegyezni: örvendetes tény a lányok megjelenése. Van köztük, aki régóta fotózik, s van, aki csupán pár hónapja vagy éve. Indítékaik sokrétűek: az indulás történhetett „hirtelen felindulásból", „én is tudok ilyet készíteni"-elméletből, „apukámtól láttam", „festőművész barátom" segített szemet nyitni a világra, vagy - a családi erdészélet, a szépséges pilisi táj kézzel fogható közelsége adta meg az elhatározást. Mindenképpen biztató, hogy 1998tól újból „beindult" a fotószakkör és Szekeres János tanár tanítványai most már oly ügyesen és szakszerűen fotóznak, hogy ezt a dúsan szép kiállításukat bemutathatják a városnak. Láthatunk itt különleges természetfotókat: égi jelenségeket, de „vágtázó" hernyót is, „kukkoló" békát, „dolgozó" méhecskét, fehér „kisvirágot", „egyensúlyozó pókot az őszi kikericsen, vidáman úszkáló, távi halakat és fényben tündöklő, pihés „kökörcsinpárt". Külföldi „fényképezőgépes" utak bizonysága a szakadékos, a magashegyi téli táj, a vízesés-variációk, a gyimesi templomtorony és tavasz, a tengerpartok. Amit a bőség zavarában is feltétlenül észre kell vennünk: diákjaink nemcsak a városnak ajánlják képeiket, hanem új, friss szemszögből különösen a hajnali és esti fények megörökítésében jeleskednek. Arra buzdítanak bennünket, felnőtteket, hogy esti sétáinkon vegyük észre, milyen szépek kivilágított épületeink, emlékműveink, templomaink - és hogy: miért néz ki úgy a kandeláber árnyéka éjszaka, mint egy UFÓ? Horváth Gáborné dr. Egy tanár-író hitvallása 60 éve történt Idén egy fontos évfordulóhoz érkezünk: hatvan évvel ezelőtt, 1944 augusztusában már ténylegesen is elérte hazánkat a II. világháború. A kegyetlen és véres harcok 1945 áprilisáig tartottak. Hatvan éve, március 18-19-én egy tragikus esemény játszódott le a szemünk előtt, melynek - mint már olyan sokszor - ismételten hazánk lett az áldozata: Magyarországot megszállta a Harmadik Birodalom. A német szárazföldi haderő, a Wehrmacht vezetési törzse - felsőbb utasításra - már 1943 szeptemberében kidolgozta a megszállás esetén teendőket. Ennek előzménye: 1943 júliusában Olaszország kilépett a háborúból, így Németország elvesztette az egyik szövetségesét. Ez arra késztette Hitlert, hogy elrendelje Magyarország és Románia megszállási tervének kidolgozását. Ez volt a „Margarethe" (Margaréta) hadművelet. 1944. március 12-én kiadták a többször átdolgozott hadműveleti parancsot. A hadműveletet lényegében március 19-ére, vasárnapra tervezték, ám már 18-án megkezdték a mozgást a német csapatok. Ennek keretében Bicskénél szombaton kirakodtak bizonyos egységek. A 71/1. és 71/11. számú szerelvény elméletileg az országon keresztül szállított volna német csapatokat, de partizántámadásra hivatkozva megálltak a szerelvények. Furcsa egybeesés, hogy bár ismeretlen személyek felrobbantották a síneket, a szerelvénynek mégis sikerült idejében megállnia a helyszín előtt! A szerelvények kirakodtak, és a gépesített alakulatok elindultak, hogy birtokukba vegyék Budapestet és a fontosabb objektumokat. A többi német alakulat március 19-én indult meg több irányból, földön és levegőben egyaránt. Emlékeztetőként az előzményekről: 1944. március 15-én Hitler Németországba hivatta Horthy Miklós kormányzót, hogy a keleti fronton harcoló magyarokrólatárgyaljanak. A kormányzó Ghyczy Jenő külügyminiszterrel, Csatay Lajos honvédelmi miniszterrel és Szombathelyi Ferenc vezérezredessel már március 17-én elindultak. A tárgyalások nem sok sikerrel jártak Hitler számára, aki végül román csapatok készenlétbe állításával megfenyegette Horthyt, aki végül is engedett. A németek hamarosan be is jelentették, hogy Magyarország megszállása „kölcsönös megegyezés alapján" történik. Míg e drámai események zajlottak, a németek megszállták hazánkat 1944. március 18-19-én. Ezek a nehéz pillanatok térségünkben sem teltek eseménytelenül: ezen a vasárnapon például több német repülőgép is lezuhant Pilisszentlélek és Pilisszentkereszt környékén. Foglalkozván ezzel az eseménnyel, sok forrásnak néztem utána, és sokat beszélgettem a helybeli idősekkel. A helyszíneket is bejártam. A rendelkezésemre álló adatokat így tudnám összegezni: Március 19-én Bécsből szálltak fel a német Messerschmitt 109 típusú vadászgépek, hogy Junkers Ju 52 típusú szállítógépeket kísérjenek. Á megszállással foglalkozó szakirodalmak nem igazán foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy voltak-e veszteségei a megszálló németeknek. Pedig voltak. A 10/JG 27 vadászalakulat három repülőgépet veszített a Pilis hegység térségében. Az első gép Pilisszentlélek felett, a Fekete-hegyen zuhant le. A második Pilisnyereg közelében, a harmadik pedig a már Pilisszentkereszt körzetébe tartozó Nagy Szoplákon. (Kell még lennie egy idáig ismeretlen típusú repülőnek a Pilisszentlélek - Dobogókő - Pomáz elágazás környékén is, de ennek pontos helye még ismeretlen). Mindegyik repülő Messerschmitt 109, a Nagy-Szopláki konkrétan G-6 típusú. A lezuhanások idejét annyiban tudjuk, hogy a Fekete-hegyen becsapódott gép a reggeli szentmise előtt ért földet. A pilóták nevei ismertek: Tsetren, Bronzé és Ditman. Mindannyian meghaltak, ám hogy melyik gépnek ki volt a pilótája, még homályos. „A Pilisszentkereszt környékén becsapódott gépekből 7 összeégett holtestet szállítottak a falu halottasházába és csak akkor vitték el őket a német hatóságok, miután kiderült, hogy gépeik légörvénybe kerültek és ezért zuhantak le." - ezt tudhatjuk meg a néhai szentkereszti plébánostól, Mátyás Kálmántól. Ezt megerősítheti az a tény, hogy a gondolatbeli vonal, melyen a gépek lezuhantak, vízválasztóként viselkedik, melynek következtében valóban könnyebben alakul itt ki légörvény. (Mindezen adatok felkutatásában, többek között, segítségemre volt Kovács Ervin, Petrovics Balázs, Szekeres Barnabás, Varga Benedek, Tóth Ferenc, Légrády Lajos, Dobay Pál. Köszönöm nekik!) Miklós Tamás (D.L.) Március 19-én Csicsay Alajos nyugdíjas tanár, publicista, író volt a városi könyvtár „Műhely - Hidak" beszélgetés-sorozatának a vendége. A párkányi Alapiskola nyugdíjas igazgatóját Nagyfalusi Tibor mutatta be a nagyszámú közönségnek, majd a Malom Művészeti Műhely képviseletében Rozsár Brigitta szintetizátoron és Pálmai Zsófia furulyán.adott rövid zenei aláfestést a tartalmas másfél órás beszélgetéshez. A párkányi író műveiből Elek Csilla, az esztergomi Klubszínpad tagja adott elő részleteket, főleg az író-pedagógus meséiből. A párkányi vendégek egyébként nem jöttek üres kézzel: pogácsával és Csicsay Alajos saját termésű borával kínálták az egybegyűlteket. Bartos Anikó faggatta az írót életéről, tanári és írói hitvallásáról. Csicsay Alajos beszélt most készülő könyvéről is, melynek a „13 osztály" címet adta. A találkozó baráti beszélgetéssel ért véget. Fényképész a „Szűz Anya kertjében' (Dezső) Athosz, az ortodox kolostor köztársaság Theszalonikitől keletre, egy, a szárazföld felől szinte megközelíthetetlen félszigeten fekszik. Mintegy 2000 szerzetes lakja, javarészben görögök, de szerbeknek és az oroszoknak is van külön kolostoruk. Nevezik Athoszt Szent Hegynek, sőt, a Szűz Anya kertjének is. Középkori körülmények között élnek a Szűzanya kertjében a szerzetesek, állatokat tartanak, növényeket, szőlőt termesztenek, gyakorlatilag teljesen önellátóak. Rengeteg turista' keresi fel évente a félszigetet, annak ellenére, hogy csak ajánlólevéllel, illetve különleges engedéllyel lehet eljutni a Szent hegy, Athosz kies ormain, illetve a tengerparton lévő kolostorköztársaságba. Nők még ma sem > tehetik be a lábukat Athoszba, még külön engedéllyel sem. Erről a különleges, misztikus világról nyílt fotókiállítás a Keresztény Múzeumban március 28-án. A tárlatot Contoumas Dimitris, a Görög Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete nyitotta meg. A fényképeket Kostas Argyris görög fotóművész készítette, aki évekig a szerzetesek között élt. Fotóin láthatjuk a szerzeteseket szertartásaik során, de imádkozás, étkezés és munka közben is. Az egyik fényképen még egy temetést is megörökített. A fotóművész évekig ugyanolyan igénytelenül élt és dolgozott a félszigeten, mint a szerzetesek. Magyarországon ez az első fotókiállítás Athoszról. Kostas Argyris így ír Athoszról: „Az Athosz-hegyről úgy távozik az ember, ahogy jött: nyugodtan, alázatosan, és egyedül..." * A tárlat május 6-áig tekinthető meg a múzeum nyitva tartási rendre szerint (naponta 10 - 18 óra között. Hétfőn szünnap). Bibliai eladások a Babits könyvtárban Az esztergomi Babits Mihály Városi Könyvtárban 2002 októberétől dr. Reisinger János irodalomtörténész, teológiai tanár előadás-sorozatot tart a Bibliáról. A kéthetente hétfőnként 18 órától kezdődő előadások meglepően sok embert vonzanak, nemcsak Esztergomból, de a környező településekről is. A könyvtár folyóirat-olvasója még a legzordabb időjárásban is tele volt érdeklődőkkel. A Magyar ATV-ből is ismert kandidátus (a televíziós sorozat abbamaradt) minden ismertetője végén lehetőséget ad a visszakérdezésre, a bibliai fogalmak tisztázására. Magyarázatai elfogulatlanok, magával a Bibliával, annak belső összefüggéseivél, tartalmával foglalkozik. Tavaly ősztől a legfélremagyarázottabb bibliai iratról, a Jelenések könyvéről folynak az előadások. Nem misztikus víziók tárháza ez a bibliai irat. A jelképes nyelvezet megértéséhez a kulcs: összefüggése a „teljes írás" gondolatrendszerével, szüntelen hivatkozása más bibliai iratok kijelentéseire. A prófétikus könyv így kezdődik: „Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott neki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniük hamar". Ma, amikor a jövőtől való félelemben jósokhoz, jövendőmondókhoz, bizonytalan eredetű oraculum-irodalomhoz fordulnak sokan, a Biblia történelmi jövőt érintő prófétikus kijelentései ismeretlenek... Sok, magát hívőnek tartó keresztény sem ismeri a Jelenések könyvét. A Biblia szerint „a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által", ezen önálló Biblia-tanulmányozásra ösztönzően - aki igényli - az előadótól ajándék-Bibliát kap. A legszebb magyar fordítású Károlyi-féle Bibliát. Az egyik kedves hallgató maga által hozott technikai berendezéssel vállalta az előadások hangosítását, ugyanő 2004 januárjától rögzíti az elhangzottakat. A számítógéppel nézhető felvételek kölcsönözhetők is a könyvtárban; ugyanitt bibliai könyvek, kazetták is vásárolhatók. Á sorozat még hátra lévő két előadása - április 5-én: A jézusi megváltásról - 19-én záró előadás: A Biblia a helyes életmódról. Az előadások mindkét esetben 18 órakor kezdődnek. Flórián Mária könyvtáros, biblia-oktató