Esztergom és Vidéke, 2004
2004-02-05 / 5. szám
2004. február 5. ÉKE 7 OLVASÓINK ÍRJÁK Hej, regő rejtem... Sárándi József: Dokumentum Tovább zölde llhe tnek a platánok Sárándi József múlhatatlan érdeme a Kis-Duna sétányon lévő platánfák megmentése. Az 1970-es években a város csatornahálózatának felújítása az eredeti tervek szerint olyan műszaki megoldást jelentett, amelynek kivitelezése folyamán a platánfák többsége elpusztult volna. Olyan hatékony közéleti nyomást tudott elérni, amely képes volt az új, a platánfák életét nem veszélyeztető technológia kikényszerítésére. Az esztergomi Szent István Gimnázium millenniumi évkönyve 2000/2001. Részlet Az Alma Mater híressé lett diákjai című fejezetből (Bányai Mátyás) Itt a farsang időszaka. Kálmán barátommal fölelevenítettünk egy ősi népszokást, a regölést. Betanultunk egy ősi regölő mondókát és felkerestük Péter András barátunkat és feleségét. Ők Erdélyből származtak Esztergomba, ezért még értékelik az ilyen meglepetéseket. Elmondtuk a mondókát és András barátunk jófajta házi jellegű italokkal fogadott. Egész este székely anekdotákat mesélt nekünk, és előkerült egy nótáskönyv is, melyet András a feleségétől kapott, és többszáz magyar- és katonanóta szövegét tartalmazza. Elkezdtük énekelni a szövegeket, és kiderült: még elég sokat tudunk. András meg is jegyezte: - De jó lenne egy nótaklubot létrehozni Esztergomban! Minden étteremben és szórakozóhelyen csak diszkózene dübörög. Pedig a hatvanas-hetvenes években még több étteremben is cigányzenekar működött. Igazán mulatni csak a magyar nótára lehet. Jó lenne, ha a fiatalok is rftegismernék régi nótáinkat, ősi népdalainkat! (zső) „Esztergom két kilométer hosszú platánfasorát csatornaépítés ürügyén ki akarják vágni" - írta tavaly kétségbeesetten egy ismerősöm. A Lenin sétány ugyanis a kivitelező felvonulási területe lesz... A sétány ügye hihetetlennek tűnt, amint megtudtam a hírt, ellenőriztem. A Tervező Iroda igazgatója is azt mondta, hogy sajnos, igaz, de talán sikerül védetté nyilváníttatniuk a fákat. Sokan kedveljük a sétány fáit, szerelmes andalgások cinkosai, lazító séták kísérői ők, jelen, félmúlt és múlt időben. Százötven platánfa élete forog veszélyben - gondoltam. A fasor jelenleg egy sivár, jórészt földszintes házakból álló utcának ad jelleget, hangulatot. Ha a sétányról „leborotválják" a fákat, nemcsak az utca- és városképet teszik tönkre, hanem a környék levegője sem lesz a régi. S ez már nemcsak esztétikai kérdés. A városi tanács elnöke alaptalannak minősítette a fák kivágásáról szóló híreket. Amikor az Erzsébet-parkban látottakról beszélve (ott már áldozatul estek a fák!) megkérdeztem, hogy a Lenin sétány nem jár-e ugyanígy, előbb hitetlenkedve, majd bosszúsan csóválta a fejét. Elmondta, hogy a főgyűjtő megépítését sürgős és rendkívül fontos feladatnak tartják, de inkább várnak vele, míg a tervező kidolgozza a fák teljes védelmét nyújtó megoldást. Végül kijelentette, hogy amennyiben a jelenlegi kivitelező, a Vízügyi Építő Vállalat nem teljesíti a kívánságukat, majd keresnek egy másik vállalatot. Egy udvarias gépírólány bejelentett a Vízügyi Építő Vállalat főépítés-vezetőjének. Amikor közöltem, hogy mi járatban vagyok, elmondta, hogy szerinte csak úgy lehetett volna továbblépni, ha a megrendelő (városi tanács) eldönti végre, hogy mit tart fontosabbnak, a régi fákat vagy az új csatornát. Megemlítettem, hogy a vállalata bizonyára nem mondana le egy sok-milliós üzletről, a közvélemény figyelmét magán érző megrendelő pedig a fákról sem szeretne lemondani. A megrendelő érdekeinek - a fákra vonatkozó tekintettel - a zsalusbeton építési módszer alkalmazása felelne meg, s ez nem mellékes szempont, hiszen ő fizet. A főépítés-vezető egyetértett velem, nem közömbös számukra, milyen nagyságrendű a feladat, s mennyit fizet a megrendelő. A vállalat munkaerőgondokkal küszködik, de anélkül is megfontolná egy olyan módszer alkalmazását, amelyre ráfizethet. Előre gyártott elemekkel dolgozó „gépesített alakulata" gyorsabban elvégzi a munkát, s a cég lényegesen nagyobb hasznot vág zsebre. A főépítés-vezető kétségtelenné tette, hogy ha utasítanák, és mégis a zsalusbeton-megoldást kell választaniuk, munkájukban nem lesz köszönet. Nem sietnek majd sem a kezdéssel, sem a befejezéssel. A platánsort pedig ebben az esetben biztonságtechnikai okokból hetvennyolcban kivágják. Időközben, mint kiderült, a városi tanács építési osztálya a Bányászati Aknamélyítő Vállalat illetékeseivel tárgyalt. Az aknamélyítők megépítenék a főgyűjtő több mint egy kilométer hosszú szakaszát. Még nincs lekötve a vállalat jövő esztendei kapacitása. A megyei tanács támogatja az új, kezdeményezést. Igaz, a város pénzével gazdálkodó beruházó viszont akkor még hevesen ellenezte ezt a megoldást. Végkifejlet: Az esztergomi tanács építési osztályának vezetője nemrégiben örömmel újságolta, hogy a csatornarekonstrukciót a Bányászati Aknamélyítő Vállalat végzi. A kivitelező a föld alatt lézersugárral irányított, fúrópajzsos módszerrel fog dolgozni. így a platánokkal szegélyezett sétány csaknem teljesen ép maradhat. (Magyar Nemzet, 1977. július 29.) Úttalan utakon... A Bánomi áttörésnek sokan örültek, főleg az autótulajdonosok, a gyalogosok már kevésbé. A belváros forgalma ugyanis nem sokat enyhült, viszont a Szent Tamás utca Imaház utcai kereszteződés a szó szoros értelemében életveszélyessé vált! A városközponton kívül pedig szánalmas állapotban lévő „úttalan utakon" bukdácsolhat gyalogos és autós egyaránt! Egyik szentgyörgymezői ismerősöm, László elkeseredetten újságolja: - En a Balassa utcában lakom, ahol a kőburkolat már teljesen kikopott. Tönkreteszi az autók, a motorkerékpárok és a biciklik gumiját egyaránt. De a legtöbb szentgyörgymezői utca burkolata kriminális állapotban van! Baj van városszerte a közvilágítással is! Miközben a Bánomi-áttörés olyan fényárban úszik, mint Párizs vagy New York belvárosa, a mellékutakon, főleg az Aranyhegyen, a vasútállomás környékén, a Szent Tamás hegyen, de még a Suzukiba vezető úton is vaksötétségben botorkálhat helybéli és turista egyaránt! (de) Rosszul átállított lámpák Az EVID egyik cikkében olvastam, hogy a Bánomi-áttörés elkészültével a belvárosban átállították a közlekedési lámpákat. Nos, mi gyalogosok nem érzékelünk ebből semmit! Nemrégiben Budapesten jártam, és örömmel tapasztaltam, hogy ott a közlekedési lámpák úgy vannak beállítva, hogy sokáig zöldet jeleznek, úgyhogy a gyalogosok kényelmesen át tudnak jutni a túloldalra. Nem így van ez Esztergomban! Sietős léptekkel már az úttest közepén járunk, és máris villogni kezd a zöld jelzés! Egy mozgássérült ember képtelen átérni e rövid idő alatt a menedéket jelentő túlsó oldalra! Még rosszabb a helyzet hétvégén, amikor érthetetlen módon villogóra állítják át a lámpákat: az autósok többsége viszont ezt úgy értelmezi, hogy le se kell lassítani a zebránál! Ilyenkor kész életveszély a gyalogosok számára a közeledés, rendőr pedig sehol! Minderre fokozottabb odafigyelésre lenne szükség az illetékesek részéről! D.L. Morgolódok Január vége fele járunk, és ilyenkor még tél van, és még az is előfordul, hogy esik a hó. Az élet ilyenkor sem áll meg, természetesen közlekedünk, és persze parkolunk is. A városunk egyik ILLETÉKESE nyilatkozta anno, „a parkolódíjakat nem azért szedi a város, hogy ezzel bevételhez jusson, hanem hogy végre rend legyen". Ézt persze akkor sem hitte el senki, de most elnézve a parkolókat már biztosan tudható, hogy csak azért szedik. Ahogy az autósok le, ki, szét, össze, stb. taposták a havat, az úgy maradt, és úgy fagyott meg, hogy aztán az újabb hóesés még galádabbá tegye a parkolók állapotát. Ézen mérgelődtem, miközben éppen elhagytam a városközponti parkolót, közben hallgatva rádión a híreket: „Budapesten nem tudták még eltakarítani a frissen leesett mintegy ÖT-centiméteres havat, ezért a mai napon díjmentes a parkolás." Majdnem kiugrottam a kocsiból. Ha valaki azt hiszi, most hülyülök, az téved. Ez tényleg így volt. Elmeditáltam: nálunk, Esztergomban csak a természet takarítja el a parkolókból a havat. (Tavasszal majd elolvad.) Mindezért CSAK óránként százötven Hu forintot fizetünk, csak azért hogy rend legyen. Hogy ne legyen félreértés, én éves bérletet használok, tehát ha a havas napokon nem kérnének parkolási díjat, engem az nem érintene. De felteszem a kérdést, ezért a pénzért nem kellene valamit nyújtani is? Mondjuk kicsit eltakarítani a havat. Vagy tényleg elhiszik az illetékesek, hogy csak azért szedik be a pénzt hogy rend legyen? És rend lett? Persze másként is megközelíthetném a kérdést: az ilyen -olyan hó (kéretik a pontozott részt pártállás szerint behelyettesíteni) megint szemétkedik, és csak azért esett, hogy... Most, hogy a végére érek a morgolódásomnak, már lelkiismeret furdalásom kezd lenni, miért is morgolódok, ahelyett hogy hazavinném, vagy megenném, vagy mit tudom én mit kellene csinálnom a hóval, csak hogy REND legyen. Még azt is el tudom képzelni (persze csak lázálmomba), hogy télen dupla díjat szednek majd, persze csak azért, hogy nagyobb rend legyen. Most rögtön indulok a dokihoz. Addig is maradok tisztelettel: Molnár László Esztergom 2004. január 28. Érdekes kérdések és válaszok a gombák világából Mióta ismerjük a gombákat ? Az archeológiai vizsgálatok kiderítették, hogy az ember mintegy 30 ezer éve ismeri a gombákat. Hány gombafaj van a világon ? A ma ismert gombafajok száma százezer körül van. Magyarországon mintegy négyezer szabad szemmel is látható, és kb. 12 ezer mikroszkopikus méretű gombafaj fordul elő. Mi a mikoterápia? A mikoterápia új szó jelentése: gyógyítás gombákkal és gombákból készített anyagokkal. Melyik fontos gyógyszert készítették gombából? Alexander Fleming 1928-ban fedezte fel az ecsetpenész (Penicillium notatum) antibiotikus hatását. Az abból kivont antibiotikum, a penicillin azóta emberek millióinak életét mentette meg. Melyik a legrégibb gombát ábrázoló dombormű-részlet? A gombamotívum III. Thutmosis fáraó (Kr. e. 1490 - 1433) úgynevezett állatkerti csarnokában található Luxorban, a karnaki templomban. Hol látható a nyugati kultúrkör legősibb gombaábrázolása ? Egy, a Vezúv kitörésekor (Kr. e. 79) Pompeiben épen maradt, ma a nápolyi Museo Naziónaléban őrzött freskón látható. A festmény három madártetemet és több gombatermőtestet szemléltet. Az antik világ emberei közül ki foglalkozott a gombák gyógyító hatásával ? Főleg az idősebb Plinius (Plinius secundus, Kr. e. 23-79) foglalkozott behatóan ezzel a témával História mundi naturalis című művében. Hogyan vélekedett egykor Martial, római költő a gombákról ? „Argentum atque aurum facile est lenamque togamque mittere boletos mittere difficile est". - Azaz: az aranyat, az ezüstöt, a kabátot és a tógát könnyen el lehet ajándékozni, de neház lemondani a gombáról. Kitől származik a gombamérgezésről szóló első beszámoló ? Egy görög költőből, Euripidésztől, a Krisztus előtti ötödik századból. O írja le egy nőnek, két fiának lés lányának tragédiáját, akik mindannyian gombamérgezésben haltak meg. Hol jelent meg a szarvas gombagyűjtő első ábrázolása? Olasz kódexfestészetben a 14. század végén. Mi a közös tulajdonság a rénzuzmó, a gyilkos galóca és az orchidea között ? Mindegyik fajra jellemző, hogy a lágyszárú vagy fásszárú növény gombával él szimbiózisban (életközösségben). A szimbiózis két partnere egymásra van utalva, az együttélés mindkét fél számára hasznos. Melyik volt - és maradt is - a mai napig a kínaiak legfontosabb gombája? Már a Ming dinasztia (1386- 1644) egy Whu Shui nevű orvos, a shii-take gombát (Lentinus edodes) egyenesen életelixírnek nevezte, amely gyógyítja a meghűlést, serkenti a vérkeringést és ellenállóvá teszi a szervezetet a betegségekkel szemben. A középkor végén melyik tudós fáradozott sokat az élőlények rendszerének kialakításán, és mi volt a híres műve? Carolus Clusius (1525 - 1609), aki a gombákat ehetők és mérgezők csoportjába sorolta, és a hasonló külleműeket pedig egy családba fogta össze. Gróf Batthyányi Boldizsár meghívására a Dunántúl gombáit kutatta, és 1601-ben jelent meg a nevezetes Cluzius Codex, amely közel száz ehető és mérgező gombafaj kézzel festett színes képét egy rövid jellemzését tartalmazza. A magyar neveket és megjegyzéseket Beythe István németújvári református lelkésznek köszönhetjük. Ez a könyv az első volt Európában, amely a mi gombavilágunkról jelent meg. Melyik volt a leghíresebb gombaelőfordulás Esztergom környékén ? Benedek Endre bányamérnök (barlangkutató és gombász) a Tábla-hegy lejtőjén 1970-ben egy rendkívüli ritka gombafaj több példányára bukkant. A neve: gyökeres pereszke (Leucopaxillus macrocephalus). E faj világszerte alig ismert. A lelet tudományos szenzációt keltett. Neves mikológusok érkeztek a helyszínre tanulmányozás végett. Preparátumok is készültek belőlük, melyek a Természettudományi Múzeum Növénytárának megbecsült értékei. Klotz József
