Esztergom és Vidéke, 2004

2004-10-28 / 43-44. szám

4 eszreragofl) és vip^fre 2004. december 16. A Duna fölfedezése (Istvánffy) November végén reprezentatív könyvbemutatóra szólt a meghívó Budapestre, az Olasz Kultúrintézetbe - amint arról az elmúlt héten egy rövid hírben beszámoltunk. Dr. Deák Antal András, a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum (ismertebb nevén a Duna Múze­um) főmuzeológusa, az Esztergomban élő és dolgozó kutató több mint egy évtizedes munkája most hozta meg gyümölcsét, és jelent meg egy ér­tékes, szép könyv formájában. A kiadvány Luigi Ferdinando Marsigli bolognai természettudós 1726-ban publikált műve első kötetének ha­sonmás kiadását és magyar fordítását, ennek az (Danubius Pannonico­Mysicus című) eredeti műnek a keletkezéstörténetét, valamint a többi kötet ismertetését tartalmazza egy tanulmány keretében (magyar és an­gol nyelven). A fordítás és a tanulmány Deák András tollából született, akinek az olasz kultúráért végzett munkája elismeréseként az olasz ál­lam ez alkalomból egy emlékplakettel fejezte ki köszönetét. Ennek át­adására is A Duna fölfedezése címmel megjelent könyv bemutatóján ke­rült sor, amikor is a kötetet dr. Glatz Ferenc akadémikus, a MTA Történettudományi Intézetének igazgatója és dr. Kecskeméti Tibor, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgató-helyettese méltatta. A jeles esemény alkalmából ültünk le egy rövid beszélgetésre az ismert esztergomi kutatóval. - Mit jelent a könyv címének megváltozása, hiszen a mostani kiad­vány, A Duna fölfedezése nem az eredeti művet idézi ? - A könyv címe két felfedezésre is utal. Műve bevezetőjében Marsigli maga is úgy fogalmaz, hogy a török által korábban megszállt, Európa számára elérhetetlen területet, „...ezt a távoli világot rejtett ismeretlen­ségéből először én emeltem ki". Tehát ez egy valóságos fölfedezés volt. A tanulmány pedig a könyv keletkezésének a felfedezéséről, erről a kuta­tómunkáról szól. - Hogyan esett a választása erre a 18. század eleji beszámolóra, leírásra ? - A Duna Múzeum körülbelül húsz éve, idejövetelem előtt, megvett egy könyvet 350 ezer forintért. Ez a mű a hatkötetes Marsigli volt. Én ennek az első kötetét fordítottam le. Munkám során a felmerült kérdé­sekre keresve a választ jutottam el Bolognába, majd Bécsbe. Mivel egy rendkívül gazdagon illusztrált könyvről van szó, nehezen gyűlt össze a kiadásához szükséges összeg. Végül úgy döntöttünk, hogy a tanulmány­ban ismertetjük a többi kötetet is, néhány illusztrációval kiegészítve. - Hogyan épül fel Marsigli eredeti műve, és mit tartalmaz ? - A Danubius Pannonyco-Mysicus a Duna magyarországi és szerbiai szakaszának, valójában a Kárpát-medencének a leírását tartalmazza. Az első kötet az itt élő népek történetével, a térség, elsősorban a Duna földrajzával, valamint vízrajzával foglalkozik, de található benne egy csillagászati rész is, 16 gyönyörű Hold-rajzzal. A második kötet a Kár­pát-medencében Marsigli által föllelt római régiségeket mutatja be szá­mos helyszínrajzzal, ábrával, a harmadik a folyó medrében, partjai men­tén talált ásványokat, féldrágaköveket, drágaköveket, aranyrögöket. A következő kötet a Duna halairól, az ötödik a Duna mentén élő madarak­ról szól, gyönyörű rajzokkal, rézmetszetekkel. Az utolsó kötet pedig Marsigli vegyes megfigyeléseit tartalmazza. - Mit lehet elmondani az eredeti mű térképeiről, grafikai kiviteléről ? - A könyv élén található térképek többnyire Duna-térképek, melyek közt van egy áttekintő térkép is. Ennek 18 részes kinagyítása, Du­na-szelvényrajza szépségével a korabeli holland könyvkiadó társaságot is ámulatba ejtette. Ezek a Duna-térképek azonban nemcsak szépek, ha­nem jók is. Az itt található Duna-rajzolat az első, amelyen a folyó az igazi arcát mutatja. Legfeltűnőbb sajátossága, hogy Vácnál a folyó határozot­tan észak-dél irányt vesz föl, ellentétben a korábbi ábrázolásokkal, ahol átlósan folyt tovább az országon keresztül. - Van-e esetleg Marsigli művében esztergomi vonatkozású leírás, hely­történeti érdekesség? - A könyv címe nem árulja el, hogy az esztergomiaknak is szántam benne egy kis ajándékot. Marsigli 1694-ben járt itt mint a császár bizal­mi embere és mint hadmérnök, azzal a küldetéssel, hogy mérje fel a vár és a város felszabadítása során történt pusztulást, és tegyen meg min­den szükséges intézkedést a Vár védhetővé tételére. Számítottak ugyan­is arra - ami egy év múlva be is következett -, hogy a török sereg vissza-, tér. Marsigli jelentését megtaláltam Bolognában, ami betétként belekerült a tanulmányba is. A hadmérnök egy nagymértékben lepusz­tított Várat és egy elpusztult várost talált itt, amelyben szegénység, éhe­zés uralkodott, a Várhegy pedig bűzlött, mert a katonák ott végezték dolgukat, ahol nekik tetszett. Megparancsolta a várkapitánynak, hogy állítsanak fel illemhelyeket és őröket, a város számára pedig kemencét építtetett a kenyérellátás biztosítására. A könyvben még egy másik esz­tergomi vonatkozású adat is található. Marsigli ugyanis lefordított egy török jelentést a párkányi csatáról. Ebből kiderül, hogy nem Sobieski se­rege lőtte szét a hidat, mi által az Esztergom vára felé menekülő törökök a Dunába szorulnak - ahogy azt a történetírás eddig tudta -, hanem egy török pasa parancsára még a csata előtt kettévágták azt. Ennek az állí­tásnak nagy a valószínűsége, mert a Marsigli által lefordított forrás részletesen elmondja, hogy hány pasának vették életét a vereség miatt. -Mi a könyv lefordításának, megismerésének magyarországi jelentő­sége? - Csaknem 300 évig kellett várni arra, hogy újra megjelenjen a kötet. Reméljük, hogy ezzel a tanulmánnyal nagy lépést tettünk azért, hogy felismerjék az érdekelt országok, hogy ez a mű az övéké is. Tény az, hogy ennyi idő után éppen Magyarország ajándékozta meg önmagát és Euró­pát ezzel a kötettel. Bízom benne, hogy a Marsigli-mű és a tanulmány is hozzájárul ahhoz, hogy tisztábban lássunk ebben a kérdésben. Marsigli hagyatékát Bolognában őrzik, ahol sok kézirat, térkép névtelenül került az ő kezébe. Kutatásaim során ezek közül sokat nevesíteni tudtam, és bízom benne, hogy olyan rendet vágtam ott, amely segít majd továbblép­ni. Mert csak az első lépésnek tekintem ezt a tanulmányt a témában. A kutatás oldalágán egyébként fölfedeztem egy Magyarország számára rendkívül jelentős térképészt. Johann Christoph Müller (Marsignihez hasonlóan) élete legszebb éveit töltötte itt, és országunkról közel négy­száz helyszínrajzot és térképet készített - többnyire rajzolójuk megne­vezése nélkül. Mindezt a bolognai természettudós szolgalatában. Ezeket azonosítottam, katalógusukat elkészítettem -, gyakorlatilag kiadásra vár ez is. - Tervezi-e a Marsigli-mű többi kötetének a lefordítását is? - Biztatnak erre, de az ember természetesen szívesebben dolgozik ak­kor, ha megvan a remény arra, hogy fáradozásának gyümölcse egykor napvilágot lát. Most egy olyan munkán dolgozom, amelyet éppen Marsigli műve inspirált. Timon Sámuel jezsuita szerzetes 1735-ben adta ki a Tisza leírását Marsigli Duna-leírása után. Gyakorlatilag ez is ké­szen van már, most tárgyalunk a kiadásáról. - Köszönöm az interjút és gratulálunk a könyv megjelenéséhez, a szakmai elismeréshez! Festő-műkedvelő találkozó Somogyi Győzővel (I. M.) A Keresztény Múzeum kiállítási terében, de a korábban meg­szokott Gobelin-terem helyett az időszaki tárlatoknak otthont adó föld­szinti helyiségekben rendezték meg az ott kiállító művésszel, Somogyi Győzővel folytatott beszélgetést december 12-én délután. Ez a helyszín­választás azzal az előnnyel járt, hogy a festmények társaságában zajló társalgásba a képek is „bekapcsolódhattak": az éppen szóba kerülő mű­veket mindenki szemügyre vehette. A találkozó házigazdája a kiállítás rendezője, Kontsek Ildikó művészetörténész volt, a festőművészt pedig Elmer István író-újságíró, az Új Ember munkatársa faggatta. Somogyi Győző kiállításáról lapunk beszámolt az előző számban - a festő gazdag életpályájáról, színes egyéniségéről a papíron ott csak sza­vak szólnak, a kiállításon mindez festmények és grafikák formájában eredetiben tanulmányozható. (Itt kell pontosítani azt az írásunkat: a fo­lyosón található grafikák természetesen nem metszetek, hanem szitanyo­matok. Somogyi Győzőt egyébként nemcsak a műkedvelők, a múzeumba­rátok, de Esztergom polgárai is láthatták október 20-án az általa vezetett Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség lovas-bandériu­mának Balassi-emléktúrája városunkba érkezése alkalmával.) A mű­vésszel való találkozás azonban további élményt jelent: lehetőséget az eszmecserére. A mostani, sok témát felvető, hosszúra nyúlt beszélgeté­sen a festő egyaránt vallott művészetéről, rajz- és festői tudásáról, elhi­vatottságáról, gondolkodás- és életmódjáról, világszemléletéről. Dr. Prokopp Mária művészettörténész professzor a képek, különösen a Jákon őrzött magyar szentek sorozat elemzése során a szentek és a fes­tészet útmutató szerepének párhuzamát emelte ki az elhangzottak alá­támasztására. O egyben annak a reményének is hangot adott, hogy Esz­tergomnak egyszer szintén lesz derűt és optimizmust, a Paradicsom ígéretét sugárzó Somogyi Győző-festménye vagy -kollekciója. Seres Fe­renc műgyűjtő, mint beszélgetőtárs ezenkívül a művészetkritika értéke­lését és a festészet gyakorlati szempontjait juttatta érvényre a találko­zón, tanulságos adalékokkal gazdagítva azt. A sokoldalú beszélgetés révén megismerkedhettünk a művésszel, megszólaltatták, elemezték a képeit is - egyedül a közönség hallgatott. Ez a kudarc azonban nem a szervezőkön és a beszélgetőpartnereken múlott, akik mindent megtettek a találkozó sikeréért. A művész nélkül esedékes, személyesebb találkozásra kép és szemlé­lője közt még január 2-áig adott a lehetőség. Finnországból jött a Mikulás - A Magyar-Finn Baráti Kör ünnepsége ­(dezső) December 9-én tartotta az esztergomi Magyar-Finn Baráti Kör hagyományos Függetlenség-napi megemlékezését, valamint ajándékozással egybekötött kiskarácsonyi ünnepségét. Ennek tiszteletére a rendezvény helyszínén, a Technika Házában egy mini képzőművészeti kiállítás nyílt a Szent István Gimnázium Finnországot megjárt, vagy csak a finn kultúra iránt érdeklődő diák­jainak festményeiből, rajzaiból: ezeken megcsodálhattuk az erdős, lankás finn tájat, a tengert és a tengerpartot, a turkui várat, a híres szaunát és természetesen Esztergom testvérvárosának, Espoonak a nevezetességeit. A belső teremben gyülekeztek a felnőttek, a baráti kör Espoot többször megjárt tagjai, akik a díszesen megterített asztalok mellett ülve hallgatták Horváth Béla egyesületi elnök éves beszámolóját, va­lamint az augusztusi espooi jubileumi ünnepségekről tartott tájékoz­tatóját. Ezt követően Dzsotján Pániéi szentistvános diák egy szép verset szavalt el Finnországról. (O nyerte meg baráti kör által még tavasszal meghirdetett szavalóversenyt, melyen híres finn költők verseiből kel­lett válogatniuk a versenyzőknek.) A szavalat elhangzása után Bélay Iván tartott megemlékezést a szovjet-finn háború finn és magyar résztvevőiről, hőseiről, eseménye­iről. A finnek 1917. december 6-án adták ki függetlenségi nyilatkozatu­kat, ekkor szakadtak el Oroszországtól. De 1939-ben Sztálin paran­csára a szovjet-oroszok ismét megtámadták a gyengén felszerelt had­sereggel rendelkező Finnországot, azzal a szándékkal, hogy újra elfoglalják. A finnek viszont hősiesen ellenálltak. 1940-ben kapitulál­niuk kellett, de az erkölcsi győzelem az övéké lett, hiszen területük nagy részét, így Helsinkit sem sikerült elfoglalniuk az oroszoknak. Kevesen tudják, hogy Finnország megvédésére magyar honvédek is jelentkeztek Kémeri Nagy Imre parancsnok vezetésével, de már nem kerültek bevetésre, viszont a finn elnök Kémerit kitüntette. Az érdekes előadás után megérkezett a Mikulás! Kiosztotta a klub­tagok egymásnak szánt ajándékait és ezután jött az újabb meglepe­tés: a Mikulásról ugyanis kiderült, hogy finn, a magyar-finn baráti kör aktív ápolója, és egyenesen Espooból érkezett Esztergomba. Még történelmi és földrajzi könyveket, sőt még meséket is írt Magyaror­szágról. Tiszteletére pezsgőt bontottak, és tortával köszöntötték szü­letésnapja alkalmából. Egyházi iskolások karácsonya a Mindszenty Csarnokban (zső) December 12-én, advent harmadik vasárnapján zsúfolásig megtelt az impozáns, mindössze egy éve átadott Mindszenty Csarnok, ahol legalább ezren (!) voltak kíváncsiak az egyházi tulajdonban lévő iskolák, kulturális gyermekegyesületek, illetve a különböző felekezetekhez tartozó egyházi kö­zösségek (katolikus, református, evangélikus) ökumenikus karácsonyváró zenés-irodalmi műsorára. A közel négyórás program néptánc-bemutatóval vette kezdetét, melyen a városi általános iskolák, óvodák, valamint a Montágh iskola kisdiákjai kör­táncukkal bejárták szinte az egész sportcsarnokot. Ezt követően mutatko­zott be az evangélikus közösség „Élesztő" nevű zenekara, majd Ferenczi Andrea, a közelmúltban kinevezett új evangélikus lelkész mondott rövid ad­venti-karácsonyi köszöntőt. A református közösség óvodásainak műsora után sorra bemutatkoztak irodalmi-zenés előadásaikkal a Mindszenty iskola, a Belvárosi Plébánia, a Vízivárosi Plébánia ifjúsági közösségeinek csoportjai. Befejezésül a gyermekek részére Gogola Gabriella katolikus óvónő veze­tésével játszóházat rendeztek, miközben a felnőtteknek zenés áhítatot tar­tottak a katolikus zenészek. Igazi karácsonyváró, adventi este volt! Karácsonyváró játékok A Petőfi Sándor Általános Iskola december 9-én - hagyományaihoz hűen - játékos foglalkozások sorával várta és fogadta a leendő első osztá­lyosokat és szüleiket, hogy megis­merkedjenek az iskolával, az ott ok­tató tanító nénikkel, valamint hogy tájékoztatást kapjanak az iskola rendjével, az oktatási formákkal ­természetesen mindezt játékos for­mában. Az érdeklődőket Kalmár Károlyné igazgató üdvözölte. Be­mutatta az első osztályok tanítóit, s kiemelte, hogy az iskolában művé­szeti nevelés folyik hangsúlyosan, aminek keretében az ének-zene, a tánc, a néptánc, valamint a vizuális nevelés magasabb óraszámban van jelen. - A „nyitott kapuk" rendszere évek óta visszatérő program, amely­nek során cselekedtető foglalkozá­sokba vonjuk be a gyermekeket, mindig egy kiemelt alkalomhoz köt­ve. Az első foglalkozást adventkor, a karácsonyra való készülődés jegyé­ben töltjük ki programokkal, a több helyszínen körbe járó csoportokat színes programokkal várjuk. A má­sodik alkalmat a farsang jegyében tartjuk meg, majd márciusban a húsvétot várjuk a kicsikkel együtt. Az utolsó foglalkozást a beiratkozás előtt tartjuk meg, amikor már köz­vetlenül jelentkeznek a szülők igé­nyei. Az évek során azt tapasztaltuk, hogy mielőtt döntenének, több szülő is akad, akik a város iskoláit végig járva mindenütt tájékozódnak az is­kola lehetőségeiről, a nevelési prog­ramról, az oktatási módszerekről. Természetesen nem lehet messze­menő következtetéseket levonni az érdeklődésből, de vannak pozitív visszajelzések, amik arról tanúskod­nak, hogy érdemes fáradságot, mun­kát, energiát ölni a szervezésbe, mert jó tapasztalatokat szereznek a szülők a rendezvények nyomán - fej­tette ki az eddigi tapasztalatokat Kalmár Károlyné igazgatónő. Az iskola tantermeiben különféle játékok fogadták a szüleikkel érkező apróságokat: a negyedikesek mesé­ket adtak elő, melybe belevonták a kicsiket is, más teremben pedig logi­kaijátékok, fejtörők várták a betérő­ket, majd angyalkát készítettek minta után, amit ajándékba haza is vihettek. Végül táncos játékokban vehettek részt. ATEK Adventi koncert (dl) December 11-én a városi ön­kormányzat támogatásával adventi koncertet rendeztek a Belvárosi templomban, az esti mise után. De­meter László művésztanár fuvola­estjén közreműködött fia, ifjabb De­meter László szintén fuvolán, zongo­rán kísért Rozsár Brigitta zene­tanár. A műsorban Bach, Mozart, Telemann, Schubert klasszikus da­rabjai szerepeltek. A trió kiválóan megoldotta a klasszikus zeneművek interpretálását. Nem véletlenül, hi­szen valamennyien kiváló zenészek, a közönség vastapssal köszönte meg az előadást.

Next

/
Thumbnails
Contents