Esztergom és Vidéke, 2004
2004-10-28 / 43-44. szám
6 eszvsmm vip^fte 2004. december 2. „Mint zúgó szél a retek csókját, hazám magammal hoztalak., Az oldott kéve kalászaiból tallózta: Benes ÉSZAK FELÖL: Felvidék Győry Dezső (1900-1974) LÁRMAFA A nemzethalál árnya őszi reggel bizonytalan köd, terjeng a Duna didergő partján. Fölszáll-e? Ki tudja? Nem szabad többé kialudnia a nemzetrázó jajveszékelésnek: A köd nem égbolt! - S minden lármafa e kérdést .verje: Hol van, nem az ország, de a magyar Lét új határa ma? Ölvedi László (1903-1931) MIBEN REMÉLJÜNK? Miben reméljünk? Tenhazánkban tán, Aki elhagyott gyáván, mostohán? Azokban, kik a békét hirdetik, S a szent ideált szemétre vetik? Fájó szavunkra gúnnyal felelnek, Míg mi szenvedünk, ők ünnepelnek. Remeg az öklöm, izzik a vérem, A fejem szédül, kábulok, érzem... Szabó Dezsőnek 1938. szeptember Segíts meg minket Isten az égben! Érsekújvár, 1919 DÉLVIDÉK Podolszki József (1946 - 1986) HISZEK A MEGVÁLTÓBAN Hiszek a megváltóban hiszek azokban akik vízre lépve lépkednek tovább akik elé tépett ruháját vetkőzi a nóp akikről zsoltárokat zsongva zsonganak hiszek szamaragoló királyaitokban könyörületükben irgalmukban hiszek a szavakba vésett ígéretben hogy volt és lesz még másképp e földön itt hogy világmindenségek hiába sürögnek mert intett a tiszta őszinte ítélet KELET FELŐL Bencze Katalin (1921-) IMÁDSÁG OM ERD ÉLY ÉRT Véghetetlen jóságú nagy, örök és igaz Isten, Ki a földet és az embert hat nap alatt A semmiből teremtetted, Ki egyszülött Fiadat adtad bűneink bocsánatára, Oh, felséges Úr, mennyei édes Atyám, Nagy vagy Te és hatalmas! Egy intésedre eltűnik a föld minden lakójával, S egy intésedre mindent újra teremtesz. Minden, ami van ezen a földön, A Te szent akaratodból jön. Nagy vagy Atyám és irgalmas A szegény nyomorult bűnöshöz. Tudom, Uram, a Te kegyelmedet, Azért bátorkodom Hozzád könyörögni, Nemcsak a magam, de az egész Magyar nép nevében. Oh, Atyám, tekints le ránk! Ne nézzed a régi és a mostani nagy bűnünket. Nézd meg ezt a sokat szenvedett Szegény, szerencsétlen Erdélyt! Nézd meg a sokat szenvedett, És sokat háborgatott magyar népét, Ki hosszú évek során át sír, tűr és remél, Sokszor megaláztatik. Oh, Uram, légy nekünk szabadítónk! Ne hagyd elveszni ezt a maroknyi népet, Kinek több mint ezer éve, Szent kegyelmed által vezetted Őseit e drága földre. Az oldott kéve kalászaiból tallózta: Bencze Cs. Attila ÉSZAK-KELET FELŐL: Kárpátalja Vári Fábián László (1951 -) ÚTBAN TÖRÖKORSZÁG FELÉ (1717. szeptember 17-21.) Mindkét hazából kiárvulva, csak hitünkben töretlenül, lelkünk holdfehér vásznaira Isten árnyéka nehezül. Alattunk reménnyel ringó gályán pogány föld felé futunk, hol a Patróna glóriáját ölti magára jó urunk. Otthon zsibbadást hord az ájer, a vetést véreső veri, elhullatják virágaikat az akasztófák ágai. Hatalmas hittel hisszük mégis, hamarost lesz majd visszaút, és a tengertől visszakapunk lobogót, várfalat, falut. Vágyódik ezért a szemgolyó a gyertyafényhomály után, verejtékezve áll a kéz a körbevándorló kupán. S mikor minden vérlobbanást testmeleg indulat hevít, daccal reccsenti szét a szó a fogak porcelánjait: Hasítsd meg, Uram, az egeket, Kell most nagyon az áfium! Végtagjainkba szegeket veret az evangélium. S mert Pilátus kezeit mossa, álmain csak átsuhanunk, de az árbockeresztről újra feléd fordul ábrázatunk... Éljő, ím, újbor ünnepe is, Úr asztalánál nem várnáik ránk. Szánk szögletén csöndes patakban szakadni kezd a Miatyánk... Ármányos félhomály szállja meg A hajósok szemgödreit. Sodorják felénk a fellegek Drinápoly karcsú tornyait. NYUGAT FELÖL Tűz Tamás (1916 - 1992) HAZÁM Mint zúgó szél a rétek csókját, hazám magammal hoztalak. Itt vagy velem. Fáradt agyamban dalolsz, mint csobbanó patak. Játékszerét a gyermek jobban nem őrzené: ha jő az éj, tündéri képedet szorítom szívem fölé. Te drága táj, zöld dombjaiddal szelíd körtáncot lejtesz itt. Folyóid karcsú, kék szalagja még él, még bennem rejtezik. A város is, ahol születtem, halvány rajzával itt lebeg. A régi tornyok, csöndes utcák és halk terek. Kibomlik minden friss csokorként. A játékszín benépesül. Arcok villannak föl a múltból, csaták és zászlók s egyre gyűl a hősi vér piros folyója s a hömpölygő évszázadok vad ütemében, mint a fáklya lelked lobog. Mint édesanyám könnyes csókját, hazám, magammal hoztalak. Itt vagy velem. Lángolsz a számon, miként a lobbanó szavak. Majd ha kigyúl a szép reménység, mint tündöklő gyümölcs a fán, öledbe hullok mindörökre áldott hazám. Légy velünk Atyánk, Te minden időlmek nagy Istene, Hallgasd meg könyörgésünket! (Koltó, 1997. május 28.) KELETTOL IS KELETEBBRŐL: Csángóföld Lakatos Demeter (1911-1974) MESSZE, OTT, HOL A NAP SZENTÜL LE Megfog vala apóm sokszor kezemtül, Mutassa vala, hol a nap leszentül. Mangya vala: gyermek, látod ott nini, Messze ott, hol a nap lebújik most nini, Ott vagyand egy nagy, szép ország, tudd meg te is, Megjárd ott az világot, ha legyék rész. Én elemenek mast, vén vagyak, nem ura. Ne felejtsd el, én tanítlak csak jóra! Det meghalt, akkor is mondta halálnál: Mit mondtam éltemben ne felejtsd el! Rítt, de mondta bácsu nékem örökké, Mintha most is látom, mint folynak könnyűi, Mondta nékem, én nem tudtam mosanig, Elég, hogy az ő tüze most belém ég. Nem felejtem el soha sem apómat, Kicsike det voltam nékem mit mondott: Ott vagyand a mük országunk, tudd meg jól, Ott, hol a nap minden este leszentül. Népszavazást akkor szoktak kezdeményezni felelős politikai gondolkodású honatyák vagy polgárok, ha szélesebb legitimitást akarnak biztosítani valamilyen politikai döntésnek, de sajnos akkor is kéznél van a „Vox populi, vox Dei", ha át akarják hárítani a politikai felelősséget az Istenadta népre. Egy népszavazásnak persze általában komoly politikai következményei lehetnek. Ez esetben nemcsak a kezdeményezőkre, de azokra nézve is, akik annak tárgyai. Hiába is vigasztalom magam, hogy ha a népszavazás nem lesz érvényes vagy nemet mond a kettős állampolgárságra, hát nem történik semmi, minden marad a régiben. Tudom ugyanis, hogy ez, egy eseteleges negatív eredménnyel záruló népszavazás után, így már nem lesz érvényes. Mert megadatott a lehetőség! S ez tényleg nemzetpolitikai kérdés! Biztosan vannak az egyértelmű igen és az egyértelmű nem mellett olyanok is, akikből nem hiányzik a nemzetféltés, csak nem szeretik, ha ilyen hektikus döntéshelyzetekbe viszik bele őket. Mindazonáltal aggódom, hogy ez a határon túli magyarság szempontjából rendkívüli fontossággal bíró esemény pártcsatározás eszközévé vált, és távolról sem rólunk, határon túli magyarokról, hanem a magyar kormánypártok és az ellenzék újabb erőfelméréséről szól. Sajnálom, hogy ebben a fontos kérdésben nem tudtak közös álláspontot kialakítani a magyar parlamenti pártok, amivel a határon túli magyarság szempontjából kedvezően tudnák befolyásolni a magyarországi közvéleményt. A sikertelen népszavazás végzetes következménnyel járhat a határon túli magyarságra nézve. Trianonban a nagyhatalmak megfosztottak bennünket magyar állampolgárságunktól. 2004. december 5-én az anyaország igent mondhat a határon kívül rekedt magyarságra. Szeretném, ha a népszavazás eredménye arról szólna, hogy egy átfogó nemzetstratégia van kialakulóban, amely a határon túli magyarság asszimilációjának megállítását, magyarságának megőrzését, és szülőföldön való megmaradását szolgálja. A kettős állampolgárság lehetősége a felvidéki magyarság esetében felemelő szellemi közösségi élményt, megmaradásunkért vívott harcunk elismerését jelentené, s ebbéli törekvésünket erősítené. Akármilyen is legyen a népszavazás kimenetele, mi így is, úgy is e közös Dunatáji haza állampolgárai leszünk. Mi már ezt megszavaztuk magunknak azzal, hogy azok maradtunk, akik vagyunk. S ezt tőlünk senki el nem veheti. Tehát maradunk, mert mi otthon vagyunk. A túlparton élőkön múlik, hogy ezt értéknek tekintik-e, s itthont is jelent-e majd az otthon? HIMMLER GYÖRGY főszerkesztő, Párkány és Vidéke, Párkány
