Esztergom és Vidéke, 2004

2004-10-28 / 43-44. szám

4 esztmgQfl) vip6fre 2004. december 2. Mi, sokkal többen magyarok! „Mi, tizenötmillióan magyarok!" címmel ifjúsági rendezvénysorozat zajlott Esztergomban. A szombat délelőtti fórumon határon túli fiatalok mondták el a magyarságról és a hazaszeretetről gondolataikat. Meggyes Tamás a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola több száz hallgatója előtt köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a kettős állampolgárságról szóló népszavazás a szív döntése lesz. A nemzet újraegyesítése érdekében mindenkinek, különösen a bizonytalankodóknak a szívéből elő kell csalogatni.az igen-t. A közönség megrendülve hallgatta a Vajdaságból, Erdélyből, Szlovéniából és Kárpátaljáról érkezett magyar szónokokat, akik felhívták a figyelmet arra, hogy a kettős állampolgárságról szóló népszavazásnak az „árokbetemetésről és nem az árokba temetésről" kellene szólnia. Kárpáti György olimpia bajnok elcsukló hangon osztotta meg a hallgatósággal érzéseit és gondolatait a hazaszeretetről. Héjjá Domonkos karmester riasztó tendenciának tartja, hogy a határon túliak sokkal erősebben kötődnek nyelvünkhöz, kultúránkhoz, értékeinkhez, mint mi magunk. Szíjjártó Péter, országgyűlési képviselő, „komáromi gyerekként" családja révén személyesen is megélte, mit jelentett az, hogy egyik pillanatról a másikra elszakadtak a rokoni és baráti kapcsolatok, mit jelentett az, hogy a Duna nem összeköt, hanem szétválaszt embereket. A konferencia zárásaként a résztvevők aláírták a Szövetség Könyvét, mely a határon túli és inneni magyarság összetartozása mellett hitet tévő nyilatkozatot tartalmazza. Ezt követően közös nyilatkozatot fogadtak el, amit több mint kétszáz magyar fiatal írt alá. (Részletek a következő hasábokon!) A rendezvény délután a Mária Valéria híd esztergomi hídfőjénél folytatódott, majd lovas kísérettel fáklyás menet indult a Vízivároson keresztül a Hősök teréhez, ahol Szűrös Mátyás mondott beszédet. A program szentmisével zárult. Szombat este a Kormorán együttes koncertezett, máglyát gyújtottak, és felolvasó estet tartottak olyan magyar szerzőktől, akik ma nem lehetnének magyar állampolgárok. (T.I.) November 26-án a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola dísztermében tartották meg a „Mi, tizenötmillióan Magyarok " című, Esztergom Város Önkormányzatának rendezésében megvalósult Kárpát-medencei Ifjúság Konferenciát és Kerekasztal-beszélgetést. Városunk november 25-27. között adott otthont az Ifjúsági Konferenciának, melynek három helyszíne közül a főiskolai rendezvény foglalta el a kronológiai középső helyet. A dísztermi előadássorozat 0* majdnem teltház előtt 10 óra 20 perckor vette kezdetét, melyet Meggyes Tamás polgármester nyitott meg. Beszédében hangsúlyozta, hogy Esztergomnak nemzetegyesítő hivatása van, és hogy a december 5-ei népszavazás pusztán szívügy. A pódiumon ekkora már hat fiatal ült: Kiss Antal (a konferencia szóvivője), Ory Péter (a felvidéki Magyar Iljúsági Közösség elnöke), Aranyos Orsolya (a Magyar Polgári Szövetség elnöke), Szász Balázs (a ferences gimnázium egyik felvidéki tanulója), Héjjá Domonkos (karmester), illetve Kárpáthy György háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó (aki ugyan 70 évével nem a fiatal generáció tagja, de azért vettem a bátorságot, hogy a fiatalok közé soroljam, mert a konferencia során kiderült, ő mindenki „Gyurikája"). Meggyes Tamás megnyitóbeszéde után rövid, kb. 5-10 perces előadások következtek a résztyevők tolmácsolásában. Először Ory Péter lépett a szónoki dobogóra. Beszédének summázata talán a következő lehetne: december 5-én vállalniuk kell a határon belül élőknek is magyarságukat, mint ahogy a határon túliak azt nap mint nap megteszik. Őt Héjjá Domonkos karmester váltotta a mikrofon előtt, aki saját életének példáin jutott el legfontosabb következtetéséhez: „A magyar nyelvet ápolni kell" ahhoz, hogy „nyelvében éljen a nemzet". Majd Szász Balázs vette át a mikrofont, aki szintén életképekkel próbálta megfogalmazni az igen szükségességét. Aranyos Orsolyától megtudhattuk, hogy a határon túli magyarság célja az, hogy otthon lehessenek magyarok, nem pedig az, hogy itthonra települjenek át. Ezen felül furcsállta azt a kialakult helyzetet, hogy a magyaroknak magyarok előtt kell próbatételt kiállniuk. Kárpáthy György, nagyszerű vízilabdázónk a külföldön játszott meccseinek példájával élt. Fontosnak tartotta, hogy az idegenbeli mérkőzések sokszor hazaivá váltak a határon túli magyarok buzdítása által és hangsúlyozta, hogy ő és csapata mindig hatalmas szeretetet kapott külhoni testvéreinktől. Ebben az időben érkezett meg Szíjjártó Péter képviselő, aki rögtön magához is ragadta a mikrofont, és kifogástalan, sallangmentes szónoki tehetségét csillogtatta meg a résztvevők előtt. Rövid beszédében ő is visszanyúlt gyökereihez, s büszkén jelentette ki: „Szíjjártó Péter vagyok, 26 éves komáromi gyerek". Szóba került egy bizonyos „43 éves, nyurga pápai gyerek " is, aki nagyon nem ért egyet a népszavazás ügyével és az „árok betemetés" helyett az „árokba temetés" taktikájához fordult. A kialakult állapottal kapcsolatban félelemkeltésről és riogatásról beszélt, melyhez hozzá kapcsolta a Székelyudvarhelyen kinyomtatott MSZP kiadvány-botrányt. Rövid szünet után egy élő modern történelemkönyv elevenedett meg a filmvásznon a résztvevők előtt a „Gyulafehérvártól Trianonig (1918-1920)" című dokumentumfilm által, mely a '18-as és '19-es eseményeket mutatta be kb. 35-40 perc terjedelemben. Ez a film a Duna Televízió produkciójában készült 2003-ban. A film végeztével megkezdődött a konferencia kerekasztal-beszélgetés része. Hat, határon túli fiatal foglalta el a pódiumot. Ketten az erdélyi, egy a horvátországi, egy a kárpátaljai, egy a vajdasági, egy pedig a szlovéniai magyar fiatalságot képviselte. Mindannyian 5-6 perces beszédet tartottak helyzetükről, terveikről, céljaikról, a népszavazás fontosságáról és az igen szavazat vonzatairól. Többek között egy szatmárnémeti fiatalember a munkanélküliség problémáját feszegette, ami Erdélyben átlagosan 2,5-3 %, míg Romániában néhol eléri a 30 %-ot is (tehát Erdély Románia eltartója). Ez azt jelenti, hogy az erdélyi (az igen győzelme esetén) magyar állampolgárok erőforrást jelenthetnének anyaországuk számára. A horvát és a szlovén küldött egyetértett abban, hogy ők jobb helyzetben vannak más országokban élő testvéreiknél, de eszmeileg számukra is nagyon fontos a december 5-ei népszavazás. A rendezvény 13 óra után fejeződött be, záróaktusa a konferencia zárónyilatkozatának elfogadása és a Szövetség Könyvének aláírása volt. Még ha konkrét dolgokat most sem sokat tudtunk meg, az azonban bizonyos (mint ahogy ezt a Kárpátaljáról érkező fiatal találóan megjegyezte): „macsós most a világ, meg plázás és nem módi érzelmi kérdéseken gondolkodni ...". (Bódi) Magyarok a magyarokért Közös nyilatkozat, Esztergom Nyolcvanöt esztendeje szétszakíttattunk. Nyolcvanöt esztendő múlt el úgy, hogy a magyar nemzet közösségének egyharmada, bár szívében magyarnak érezhette magát, jog szerint soha nem mondhatta magáról, hogy magyar. Nyolcvanöt esztendő alatt országhatárokon innen és túl mindig voltak, akik az elszakított kötelékeket nem engedték újra egybefogni. Nyolcvanöt esztendő alatt csak halványan pislákolt a remény, hogy újra összetartozhatunk. Nyolcvanöt esztendő alatt nemzedékek nőttek úgy fel, hogy hamisan azt tanították nekik, kevesen vagyunk, kicsik vagyunk. Mi, a Kárpát-medencében élő fiatalak, a tizenötmilliós államalapító nemzet tagjai, Szent István Magyarországának örökösei, elődeink révén ezer éve Európa és a világ megbecsült polgárai vagyunk. Itt az ideje, hogy a szabadságot szerető nemzetek példájára, az európai joggyakorlat szellemében, a magyar állampolgárság intézményének minden magyarra való kiterjesztésével mi is deklaráljuk egységünket. A szétszakítottság fájdalma helyett nyolcvanöt év múltán végre az összetartozás öröme adasson meg mindnyájunknak, ahogy megadatik más nemzetek polgárainak is. Nyolcvanöt esztendő múltán, a Magyarországtól elcsatolt területeken és a világ bármely táján szétszórt, a magyar nemzethez tartozó polgárnak a kettős állampolgárság intézménye az összetartozást jelenti. Nyolcvanöt esztendő múltán a Magyarország határain túl élő nemzettársaink a kettős állampolgárság intézményének bevezetésével már jog szerint is magyarok lehetnek. Nyolcvanöt esztendő múltán a kettős állampolgárság intézménye végre összefoghatja az elszakított kötelékeket. Nyolcvanöt esztendő múltán végre tizenötmillióan hittel és szeretettel mondhatjuk, hogy mi, magyarok, összetartozunk. Nyolcvanöt esztendő múltán újból elmondhatjuk az igazat: nem vagyunk kevesen, nem vagyunk kicsik, mi mindannyian a tizenötmilliós európai magyar nemzet tagjai vagyunk. Mi, fiatalok köszönettel és hálával tartozunk minden nemzedéknek, mely őrizte hitünket, nyelvüket, kultúránkat az ország határain kívül több mint három emberöltőn át. Mi, Magyarországon élők köszönetünket a kettős állampolgárság intézményének bevezetésével szeretnénk kifejezni. Mi, határon túli magyar fiatalok magyarok szeretnénk maradni, nem csak lélekben, hanem állampolgárként is, hogy mi és gyermekeink már ne a szétszakítottság, hanem az összetartozás útján járhassunk. Esztergom, 2004. november 26.