Esztergom és Vidéke, 2004
2004-10-28 / 43-44. szám
POLGÁRI HETILAP www.esztergomesvideke.hu E-mail: esztergomesvideke@vnet.hu * • Alapíttatott 1879-ben Alapító főszerkesztő: dr. Kőrösy László Megjelent 1944-ig LXV évfolyam Új sorozat XIX. évfolyam, 43-44. szám 2004. október 28. 10 oldal Ára: 100 Ft Magyarok Európában, Magyarok Európáért Európa egyik első államalkotó nemzete, a magyar, immár több mint ezer esztendeje gazdagítja a kontinens kultúráját, épített örökségét, szellemi, lelki javait, megbecsült tagja ennek a közösségnek. Az elmúlt évszázadokban a magyarok szívükkel, tehetségükkel, munkájukkal és bátorságukkal álltak az európai egység gondolata mellett. A tatár és török hódítások idején Európa védőbástyája volt a magyar, 1848-ban és 1956-ban pedig súlyos véráldozatok árán hitet tett az emberiség egyik legnagyobb értéke, a szabadság mellett. 2004 óta a nyugat-európai és az ausztriai magyarok mellett a Magyarországon, Szlovákiában és Szlovéniában lakók is az Európai Unió polgárai lettek. Azonban nem feledkezhetünk el azokról a magyarokról, akik más európai országokban élnek, kívül országunk és az Európai Unió határain. Az elmúlt évtizedekben ők nem csupán nemzetünk, hanem országuk javát is szolgálták, megőrizve nyelvüket, hagyományaikat, szokásaikat, hitüket, gyarapítva tudásukat. Megbecsült és tiszteletreméltó tagjai ők nemzetünknek, akiket az Európai Unió keretein belül a bővülő Európába visszavárunk. Az elmúlt évtizedek ugyanis bizonyították, hogy Európa jövője az önazonosságában erős, nyelvét, kultúráját szerető és őrző nemzetek kezében van. Jelen levelünkkel kérjük az Európai Unió határain kívül élő magyarokat: 1. Minden tehetségükkel, erejükkel, igyekezetükkel segítsék a még nem csatlakozott országokat, hogy mielőbb az Európai Unió tagjai lehessenek. 2. Keressék tovább és mélyítsék el a kapcsolatot a velük élő többi nemzettel, kisebbségiekkel és többségiekkel egyaránt. 3. Ajánlják fel segítségüket a csatlakozási folyamatban, tevékenykedjenek együtt a közélet minden színterén, hogy az együttműködés szelleme oltsa ki az ellentéteket és a rosszindulatot. Jelen levelünkkel kéljük az Európai Unióhoz csatlakozni szándékozó országok vezetőit és minden tagját: 1. Becsüljék meg a velük együtt élő magyarokat, akik egy gazdag kultúrájú nemzet tagjai, a szabadság elkötelezettjei, akik szeretik szülőföldjüket és szüleik nyelvét, hitét. 2. A magyar nemzeti kisebbséggel kapcsolatban tartsák szem előtt és tiszteletben az alapvető emberi jogokat, az önigazgatás különböző formáit, így a területi és a személyi jellegű autonómia törekvéseket is. 3. Segítsék a magyar közösségeket az önigazgatás megszervezésében, adjanak lehetőséget számukra, hogy a közélet minden fórumán részt vehessenek, így kivehessék részüket a csatlakozásra váró ország feladataiból és majdan közös sikeréből. Mi, Bauer Edit, szlovákiai és Schmitt Pál magyarországi magyar Európa Parlamenti képviselők, a Néppárti Frakció tagjai, jelen levelünkkel hitet teszünk az európai nemzetek mielőbbi csatlakozása, a kultúrák egymást gazdagító együttműködése és a magyar nemzet határok feletti újraegyesülése mellett. Levelünket az összetartozást jelképező, lerombolt, majd összefogással újjáépült, Esztergomot és Párkányt összekötő Mária Valéria hídról jelképesen, „palackpostával" az európai nemzeteket összekötő Dunán küldjük el minden jószándékú, a természetes régiók újraegyesítése és az Unió bővítése mellett elkötelezett európai polgárnak. Bauer Edit Schmitt Pál Átadták az Ister-Granum Eurorégió honlapját Tűnődés halottak napja előtt Márai Sándor írja az „Európai utas" című könyvében: „...Nemcsak Bergson számára volt az idő mint térfogat - meghatározó élmény, hanem az egész újkori gondolkozás számára. A mi korunk gondolkozását, végzetét éppen az idő fogalmának, mint mindent meghatározó és magába rántó komponensnek megjelenése jellemzi... Az idő a mi igazi végzetünk, az időben élünk, gondolkozunk, az idő végzetéből iparkodunk valamilyen metafizikai magaslatra felkapaszkodni..." Igen! Szeretnénk menekülni, elbújni az idő elől, szeretnénk legalább lefékezni futását, s ilyenkor - halottak napja közeledtével - még erősebben érezzük bilincseinek szorítását. Gyermekkorunk első időélményei a várakozásból születnek, s ezek többnyire a „hányat kell még aludni" típusú kérdésekben váltak tetten érhetővé. Csak személyiségünk érésének magasabb fokán tudatosul bennünk az a felismerés, hogy a „meddig tart?" kérdése úgy is megfogalmazható, hogy „mennyi idő megy el addig az életemből?" S mivel az idő csak a tudat síkján ragadhat meg, a vele kapcsolatos élmények is specifikusan emberiek, az ^ezekre épülő időtudat pedig az emberi mivolt minimális kritériuma. Ám az idő tudata egyszersmind az emberi létezés alapproblémája is, hiszen saját halandóságunk tudatát is feltételezi. Márpedig a halandóság aspektusából az élet valóban a halál, előtti létezés, és nem más, mint a halálhoz való folyamatos közeledés. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a halál vár ránk valahol, sorsunk egyik szegletében, és az élet sodra egyre közelebb visz hozzá minket. Az ifjúság éveiben az idő tartalmát főként a várható események, a beteljesülésre váró vágyak, az elérendő célok teremtik meg, vagyis a jövő. S ahogy haladunk előre életünk útján egyre halmozódnak „mögöttünk" a megtörtént események, a beteljesült vágyak, az elért célok, é§ sajnos egyre növekszik azoknak a száma is, akiket már elveszítettünk. így épül fel a múlt, az emlékezés birodalma. A múlt sűrűsödése és a jövő ritkulása pedig maga az öregedés. Persze a természet rendje gondoskodna az öregség öröméről is, amit gyermekeink és unokáink jövőjének megálmodása jelenthetne. S bár az elfuserált történelem által felkínált torz társadalmi alternatívák manapság nem sok alapot nyújtanak az álmodozásra, mégis hinnünk kell abban, hogy a tudatos lény, az ember képes még idejében megállni a vesztébe vezető úton, és képes tanulni saját múltjának hibáiból. Van még remény! Elünk! Terveink, vágyaink vannak, úgy véljük, szükség van ránk, teszünk-veszünk, mérgelődünk, telefonálunk, bevásárolunk, örülünk egy jó ebédnek... Ám ilyenkor, halottak napja közeledtével a múlt sűrű szövevényéből elhunyt szeretteink hangját halljuk, amint nevünkön szólítanak bennünket, és mi virággal a kezünkben elindulunk a temetőkbe, hogy felkeressük sírjaikat, hogy gyertyákat gyújtsunk emlékükre és a magunk vigasztalására. K.E. Pénteken délelőtt adta át Meggyes Tamás polgármester, az Ister-Granum Eurorégió elnöke Esztergomban, a Mária Valéria híd lábánál állóVámszedőházban az eurorégió honlapját. A www.istergranum.com és www.istergranum.hu címen elérhető lapok angol, magyar és szlovák nyelven mutatják be a száz település együttműködésével alakult régiót, településeit, gazdasági, idegenforgalmi, kulturális céljait, híreit. A honlap átadását megelőzően a Mária Valéria híd gyalogjáróján Schmitt Pál, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség, és Bauer Edit, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja Európai Parlamenti képviselői sajtótájékoztatót tartottak. A tájékoztató keretében Meggyes Tamásnak, az Ister-Granum Eurorégió elnökének társaságában a közép európai népeket és a közép-európai államokban élő magyarságot összekötő Duna vizére bízták a palackba zárt alábbi üzenetüket:
