Esztergom és Vidéke, 2004

2004-10-21 / 42. szám

4 eBzCBmow es vip^fre 2004. október 21. Patikaszentelés a városközpontban Különleges eseményre, egy gyógyszertár felszentelésére került sor október 16-án, szombaton a Szent István Patikában. Az ünnepélyes szertartásról - amelyet Cséfalvay Pál kanonok végzett munkatársunk Nemeskéry Edvint, a gyógyszertár vezetőjét kérdezte. - Először történt városunkban patikaszentelés, de ez a gyógyszertár már régóta üzemel. Miért csak most került sor erre az eseményre

1? - Nemcsak Esztergomban, de országosan is egyedi alkalom ez, mert nem szoktak gyógyszertárakat felszentelni. Ennek megvalósításával kettős célunk volt. Egyrészt precedenst szeretnénk teremteni, mert az ország gyógyszertárainak több mint a fele valamelyik szent nevét viseli. Ezek tiszteleghetnének annyira a választott névadó szentjeik előtt, hogy szintén felszentelik patikájukat, vagy legalább egy szobrot elhelyezhetnének ott. A másik ok személyes indíttatású. Annak idején, amikor Esztergomba kerültem a Rochlitz-féle patikába, az igazgatóm javasolta, hogy próbáljam meg azt a rossz gyógyszertárat bővíteni, esetleg újat építeni helyette. Brunszkó Antal tanácselnök úrral és Homor Imréné tanácstitkárral megegyezve előbb csak bővült a patika, de az állapota továbbra sem volt megfelelő. Csupán egy igazgatóváltást követően, Galambos Kálmánnal sikerült egyezségre jutni, és így az a gyógyszertár megszűnt, ami helyett egy modern, korszerű patikát építettünk. A felszentelés az akkor elkezdett munkának lett a koronája, amit most visszaadtuk az Istennek, illetve fölajánlottuk Szent István királynak, a védőszentünknek. - Az egyház részéről milyen volt ennek az eseménynek a fogadtatása? - Nagyon kedvező. Paskai László bíboros úr sajnos nem tudott részt venni, mert ebben az időben a kórházkápolna harangját szentelte föl. Nagyon jó a kapcsolatunk a katolikus, de a református és az evangélikus egyházzal is. Mindhárom részről örömmel jelezték, hogy Szent István nevéhez méltó ez a szentelés. len ez, de lehet, hogy küldetés. Egyébként részt vett a szentelésen dr. Szabó Sándor, az Magyar Gyógyszerész Kamara tiszteletbeli elnöke, alapítója (fotónkon balról a harmadik); ő szintén bencés diákként végzett. Mert a bencéseknél az egészségügy kiemelt szerepet kapott, és a regulában, a rend alaptörvényében is benne szerepel a hármas szabály: egyrészt a saját idős papjaik, másrészt a szegények, elesettek gondozása, gyógyítása, gyógyfüvek termesztése, harmadsorban pedig a betérő vándorok fogadása, elszállásolása, az utasok megsegítése. A pannonhalmi, a pécsváradi apátságról hiteles oklevelek bizonyítják, hogy azokat Szent István alapította. Feltételezem, hogy Esztergomban is alapított egyet, csak arról nincs forrásunk. Talán már előbb, még Géza fejedelem idejében állt a bencéseknek kolostoravárosunkban, ahol egészségüggyel foglalkoztak. Mert végső soron ezek voltak az első közforgalmú patikák, ahol az egyszerű népet gyógy- teákkal, gyógyfüvekkel, fíirdőkkel gyógyították. - Ha ez a korona a művön, akkor nem várható további változás, bővítés ebben a patikában. - Nem, úgy érzem, a gyógyszertár itt a városközpontban most már minden vonatkozásbanjói el tudja látni a betegeket. Fiatalítottam, fiatal gyógyszerészeim vannak, fiatal asszisztenseket nevelek ki. Esztergomnak viszont ilyen szempontból érdekes története van. Mint tudjuk, a Szent Istvánnak koronát küldő pápa eredetileg bencés főapát volt, és azt Magyarországra szintén egy bencés hozta. Vaszary Kolos kórházat alapított városunkban, ő is bencés főapátként került az érseki székbe. Én ugyancsak bencés diák voltam, és egy patikát adtam át. Lehet, hogy vélet- A Komárom-Esztergom Megyei Gyógyszerész Kamara elnökeként mit mondhat a városi gyógyszertárak sorsának alakulásáról, a csökkentésükről ? - A város gyógyszerellátása a jelenlegi szinten marad. Egyelőre az okoz feszítő gondot, hogy egy zárt forgalmú gyógyszertár nyílik majd a kórházban, amely jelentősen csökkenteni fogja a Kolos patika forgalmát - de ezek csak belső feszültségek, amik a város gyógyszerellátását nem érintik. Tehát a gyógyszertárak meg fognak maradni, legföljebb a Kolos patika helyezi át máshova a gyógyszertárát, és ott fog üzemelni. - Köszönöm az interjút! (I. M.) A recski haláltáborra emlékeztek Szeptember végén Recsken egy népes csoport - melynek tagjai az ország minden részéről, sőt külföldről is érkeztek - a recski haláltábor áldozataira emlékezett. Recsken az ötvenes években politikai foglyokat dolgoztattak a kőbányában. Többen belehaltak a nehéz munkába, másokat szökés közben gyilkoltak meg a kegyetlen ávós őrök. Dr. Zimányi Tibor, a Recski Szövetség elnöke üdvözölte az egybegyűlteket, majd Bács Ferenc színművész egy Márai Sándor-verset szavalt. Makk László ezredes, szárnysegéd Mádl Ferenc köztársasági elnök üdvözlő szavait tolmácsolta. Dr. Tempfli József nagyváradi püspök a krisztusi kegyelemről beszélt, három ökumenikus kórus pedig Verdi, Bach és más szerzők műveiből adtak ízelítőt. Az ünnepséget jelenlétével megtisztelte dr. Lomniczi Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és Deutsch Tamás országgyűlési képviselő is. Dezső László HETI OROM-HIREK - Horváth Gáborné dr. tallózásában Esztergomi magángyűjtők közszemlén - A Kortárs Galéria és Kiállítóterem e témakörben hívja-várja látogatóit október 29-éig. A kiállítás a régi esztergomi családok magánygyűjteményéből válogatott. Rangos és elismert művészek például: Bajor Ágost, Einczinger Ferenc, Fontos Sándor, Koszkol Jenő, Pirchala Imre, Finta Edit, Nyergesi János,^ Révész István, Tipary Dezső, Arvai Ferenc, Bottyán Mariann és Czóbel Béla alkotásait szemlélhetjük. Ludwig Emil, a Magyar Nemzet szerkesztője, a „Rejtőzködő Magyarország" című rovat vezetője nyitotta meg a tárlatot. Mint művészetkedvelő, sokszor megfordult Esztergomban. Akkoriban is, amikor a történelem „súlyos penitenciát" rótt a városra. Most örvendezve látja az éledezést, melynek bizonysága - többek közt - ez a galéria, ez a barátságos kamara-kiállítás. „A falakon most azt az örökséget látjuk, ami több évszázad hozadéka a város történelmében és méltó polgári gesztus. A maradékból is kitűnik, mi lehetett itt régen: sok polgári kincs és a művészetek értő megbecsülése." Szabó Bernadett művészettörténész a gazdag egyházi gyűjtő-elődökről beszélt, s arról, hogyan szélesedett ki Esztergomban, a huszadik század elején a műpártolók köre. Méltatta a Dévényi-gyűjteményt és a készülő 75. születésnapi ünneplésre hívta fel a tárlatlátogatók figyelmét. A fény csiholója - Ezt a címet adta egyik hetilapunk a Bolyai-díj ez évi kitüntetettjéről szóló cikkének. A név most már országszerte ismert, valóságos „médiaháború" dúlt egy hét alatt körülötte. Ideje hát, hogy a magam szemszögéből is írjak róla. Szíven ütött, amikor a díj dicsőségét „édesapja emlékének ajánlotta, akit szellemi kincskereső tanárai legjobbikának" nevezett. Bor Pál, az édesapa a szegedi tanárképző főiskola fizika-tanszékvezetője volt sok éven át, annak előtte az orosházi Táncsics gimnázium matematika-fizika szakos tanára. Felesége, Eckó néni pedig az én gimnáziumi osztályfőnököm! Háromgyermekes édesanya és férjével együtt - az akkori gimnáziumi reál-tagozat fizika tankönyveinek szerzője! Derék tanárok voltak és követendő példaképek. ../ A Bor-tanítványok körtil ketten kerültünk Esztergomba, mindketten tanárok - és évtizedeken át itt tanítottunk! A jó hír hallatán rögtön körtelefonon értesítettük egymást és földijeink híradásával együtt örültünk Bor Zsolt sikerének. Pali bácsi tavaly nyáron (akkor még velünk volt) az érettségi találkozón így nyilatkozott: „A családból mégis csak Zsolt tudja legjobban a fizikát!". Tavaly ősztől azonban a szülők már odafentről igazgatják a Nobel-díjhoz vezető rögös utat... Orvosok és betegek klubja - Ez év tavaszán dr. Osvai László főorvos, a Tüdőgondozó szervezésében összejövetelt tartott a környék tüdőbetegei számára. Ennek sikerén felbuzdulva szervezte meg újból a légúti betegségben szenvedők szentgyögymezői, őszi találkozóját. Témája: Miért és mitől tüsszögünk, köhögünk és fulladunk ? Az oldott légkörű találkozón részben az orvosi tájékoztatásból, részben az őszinte beszélgetésből (amire a rendelőkben nem igen van idő) igen sok érdekes és hasznos dolgot tudtunk meg. Például: a 2004. évi orvosi Nobel-díjról (Az orr és „működésének" lényege), tüsszentéseink orkán-erejéről, köhögéseink válfajairól azt, hogy hányféle és hogy nem csupán légúti betegség jele lehet. Vagy: hogy kinek, miért van szüksége több vörösvérsejtre? Kérdéses: mindig „összeillő" gyógyszereket szedünk-e betegségeinkre? Helyesen használják-e a betegek gyógyszereiket? Ehhez pedig Horváth Gabriella (dorogi) főorvos-asszony gyakorlati bemutatója társult. A résztvevők ezután tesztlapokat töltöttek ki és a nyertesek értékes nyereményeket vehettek át. A szponzoroktól pedig egészségmegőrző ajándékokat kaptunk. A találkozó baráti beszélgetéssel és ugyancsak „szponzori" pogácsázással ért véget. Hasznos és kellemes volt ez a „kibővített rendelés", és további klubfoglalkozásokban reménykedve „viszontlátással" búcsúztunk egymástól. Az érdeklődőket és a szponzorokat szeretettel várjuk! Születésnapi csendességek Születésnapot sokféleképpen lehet ünnepelni. S az sem mindegy, hogy hányadikat. Most csendességet érezni és nem vigasságot, ahogy ő, maga a költő mondaná, ha élne. A Balassi-emlékév ugyanis programjai ellenére sem az, amit Bálint Úr követői és tisztelői országosan elvártak. Más a fontos, más a példakép, ha ifjúságunk egyáltalán ismeri még ezt a fogalmat az iskolákban, az irodalomórákon - és az életben. Pedig nemcsak „sas" volt ő „az többi apró madarak előtt", ahogyan Rimay János képi módon megfogalmazta, hanem tigris! Valóban az Balassi a kínai horoszkóp szerint, aki mindhalálig küzdött itt, városunkban, az egész akkori, szabad Magyarországért. Tíz évvel ezelőtt érzelmes levélben üdvözöltem őt e lap hasábjain. Most, születésének 450. évfordulóján a budapesti Cserhát Művészkör emlékévi pályázatán a költő-utód, régi kedves ismerősünk és munkatársunk, Csikász István (1933 - 2001) „Levelek Bálint Úrhoz" című verseskötetét méltattam. (Művészeti díjat kaptam érte!) A nevezetes születésnap alkalmából, íme, itt továbbítom immáron holt költő kortársunk Balassi Bálinthoz méltó, egyetemes és mindannyiunknak szóló századvégi kívánságát: ÉK i