Esztergom és Vidéke, 2004

2004-10-07 / 40. szám

2004. október 7. eszterasQfl) vip^fre 5 Kétszáz éve született a reformkor és a dualizmus kiemelkedő pedagógusa, Petőfi egykori tanára N agy Márton-emlékna p Muzslán Nagy Márton kegyesrendi szer­zetes 1804. október 6-án született Muzslán. Első ismereteit a muzslai köziskolában Endrődy Já­nos kántortanítótól szerezte, aki egyben a muzslai alapiskola név­adója. A gimnáziumi tanulmánya­it Esztergomban kezdte, majd Egerbe került. Az egri érseki líce­um elvégzése után a noviciátus éveit Kecskeméten tölti. A nyitrai és szentgyörgyi teológiai tanulmá­nyait követően 1829. szeptember 21-én pappá szentelik. A tanítást Kalocsán, Szegeden és Pesten a piarista gimnázium­ban kezdi meg, ahol az 1834-35-ös tanévben Petőfi Sándor tanára. 1836-1840 között a bécsi Acade­mia Theresiane prefektusa. Bécs­ben, bölcsészdoktorátust szerez. Az 1840/4l-es iskolaévben, szü­lőfalujában a muzslai köziskolá­ban tanítja az ifjúságot. 1845-ben a tatai piarista gimnázium igazga­tó-házfőnökeként felismerve a tes­ti képzés szükségességét vidéken elsőként épített diákjainak test­gyakordát és uszodát. 1848-56-ig a szegedi líceum, majd főgimnázium igazgatója és házfőnöke. 1858-1870 között ház­főnöki teendőket lát el a pesti rendházban. Feladata a pesti kon­viktus létrehozása. Az abszolutizmust követően ­mint a gimnázium helyettes igaz­gatója - bátor szorgalmazója lett a magyar nyelven folyó tanításnak. Nagy Márton kora a neveléstu­domány szárnybontakozásának az ideje volt. O maga egész életművé­vel, - gyakorlati és elméleti mun­kásságával - azon fáradozott, hogy a pedagógia elnyerje megillető he­lyét a tudományok sorában. Mun­kásságával hozzájárult a magyar pedagógiai szaknyelv kialakításá­hoz. Mérei Ferenc neves pszicholó­gus Nagy Mártont „az első magyar gyermektanulmányozónak" ne­vezte, mert hazánkban elsőként vázolta fel a gyermek testi és értel­mi fejlődésének a menetét; a „Gyermek fokozatos fejlődése" című munkájában részletesen, és nagy szakértelemmel dolgozta fel a cse­csemő mimikai és hangképzési fej­lődését. Oktatóként felismerte, hogy hi­ányoznak az útmutató pedagógiai segédkönyvek, mind a tanárok, mind a diákok számára. Ezt igye­kezett pótolni, amikor elkészítette a „Szavaló tanítók és tanulók használatára" és a „Második nyelv gyakorló és olvasókönyv" cí­mű műveit. Számos tankönyv és ismeret­terjesztő szakirodalom szerzője. Zimmermann Jakab rendtársa se­gítségével elkészítette az „Ifjúsá­got képző ismeretek tára" négykö­tetes művét, mely Magyarorszá­gon az első ifjúság számára ké­szült népszerűsítő és ismeretter­jesztő munka. Ennek elismerése­ként 1844-ben a Magyar Tudomá­nyos Akadémia levelező tagjává választja. Nevelőként az egész embert igyekezet formálni. Több erkölcsi, lelki morális tárgyú írást jelente­tett meg a gyermekek és a szülők számára, mint az „Erény ösvénye", „Erény jutalma", „Őszinteség", „Az ifjúság legjelesebb kötelessége­iről szóló tanítások ". 1860-ban elkészítette az első magyar neveléstörténeti hossz­metszetet. A Magyar Tudományos Akadémián ismertetett, és az Aka­démiai Értesítőben publikált „A gyakorlati neveléstan története" cí­mű munkája a hazai nevelés törté­netét vázolta fel egészen az 1860-as évekig. Hazánkban elsőként dolgozta fel az egyetemes neveléstörténetet a „Nevelés története" munkájában. Bevezetőjében a következőket írja: „Magyar nemzeti irodalmunk e té­ren még egészen parlag. Legalább is tudtunkkal nevelészettörténeti munka, mely tanáraink szükségét csak némileg is pótolná, nem léte­zik. Fentebb pedig említettük, hogy minden tudomány igényli saját történetét, s ez a célja a jelen mun­kának. Megkíséreljük a nevelés és az oktatás történetét, a nevelészet eszméjét folyvást figyelemmel kiál­lítani - a nevelők, tanárok, iskolai előjárók, valamint minden művel­tek számára, kiket a nevelés és az oktatás érdekel". Művét a következő gondolattal zárja: „A történelem nagy tanítvá­nyaival a nevelészet és oktatás - az ide-oda tévelygő jelen nemzedék­nek - fáklya gyanánt szolgáljon, mellyel az a jövőnek nagy napjaiba vezettessék át. A nevelészet történe­tének tanításai mélyen behatók a család, valamint az államéletbe, a jelenbe és ezzel a jövőbe". Elméleti munkásságának a zö­me a neveléstörténet tárgykörébe tartozik. Megírta a „Bölcsészeti neveléstan"-t, a „Szegedi nagy­gimnázium történeti vázlatá"-1, a „Platón, mint bölcsész és nevelő" című munkájában a nagy filozófus pedagógiai elveit mutatja be. Nagy Márton - aki a Kegyes Rend tagjaként fogadalmat tett, hogy egész életében az ifjúság ok­tatója és nevelője lesz - a reform­kor és a dualizmus korának ki­emelkedő pedagógusa lett. Tagja a Magyar Tudományos Akadémiá­nak, a Földtani Társaságnak és a Tantervbizottságnak. Alakja a magyar pedagógia és a neveléstör­ténet úttörő személyiségei közé sorolandó. Az emléknap programja - 2004. október 9. ­9.30: Ünnepi szentmise Nagy Márton emlékére. A misét dr. Paskai László bíboros celebrálja. 10.30: Nagy Márton emléktáb­lájának leleplezése és megáldása. 11.00: Ünnepi konferencia. Nagy Márton életét, munkásságát bemutatja a konferencia főelőadó­ja, dr. Bognár László neveléstörté­nész, egyetemi tanár. Délután a hagyományos szüreti felvonulás megtekintése. Ennek keretében 14 órakor fel­lép a mogyorósbányai fúvószene­kar, majd 14.30-kor kezdődik a ha­gyományos felvonulás, 16.30-tól pedig a hagyományőrző csoportok lépnek fel. Ezek között a kéméndi vasvi­rág, a kéméndi gyöngyösbokréta, a mogyorósbányai éneklő csoport, az ebedi citerazenekar és a muzslai vegyeskórus. Legyünk ott minél többen, a muzslaiak szeretettel várják az esztergomi polgárokat is! Knapp János Pál alpolgármester, Ruppert Godehard rektor, dr. Manfréd Haidl ny. tanszékvezető, Dieter Brosch tanszékvezető A Boldog Gizella-díj átadása a Megyeházán . (Imre) Bensőséges ünnepséget rendezett a polgármesteri hivatal szeptember 29-én a megyeháza dísztermében. A Vitéz János Római Ka­tolikus Tanítóképző Főiskola vendégét, a bambergi egyetem professzo­rát, dr. Manfréd Haidl urat a képviselő-testület Boldog Gizella-díjban részesítette. A bambergi szociálpedagógus-képzés volt vezetőjét több mint egy évtizedes kapcsolat fűzi főiskolánkon keresztül városunkhoz is. Ennek elismeréseként részesült a díjban. Az ünnepséget a zeneiskola növendékeinek műsora vezette be: Erdős Péter énekelt, melyet Reményi Károly karnagy kísért zongorán. Ezt követően Konyicska Renáta két né­met eredetű zongoradarabbal kedveskedett a hallgatóságnak. Knapp János Pál alpolgármester köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Magyar György főiskolai főigazgató-helyettes olvasta fel Meggyes Tamás polgár­mester laudációját.A bensőséges eseményt Nagy Bernadett testvérváro­si referens vezette. Laudáció Két ország, két város történelmi múltú felsőoktatási intéz­mény, amelyeket egy nagyszerű személy, dr. Manfréd Haidl professzor neve is összekapcsol. Bamberg és Esztergom egyaránt királyi székhelyek, tele a német-magyar történelmi érintkezés emlékeivel. Mindkét vá­ros püspöki, érseki székhely is. Mindkét város egyetemének, il­letve főiskolájának nevet adó nagyságai voltak ezen személyi­ségek. Nem véletlen tehát, hogy a testvérvárosi kapcsolatok, az erősödő barátság, a mélyülő szakmai együttműködés magán viseli a szent elődök áldását. Mint ahogy az sem véletlen, hogy a testvérvárosi kapcsola­toknak egy olyan területe is megerősödött, amely lehetőséget ad arra, hogy a hivatalos együttműködési programok kiegé­szüljenek az iskolavárosi kapcsolatok előnyeivel. Ez az a terület, ahol a kapcsolatok eredményeit döntően Haidl professzor úrnak köszönhetjük. O volt, aki - magyar ki­fejezéssel élve - a hátán cipelte ennek a munkának minden ter­hét. A testvérvárosi kapcsolatokban kiemelt jelentőségű, hogy valaki személyes indíttatásból, rokonszenvből és igazi tanári elhivatottságból dolgozzon azon, hogy németek és magyarok, bambergiek és esztergomiak, oktatók és diákok összetalálkoz­zanak, bátorítsák és becsüljék egymást. Esztergom város képviselő-testülete a fentiek miatt ezúttal dr. Manfréd Haidl professzornak, a bambergi Ottó Friedrich Universitát tanárának adományozza 12 éves kapcsolatépítő munkája elismeréséül a Boldog Gizella-díjat. Reméljük, hogy Haidl professzor ugyanúgy szívébe zárja so­kat hányatott városunkat, mint ahogy mi is értékeljük az ő ön­zetlen tevékenységét. Esztergom, 2004. 09. 29. Meggyes Tamás polgármester Simonyi Zita emlékkiállítása (I. M.) Ritkán tapasztalt nagy érdeklődés övezte október l-jén Simonyi Zita kiállításá­nak megnyitóját: a sok ismerős, barát, rokon és tisztelő megtöl­tötte a Művelődési Ház auláját. A nemrég elhunyt művészte­hetségnek szentelt tárlat azért is rendhagyó, mert életében a művésznő nem mutatkozhatott be önálló kiállítással. Simonyi Zita a budapesti kirakatrende­zői iskola elvégzése után Drez­dában előbb a vendéglátóipari iskola, majd sikeres felvételi vizsgával az ottani képzőművé­szeti főiskola hallgatója lett. Három évvel később azonban hazaszólította őt betegsége, melynek terhét csak fokozta, hogy a kint elvégzett főiskolai éveit itthon nem ismerték el. Pályája és lendülete ekkor tört meg, s a budapesti képzőművé­szetire való felvételi, a teljesí­tett szemeszterek újbóli elvég­zése és a profi művészi élet he­lyett ekkor választott más célt. Tehetségét ezután mint amatőr művész és munkahelyén, az ÁFÉSZ dekoratőreként kama­toztatta. Itt ötletgazdagságá­val, képzettségével tűnt ki, és Dorogról az esztergomi képző­művész körbe járt be, ahol az egyik legtehetségesebb tagnak bizonyult. Szakköri zsűriken általában első helyen szerepel­tek művei, és gyakran tették fel vele kapcsolatban a kérdést: miért csak ezen a szinten fog­lalkozik a művészettel? A mostani Bajor Ágost Kör­nek erre a fénykorára emléke­zett vissza a megnyitó rendez­vényen Csernus Ferenc, a Mű­velődési Ház igazgatója is, aki köszöntő szavaiban nosztalgiá­val idézte fel a hajdani gazdag klubéletet és a legjelentősebb alkotókat. Ambrus Regina (fotónkon), Simonyi Zita egykori munka­társa és barátnője a képeiről is leolvasható őszinte lelki tiszta­sággal, jósággal jellemezte őt megnyitójában, majd két, rá jel­lemző vers - Garai Gábor: Biza­lom és Bárányi Ferenc: A láto­gató - hangzott el Kulcsár Elek Csilla, illetve Bakai Ferenc elő­adásában. Ezt követően Bakai Márton melankolikus hegedű­játéka szólaltatta meg az emlé­kezés fájdalmas és a képek álta­li találkozás örömtelibb hangja­it. Simonyi Zita magasszintű technikai tudásról árulkodó, te­matikájában is sokoldalú, gaz­dag színvilágú képeit október 31-éig tekinthetik meg az érdek­lődők a Művelődési Ház föld­szinti galériájában.

Next

/
Thumbnails
Contents