Esztergom és Vidéke, 2004

2004-09-16 / 37. szám

2004. szeptember 16. Kovács Melinda rendkívül veszélyes, erről mindenki meggyőződhet a saját szemével. Hát ez az! Mi van, ha betéved ide egy genetikus, mondjuk a Szilícium völgyből, vagy egy génsebész a város széléről, s ötletet kap Kovács Melindától, amúgy biblikus alapon. A Hal és a Gyermek kereszteződéséből körülbelül ennyi látszik: kis hableányból pikkelyes lábasjószág sikeredik a végére, aminek persze mindenki örül a falanszterben, milyen szépen rugdalódzik ez a keresztény szimbólum így itt a partra vetve. Kovács technikája, hogy beavat ezeknek a szimbólumoknak a belső tartalmába, nem kiüresíti azokat, hanem újra feltölti, mondjuk lejárt szavatosságú szilikonnal, amitől dagad és rohad is az alma. A száránál meg az a kisded gőgicsél, akinek késői leszármazottja Pöttöm Panna, az a lány, akit megkívánt még a varangyos béka, s partiban a vakond is. Megígérem e kiállítás apropóján, hogy nem fogok többet kakaskodni, nemcsak a tyúkok miatt, hanem mert nehéz lesz elhessegetni a gondolatot, hogy én sem csinálok mást, mint ez a két kopasztott Tesco-csirke gazdaságosan, tollak nélkül, mégis boldogan. (Melinda elárulta, hogy vasárnap, harangkondulás után húsleves lett belőlük, aminek ízlelése kétségtelenül az esztétikai tudat alpári formája.) ij • • CSENDÉLETEK Nyelvem hegyével kóstolom meg a gőzölgő kategorikus imperatívuszokat. (Minden test annyival növeli a saját súlyát, amennyire a másikat kívánja ... bekebelezni. Szerelmes kannibálok a konyhában.) Igen, ebben élünk, a bárány vére jó lesz ízletes pácnak pénteken, s ha már böjt van, akkor a lúd kövér, s csak akkor, mert szombaton vérzik a kés, meg a szánk is, csók csak azért nem jön a szánkra, mert hegyes piros paprika tüzétől fulladozunk. Még mindig jobb ez, mint az a göcsörtös fa, amit félálmomban láttam, előtte fehérürüm fűből eszte^qT) vipefre főzött abszintot ittam rogyásig. A fa maga magát ölelgette, hisz az ember már végképp eltűnt e lápvidékről, rettenetes mese ez, nem is álom, hanem fotó. Illetve kép, ami nemcsak dokumentum, hanem vázlat, jóslás, és terv is a jövőre nézvést. Alpári csendélet. Nature morte vulgari. Kezdetben vala a teremtés, s látta a Mester, hogy jó. Jó lesz egy kis kontármunkára! - hallelujázott a teremtésben a teremtmény s borgőzős állapotban kilőtte mindenfelé nyilait. Még a barokk ikonográfia vagy a görög hitvilág sem úszta meg. A puttó testébe törött nyilak jogos bosszúként állják meg a helyüket, a különbség csak annyi, hogy nem Tarantinó, hanem Kovács Melinda most a Kill Bili. A különbség csekély is, meg nem is, Uma Thummer szőkéje helyett fekete éjből font hajzuhatag az ő varázsköpönyege, vagyis bolond az, ki ezt félre értve megnyugszik s védtelenül tartja oda magát a kép elé. Evvel megnyitom a kiállítást és a fantáziájukat, legyen hozzá kapaszkodó minden Melindás rémlátomás, fogyasszanak egészséggel a nyeles eperből is, amíg telik (...). *Bakács Tibor Settenkedő beszéde Kovács Melinda „Alpári csendéletek" című kiállításának megnyitóján a budapesti Fészek Galériában (Nyitva: szeptember 7-21. között.) Már megint ez a „múltba révedő konzervativizmus". Pfuj! - gondolják most egyesek. Pedig rosszul teszik. Mert hát mit tegyünk, ha az általunk vallott és vállalt polgári értékekért Magyarországon folyton a múltban kell kutakodnunk, mert a jelenben se hírük, se hamvuk. Hosszú időn át mindenütt - de Esztergomban különösen - tiltották a polgári múltra, annak értékeire való hivatkozást, ezért aztán érthető lehetne, hogy az ezekre emlékező, ezekre büszke értelmiségiek ma példaként szeretnék felmutatni ezeket, - éppen a fiatal nemzedékek okulására. De hát ki tudja, hogy a fiatalok ak^rnak-e okulni? így hát magam is csak abban bízhatok, amiben Babits Jónása: „Vadócba rózsát oltok..." Koditek Pál tudósítása a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola évnyitójáról Szeptember 8-án, a beregszászi református templomban tartotta tanévnyitóját Kárpátalja egyetlen magyar nyelvű felsőoktatási intézménye. A hallgatókkal, érdeklődő hozzátartozókkal zsúfolásig telt templomban nagy számban voltak jelen meghívott vendégek is, köztük magyarországi testvérintézmények, az iskolát segítő önkormányzatok képviselői. A tanévnyitón megjelent Németh Zsolt, a Magyar Parlament Külügyi Bizottságának elnöke, valamint a Magyar Köztársaság Beregszászon működő konzuli képviseletének vezetője is. A felfokozott érdeklődést talán az is táplálta, hogy a közelmúltban aggasztó hírek érkeztek a főiskola sorsáról. A beregszászi városi tanácstól évekkel korábban pénzért vásárolt hajdani törvényszéki palotát jogellenes módon visszavették a főiskolától, miközben az intézmény fejlesztése érdekében alapítványok, magyarországi önkormányzatok mozdultak meg, hogy a hatalmas épület mielőbb a magyar tanárképzés szolgálatába állhasson. (Az üggyel kapcsolatban bővebben a Magyar Nemzet szeptember 8-ai számában olvashattunk.) Dr. Soós Kálmán rektor elsőként a 329 új „gólyát" köszöntötte. Örömmel számolt be arról, hogy 646-an jelentkeztek a főiskolára és a korábbi évfolyamok hallgatóival együtt ma már 804-en tanulnak az intézményben. Szeptembertől 17 szakon tanulhatnak a hallgatók; ez évtől akkreditálták a matematika, az informatika, az agrár, a biológia, a fizika és a magyar irodalom szakokat. Ez évtől már lehetőség nyílik arra is, hogy a szórványban élők részére előkészítő tanfolyamokat szervezzenek. Kárpátalja 26 doktorandusából 16-an végeztek a tanárképző főiskolán, mely a képzés magas színvonalát jelzi. Dr. Orosz Ildikó, a főiskola elnöke beszédének bevezetéseként Mécs László költőnek egy Ung megyei kötődésű versét mondta el, melynek visszatérő refrénje a pedagógus pálya mottója: "...Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a Föld!" Elmondta, hogy ez a főiskola tizedik tanévnyitója, mely egyszerre a kibontakozás és a félelem ideje! 2004. május 21-én a helyi Tanács visszavette a tulajdoni lapot a főiskola felújítás alatt álló ingatlanától és a helyi bíróság is nekik adott igazat. A főiskola vezetősége a tanévnyitót követően tüntetést szervezett Beregszász főterére, ezt azonban elhalasztottuk - mondta: „mert tegnap (azaz kedden - a szerk.) fogadta a főiskola vezetését Munkácson Kárpátalja kormányzója és kérte, hogy a tüntetést halasszuk el. Ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy tíz napon belül az ügyet a főiskola számára kedvezően, kormányzati segítséggel rendezni fogják". Tájékoztatta a résztvevőket, hogy a főiskola érdekében levelet írt az Ukrán Köztársaság elnökének Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök, a FIDESZ elnöke és a Kárpátaljai Magyar Szövetség is. A meghívott vendégek sorra köszöntötték a főiskola tanári karát és a diákokat. Elsőként Németh Zsolt, a Magyar Köztársaság Parlamentje Külügyi Bizottságának elnöke kapott szót. A főiskola „magyarként biztosít jövőt a szülőföldön" - kezdte beszédét, majd így folytatta: „Aki a főiskolához nyúl, a kárpátaljai magyarsághoz nyúl. El a kezekkel a főiskolától! Azt hiszik egyesek, hogy minket félre lehet vezetni. Rövid távon kiállni az igazságért mindig nehezebb, de a maffiaszerű politika el fog bukni. Nyugodjanak meg - szólt a hallgatósághoz -, Önökkel van a magyar és az ukrán demokratikus közvélemény! Mádl Ferenc köztársasági elnök L. Kucsma elnökhöz írt levele nagyon fontos momentum, de ha ez nem lenne elég, akkor a főiskola védelmében szót fogunk emelni Strasbourgban, Brüsszelben, sőt Washingtonban is! Legyünk felkészültek a szívós „csörömpölésre" - fejezte be vastapssal kísért beszédét Németh Zsolt. A magyarországi egyetemek, főiskolák - köztük az esztergomi Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola - levélbeni köszöntőinek ismertetését követően a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola rektor-helyettese, úgy is, mint a beregszászi főiskola gazdálkodási tanszékének oktatója szólt a diákokhoz. Köszöntőjét ő is idevágó idézettel fejezte be: „Ki van jelölve a helyed, ne nyugodj, míg meg nem leled!" A Magyar Köztársaság kárpátaljai főkonzuljának, az Apáczai Közalapítvány elnökének és a Beregszászi Járási Tanács Oktatási Bizottsága elnökének üdvözlő szavai után került sor az első évfolyam hallgatóinak eskütételére. Az esküt követően a főiskola 329 új „polgára" meghatódva fogott kezet a főiskola rektorával és elnökével, majd a katolikus, a református, a görög katolikus és ortodox lelkészek áldását követően a Szózat eléneklésével fejeződött be az emelkedett lelkületű tanévnyitó ünnepség. Dr. Csomor Sándor, Esztergomjegyzője és jómagam a tanévnyitó után a rektor-helyettes kíséretében megtekintettük a főiskola leendő központi épületét, melyben lázas munka folyik. November hónapban a hallgatók már birtokba veszik a hatalmas épület harmadik szintjét, ahová a főiskola könyvtára, olvasótermei, a számítástechnikai központ, az adminisztráció már átköltözhetnek. Ezen a szinten található a díszterem, mely elkészültét követően a főiskola díszterme és nagy-előadóterme lesz és Esztergom nevét viseli majd. A mi egykori Megyeházánk díszterméhez sokban hasonlító, de méreteiben nagyobb terem befejezés előtt áll. A hatalmas épület (mely nagyobb, mint az esztergomi városháza és régi Megyeháza épületegyüttese együtt) 1908-ban épült Jablonszky Ödön pesti műépítész tervei szerint Bereg és Ugocsa vármegye törvényszéki palotájaként. 1947-től szovjet katonaság, majd 1957-től hadiüzem működött a város központjában álló impozáns épületben, mely - a már Esztergomból is ismert pusztítás ellenére - most is meghatározó szépségű épülete Beregszász városának. A lélekemelő élményen túl arról is módunk volt meggyőződni, hogy az Esztergomi Önkormányzat által felajánlott 3 millió forint -támogatás nemes célokat szolgál. A VONOSNEGYES „ bátran szólhassak, mint rossz gégémből telik és ne fáradjak bele esteiig vagy míg az égi és ninivei hatalmak engedik, hogy beszéljek s meg ne haljak" Ennyi bevezető után essék szó a címben aposztrofált együttesről, mint az egykori polgári kultúra egyik utolsó megnyilvánulásáról. Dr. Söröss Jenőné Bérczy Gabriellával beszélgetünk régi fényképeket nézegetve, hiszen édesapja, Bérczy László volt a kvartett megszervezője és vezetője. - Hogyan lett muzsikus édesapád? - Gyermekkorától kezdve tanult zenét, és középiskolás korában már szépen hegedült. Akkoriban - a némafilmek idején - a moziban még zongorakíséretes hegedűmuzsika szolgáltatta az aláfestő zenét. Amikor a hegedűs egyszer szabadságra ment, őt kérték fel helyettesítésre. A „beugrás" olyan jól sikerült, hogy végleges szerződést kapott. Érettségi után felvették a Zeneakadémiára. Itt ugyan az oboa szakot végezte el, de mellette folytatta a hegedű-tanulmányokat is, és élete végéig ez maradt a kedvenc hangszere. Később jogi tanulmányokat is folytatott. Első egyszersmind egyetlen - munkahelye az SZTK esztergomi kirendeltsége lett. Innét is ment nyugdíjba. - Hogyan alakult meg a vonósnégyes ? - Már a negyvenes évek elején létrejött az együttes. Mivel én zongorázni tanultam, azt szerette volna, hogy én legyek a kísérője. Ezek a próbálkozások azonban részemről általában sírással végződtek, mert jobban szerettem volna a barátnőimmel játszani. így aztán kénytelen volt lemondani az én közreműködésemről és a város képzett muzsikusaiból megszervezte a kvartettet. Lencsés Lajos, Klinda Károly és Nyulász Kálmán voltak az együttes állandó tagjai. Néha Margit nővér is csatlakozott hozzájuk, aki zongorista volt. Mindannyian képzett muzsikusok voltak. Minden csütörtökön összegyűltek a vízivárosi lakásunkon házi muzsikálásra. Anyámmal kávét főztünk és süteményt készítettünk számukra. Egy-egy alkalommal 3-4 órát is együtt töltöttek. - Miből állt a repertoár ? - Elsősorban barokk zenéből és a bécsi klasszikusok műveiből. Édesapámnak hatalmas kottatára volt. Amikor eldöntötték, hogy aznap este mit játszanak, csak kiosztotta a kottáikat és már szólt is a muzsika. Az ablakon kiszűrődő zene sok járó-kelőt megállásra késztetett. A házi muzsika még a bombázások idején sem szünetelt. Emlékszem, hogy egyszer - a zenét hallva - a bombázások szünetében becsengetett hozzánk egy fiatal német katona és mondta, hogy szeretné hallgatni a muzsikát. Aztán kiderült, hogy ő is muzsikus, csellózik. Mindjárt kapott is hangszert meg kottát és kitűnő koncert kerekedett. A háború után a stuttgarti operaház zenekarának csellistája és egy nagynevű vonóstrió tagja lett. Apám kedvenc muzsikusa egyébként Beethoven és Wagner volt és e tekintetben teljes volt közöttünk az egyetértés. - Édesapádat gyakran láthattuk az utcán is hegedűtokkal a hóna alatt, amint sietett valahová. - Igen, mert játszott az esztergomi és a dorogi szimfonikus zenekarban, és tagja volt a Bazilika zenekarának is. Rendszeresen szerepelt a zárda, a bencés gimnázium és a város rendezvényein. 1993-ban ezért kapta meg az Esztergomért emlékplakettet. De igazi műfaja a kamarazene volt. - Volt-e, van-e folytatása a családban e szép hagyománynak ? - Sajnos nincs. Én magam már régen abbahagytam a zongorázást, bátyám sem lett muzsikus. De a muzsika szeretete ma is áthatja az életünket, és ha csak időm engedi, komolyzenét hallgatok. - Köszönöm a beszélgetést. K.E. A Bajor Ágost Kultúrmozgó filmkínálata Szeptember 16-19. (csütörtök-vasárnap): Pi Fekete-fehér, feliratos amerikai sci-fi/thriller, 84 perc; rendezte: Darren Aronofsky; főszereplő: Mark Margolis, Sean Gullette, Ben Shenkman Szeptember 20-22. (hétfő-szerda): Elveszett jelentés Színes, feliratos, amerikai-japán dráma-vígjáték, 105 perc; rendezte: Sofia Coppola; főszereplő: Bili Murray, Scarlett Johansson, Anna Faris Szeptember 23-26. (csütörtök-vasárnap): Vodka Lemon Színes, feliratos francia-olasz-svájci vígjáték, 84 perc; rendezte: Hiner Saleem; főszereplő: Lala Sarkissian, Romén Avinian, Armen Marutyan Az előadások 19 órakor kezdődnek. Jegyek fél órával a kezdés előtt válthatók.