Esztergom és Vidéke, 2004

2004-08-19 / 33-34. szám

4 2004. augusztus 19. Ir nemzetiségi est Írország. Nem tudom más hogy van vele, de bennem kizárólag kellemes, melengető, megnyugtató, derűs hangulatokat vált ki ez a szó, hajói belegondolok, a „Zöld-sziget" kifejezés egyértelmű telitalálat. Európa-szerte egyre fokozódó rokonszenv figyelhető meg az öreg kontinens kisebb népei, országai iránt, és közülük is legfeltűnőbben mostanság éppen e szigetország sütkérezhet a melengető fényben, felváltva ezzel a nemrég levitézlett Portugáliát. A kis államok sikertörténetei láttán sóvárgó reménykedés tölti el a többi kis nemzet lakosait, és ez alól nem kivétel a Kárpát-medence sem. Ráadásul az írek is hosszú időn át éltek idegen befolyás, ha úgy tetszik elnyomás alatt, igaz nekik korántsem volt olyan változatos, mint a magyaroknak, jól bele is unhattak az angolokba. Úgy tűnik azonban, hogy ez megfordítva nem mondható el. A minap ugyanis összeismerkedtem egy igazi angollal, aki egyenesen Liverpoolból érkezett hozzánk, és olyan rajongó elragadtatással mesélt nekem Írországról, hogy már-már egy dublini utazást fontolgattam. Ha az ír fővárosba nem is juthatok el, kárpótlásul ellátogattam hát a Várszínházba, ahol augusztus negyedikén a Greenfields zenekar és a Step Of The Celts táncegyüttes mutatt^ be műsorát. Bevallom, a „M.E.Z."-et ismerem ugyan, de a „zöld mezők"-ről még nem hallottam, igaz viszont, hogy láttam már olyat. Meglepve olvastam a beharangozót, ahol azt íiják róluk, hogy ők szőttek először magyar népzenei elemeket az ír dallamok közé. Miért ne, ez is zene, meg az is, különben is: ez a World music korszaka, hadd keveredjen a lángoló vörös szakáll az izzó nagy barna szemekkel. Persze ír nyelven, vagyis angolul (mert létezik ugyan saját kelta nemzeti nyelvük, ám azt a lakosság elenyészően kis hányada beszéli) - tudtam meg liverpooli ismerősömtől. Az előadásra egyik újdonsült barátomat is meghívtam, ezért igen kényelmetlenül kezdtem érezni magam, amikor a kezdés előtt néhány perccel a bejárathoz érve a következőket tapasztaltam: egy körülbelül húsz fős embercsoport nekem kissé fenyegetőnek tűnő gesztusokkal félkörívet alkotva övezi a belépőket ellenőrző fiatalembert, aki „sajnálom", „meg kell várni az előadás kezdetét", „talán állóhely" és hasonló szavakkal válaszol valami furcsa morajra. Mondanom sem kell, pillanatokon belül megérett bennem a felismerés, így aztán némi ismeretség reményében a karzat felé vettük az irányt, ahol döbbentem szemléltem, miként próbálják a megzavarodott szervezők az elkeseredett, kívül rekedt közönség ostromát megakadályozni, az emberek ugyanis szó szerint a falakra hágva próbáltak maguknak helyet szerezni. Néhányunknak sikerült végül békés úton bejutni, ráadásul idejében, így az est prológusából, a skótdudából semmi nem ment veszendőbe. Igen, jól látják, nem ír duda, hanem skótduda, amiről a viselet teljes mértékben meggyőzött. Írország, Wales, britek, skótok, valóban, itt Közép-Európában valahogy együtt kavarognak a fejekben. Mindez természetesen semmit nem von le Kéri György előadásának értékéből, aki a hírek szerint az ország egyedüli skótdudása. Az igazság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy az írek is előszeretettel szólaltatnak meg dudát népzenéjükben, amely hangszer valójában nem sokban különbözik skót társától. A Greenfilds számára egyértelműen fontosabb volt a játék könnyedsége, elevensége, közérthetősége, mint annak zenei virtuozitása, kidolgozottsága, ami felett még elsiklik az ember, ám a zeneszámokat összekötő prózai szöveg lapos poénjai gyakran bántották az ember fülét. A Steps Of The Celts produkciója alatt ilyen veszélynek nem volt kitéve senki, így felszabadultan élvezhettük a valóban színvonalas előadást, aminek hibátlan csillogását a világbajnokságon előkelő helyet megszerző, Caterine Gallegher játéka adta. Érdekes számomra, mennyire komolyan veszik a sztepptáncban az elnevezéshez való hűséget, hiszen a felsőtestnek és a karoknak szinte teljesen elenyésző szerep jut, ennek ellenére mégis mozgalmas, pattogós, látványos a műfaj. Szerintem a nézők többsége arra számított, hogy a táncosokat a Greenfields fogja kísérni, ehelyett azonban bejátszott zenével kellett megelégedni. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a táncegyüttes egészen más dallamvilágra építette műsorát, mint a zenekar, így nem is teremthettek volna harmonikus egységet. Az est szereplői között hirdették az ír gasztronómiát is, ami annyira szegényes azért nem lehet, hogy csupán egy, a mi krumpligulyásunkhoz hasonló fogásra legyen képes. Puhaságával és ízével (eltekintve az egyfajta fűszerdominanciától) alapjában nem is volt gond, ám a mellé kínált káposztasaláta-szerűségr^ek szerintem fogalma sem volt Írországról. Műanyagtányér, műanyagvilla! Műanyagszék és műanyagasztal azonban már nem volt, ahol kulturáltan el lehetett volna fogyasztani. Szerencsére kísérőm kellemes társasága hamar elfeledtette velem a tányér tolakodó pattogását. Filemon Béla Jézus Krisztus Szupersztár (-ffy) Legutóbb tavaly, az Esztergomi Várszínház színpadán találkozhatott városunk közönsége Andrew Lloyd Webber és Tim Rice világsikerű, korszakalkotó rockoperájával, a Piccoló Színház szűk térhez szabott előadását azonban nehezen lehetne összevetni a Mindszenty téren most bemutatott darabbal. A Musical Színház előadása hírverését ugyan a mega-produkció számarányai ura dták (nem mintha ehhez a műhöz különösebb reklámfogásokra lenne szükség), a díszlet roppant tonnái és a szereplők tömegei mindenesetre a látványos színrevitel reményével kecsegtettek. A színpad nagy terét kihasználó előadás nem is maradt adósa a kíváncsi közönségnek, amely pedig mindkét estén az egész nézőteret betöltő érdeklődéssel és többszöri visszatapsolással jelezte a darab ismételt sikerét. A korhűségre törekvő díszlet és jelmez megfosztotta a művet a felesleges konnotációktól, itt nem egy most lázadó Júdás jelenkori dilemmájának, lelki tusájának lehettünk tanúi, hanem a dilemmák és lelki tusák időtlenségének. Az áruló apostol vívódását kiemelte a fekete, illetve fehér jelmezbe öltöztetett tánckar következetes, hatásos szerepeltetése, ami már a prológusban megjelent. A Jézus szenvedéstörténetének jelenkori közfelfogását jelentékenyen befolyásoló A passió című film brutális naturalitása után jóleső érzéssel nyugtázhattuk a rockopera távolságtartását, a fülbemászó dallamok pedig ismerősen csengtek most is. Ehhez különösen Féke Pál (Jézus) egzaltáltabb játéka, a lágy hangjából felszakadó fájdalom kifejezőereje társult szerencsésen, mellette még Serbán Attila (Simon) szereplése nyújtott meglepetést. A rendező, Molnár László a korabeliséget korszerűséggel ötvözte: szolidabban, csak a kiemelés fokozására alkalmazta a reflektoros világítás vagy a füst-effekt erőteljesebb eszközeit, a színes fények így hangulatfestő elemként tűntek fel például Heródes udvarában (de a fogyatékosok jelenetének zöld színbe burkolása már kevéssé volt indokolt). Kis-Kovács Gergely könnyen mozgatható díszlete e mellett gördülékeny jelenetváltásokat eredményezett. Feledhetetlen volt Júdás Pokolra jutásának látványos epizódja vagy Krisztus kereszthalálának magánya - itt a lélek kilehelését egy galamb elrepülése jelezte finom szimbólumként -, ugyanakkor merész megoldásnak tűnt a kérdéseivel visszatérő Júdás szószékre helyezése a mű végén és a Golgotán üresen csengtek Jézusnak az anyjához, valamint kedves tanítványához intézett szavai úgy, hogy nem vették őt körül a szereplők. A mű konzervatívabb színrevitele mindenesetre Esztergomban is sikert hozott az előadásnak, a történelmi környezetben, a várfalak alatt, a Víziváros intim környezetében volt füle a közönségnek a modern zene kétezer éves visszavetítéséhez. Akinek pedig szeme volt, az láthatta: a látványosság csakúgy része a produkciónak, mint maga a rockmuzsika. Krumplifesztivál (sms) Akikben kérdések merültek fel a krumpli-ünnep tartalmát, fontosságát illetően, azok számára a nevezési lapok tették nyilvánvalóvá, hogy a burgonyából készült ételek helybeni főzése, sytése és kóstolása kerül a középpontba ezen a napon (augusztus 14.). így is történt! A Kis-Duna sétány végén már messziről hatalmas füst jelezte, hogy sokan neveztek be a megmérettetésre, de az csak a helyszínen derült ki, hogy ki-ki milyen szinten sajátította el a krumpliétel-készítés tudományát. A rangos mezőny serénykedése nyomán sváb, szlovák, roma, de még indiai eredetű finomságok is készültek, amelyeket egyenként be is mutattak a nagyérdeműnek. A döntést maga a publikum hozta meg a kóstolójegyek beváltásával, a legnépszerűbb étek kapta tehát a legjobb helyezést. Ezt az elismerést a Fogadó a Jó Inashoz étterem (Haspel Pál vezetésével) kolbászos krumplipaprikása és gulyáslevese aratta, második helyen a Szentgyörgymezői Olvasókör Nőklubjának első számú csapata (hortobágyi ökröm, lepcsánka - Bokros Istvánné), a harmadikon a Belvárosi Plébánia (húsos gombóc - Speier Gergely) együttese végzett. A nap folyamán ezenközben számos koncert vagy előadás (Kincső zenekar, Creazy Dance táncegyüttes, este az Alex and the Paid Holiday no és a Django Reinhardot idéző Jazzencia) kísérte a főzőcskézést és a kóstolót, s a jó hangulat megőrzése érdekében ezen a napon is boraikkal várták a vendégeket a borfesztivál egy nappal korábbi résztvevői. A Jézus Krisztus Szupersztár rockopera hangjai most is sokakat vonzottak és tartottak éjjel a környéken, ám a bor és a burgonya fesztiváljainak sikerét mégiscsak az bizonyította leginkább, hogy a vásár még vasárnapra is kiterjeszkedett a hivatalos programmal ellentétben. De mert borban az igazság és krumpliban a keményítő, igazuk lett a szervezőknek, hogy nem bántak kemény kézzel a határidőkkel. Minden jó, hajó a vége... Jókai Mór vígjátékával búcsúztatta az évadot a Várszínház (I. M.) A külföldön talán legismertebb magyar regényíró, Jókai Mór (akinek idén ünnepeltük száz éves halálévfordulóját) színpadi darabjai kevéssé ismertek a közönség előtt; a Várszínház ezek közül választva emlékezett most a centenáriumra. A Gazdag szegények című darab előadásának magyarországi bemutatóját Esztergomban tartotta az íróról elnevezett észak-komáromi színház, de a mű átdolgozott, aktualizált változata több kapcsolódási pontot is eredményezett a két, Duna-parti határváros között. A hűvös idő ellenére teltházas előadások sem a Jókait tisztelő, sem a komáromi társulatra kíváncsi vagy a könynyed szórakozásra vágyó nézők számára nem okoztak csalódást ez alól talán csak a kibővített befeA Szent István-napi rendezvények részleteit lásd a következő oldalon! Regulus borfesztivál (-zső) Augusztus 13-án, illetve 14-én rendezték meg városunkban a Regulus borfesztivált, amelyen tizenöt borász Lábatlant, Kesztölcöt, Párkányt, Ebedet, Muzslát, Szőgyént, Dunamocsot, Garamkövesdet és Esztergomot képviselve - kínálta zamatos ízű italait. Mint azt Gyöngyös Antaltól, a fesztivál egyik szervezőjétől megtudtuk, a rendezvény célja a kulturált borkóstolás és borfogyasztás terjesztése volt. E sorok írója végigkóstolta a borokat és elmondhatja, a magyar bornak nincsen párja a világon! Néptánc-együttesünk küldetése magaslatán (dezső) Augusztus 14-én a Várszínházban lélek- és testüdítő műsornak lehettek fül- és szemtanúi a szép számban összesereglett nézők: ezen az estén városunk néptánc-együttese mutatkozott be, ízelítőt adva Közép-Kelet-Európa legszebb táncaiból. (Az együttes 2001. január 16-án alakult az Olvasókörben, művészeti vezetőjük Szénássy Attila és felesége, akik a budapesti Bartók táncegyüttesnek - a táncház-mozgalom alapító együttesének - voltak oszlopos tagjai.) A szombat esti műsor széki táncrenddel kezdődött, majd dunántúli ugrós táncokat mutattak be, ezt követte az ebedi citerazenekar, felvidéki dallamokkal, majd újból az esztergomiak következtek kalocsai táncokkal. Szénássy Attila egy pazar pásztorbotolót adott elő, majd a párkányi Varjos zenekar magyarbődi és moldvai muzsikátjátszott a nagyérdeműnek. Fehér László tárogató-szólója után a Petőfi iskola gyermeknéptánc-csoportja mutatkozott be. Az esztergomiak kalotaszegi és mezőségi táncok előadásával folytatták, majd egy pazar szatmári táncrenddel és verbunkkal zárták az előadást, melynek végén a közönség vastapssal búcsúztatta az együttest, mely Finnországba készül. Az esztergomi néptáncosok ezen az estén is teljesítették küldetésüket: meghódították Esztergom igényes, zeneértő publikumát is. Csak így tovább, fiatalok! jezés maradt kivétel. Jókai Mór az 1890-ben írt kisregényét saját maga dolgozta át színpadra, melyben a főváros, Pest peremvidékén élő szegények mindennapjaiba enged pár keresett, naiv bepillantást. A szerethető külvárosi figurák egyszerű története egy anyagi okokból összeházasodni fél évszázadon át képtelen, idős pár körül bonyolódik. A darab viszont ettől elrugaszkodva a különböző etnikumok magyarokéval azonos, szegény sorsának az Európai Únión (!) belüli megváltozásával, az anyagi nehézségek megoldódásának dicsőítésével zárul. E parodisztikus, a mű komikumához nem illő váltás előtt maga Jókai szelleme is megidéződik: ő lesz az, aki felvezeti a boldog befejezést. A darab díszlete a lyukas nejlonfalú szobákkal e romantikus világban különös módon reálisan utalt a nyomorra - ez is, akár csak a szervetlen (avagy posztmodern megoldású?) befejezés, erősen elütött a mű keserédes, de naiv hangulatától. Gyermekprogramok és amatőr színjátszók fellépései zajlottak még augusztus közepéig a várszínház falai között (a Bábos tábor műsorain túl a Dobo-gó Színpad és 14-én este az Esztergomi Néptánc Együttes volt látható a színpadon), de a komáromi színház vendégjátékával hivatalosan már korábban véget ért a hideg estékben, sikeres előadásokban gazdag évad. Ennek kiértékelése csak ezek után kezdődik, amire lapunk is kitér majd a későbbiekben. Lapzártakor: Gniezno-i delegáció Esztergomban Jaromir Dziel polgármester vezetésével 35 fős hivatalos delegáció látogat Esztergomba a lengyelországi Gniezno-ból augusztus 17-21. között, a két város közti testvérvárosi kapcsolat 10 éves jubileumi ünnepségre. A delegáció tagjai közt van Gniezno jegyzője, intézményvezetői és egy modern táncokat bemutató ifjúsági művészeti csoport, az Ekspresja Táncegyüttes. A hivatalos ünnepségre augusztus 19-én, 11 órai kezdettel kerül sor a volt Megyeháza dísztermében, ahol a két városvezető köszöntőt mond és aláírja a testvérvárosi kapcsolatot megerősítő szándéknyilatkozatot, valamint kitüntetésben részesülnek a két város kapcsolatáért legtöbbet tevékenykedők. Ezt követően a Gniezno-i Zeneiskola növendékei és az esztergomi József Attila Altalános Iskola diákjai adnak műsort. Az ünnepségen képviselteti magát a Lengyel Köztársaság Magyarországi Nagykövetsége Marcin Sowa kereskedelmi attasé úr személyében, valamint az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnöke, dr. Sutarski Konrád úr és alelnöke, dr. Zábráczki József úr. A csoporttal érkező Ekspresja Táncegyüttes augusztus 18-án az esztergomi Szent István strandfürdő területén lép fel 15 órai kezdettel a Carmen Tánccsoporttal együtt. A delegáció részt vesz a §zent István Napi rendezvényen, valamint augusztus 20-án 9 órakor az Új Kenyér átadási ünnepségen a Szentgyörgymezői Olvasókörben, és utána 10.30kor a Bazilikában az ünnepi főpapi szentmisén. Augusztus 20-án az általuk készített lengyel specialitást kóstolhatják meg az esztergomiak a Hotel Esztergom előtt felállított sátrukban.