Esztergom és Vidéke, 2004

2004-08-19 / 33-34. szám

POLGÁRI HETILAP www.esztergomesvideke.hu E-mail: esztergomesvideke@vnet.hu * Alapíttatott 1879-ben Alapító főszerkesztő: dr. Kőrösy László Megjelent 1944-ig LXV évfolyam * Új sorozat XIX. évfolyam, 33-34. szám 2004. augusztus 19. 10 oldal Ára: 100 Ft Kedves Híveim! Azt olvastam valakinél, hogyha az élet egyszer annyi békét engedne a szívnek, hogy történésszé tudna lenni, tárgyául a XI. századot választaná. A ma ismerős európai népek ekkor ugranak ki a történelem színpadára, köztük a magyar is. Szent Istvánnak nemcsak a kardja suhan, hanem dicsőséges Szent Jobbja is adja a fényt, mutatja az utat. Ennek a Szent Jobbnak, míg magyar él ezen a földön, nem szűnő időszerűsége van és lesz. Akinek nem porladó kezét, Szent Jobbját ünnepélyesen körülhordoztuk a mai nemzeti ünnepen székesfővárosunk utcáin. Szent István király állította népünket a történelem útvonalára. Az ezeréves történelem hullámhegyek és hullámvölgyek, változások szüntelen sorozata, de mindmáig a legnagyobb reformokat a mi életünkbe ez a komoly, soha nem mosolygó, tökéletes férfiú, atya, apostol és szent hozta, aki a múltunkból a jelenbe, jövőbe úgy ragyog, mint aranyfoglalatú drágakő. A reformkorszakok rendszerint csak egy-egy gondolatot hangsúlyoznak. Ezek közül Szent István a maga nagy politikai lángelméjével és világos történelmi kötelességtudatával minden téren mélyreható, hatalmas átalakulást kezdeményezett: a pogányság helyébe a kereszténységet, a törzsszerkezet lazasága helyébe a nemzeti egységet, az Európa-ijesztgetés, a nyugati városok és kolostorok kapuján lecsapó villám szerepe helyébe az európai testvér-közösséget. De nem kellett neki Bizánc megmerevedett, Nyugat itt-ott már meglotyhadó kereszténysége, hanem a friss lüktetésű cluny- i kereszténységet eresztette bele a nemzet életáramába. Amikor II. Konrád Magyarországra támadt, beleszorította hadaival a Hanság ingoványaiba a kereszténységet és a nemzeti egységet támadó Koppányt és Ajtonyt. Az embereknek Isten előtt való egyenlőségét ő hirdeti; ledönti a korlátot az úr és szolga között, mert mindegyiknek halhatatlan lelke van, és Jézus szentséges vére annak a fémjelzése. A magyar törvénykönyvbe ezer év alatt rengeteg törvényt iktattak be - akárhányszor egymásnak ellentmondókat is -, de mélyebbet, bölcsebbel senki őnála. Semmi föl nem emel, csak az alázatosság és semmi úgy meg nem aláz, mint a kevélység és a gyűlölség. A magyar jövendőt semmitől úgy nem félti, mint a gyűlölködő szolganéptől és a fennhéjázó főemberektől. Fiától azt kívánja, hogy majdan harag, kevélység, gyűlölség nélkül, szelíden és emberségesen uralkodjék. Rodulphus Glaber cluny-i szerzetes írja krónikájában: „Az ugrok annyi gonosztett és pusztítás után, amellyel a népeket gyötörték, a katolikus hitre tértek, és akik még nemrég mindenfelől borzalmas rabságba hurcolták a keresztényeket, most úgy bánnak velük, mint testvérekkel és szabadokkal ". 1000 és 1526 között ragyogó, magyar világot teremtettek. Bent virágzó, kint hatalmas és szabad volt a magyar, bizton állott sérthetetlen joga alatt. „Virágos kert vala híres Pannónia". 1241 és 1686 után gyógyír volt a Szent István-örökség, ma sem mellőzhetjük, ha az újjáépítést komolyan akarjuk. Különben is régi axióma, „ha ország és intézmény valami által kialakult és naggyá lett, nyavalyájában gyógyír volt, válságos időkben mindent megelőzően hozzá kell fordulnunk ". Sűrű, sötét az éj, a lét és nemlét kérdése ott v^n a béketárgyalások asztalán. ítélnek felettünk, és a beborult sorsú elszakított magyarok felett. Most dől el, hogy 21 nemzet mennyire feledkezik el arról, hogy 500 éven át véreztünk érte és nem egyet - 1943-ban, mikor már a mai koldustarisznya lendült a nyakunkban - magyar gabonával mentettük meg az éhhaláltól. Most tudni meg, ki az igazi árva. Megcsókoljuk gyászos öltözetben, Te előtted sírván, Szent Jobbodat, megköszönjük, hogy utat mutattál ezer éven át; megköszönjük két nagy tényedet, a két magyar édesanyát, a Magyarok Nagyasszonyát és az Anyaszentegyházat. Bánatos könnyekkel fájlaljuk, hogy vétkeztünk ellened, útmutatásod és a két édesanya ellen. Suhanj át, Szent Jobb, a magyar téreken, a Duna, a Garam, a Latorca, a Küküllő, a Dráva mentén, és enyhítsd meg a magyar szenvedéseket! Mi pedig fogadjuk, hogy a kereszténységhez, magyarsághoz sírunkig hűek leszünk! Araen Mécs László: Hiszek a vérszerződésben Ez a kéz tanította meg népünket imádságra, föld- és kertművelésre, iparra. Kemény volt ez a kéz, de éjszaka vitte a kenyeret köpenye alatt a szegényeknek, mint kenyéradó édesatya. Nem támadott, de a magyar terület- és jogállományt vasakarattal védelmezte. Kedves Híveim! Egy évtizede (1936-ban szerk.) a nem porladó kéz aranyvonata diadalmenetben gördült végig a magyar földön. Most, hogy harmadik történelmi bujdosásából visszatért, a nemzet még esengőbb lelkiséggel borul eléje. Örvénylő bajainkban kiáltjuk: Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga ? Mutass utat az ősi hit, a nemzeti egység, az igazi egyenlőség és szeretet, béke felé! Szent István gondolatai nem idejétmúlt, poros emlékek, amikről egyszer évente emlékezve leverjük a múlt porát. Annyira egyek a hittel és erkölcsi törvénnyel, hogy azok állandó érvényesülése a nemzet- életigénye és a vallásszabadság követelménye; Hiszek a vérszerződésben, mit kötött a Hétvezér sok későbbi más vezérrel, mit kötött a százezer közvitéz sok millióval: sok keresztes jó vitézzel, barna Corvin-légióval, kurucokkal, honvédekkel, világháborús bakákkal, amíg összefolyt a vér: előbb csak egy fakupában, aztán egy völgy katlanában, majd a nagy Hungáriában, majd egész Európában, folyton összefolyt a vér. Hiszek egy vérszerződésben! Hiszek a csók-szerződésben, mit kötöttek az anyák, hosszú évezredeken át: lét-alatti, láthatatlan csókkutakból szakadatlan csobogtak a vérerecskék, egymás útját keresztezték, keveredtek, összefolytak, közös álmokat sodortak, nagy, szent kereszteződésben, Hiszek a vérszerződésben! Hiszek a föld-szerződésben, mit ekével írt a nép az ezer ízekkel szép Székelyföldre, Nagyalföldre, Nyitravölgybe, Hernádvölgybe, s lett belőle: ezerízű egy-kenyér, egy-kenyérből ezerízű, közös-lüktetésű vér! Hiszek a vérszerződésben! Hiszek a sír-szerződésben: Minden dombos, lapos tájon poszton áll egy halott Pásztor az élőknél élőbb százszor s vigyázz, hogy bár könnyel, fájón, minden erő, minden álom, minden vízcsepp összeálljon, s minden malmunk újrajárjon. Hiszek a vérszerződésben! De szurony-szerződésben, meg a börze-szerződésben, meg a papír-szerződésben nem hiszek! SZENT ISTVÁN OROKSEGE Mindszenty József hercegprímás szentbeszéde Mindszenty József bíboros, Magyarország hercegprímása 1946. augusztus 20-án a Bazilika előtt az alábbi szentbeszédet mondta, miután százezrek kísérték a magyarság és kereszténység egységét tanúsító körmenetben István király épen maradt Szent Jobbját.