Esztergom és Vidéke, 2004

2004-07-22 / 29-30. szám

6 esztEReqp es vid6^€ 2004. július 22. Tóni atya 40 éves Augusztusban lesz öt éve, hogy Michels Antal lett az Esztergom-belvárosi egyházközség plébánosa, aki idén, július 9-én ünnepelte 40. születésnapját. A plébánia már elődje, dr. Beer Miklós idejében felvirágzott, de a lelkiélet aktivitása és a templomi rendezvények száma az óta sem csökkent. Az évfordulók kapcsán most Tóni atyát kerestük fel egy rövid beszélgetésre. - Ha visszagondolsz a múltadra, mit emelném ki életed meghatározó élményei közül'? - Eletem legmeghatározóbb élménye egyértelműen a Kozma Imre atyával való találkozás volt. Az ő személyében egy olyan pappal találkoztam, akinél a szavak és a tettek összhangban voltak egymással. Megkérdezte, honnan jöttem, ki vagyok, bemutatott a közösségnek, és végtelen szeretettel fordult felém. Később édesanyámat is ő kísérte utolsó útjára, és a betegek kenetét szintén ő adta fel neki. Sokat jelentett a számomra a jelenléte, tanítása, szeretete. - Pappá szentelésed után először Budapesten voltál káplán. - A Rózsák terére kerültem, Spányi Antal atya mellé, aki az óta segédpüspök lett. Ott három évet töltöttem, 1996-tól 1999-ig. Akkor megkérdezték tőlem, hogy mit szólnék ahhoz, ha az Esztergom-belvárosi plébániára kerülnék plébánosnak. Tudva azt, hogy ott Miklós atya a plébános, akinek tanítványként ismertem a szellemiségét, ez nagy kihívás volt, mert hallottam róla, hogy mennyire egybeszerette itt a népét. De éreztem az Úristen kegyelmét, segítségét, hogy talán nyomába tudok lépni, illetve sok mindenben esetleg újdonságot, újat is hozhatok. -És folytattad az ő munkáját. Itt most is aktív élet folyik, de mégis miben történt módosulás az egyházközségen belül ? - Sági Józsi bácsi, az egyházközség világi elnöke fogalmazta meg, hogy Miklós atya egybeszerette népét. Az én feladatom ezek után az volt, hogy külön csoportokat hozzak létre. Konkrét feladatok szerint kellett felosztani a közösséget, csoportmunkákat adni, csoportokat elindítani. Létrejött a Fény Központ a plébánián, és a saját lábára állt, a Kulcsosok közössége, a Jó Pásztor közösség is bekerült a plébánia közösségébe és fogadóbázissá vált, a karitász, az énekkar, a cserkészet pedig tovább működött. Elkezdődött a felnőttképzés, és a szülőkkel való külön foglalkozás is. A jövőt ehhez hasonlóan úgy képzelem el, hogy további csoportok alakulnak, akár családsejtek formájában is. Úgy néz ki, hogy szeptembertől talán létrejön egy kis schola cantorum a gyerekekből, fiatalokból, ami a gregorián énekre épül. Mert fontosnak tartom, hogy megújítsuk a népéneket. - A plébánia vagy az egyházközség életében milyen más változtatásokat tervezel? - Én személy szerint nem változtatnék. Az más, ha az egyházmegye gondolkodik esetleg ilyenekben, mert hallunk plébánia-összevonási tervekről is. De a plébániánkon azt, amit továbbviszünk, azt kellene még inkább elmélyíteni. Tehát szeretnénk hatékonyabbá tenni a csoportmunkát, és ami régi vágy, csoportonként is lelkigyakorlatokat tartani. Mert a struktúrája már kialakult itt a közösségnek, ezt kell tovább mélyíteni. - Köszönöm szépen és sok lelkierőt, kegyelmet kívánunk további aktív, szerteágazó munkádhoz! t I.M. Fehér László tárogatója szól az esztergomi Vár bástyáján Mint arról már hírt adtunk, az esztergomi képviselő-testület egyik korábbi ülésén dr. Jónás László MDF-es képviselő javasolta, hogy ismét zendüljön föl a tárogató - korábban, a millenniumi évben és azt követően már megszokott - hangja a Vár bástyáján. Az önkormányzat által támogatott javaslat szerint a trianoni szerződés aláírásának időpontjában, délután fél ötkor Szent István városának polgárait és az ide látogatókat a „Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország" kezdetű dal emlékezteti az első világháborút követő gyászos eseményre. A felcsendülő dallam a Temesvárhoz közeli, magyar reformátusok lakta Végvár nevű faluban született Fehér László esztergomi klarinét- és tárogatóművész játékának felvétele, a sugárzáshoz szükséges berendezéseket a város önkormányzata biztosította. A muzsika először a Hősök terén június negyedikén tartott megemlékezésen szólalt meg, és azóta nap mint nap hallható a városban és környékén, még a Duna túlpartján is. Takács István NEGYED SZAZAD ESZTERGOMBAN Emlékezés Szabó István festőművészre 1927. április 4-én született egy viharsarki kistelepülésen, Földeákon. Iskoláit szülőfalujában kezdte, majd Makón, Szentesen és Szegeden folytatta. Később a család Miskolcra költözött. Itt figyelt fel kiváló rajzkészségére Ficzere László festőművész, aki Bernáth Aurélnak is megmutatta munkáit. Bernáth bíztatására benyújtotta felvételi kérelmét a Képzőművészeti Főiskolára, de a felvételi vizsga előtt katonai szolgálatra, Pécsre rendelték. tározott, hogy fővárosi műtermét bérbe adja, és Esztergomba költözik nővéréhez. Azt remélte, hogy a hétvégi ház építésével foglalatoskodva majd regenerálódni tud, és a levegőváltozás véget vet ismétlődő tüdőgyulladásainak is. A fővárosi műteremben maradt képeit és személyes holmiját külön lezárt helyiségbe hagyta ugyan, ám a bérlő az ő hozzájárulása nélkül teljesen átépítette a műteremlakást. Ott lévő műveit és ingóságait felhordta a padlásra, ahol minden tönkre ment. Hosszas jogi procedúra után végre kapott egy kisebb, igen előnytelen helyen lévő műtermet, amit aztán sikerült eladnia. Ennek árából rendezte be esztergomi műtermét a Szent Tamás-hegyen - a Könyök utca 6. számú házban -, ahová nővérével és annak családjával együtt átköltözött. Ekkor termékeny évek következtek Szabó István életében, melyek eredményeképpen1983-ban megrendezte első esztergomi tárlatát a Művelődési Központ Galériájában. Esztergomi témájú látképpel, városképpel lépett a közönség elé. A szűkebb és tágabb környezet motívumai jó alapot szolgáltattak művészi programjának megvalósításához. Áttételes, néha szürreális hangvételű esztergomi képei tulajdonképpen víziók, melyekben az érzelmek és a tudatos elemek egyensúlya érvényesül. 1984-ben újabb kiállítással lép az esztergomi közönség elé a Vármúzeum Rondella Galériájában. Ezúttal művészetének másik meghatározó vonulata - geometrikus, absztrakt kompozícióinak 35 darabból álló kollekciója - kapott nyilvánosságot. A tárlatnak nagy sikere volt. Egy 1984. október 25-én megjelent interjúban műveit az „érthető absztrakt" kategóriájába sorolta, és azt hangsúlyozta, hogy az ellenpólusokra épülő, de egységes kompozíciókat konkrét tapasztalat, átélt világ hitelesíti. Ezt a viszonylag nyugodt és produktív időszakot törte meg az a körülmény, hogy a házuk mellett lévő üres telekre nagytömegű földet szállítottak, melynek következtében az épület falai megrepedtek, és a ház életveszélyessé vált. Ekkor a Bánomi út 15-ben béreltek lakást (ez a hajdani l-es pince), ahol tíz évig éltek. Amikor azonban az önkormányzat eladta az Két nap eltávozást kapott a felvételi vizsga céljára, ennek ellenére felvételt nyert a főiskolára. Tanulmányainak megkezdését azonban csak úgy engedélyezte volna a honvédség, ha vállalja azt, hogy a diploma megszerzése után a hadsereg kötelékében marad. Mivel erre nem volt hajlandó, csak 42 hónap katonai szolgálat után, 1953-ban kezdhette meg művészeti tanulmányait. A hadseregben laktanyai freskók, politikus-arcképek és egyéb dekorációs munkák tömegét kellett elkészítenie, ami idegileg nagyon megviselte őt. Pór Bertalan osztályára került, de Kmetty János és Barcsay Jenő is mesterei között volt, akiktől nemcsak a kötelező szakmai ismereteket sajátította el, de a következetes emberi, művészi magatartás normáit is. Mivel a kollégiumi körülményeket érzékeny és meggyötört idegzete nehezen viselte el, a család is Pestre költözött. 1956ban egy mellette becsapódó gránát repeszeitől súlyos láb-, nyak; és tüdősérüléseket szenvedett. Életveszélyes állapotban került kórházba. Sebesülése okán politikai hajsza indult ellene és kizárták a főiskola IV évfolyamáról. Ekkor idegösszeroppanást kapott. Mesterei Pór és Kmetty - közbenjárására végül is folytathatta tanulmányait, és 1960-ban megkapta diplomáját. A főiskola befejezése után felvételt nyert a Fiatal Képzőművészek Stúdiójába, és 1966-ban részt vett annak az Érnst Múzeumban megrendezett emlékezetes tárlatán. Szereplését a szakma egyöntetű elismeréssel fogadta. Egy ideig bekapcsolódott a Kecskeméti Művésztelep munkájába, majd rövid ideig az Iparművészeti Főiskola oktatója lett. Budapesten a Tavaszmező utca 1. sz. ház V emeletén volt a műterme, ahol számos nagyméretű kompozíciót készített. 1972-ben Sopronban szerepeltek művei egy csoportkiállításon, és ez idő tájt készítette a siófoki Lídó Szálló két mozaikját is. Leánytestvére - dr. Gábris Ödönné - ekkor már Esztergomban élt férjével és a Rákóczi téren laktak, sőt a család egy hétvégi telket is vásárolt a Szent János-kútnál. Szabó István - akinek egészségi állapota 1956-os sebesülése és a lelki traumák okán meglehetősen labilis volt - 1975-ben úgy haépületet, a licit induló összegét nem tudták kifizetni, ezért el kellett hagyniuk a lakást. Ekkor költöztek a Kossuth utca 78. szám alatti ház egyik udvari lakásába, ahol Szabó István haláláig élt és alkotott. 1985-ben részt vett a Hatvani Portrébiennálén, 1986 pedig szerepelt az esztergomi művészek közös tárlatán. Egy bulgáriai kiállításon díjat kapott, de Finnországba és Németországba is eljutottak művei. Egészségi állapota azonban folyamatosan romlott. Több műtéten is átesett, és egyre inkább elhatalmasodott rajta a depresszió. 2001. november 26-án hunyt el Esztergomban. Képei számos hazai és külföldi köz- és magángyűjteményben megtalálhatóak. Ülő nő című festménye a Nemzeti Galéria tulajdona. Nagy szakmai tudással, kemény erkölcsi tartással rendelkező festő volt, aki a művészet más tartományaiban is otthon érezte magát. Szerette a zenét és az irodalmat. Mivel maga is írt verseket - emlékét idézve - ez alkalommal rajzai mellett egy versét is közre adjuk. K. E. A pont A pont golyóütötte seb fehér lapon, megálljt parancsoló nyugalom. Lehet bármily a mondatod, végére mindig Ot rakod. Bár van kérdő- vagy felkiáltójel, kettőspont, vessző, gondolatjel, de a pontban bízva bízni kell. S lehet, összetett mondatod, zablát rá a ponttal rakod. Lehet az írás bús, vagy bohóckodó, halálos-végzés, rendelet, vers, próza-egyveleg, lehangoló látlelet, hozhat a sors halálos ítéletet: pontban végződik, abban megreked. Bár sorsod még nem lezárt, O akkor is ítéleted, mit megkerülni nem lehet. Golyóütötte seb papírhegyen halálos jel. Mikor bevégeztetett, golyóütötte sebet életedre ráteszed.