Esztergom és Vidéke, 2004

2004-07-22 / 29-30. szám

4 esztEReqp es vid6^€ 2004. július 22. A dög „NEM AZ A CÉL, HOGY SZÓRAKOZTASSUK, HANEM HOGY MŰVÉSZI ÉLMÉNYBEN RÉSZESÍTSÜK A KÖZÖNSÉGET..." - mondja Stieglmayer Gábor, az Esztergomi Nyári Fesztivál Kht. ügyvezetője Egy most induló rendezvénysorozatról van szó. Mi az, ami ezen belül változtatásra szorul vagy nem forrott még ki az első hétvégére ? Mi fog változni az elkövetkezőkben? - Tehát az a kérdés, hogy mi az, ami rossz ebben? Először beszéljünk arról, hogy mi az, ami jó! Te mit látsz itt jónak? Mondj három nagyon jó jellemzőt és három nagyon rosszat! - A legszimpatikusabb jellegzetesség az az, hogy ez a program heteken keresztül tart, és a rendezvények nem egy-két időpontra koncentrálódnak a nyár folyamán. Július közepétől augusztus végéig szinte minden héten sokféle előadást kínál, így a különböző érdeklődésű emberek is eljöhetnek valamelyik programra a hét három-négy napja során. Másodszor: az Erzsébet-parkban talán túl nagy a tér (mert ott elvesztek az emberek és elveszett egyik-másik rendezvény is), de ez most itt betölti a teret, ami talán szűknek is bizonyul egy kicsit. A dekoráció lenne a harmadik, ami a hangulatot történelmivé teszi. - Nagyon jó, hogy ezt elmondtad, mert ez volt a célom. Mind a három: alapcél. Mik lennének a negatívumok? - Szembeötlő a kisszínpad elhelyezése a Kis-Duna-parton, ahol a nézőtér és a közlekedés nem válik el. A dekoráción pedig érződik, hogy még tovább díszíthető. Elkészült például a díszes kapu a nagy színpad nézőtere mögött, de mellette rosszul fest a paraván. - Most én mondom a három választ. Az első: az volt célom (és ez teljesen egyezik is az általad mondottakkal), hogy folyamatos programsorozat legyen a hét minden napján. Ez lenne a cél hosszú távon is, és ennek van értelme Esztergomban. De ez csak akkor lesz érdekes, ha a turistákat is itt lehet tartani. Ehhez szálloda, infrastuktúra, rengeteg program is szükséges. De nem az a cél, hogy szórakoztassuk, hanem, hogy művészi élményben részesítsük a közönséget. A művészet valóságos, és nagyon mély élményeket képes nyújtani. Ezt bizonyította be számomra ez a rendezvény, amelyen minden program zsúfolásig megtelt. Tehát nem következett be az, amitől tartottam, hogy a magas színvonalú produkción a háromszáz embert befogadó téren csak ötvenen vannak jelen, ami nagyon kellemetlen a művésznek és Esztergomnak is szégyen lett volna. Viszont kialakult egy réteg, és összehozta az embereket. Összehozta az embereket, hogy jó itt lenni - akkor is jó itt lenni, ha nincs is semmi rendezvény. - Például most, a vasárnapi programok után még sokan sétálnak, vásárolnak, üldögélnek itt. - Díszlet nélkül is, már egyszerűen akkor, ha itt ülünk le beszélgetni. Ez pedig most még hatványozódik. Ez az egyik. A másik, nagyon fontos tényező az emberi léptékkel kapcsolatban, hogy ez a legjobb hely Esztergomban, hogy ez Esztergom szíve. Ez az országban is páratlan. A helynek az adja a szakralitását, hogy itt van a királyi vár. Ezen kívül itt a Duna, a víz közelsége. Ilyen hely nincs a világon, ahol így együtt vannak ezek az adottságok. Emellett arculatát tekintve is nagyon könnyen alakítható, azért lehet ugyanitt mediterrán, gyermek vagy népművészeti fesztivál. A díszletekkel kapcsolatban: nagyon sokan terveztünk meg mindezt. Az árusok standjai például a Képes krónika alapján készültek. - Mit válaszolsz a kritikus észrevételekre? - A színpad nagyon jó helyen van, de most dolgozom azon, hogy a következő rendezvényre a közlekedést úgy oldjam meg, hogy ez folyamatos lehessen és a művészeket se zavarja. A másik a díszlettel kapcsolatos: szándékosan nincsen befejezve. Egész nyáron dolgoznak rajta az esztergomi gyerekek. Most is, az egész program alatt festettek. Nekem nem az volt a célom, hogy azonnal valami kész látványossággal jelenjünk meg, hanem az, hogy minél több ember legyen bevonva az elkészítésbe, hogy közük legyen hozzá. És a csapat, amit magam mellé gyűjtöttem, szintén olyan emberekből áll, akik nagyon fontosnak tartják ezt. - Köszönöm az interjút! sms Zsidó kulturális est a Várszínházban Július 14-én este a Várszínházban zsidó kulturális estet rendeztek. A budapesti, hattagú Pannónia Klezmer Band átütő sikert aratott tradicionális, közép-európai zsidó népzene, illetve néptáncok bemutatásával. E rendezvénnyel a Várszínház a holokauszt 60. évfordulójára is megemlékezett. Az együttes vezetője Zsákai Ferenc Csaba. zongorán játszott, a többiek: Fehérvári Gábor klarinéton, Zámbó Judit hegedűn, Solt Iván szintén hegedűn, Vadócz Dávid dobon, Pilkovics Gábor bőgőn. A műsor első felében betétek követték egymást lengyel, orosz, bolgár, orosz, román és magyar behatású muzsikákból szinte áradt a zsidó nép életereje, egy kis létszámú (a világon összesen mintegy 20 millióra tehető a zsidók létszáma), de rendkívül temperamentumos nép élni akarása. Film- és slágerdalokat is előadtak, többek között a Dzsingisz kán című hetvenes évekbeli diszkó sláger eredeti, Amerikából származó dallamát. Az együttes 2001-ben nagy sikert aratott Párizsban a Magyarország éve című rendezvényen, Németországban pedig evangélikus templomokban. Családi összejöveteleken, esküvőkön, ünnepségeken is szoktak játszani. Zenéjükből határozottság, néhány számból szinte átszellemült erő sugárzott. A zenekar hét éve alakult és Budapesten a Fehérvári úti Művelődési Házban táncházakat is szoktak rendezni. Ebből ízelítőt adtak a Várszínházban is Forgács György vezetésével. Mint az együttes menedzserétől megtudtuk, ezek a táncok vallási eredetűek. A táncosok szinte minden porcikájukkal, mozdulatukkal Jahvéhez imádkoznak. A tánc náluk ugyanis nem csupán a mozgáskultúra része, hanem szakrális vallási ünnep. A zsidó táncosok és zenészek fellépésükkel felejthetetlen estét szereztek a Várszínház vastapsban kitörő közönségének. Dezső László E korántsem hízelgő megjelölést választotta darabjának címéül Kiss Csaba, melynek magyarországi ősbemutatóját Szent Jakab havának második hétvégéjén láthatta az arra kíváncsi látogató az Esztergomi Várszínházban. Be kell vallanom túlzás nélkül, hogy ez az a darab a színház kínálatában, amely elé a legnagyobb várakozásokkal tekintettem. Ennek egyik oka, hogy a szerző nevével és műveivel mindeddig nem volt alkalmam találkozni, egy új alkotó felfedezése pedig olyan lágy, várakozásokkal teli izgalmakkal tölti meg az embert, mint amikor ábrándozva egy utazásra készül, amely ismeretlen világokba vezeti. A másik a cím és alcímei okozta asszociációk szokatlan összevillanásai miatt adódik, hiszen egy dögről olyan némber jut eszembe, aki az óvatlan férfiembert a legsötétebb poklok örök kínjával fenyegeti, alcíme - Lányregény két részben viszont Szabó Magda megható leányalakját, Vitai Georginát idézi fel, a másik alcím pedig -Jössz te még az én álmaim utcájába... Kálmán Imre idilltől csöpögő világát. A szerző saját művéhez írt - egyébként remek - ajánlásából viszont már az derül ki, hogy a darab egy látszólag szokványos szerelmi történetről szól. * A díszlet. A kőfalak közé lépve az első, ami meglepett a színpad berendezése volt. Hirtelen egy gyufás skatulya vagy inkább egy doboz jutott az eszembe, amelynek két nyitott fekete fedele a pódium két széle, szemközt pedig a fehér belső. E doboz valójában egy remekül kitalált mozgószínpadot rejtegetett magában, melyet jócskán meg is dolgoztattak, tekintve a jelenetek hajói emlékszem huszonöt - igen nagy számát. Az előadás után a kitartóbbaknak lehetőségük volt, hogy az alkotókkal beszélgethessenek, ahol a rendező elmondta, hogy az voltaképpen hattunk, mint Irén (feleség 40 körüli), Géza (férj 45 körüli), Lilike (lány Igáiról 20 körüli) vagy Pisti (Géza öccse 35-40 körüli) és hasonlóképpen mind a tíz szereplő felsorolva. Hétköznapi nevek a jelenkor magyar valóságából, melyek tényleg arról árulkodnak, hogy az elbeszélt történet hasonmásai nap mint nap körülöttünk játszódnak, sőt alkalomadtán mi magunk vagyunk a részesei. Gyakori eset, hogy a szereplők életkorát is közlik, amivel a darab életszerűségének érzését hangsúlyozzák, azt hogy valóban hús-vér emberek lépnek elénk, nem pedig távoli idők heroikus alakjai. A „regény" egyik legérdekesebb figurája dr. Bittner, a nőgyógyász (50-60 körüli), aki látszatra bolond ugyan, ám szarkasztikus humora valójában a történések fölé emeli, ő az egyetlen, aki a históriából mintegy kilépve szerepel, felülről látja a dolgokat. Hajói meggondolom, akár ki is hagyható a cselekményből, az őnélküle is teljesen kerek, érthető, csakhogy nem lenne, ami a kibontakozó fejlemények szépen haladó szekerét, néha-néha „megdöccenti", mintegy felrázva ezzel utasait. * A történet. Adott hát a kiinduló állapot: látszólag békés, kiegyensúlyozott, középkorú házaspár, akik jól megértik egymást, az életben felmerülő problémáikat képesek civilizáltan, „tárgyalóasztalnál" megoldani. Éppen egy ilyen „asztaljelenetnél", azaz vacsoránál kapcsolódunk be a történetbe, amikor a féij amúgy mellékesen megemlíti, hogy megismerkedett egy fiatal lánnyal, de csakis, kizárólag ismerősök, semmi több. Az asszonyban feljajdul a sejtelem, a vihar első, eresztékeket megcirógató fuvallata. A drámai szituáció harmadik alapköve Lilike, a lány Igáiról, akit a fiatal vágyak természetes ösztöne hajt, emellett butuska is, így a férfiak Művésztelepet rendeztek Esztergomban Kiállításuk július 30-án nyílik (-fffy) Kísérőrendezvények nélkül, minden feltűnést kerülve zajlott le a tavaly életre hívott művésztelep idei négy alkotóhete. Sem a média, sem a helyi művésztársadalom nem kapott értesítést az egyhónapos eseményről, így ez csak a művészekkel való váratlan találkozás eredményeképpen juthatott kevesek tudomására. Annál nagyobb hatást gyakoroltak egymásra a meghívott alkotók: Molnár Péter grafikus kváderkő-szerűen tagolt felületek kialakításán munkálkodott, de betűk helyett vékony vonalakat alkalmazva, melyek Olajos György műveinek finom kidolgozásán is nyomot hagytak - Szeifert Judit művészettörténész szerint. (Ez utóbbi művész idei ötlete az esőcseppek keltette nyomok felületképző felhasználása volt, ami természetes kreativitására ugyanúgy példa, mint alkalmazkodóképességére.) A tavalyi esztergomi hetek tapasztalatait talán legmarkánsabban a művészetébe ötvöző Csurka Eszter pedig figurativitásával gyakorolt befolyást Szily Géza festőre, akinek szürrealisztikus képein a híres Nofertiti-fej és egy disznó alakja mellett most a Bazilika sziluettje is feltűnt. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola nyugalmazott tanszékvezetője egyébként idén érkezett az alkotótelepre, Turcsány Villő szobrászművész helyett. A művészek július elején már elhagyták Esztergomot, de a városunknak adományozott képeikből, műveikből és az idei munkáikból válogató kiállítás megnyitóján még találkozhatunk velük. Erre július 30-án 17 órakor kerül sor a Megyeháza Gadányi-termében. (A tárlat csak azon a hétvégén lesz látható.) Az idei év rendezési körülményeiről és a friss tapasztalatokról a művésztelep fő szervezőjét, Kókay Krisztinát kérdeztük. -Mi indokolta az idei művésztelep „titokban tartását'"? - Az Esztergomi Művésztelep másodszor is megrendezésre került. Tavaly az első alkalommal érthető okokból a megnyitóra helyeztük a hangsúlyt, míg idén a szerény anyagi lehetőségeket is figyelembe véve inkább a záró kiállítást szeretnénk reflektorfénybe állítani. - Ifogyan érezték magukat az alkotók ? - Érzésem és tudomásom szerint nagyon jól. Mivel már négyen tavaly is ismerkedhettek a várossal, a polgáraival és az esztergomi kollégákkal, még bensőségesebbé vált a kapcsolat. - Milyen változásokra lehet számítani a későbbiekben, esetleg már a jövő évtől (például a művészek közös elszállásolását vagy programjait illetően)? - Esztergom város kimeríthetetlen látni- és megismernivalót nyújt, amire egy hónap nem elég. - Tervezik esetleg a művésztelep kibővítését, illetve a város nyári rendezvényei közé való szervesebb beillesztését ? - Esztergom Város Önkormányzata az év tavaszán a Nemzeti Örökség Minisztériumához pályázatot nyújtott be a Sándor-palota felújítására és múzeumi célú felhasználására. Az elképzelés szerint a palota földszintjén művészek számára vendégszobák és egy alkotóterem kerül kialakításra. Ez lenne a végleges helye az alkotótelepnek. -Mi lesz a városnak adományozott művek sorsa? - Ennek eldöntése az önkormányzat hatáskörébe tartozik. Valószínű, a Balassa múzeum újkori gyűjteményébe kerülnek... - Köszönöm az interjút! nlmszalagkent is lellognato, hiszen a képek pergését a jelenetváltások illusztrálják. Választ kaptam ugyanakkor második meglepetésemre is. Úgy esett, hogy ismét csak a nézőtér szélén jutott helyem, ami azzal járt, hogy a doboz belsejének egy része takarásban maradt, a vizuális élmények egy részének tehát lőttek. (Hála segítőkész barátaimnak, végül a karzatról nézhettem végig az előadást.) Ennek az volt az egyszerű oka, hogy a rendező nem számított ekkora érdeklődésre, magyarul, hogy a később érkezők perifériára szorulhatnak, vagyis hátrányos helyzetbe kerülhetnek. íme a pesszimizmus és az emberek közötti egyenlőtlenség relációja. * A szereplők. Ezt látszott megerősíteni a szereposztás előzetes tanulmányozása, melyben olyan megjelölésekkel találkozKonnyeaen kihasznaijaK vonzo bájait. Géza és Lilike egymásra találnak, és semmi okunk feltételezni, hogy érzéseik ne lennének tiszták. A férfi például egy alkalommal megkéri a lányt, mondaná el, mi tetszik őbenne, mire Lilike ősei intelmével válaszol: ha már tudod, hogy mit szeretsz valakiben, akkor már nem is szereted igazán. A továbbiakban szintén a valóságban és a színpadon is megszokott jeleneteknek lehettünk tanúi, veszekedések, megbékélések, fogadalmak, intrikák, kiborulások, fenyegetések, árulások, könyörgések; tragédia és komikum. A megszokott jelenetek azonban nem azonosíthatók az unalmas jelenetekkel, amit „A dög" meggyőzően bizonyít, köszönhetően az író, a rendező, a színészek és minden segítő remek munkájának. Filemon Béla Hajókáztunk az ENEKE-vei Július 16-án - az elmúlt évekhez hasonlóan - ismét „vitorlát bontott" az ENÉKE-hajó. Legalább kétszáz, zömében idősebb, jó egészségnek örvendő nyugdíjas gyűlt össze a kishajó fedélzetén, hogy újra rácsodálkozzék a Duna-kanyari tájra, a nagy folyó természet adta szépségeire. Erős Miklós, az ENÉKE „örökmozgó" elnöke és kiváló szervezője egy rögtönzött, frappánsan rövid tájékoztatót tartott, melyből megtudhattuk az egyesület első és következő félévi programját, és örömének adott hangot, hogy az első félévben az egyesület tagsága ötven fővel emelkedett. -Aprogramokra és rendezvényekre nemcsak a klubtagok, de bárkijelentkezhet, aki „elvisel" minket, és akit mi is el tudunk viselni mondta búcsúzóul az elnök, miközben mi, utasok a lenyűgözően szép dunai tájban gyönyörködtünk. Szép volt, köszönjük! (-zső)