Esztergom és Vidéke, 2004

2004-06-24 / 25-26. szám

k

M^V!!)£KE 2004. június 24. Szép magyar Comoedia Ismét megúsztak. Persze ez nem az előadásra, hanem az égi áldásra értendő. Úgy tűnik, az emberek java része azon a pénteki napon (június 18.) ezt remélni sem merte, hiszen más programot választott magának a Várszínház helyett. Eddig legnagyobb közönsége a Hófehérke és a hét törpe című kitűnő táncelőadásnak volt, ami ráadásul „csak" amolyan felvezetőnek számított, azóta a nézőszám szemlátomást és fokozatosan esik. Egyesek szerint nem kellően harangozták be a szezont, ám más okai is lehetnek az elszomorító tendenciának. Egyik az időjárás csapodár hangulata, olyannyira, hogy az ember már-már kezdi azt hinni, önmagán sem igazodik ki őkelme. Másik a Portugáliában zajló sportrendezvény. Nem mintha az egész ország odautazott volna, de olyan ritkán lát az ember igazán remek focit, hogy nem szívesen hagy ki egyetlen összecsapást sem. A vendéglátóiparban ez utóbbinak negatív hatása például egyértelműen kimutatható (kivételnek számít természetesen a rendező ország). Visszatérve a színházhoz tehát, a programfüzet arra az estére Balassa Bálint Szép magyar Comoediáját ajánlotta a Kecskés együttes közreműködésével. Sokatmondó név egy zenekarnak, hiszen nyilván senki nem feltételezi, hogy trash metál zenét fog hallani tőlük. Aki duplázni akart, az megtehette, aznap délelőtt ugyanis a Széchenyi téren szintén felléptek kuruc népdalokkal, sőt ebből az anyagból lemeze is jelent már meg a szentendrei csapatnak. Az est első része valójában az ő műsorukkal telt, de nemcsak a korhű öltözetben felvonuló zenekar volt népes, hanem a hangszerek mennyisége is. A lantot, hárfát, tekerőlantot, sípot, furulyát könnyűszerrel felismertem, ám a koboz, a doromb és a tárogató már némi töprengésre késztetett. Sötétben tapogatóztam viszont az olyan nevek olvastán, mint ud, viola da gamba (remélem ez nem személynév), rebek, rubebe és klarinó, bár ez utóbbira volt egy tippem. Ezután következett a négyszázötven esztendeje született költőnk drámája. Az igazság kedvéért meg kell említenünk, hogy a mű valójában „magyarítás", azaz fordítás, bár erősen átgyúrva. Balassa maga ugyanis azt vallja, hogy a fordítás nem tükörhű másolást jelent, hanem az adott nemzeti és nyelvi környezetbe történő beültetést. A mű eredetije Cristoforo Castelletti öt felvonásos pásztordrámája, amely Thyrsis és Angelica szerelmét meséli el. Az előadáson természetesen ragaszkodtak az eredeti szöveghez, és nem is a teljes darabot adták elő, hanem csak részlegeket, így abból nem igazán bontakozott ki a történet egésze. íme röviden a história. Érdekes, hogy Balassa átveszi az eredeti mű főszereplőinek nevét, igaz, csupán a költemény indításában. Thyrsis és Júlia boldog szerelmespárként éli mindennapjait, míg egy ifjú vetélytárs meg nem mérgezi a lányt, mire Thyrsis bánatában világgá megy és Credeliusnak nevezi magát. Tíz év bolyongás után rátalál Júliára, aki feltűnően hasonlít volt kedvesére, így természetesen belészeret, ám a lány nem mer közeledni hozzá, mert volt szerelmének esküdött hűséget. A fiú Dienes, a pásztor közbenjárását kéri, ám a lány így is hajthatatlan marad. Credelius bánatában öngyilkosságra készül, és tettének okát egy fába vési, de Júlia véletlenül rátalál a versre, és megakadályozza az öngyilkosságot. Közben a múltban történtekre is fény derül, Angelica ugyanis nem halt bele a gaz merényletbe, hanem nevét megváltoztatva ő is vándorlásra adta a fejét. így aztán a végére a könnyek felszáradtak és a szerelmesek újra megtalálták boldogságaikat. Ám ha el is vesztette néha az ember a történet fonalát, bőségesen kárpótolta érte a költő korának ízes, a fülnek kellemesen csengő nyelvezete. Befejezésül kóstoljunk hát bele a csemegébe, nevezetesen a mű ajánlásának első soraiba, melynek tényleges címzettjei az „erdéli nagyságos és nemes asszonyok". (Vajon mit akart üzenni nekik?): „Egynéhány ok készerít rea, hogy kegyelmeteknek ajánljam ez komédiát. Egyike ez, hogy magamnak is kedvet találnék véle..." Filemon Béla Telefonfülke-temető (nagy) A Kertváros határán lévő Schmidt-kert Damjanich utcai sarkán áll a telefontársaság fogadó-épülete. A mellette található bekerített területen gyűjtik össze a kiszolgált, feleslegessé vált utcai telefonfülkéket, ugyanis a mobiltelefonok rohamos fejlődése, terjedése folytán egyre kevesebben veszik igénybe ezt az évtizedekig használt szolgáltatást. Az utcai telefonfülkék hőskora tehát letűnőben. A valaha érdekes, izgalmas csevegéseket, szép randevúkat hallott-látott fülkék sorsukra várva gyülekeznek a telepen. Lám, így múlik a „drótos telefon-világ" dicsősége! FESZTERGOM 2004 Több zenekar, nagyjából ugyanannyi résztvevő (de a főnap most a csütörtök volt) és az eső fesztiválzáró megjelenése jellemezte az idei rendezvényt. Sörből és italból bőven folyt ez évben is, a Kis-Duna part lakói pedig ugyancsak virraszthattak. Gyöngyfűzés a máltai sátornál folyt, bajai lányok textilszatyrot festhettek a Fény Központ előtt, a foci EB meccseinek passzív megtekintése helyett aktív csocsózás zajlott még éjjel is. A próba-érettségizők átmentek a vizsgán, és a kiállítás iránt is volt érdeklődés. Egyes zenekarok kábítószer-fogyasztást népszerűsítő zeneszámai ellen (bár a fesztiválfüzetben a szervezők így nyilatkoztak: „Kívánjuk, hogy szabadon és jól szórakozzatok, de arra szeretnénk rávezetni Benneteket, hogy ezt kábítószerek nélkül tegyétek.") a Széchenyi téren tiltakozásul más együttesek egyidejű szerepeltetésével kínált alternatív szórakozási lehetőséget a MIÉP - a polgármester nyilatkozata szerint az inkriminált együttesek jövőre nem szerepelnek már a programban. Ennek ellenére felhőtlen volt a hangulat ha az idő nem is -, a fiatalok jól szórakoztak. A záróesten néhány érintettet is megkérdeztünk a mostani tapasztalatokról. - Hogy sikerült az idei véradás a Fesztergom rendezvényén ? Dr. Szabó Klára osztályvezető főorvos: - Idén is sikeres volt a véradás. Esztergomban tíz fővel többen jelentkeztek, mint tavaly, és hét új, első véradót is köszönthettünk. - Ebben az évben is felajánlottak tortát városunkban az önkéntes véradók számára ? - Idén a párkányiak küldték át a süteményt nekünk, viszonozva a tavalyi gesztusunkat. - Milyen szerepet tölt be az Esztergomi Szent Jakab Alapítvány Szenvedélybeteg-segítő (Fény) Központ sátra a Fesztergom rendezvényén? Hentes Ildikó, a központ vezetője: - Azért vagyunk kint, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, hogy reklámozzuk szervezetünket. A Fesztergom közönségének egy jelentős része nem esztergomi, és így olyanokkal is kapcsolatba kerülünk (akár szakmai kapcsolatba is), akik más szervezetektől látogatnak ide, vagy pedagógusok. Erre is jó a Fesztergom. Sok kliensünkkel szintén találkozunk itt, bár nagy részük nem tud bejönni a rendezvényre, mert nincs rá pénze. Velük a kapun kívül szoktunk találkozni. És van olyan is, aki csak ezután lesz a kliensünk: már hallott rólunk, és most egy kicsit körülnézett a sátrunknál. Mert a Fesztergom után mindig megjelenik nálunk egy pár ember, aki itt látott vagy hallott minket - Illetve, ha az ország más vidékéről jöttek, akkor otthon ráismernek a helyi szervezetekre... - Igen. Az ilyen fesztiváloknak szerencsére ma már természetes velejárója, hogy egy ilyen drogprevenciós intézet is kint van. Amivel mi itt foglalkozunk, az az úgynevezett party service-szolgálat, az ártalomcsökkentés: ételt osztunk, ásványvizet adunk, egyfajta egészségügyi ellátást nyújtunk, óvszert tudunk adni. -A sátratokat ez ügyben is bárki felkeresheti... - Igen, de főleg azok, akik esetleg segítségre szorulnak. Ezenkívül velünk van hajnalig a pszichológusunk is, tehát a segítő beszélgetésre szintén adott a lehetőség. - Igénybe is veszik a fiatalok ezeket a szolgáltatásokat'? Volt forgalom a sátor körül ? - Sokan kerestek fel minket, de a legtöbben az étel és az ital miatt. Közülük viszont nagyon kevesen tudják, hogy pontosan hova is jöttek. Mert a közönség körében csak az ismert, hogy van egy hely, ahol zsíros kenyeret lehet kapni, és ingyen adják. A mi dolgunk ezek után az, hogy a zsíros kenyér mellett információt kapjanak a fiatalok a mi tevékenységünkről is. Az összes program, a hennázástól a textilfestésig, minden, amit kitaláltunk, végül is azért van, hogy minél többen látogassanak ide és minél több ember megismerjen minket. Mert, ha csak az lenne kiírva, hogy drogprevenciós sátor, akkor nem valószínű, hogy itt tolonganának az emberek. * - Miben különbözött az idei év a tavalyitól a Magyar Máltai Szeretetszolgálat sátránál? Tóth László, a MMSZSZ Esztergomi Csoportjának vezetője: - Idén megpróbáltuk azokat a programokat megerősíteni, amelyek tavaly jól működtek, illetve azokat, amelyekre tavaly is volt igény. Ebben az évben azt a címet adtuk a sátrunknak, hogy Menedék. Itt bárki leülhet, elbeszélgetünk vele, ha esetleg gondjai, problémái vannak, megpróbálunk segíteni. Sokakat érdekeltek ezen kívül az önismereti kérdések, mert a fesztivál látogatóinak korosztályaiban, a kiskamaszok, a tinédzserek és a fiatal felnőttek között ez általánosan jellemző. Mi egy alternatívaként adtuk számukra ezt a lehetőséget, ami beszélgetésre ösztönözhette őket. - Ezek szerint sokan igénybe is vették ezt: önismereti teszteket töltöttek ki vagy mandalát rajzoltak ? - Nagyon sokan. Jóval többen, mint tavaly. -Jövőre lesz-e valami újdonság ezen kívül? - Egyelőre ezt még nem tudom, a mostani tevékenységünk értékelése alapján döntjük el, hogy legközelebb esetleg mit változtatunk. A társasjátékok iránt most is nagy volt az érdeklődés, nagyon sokan ültek le, és játékos formában töltötték el a szabadidejüket. Pokrócra is szükség lesz még a hideg ellen és meleg teára, zsíros kenyérre. Jövőre is biztosan jönni fogunk. - Milyen sokáig voltál itt, a szigeten ? Szigetlakó I. (fiatal fiú): - Két napot töltöttem itt. - Honnan érkeztél? - Innen, Esztergomból. - Hogy érzed magad? Hogy sikerült a tavalyihoz képest az idei rendezvény? - Szerintem nagyon jól sikerült. Változatosak voltak a zenekarok, és szerintem nagyon jól sikerült az egész idén is. - Nem hiányoltál valamilyen zenekart esetleg a kínálatból ? - Nem hiányoltam semmi olyan nagyobb zenekart, amely részt vehetett volna. - És más kísérőrendezvényt esetleg? - A kosárlabda hiányzott a sportolási lehetőségek közül. * - Hogy érzitek magatokat a rendezvényen ? Szigetlakó II-III. (fiatal pár): - Nagyon jól. - Itt alszotok, itt töltötök több napot is? - Igen, két napot töltünk itt összesen. - Honnan jöttetek ? - Budapestről. - És más fővárosi rendezvény helyett ezt választottátok ? - Mert itt van Párkány, és át lehet menni jókat ebédelni. - Idén voltatok először, vagy jártatok már itt korábban is? - Voltunk már, de akkor nem töltöttünk itt sok időt, csak egy napot. _ - És ahhoz képest az idei rendezvény milyen volt szerintetek ? - Nagyon kevesen vannak, akkor többen voltak. - Nem hiányzik-e valamilyen kísérőrendezvényt, vagy a hajnalig tartó koncert után éppen ki tudtátok pihenni magatokat? - Ez így pont jó. Elég jól van megszervezve... (sms) Aki másképp látta: Tótágas decibel-ügyben Ki ne ébredt volna még arra, hogy mindaz, ami éjszakáját nyomasztotta, csak álom volt csupán. Tudjuk, adomány, ha derűsen, kipihenten ébredve egy nyújtózkodással elhessenthetjük az éjszaka utolsó rémeit és rohanó világunkban ismét madárdalra startolhatunk. Eddig az idilli kép... Ám az álom most is csak álom maradt. Már ami az alvás részét illeti... A Prímás-szigeten évről-évre megrendezett „szolid" rock-összejövetel hajnalokba nyúló „kiképzése" már amúgy is „behangolttá" tette a fél belvárost, de igazán „felejthetetlenné" ebben az esztendőben vált. A nyár eleji ébresztőrendezvény idén legyőzte a Rákóczi-indulót és a sziget környékének lakó-alvó polgáraival fennhangon tudatta - b£r reggel van (4.30), de mi még bírjuk! Mármint ők. Ok, akik nem tehetnek róla, hogy itt a város közepén... Hajnal felé, környékbeli barátainknak telefonos ébresztőszolgálatot nyitottunk, tudakozódva hogylétük felől. Mikor már „megvilágosodtunk", mert Berliozt a Hectort (halld: Rákóczi-induló) is térdre (fülre) kényszerítették, kabátot vettünk pizsamánkra és irány a (kívülről ingyenes) tett színhelye! Az úton egy jó húsz évvel ezelőtti pirkadat sejlett fel előttem, mikor érettségi bankettünk ürügyén Palásthy György Esztergomban forgatott filmjének (Tótágas) Széchenyi téri díszletei közt virradtunk. Máskülönben akkor éppen rohantunk a nagybetűs Életbe, és még nem volt időnk felfogni a film üzenetét; miszerint a felnőttek is előzhetőek, de nélkülük élni csak ideig-óráig lehet. Ez csak mese, gondoltuk, és különben is a mi felnőttkorunkban már mesék sem lesznek. Arról, hogy a TEMPORES nálunk ma sem olyan gyorsan MUTANTUR, hajnali járőröző biztosurunk „világosított" fel minket. Higgyük el, ez nem mese; ez a kapitális hangorkán itt a város közepén - a színtiszta valóság-show! Adrenalin-növelő kényszersétánk közben azért szelídített minket a friss, kora nyári szellő, - különben is a IUVENTUS csak VENTIS. Kisvártatva egy lakókocsis, papucsos-fogkefés, á(l)mokfutó hollandus az alvás-gátló epicentruma után nyomozva, kérdezve lépett hozzánk: vajon zufallig ez a Fest, vagy csak nincs szerencséjük az idén? Gyanítottam, ha jövőre Magyarországot nem is, de az esztergomi éjszakázást ez idő tájt biztosan kihagyják, ezért egy - hajnali humorálist bevetve bizonygattam, hogy csupán a leendő esztergomi Woodstok főpróbáját hallották, de egy esztendő múltán úgyis együtt csápolunk majd - valahol a város szélén. Bajusza alatt mosolyogva mert érthette a tréfát - még a kecskeméti „fütyülősről" kérdezgetett, de mit is mondhattam volna? Tán azt, hogy mi magyarok fütyülünk még arra is, ha „talpunk alatt fütyül a szél"? Még azt hiszi, ez is csak móka. Mi magunk, magyarok sem értjük néha. Hát még más. Pedig már régóta tudjuk: a fél deci belügy; de hogy ennyi decibel miért nem ügy ? Villányi Zsolt rockkant nyugdíjas