Esztergom és Vidéke, 2004

2004-05-20 / 20. szám

!^1DÉK E 2004. május 20. Család vagy fogyasztás? Család és fogyasztás címmel tartott nyilvános előadást május 14-én a Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) a Szent Ist­ván Gimnázium dísztermében a családok világnapja (május 15.) alkalmából. A rendezény az országosan 32 helyen megszervezett programok sorába illeszkedett, amelyek a társadalom alapegysé­gének szerepére, jelentőségére kívánták felhívni a figyelmet. Az esztergomi előadás bevezetőjében Tamás Balázsné, a NOE Eszter­gomi Csoportjának vezetője több nyilatkozatot is ismertetett az érintett témában: az egyiket Egyesületük, a másikat Lisszabonban az Európai Unió nagycsaládos szövetsége, a harmadikat az Euró­pa Parlament fogalmazta meg. Az irányadó elképzeléseket tartal­mazó dokumentumok az utána következő előadásoknak is alapját képezték. Dr. Farkas Péter szociológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense először a társa­dalmi modernitás történelmi ki­alakulását tekintette át, megálla­pítva, hogy a történelmi viszo­nyok hatására hazánkban a rendszerváltozásig is individuali­záltabb volt a fiatalság, mint Nyugat-Európában, de ez a kü­lönbség azóta csak tovább nőtt. A globalizálódás kapcsán az előadó kiemelte a hazai viszonyok kö­zött alapvető fontosságú termé­szeti és humántőke mellőzését, majd rátért a magyar társada­lomban ma jellemző családmo­dell elemzésére. A statisztikai adatok tanúsága szerint hazánk­ban még igény él a fiatalok köré­ben a biztonság és a család iránt, tervük megvalósítása azonban gyakran fullad kudarcba. Csak­nem minden második házasság végződik válással, és családon­ként átlagosan csak 1,2 - 1,3 gyermek születik, ami kevés a népesség reprodukciójához. A fo­gyasztói szokások és a médiában szereplő torz családmodell ugyanakkor kedvezőtlen hatást gyakorol erre a folyamatra, amit a gyenge civil társadalom, a de­mokrácia helyett fennálló pártokrácia és a demokratikus kontroll hiánya sem képes haté­konyan megfékezni. Pedig 2050­re (amikor statisztikai becslések szerint már csak 16-17 % lesz a fiatalok aránya hazánkban) már gazdasági hátránya is származik az országnak ebből. A társada­lomnak tehát fel kell ismernie sa­ját érdekeit, s azt, hogy ép társa­dalom csak ép családokra épül­het. Diagnosztikus elemzése vé­gén dr. Farkas Péter szemponto­kat fogalamzott meg egy elfogad­ható családpolitikához (úgy is, mint Harrach Péter szociális és családügyi volt miniszter tanács­adója), szorgalmazva a részmun­kaidős foglalkoztatás nagyobb megbecsülését, a szociális bérla­kás-program (fecskeházak) meg­valósítását és a családi adóked­vezmények további növelését. Előadását II. János Pál pápa ki­egészített jelmondatával zárta: Krisztus Európa egyetlen remé­nye. Kocsis Tamás közgazdász, a Budapesti Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem tanársegédje, az Altern-csoport alapító tagja a rendezvény elején elhangzott nyilatkozatokat, illetve a szocio­lógus szavait új szempontokkal egészítette ki. A környezeti és társadalmi aspektus figyelembe­vételével a fogyasztói társadalom növekedésének korlátaira, az emberi értékek áruvá válásának tényére mutatott rá, s e káros ha­tásokkal szemben John F. Kavanough keresztény alapokon megfogalmazott, értékorientált felfogását állította. (Kavanough könyve, a Krisztus követése a fogyasztói társadalomban. A kulturális szembenállás lel­kisége című tanulmány az elő­adó szerkesztésében jelent meg magyarul.) A fogyasztói társada­lommal való szembenállás ezek szerint kiegyensúlyozott szemé­lyiséget, azaz családi integritást, a lakóhelyhez való ragaszkodást, azzal élő kapcsolat ápolását, az itt őshonos kultúra ismeretét és ápolását, a természeti környezet­tel való kapcsolatot, az erkölcsi törvények elfogadását és szilárd vallási hátteret feltételez. A fia­tal magyar közgazdász őrségi és székelyföldi falvakban végzett kutatásai is a fogyasztás vagy család alternatívájára adott vála­szokat igazolták. A rendezvény végén a hallga­tóság kérdéseire válaszolva dr. Farkas Péter az élő közösségek hiányával kapcsolatban a polgári körök társadalmi vagy akár ön­kormányzati szerepvállalását, folyamatos és példamutató mun­káját helyezte kilátásba. A társadalom egésze számára fontos téma a (részben szakmai­lag is érintett) érdeklődőket el­gondolkoztatta a hallottakról. A válsághelyzetre megfogalmazott megoldások - a Biblia olvasása, a helyi identitás megerősítése és különösen az integrált család alapítása - megszilárdíthatták a hallgatókban az az érzést, hogy az öntudatlanul a vesztébe roha­nó fogyasztói társadalom számá­ra ezek az értékek nyújtják az egyedüli lehetőséget az értéktu­datos és egészéges társadalom megőrzése, megteremtése szá­mára. I. M. Tűzkerék-koncert a Molothowban A Molothow-liget vendégelőadói között az állandóság szigeteit jelen­tik a helyi zenekarok, s a Tűzkerék együttes évekre visszanyúló itteni koncertjei régóta a helyi hagyomány részét képezik már. A decemberi, Luca-napi, demófelvétellel egybekötött koncertjük óta most léptek ismét színpadra Szabadidőközpont alatti szórakozóhelyen, s ez a május 15-ei alkalom egyben a nyitóbulija is volt a zenekarnak - tudtuk meg Tóth Tamás zenekarvezetőtől. A tavaszi turné Anda Bálint afrikai tu­ristaútja miatt maradt el (ezért a visszatérő szólógitáros énekest a közönség Ug-anda felkiáltással köszöntötte), de ennek koncertnek volt egy másik apropója is: Tóth Tamás basszusgitáros kilenc évvel ezelőtt egy hasonló fellépéssel ünnepelte születésnapját. Bár idén a zenekar már nem teljesítette az életkornak megfelelő számú mű eljátszását, a repertoárban így is szerepelt egy blokk a klasszikus Tűzkerék-számok mellett a legújabb, decemberben már hallott számokból (Lövedék, 1000 mérföldnyi út, Óriási fal, Részeges, a Tarr Béla-film után készült Sátántangó,...). Az együttes a későbbi tavaszi start ellenére augusztusig kész programmal rendelkezik már, és a motoros találkozó mellett idén is fellép minden jelentős belföldi rendezvényen. A helybéli rajongók legközelebb a Fesztergomon találkozhatnak majd velük. sms A táti tánccsoport Esztergomban is fellépett Május 7-én délután a Vitéz Já­nos Római Katolikus Tanítóképző Főiskola Gyakorló Altalános Isko­lájában került megrendezésre a Hagyományos Német Nemzetiségi Nap, ahol a táti táncos lábú fiúk és lányok is felléptek. Az iskola tor­natermében Juhász Albinné igaz­gatónő köszöntötte az egybegyűl­teket, majd Vass Alexa hatodik osztályos tanuló konferálásával kezdetét vette a tartalmas műsor. Elsőként a Gyakorló Általános Is­kola énekkara állt a színpadra, majd a Táti Nagyközségi Általá­nos Iskola Néptánccsoportja két alkalommal is bemutatta tánctu­dását, többek között baranyai tán­cokkal kápráztatták el a közönsé­get. A zenés műsorban a helyi is­kola diákjai szerepeltek színda­rabbal, tánccal, és prózával, ezen kívül a Piliscsabáról érkezett Gá­bor Lili énekelt, Vadász Kitti pró­Emlék és eszmélet Ezen a címen látható és hallgatható az az előadás-sorozat, me­lyet minden második pénteken tartanak a városi könyvtárban. To­vább tágítva és pontosítva a tartalmat illetően, az ismertetőből kide­rül, hogy ez egy olyan vallás- és irodalomtörténeti sorozat, amely hagyomány, mítosz, metafizika és szépirodalom szövevényes kap­csolatrendszerébe kísérel meg betekintést nyújtani. Az első április harmincadikán volt, egy amolyan behangoló vagy inkább ráhangoló, kinek hogy tetszik. Ha igazán pontosak szeret­nénk lenni, akkor meg kell említenünk, hogy ez a sorozat valójában már a múlt év tavaszán elkezdődött, majd a nyári szünet után foly­tatódott volna, ha az előadó, Szerémy György sajnálatos balesetet nem szenvedett volna. Ám a sorsnak úgy tűnik van némi humorér­zéke, mert ha már mítoszokról van szó, mi más történhetett volna vele, mint ama bizonyos szalag sérül meg, amit a hős Akhilleuszról neveztek el. A sorozat másik előadója Nagyfalusi Tibor lesz, aki majd a témához kapcsolódó irodalomtörténeti vetületet vázolja fel az érdeklődőknek. A második stúdium május 14-én volt, ami még mindig amolyan bevezetőnek tekintendő, és aki még nem hajította félre a lapot a metafizika szó hallatán, tőszavakban tájékozódhat a tartalomról. Miként egy egyiptomi, görög vagy akár középkori keresztény számára természetes volt a tapasztalati világon túl létező lényekkel való mindennapos kapcsolat, olyannyira áll távol mindez a mai em­bertől. Aki ezt az állapotot általában felvilágosultságnak, tisztánlá­tásnak nevezi. Valóban jól és helyesen gondoljuk, amikor az ősi né­pek kultúráját néha leplezetlen önhittséggel megmosolyogjuk? Egy szellemileg egészséges és érett embernek legalább egyszer az életé­ben fel kell tennie a kérdést: hogyan született meg a világ, hogyan lettünk mi emberek és kik vagyunk egyáltalán. Az élet kegyelmének részét alkotják a legősibb tanítások, hagyományok, kinyilatkoztatá­sok, amelyek lényegében egy dologra keresik a választ: miért és ho­gyan lett a (legalábbis látszólagos) semmiből valami. Ha a vallások teremtéstörténetén végigtekintünk, megállapít­ható, hogy mindegyik kiindulópontja az egy, amit a görög „on"-nak vagy „logosz"-nak, a szankszrit pedig „sruti"-nak nevez. Tehát megvan ami „egy"-ünk, de mi készteti arra, hogy „egy"séges állapo­tát feladva más formát öltsön, vagy, talán rossz terminológiával, so­kasodjon. Az előadó ezt a mozzanatot megzendülésnek nevezi, okát pedig a vágyban jelöli meg, miként tette azt korábban Eckhart mes­ter és Jákob Böhme is. Vágy a megismerésre, amint azt a tékozló fiú tette az Evangélium lapjain olvasható történetben. Az apa szemé­ben azért emelkedhetett fel a vagyonát elherdáló ifjú, mert, bátyjá­val ellentétben, nem a megszokott, veszélyek nélküli utat választot­ta, hanem a vágytól hajtva vagy annak engedelmeskedve „megpró­bálta" a világot. A másik igen lényeges misztikus mozzanat, az ember ráhangoló­dása a kinyilatkoztatásra. Ez két módon mehet végbe: egyik a tudás birtokbavétele, ami a hosszabb, nehezebb, fáradságosabb és kétsé­gesebb, mint a bizalom, ami tisztábban és hatékonyabban vezeti az embert a kegyelem állapotába. A Szentírás is egyértelműen erre he­lyezi a hangsúlyt. Mindenképp meg kell még említenünk a hagyomány „megteste­süléseit", közvetítőit a Szent Könyveket, amelyek legfőbb sajátossá­ga, hogy az eredeti szövegeket tartalmazzák, belőlük semmit nem vettek el (és persze nem is tettek hozzá). Ismerve a Biblia kanonizá­lásának és fordításainak történetét, bizonyára érdekes lesz annak tisztázása, mennyiben tekinthetjük azt autentikusnak. Ha valaki mélyebb betekintésre vágyik a világ misztériumába, csodájába és többet szeretne tudni önmagáról és az őt körülvevő dol­gokról, az látogasson el a következő előadásra e hónap 28-án. Filemon Béla zát adott elő, Huszár Fanni, Jenike Sára és Náfrádi Dorottya szavaltak, a Gyakorló elsős nebu­lói nagy sikert aratva táncoltak, Vezekényi Fanni', a piliscsabai Ál­talános Iskola diákja pedig meg­rendítően szavalt a nagyérdemű­nek. A műsor végén Mezősi Mi­hály, az Esztergomi Német Nem­zetiségi Önkormányzat elnöke megköszönte a pedagógusok ki­emelkedő munkáját, majd a helyi iskola énekara zárta a péntek dél­utáni nemzetiségi napot._ A Táti Nagyközség Általános Iskola Népcsoportjának vezetője Aknai Jánosné pedagógus lapunk­nak elmondta, hogy a legutóbbi, pilisszentiváni fellépésük is - úgy, mint a mostani - óriási sikert ara­tott. A gyermekek mindig nagy lel­kesedéssel, szorgalommal és kitar­tással készülnek az újabb bemu­tatkozásra. Heti egy alkalommal gyakorolnak, és rendszeresen, új táncokat tanulva bővítik ki tánc­repertoárjukat. Legközelebb má­jus 31-én, pünkösdhétfőn délután négykor adnak műsort Táton, a Kertvárosban, ahová szeretettel várnak minden érdeklődőt! K. Á. „VITÉZSÉGRŐL FORMÁT..." Balassa Bálint a ferences diákok között Május 16-án, vasárnap délután ismét benépesült a ferences gimná­zium tornaterme, de ezúttal nem sportolókkal, hanem színházbarát közönséggel. A gimnázium fiú nö­vendékei kiegészülve az Árpád-házi Szent Erzsébet Középiskola leányta­nulóival - a Franka Színkör színé­szeiként - ismét, az április 23-ai ős­bemutatót követően immár az ötö­dik alkalommal mutatták be Szánthó Barna: Vitézségről formát című színdarabját, mely Balassa Bá­lint viszontagságos életpályájából mutat be életképeket. A bemutató jubileumi alkalma, hogy a költő 450 éve - 1594. október 20-án - született Zólyomban, és 410 éve - 1594 pün­kösdjén - Esztergomban halt bele végzetes sebeibe, amelyeket a török uralta vár ostroma során szerzett. Szánthó Barna darabja két jele­netet emel ki Balassa életéből: az egyik 1575-ben játszódik, amikor a költő Erdélyben fogságba kerül, de Báthory István fejedelem nem adja ki őt a török szultánnak, hanem ma­gával viszi Lengyelországba. A má­sik jelenet, a végjáték, Esztergom­ban. A haldokló Balassa elbúcsúzik a világtól, az élettől, meggyónja bűne­it és felajánlja lelkét Teremtőjének. A Franka Színkör tagjai nagy fel­készültséggel és átéléssel adják elő a közel egyórás darabot, melyet az is­kola tanára, Pásztó András rende­zett, a témához illő emelkedettség­gel, ugyanakkor a derűsebb helyze­teket is hatásosan érzékeltetve. A diákszereplők közül ki kell emelnünk a Balassát alakító Uracs Miklóst, aki mind vitéz katonaként, mind hősszerelmesként is kiválóan formázza meg a főszereplő markáns figuráját. Kiválót nyújt Tóth Magor Bátho­ry István szerepében, de nem feled­kezhetünk meg a hölgyszereplőkről sem: Habenich Csilla, Báthori Júlia és Kosztolányi Anikó is dicséretre méltóan szerepelnek, valamint elis­merés illeti a darab zenei összeállítá­sáért, Vereczkei Attila tanárt. Nagyfalusi Tibor, aki évtizedekig vezette az esztergomi klubszínpadot elégedett a látottakkal: - Csak dicsérni tudom a rende­zést és a diáikszereplőket is. Külön gratulálok a témaválasztáshoz, a­mellyel a bemutató a Balassa-év méltó helyi megünnepléséhez is hozzájárult. A darabot legközelebb Vácott, majd a Várszínházban is játszani fogják. Dezső László

Next

/
Thumbnails
Contents