Esztergom és Vidéke, 2004

2004-05-06 / 18. szám

2004. május 6. » w" V í>y!0ÉME 5 Választási hirdetmény Az Európai Parlament tagjainak 2004. június 13. napjára kitűzött választására várjuk olyan nagykorú magyar állampolgárok jelentkezését, akik póttagként részt vennének a szavazatszámláló bizottságok munkájában. Jelentkezni személyesen a Polgármesteri Hivatalban, vagy az 542-007 és 542-069-es telefonszámokon lehet. Dr. Csomor Sándor jegyző, a Helyi Választási Iroda vezetője Értesítés! Székely Ildikó születésnapján ,Hogyan tanítsuk a szlovákiai magyar irodalmat?" Lapunk április 22-ei számában rövid beszámolót közöltünk a Garamkövesdi X. Gyurcsó István Kulturális Napok eseményeiről, melynek nyitó összejövetele szakmai szimpózium volt a magyar és iroda­lom-szakos alap- és középiskolai ta­nárok (és érdeklődők) számára. Té­mája problematikus: „Hogyan tanít­suk a szlovákiai magyar irodal­mat.V' - hozzáfűzve a kiegészítést ­itt és most az európai egyesülés be­köszöntével. Ugyanakkor Németh Zoltán, Érsekújváron született köl­tő, író igen intrikusnak tekinthető irodalomkritikusi elmélete is (szlo­vákiai magyar irodalbm létezik-e vagy sem?) felszínre került. Rész-té­zisei így szólnak: „Az esztétikának nincs szüksége a szlovákiai magyar irodalomra. (...) Az identitásnak ta­lán igen. Lehet-e öntörvényű egy szlovákiai magyar irodalomtörté­net? Nem szólt-e bele a szlovákiai magyar irodalom eseményeibe egy­részt a XX. századi politika (határ­módosítások, diktatúra), másrészt a magyarországi magyar, harmad­részt pedig a szlovákiai szlovák iro­dalom? (...) Az 1918 után megválto­zott világok megváltozott írásmódot is hoztak magukkal. A kérdésnek csak az egyik része érinti a nyelvet és a specifikus valóságot, egyik-másik a határon túli irodalmak kánonjára vonatkozik ". így fogalmazódott meg Németh Zoltán tollából a magyar irodalom Trianonjának a kérdése az Ister-Granum Eurorégió Táj - Kép ­Szó című, első irodalmi-művészeti antológiájában, amely éppen a Gyurcsó-napok alkalmából került ki újan-frissen a nyomdából és kapott Garamkövesden színpadi bemuta­tást. Az irodalmi-módszertani szimpó­zium neves előadói úgy, mint a más, a többi, de ugyancsak elszakított or­szágrészek anyanyelvi irodalom mű­velői és tanárai az átélt történelmi időszakok, kenyérkereső munkájuk, irodalmi-módszertani tapasztalata­ik alapján fogalmazták meg a válaszokat. Dr. Szeberényi Zoltán, a nyitrai egyetem nyugalmazott tanára hatá­rozott állást foglalt az irodalom identitásmegőrző szerepe mellett. A „sors büntetése" folytán került bele a magyarság a sajátos történelmi helyzetbe és éppen az irodalomtaní­tás volt az egyik eszköze a sorskö­zösség kialakításának. Nem lehet úgy tenni, mintha nem lenne szlová­kiai magyar irodalom, de megvan­nak a maga sajátosságai. Tőzsér Árpád (2004. évi) Kos­suth-díjas költő, egyetemi tanár sze­rint sem Erdélyben, sem a Délvidé­ken nem teszik fel így a kérdést, ezért ez „hályog-kovács"-elmélet­nek minősül. Németh Zoltán életko­ra miatt is „tagad", ugyanis 1970-ben született. Az idősebb gene­ráció számára azonban ismeretes, hogy a „légmentes elzártságban a helyzet kikényszerítette, hogy a szlo­A Polgármesteri Hivatal értesíti a lakosságot, hogy a MAV Kert Kft. Esz­tergom közigazgatási területén, a MAV Rt. vágány hálózatán május 11-én vegyszeres gyomirtást végez. Ked­vezőtlen időjárás esetén a munka elvégzése 1-3 napot csúszhat. Az irtószer méhekre mérsékelten veszélyes. A kezelt területen legeltetni, illetve on­nan származó takarmánnyal 14 na­pon belül etetni tilos. vákiai magyar intellektus kénytelen volt önmagát táplálni. Csak a cseh és a szlovák hatások érték, magyar nem és világirodalom nem! Maga 'termelt'! Ennek éppen Gyurcsó Ist­ván volt az egyik művelője. Élnek még ennek a korszaknak a túlélői". Csak ezután esett szó mindazok­ról, akik 1968 után személyes kap­csolatba is kerülhettek anyaországi alkotókkal, kiadókkal és nevük, al­kotómunkájuk a Kárpát-medence magyarságainak körében ismertté vált. Pénzes István és Hajtman Béla, írók, publicisták és az irodalomtaní­tás iskolai művelői módszertani ol­dalról tájékoztatták a hallgatóságot. Az iskolai irodalomtanítást főként az határozza meg, hogy a tanköny­vekben mennyire van jelen az írók életrajza, kisebb-nagyobb műveik, szemelvények, verseik. Van-e ele­gendő gyermekirodalom - nemcsak minőségben, hanem kézzel fogható­an elegendő mennyiségű könyvben ­az otthoni olvasáshoz, van-e helye a tantervben a kiegészítő olvasmány­anyag feldolgozásának? Vagy példá­ul a családban megvan-e a helye az anyanyelvi olvasásnak? Az egyéb tantárgyak (történelem, biológia) anyanyelvi műveléséhez van-e ele­gendő és elérhető segédtankönyv? A hetvenes évek után örvendetes fejlődés volt tapasztalható: létjogo­sultságot nyert a gyermekirodalom fejlesztése. 2003 őszén e témakör­ben tartottunk Esztergomban nem­zetközi tanácskozást a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület szervezésében. A módszertan területén Hajtman Béla középiskolai tanár új, érdekes formákat javasolt a szlovákiai ma­gyar irodalom tanításában: „rend­hagyó irodalomórákat", író-olvasó találkozókat, irodalmi-helytörténeti kirándulásokat, színházlátogatáso­kat. A tankönyvek az összes iskolatí­pusban, az alap- és középiskolákban átdolgozásra, kiegészítésre és bőví­tésre szorulnak. Ötletként merült fel, hogy az anyaországból jutányosán kapott alsó tagozatos „Apáczais" anyanyel­vi tankönyvek mellé olyan I-IV. osz­tályos irodalmi szöveggyűjteményt, segédkönyvet kellene szerkeszteni, amely a körös-körül elszakadt, vala­mennyi országrész gyermekirodalmi szerzőit és műveit mutatná be, és egységesen használhatnák a most, vagy a későbbiekben belépő EU-tag­országok kis magyarjai (az anyaor­száeöik is). R jogos kívánságot a celldömöki Apáczai Kiadónak továbbítjuk! Befejezésül e sorok írója, mint irodalomtörténész a tovább-kételke­dők számára szívből ajánlja tanul­mányozásra Németh László, Csoóri Sándor és Görömbei András megfe­lelő műveit. Horváth Gáborné dr. (A fotót Ruda Gábor készítette.) A Zenede naplójából Március folyamán három me­gyei verseny, egy régiós koncert, valamint több épületen belüli hangverseny jelentette az Eszter­gomi Zeneiskola főbb program­pontjait. Március 5-én négy növendé­künk vett részt a Megyei Zongo­raversenyen, Tatabányán. Ka­nász Nikolett az első korcsoport­ban különdíjat kapott, Erdős At­tila pedig a III. korcsoport II. he­lyezettje lett. Mindkettőjük taná­ra Klinda Magdolna. * Március 7-én Zeneiskolánk­ban került megrendezésre a Hun­garoton - Hang - Játék országos zenei vetélkedő megyei döntője. Győr-Moson-Sopron megyéből a győri Liszt Ferenc Zeneiskola csapata, Komárom-Esztergom megyéből a nyergesújfalui Sza­bolcsi Bence Zeneiskola két csa­pata, valamint az Esztergomi Ze­neiskola növendékei mérték össze tudásukat. A zsűri elnöke Csengery Adrienn művésznő volt, a versenyt Varga Károly állí­totta össze és vezette. A nagyon változatos, színvonalas vetélke­dőt több érdeklődő kísérte figye­lemmel. A végeredmény is a nö­vendékek kiváló felkészülését mutatta, hiszen három csapat is 200 pont felett teljesített. Zeneis­kolánk 209 ponttal - a második helyen - nagyon szoros verseny­ben Summa Cum Laude - Arany minősítést nyert el, mellyel to­vább jutott a 2004-2005. tanév­ben Pápán megrendezésre kémlő Észak-Dunántúli döntőbe. Zene­iskolánk csapatának tagjai Papp Csilla, Sebők Szilvia, Baják Pé­ter, Páni Ádám, Száméi Bence, Lengyel Péter, valamint Csepei Olivér voltak. Felkészülésüket a tanév során több kolléga segítsé­gével Nagy Éva Rita irányította. * Március 13-án, a Megyei Gi­tárfesztiválon 5 növendékünk ért el szép sikereket. Az I. korcso­portban Orbán Sára III. díjat, a III. korcsoportban Deli Gergely szintén III. díjat nyert. Kamara­zene kategóriában korcsoport­jukban Orbán Sára - Kerekes Fruzsina I., Éberhardt Péter ­Marczali Ferenc pedig II. helye­zést értek el. Felkészítő tanáraik Pohner Hedvig és Jászberényi Edina. * A hónap utolsó napján a pár­kányi Liszt Ferenc Művészeti Alapiskola rendezésében meg­szervezett Régiós Tanári Hang­versenyen két kollégánk, Rózsár Brigitta /zongora/ és Ifj. Demeter László /fuvola/ képviselte isko­lánkat, és egyben Esztergomot. * Fúvószenekarunk Reményi László vezetésével idén is részt vett a március 15-i ünnepsége­ken. * Hangszeres növendékeink a II. félévi Tanszaki Hangversenyeken, e hónap folyamán mutatták be szüleiknek, ismerőseiknek hang­szeres tudásuk fejlődését. így szin­te minden hétköznap koncertláto­gatók töltötték meg a nagytermet, illetve a Kamaratermet. Udvardyné Pásztor Ágnes igazgató 1944. május 9-én született Esz­tergomban. Itt végezte általános is­kolai tanulmányait is, majd a buda­pesti művészeti gimnázium ötvös szakán ötvös-ezüstműves képesítést szerzett. Művészeti tanulmányait a Magyar Iparművészeti Főiskola öt­vös szakán folytatta, ahol Nagy Jó­zsef, Józsa Bálint és Tar István vol­tak mesterei. Otvösművészi diplomát 1968-ban kapott. Diplomamunkája egy pávás díszkút volt, ami már sejteni enged­te, hogy érdeklődése túlmutat az öt­vösség szűken értelmezett keretein. Hazaköltözött szülővárosába, ahol egyik alapító tagja lett a fiatal esztergomi művészeket tömörítő Sigillum csoportnak, melynek szer­vezésében rendezett minden kiállí­tásán szerepeltek ékszerei, érmei, dísztárgyai. 1975-ben elnyerte az V. Országos Iparművészeti Pályázat I. díját. 1976-ban és 1982-ben az Ezüstgerely pályázat II. díját vehet­te át. 1983-ban elnyerte Komárom megye nívódíját. 1999-ben pedig Ferenczy Noémi-díjat kapott. Az ország számos településén lát­hatóak domborművei, lemezmun­kái, cégérei. 1982-ben Kőszegen, 1987-ben Esztergomban a József At­tila iskola bejáratánál avatták fel egy-egy nagyméretű domborművét. Egyéni kiállítása volt Komárom­ban, Esztergomban és Visegrádon. Külföldön Nottinghamban, Phorc­heimben, Espooban, Jablonecben, itthon Esztergomban, Visegrádon, Bábolnán, Budapesten és Kaposvá­ron szerepelt csoportos tárlatokon. Alapító tagja az Esztergomi Mű­vészek Céhének. Boldog születésnapot kívánunk! K.E. MEGHÍVÓ .risztelem ezen felmaj-usztaltt Szem Képedet..- " Mmv hunmu. IMJ7. Ks/lergomi Kő*/ékcwgjhfei Kincstár tisztelőid meghívja Önt a tisztelem ezen felmagasztaltt Szett! Képedet..." cimü kiállításának megnyitójára 2004. május 7-én. ) 6 órára a Főszékesegyházi Kincstár időszakos kiállítótemiébc. A kiállítási rendezte: SOÓS SÁNIXÍR néprajzkutató Köszöntöt mond: CSi l-AI.VAV PÁL kanonok, a Keresztény Múzeum igazgatója. A kiállítást megnyitja. Dr. UDVARDY GYÖRGY püspök, általános helynök Istergranárium Néhány héttel ezelőtt mutatták be Garamkövesden a TÁJ - KEP - SZÓ című kiadványt, mely régiónk alkotóinak munkáiból tartalmaz bőséges és színes válogatást. Az esztergomi közönség április 27-én ismerkedhetett meg a kötettel a tanítóképző főiskolán a Malom Művészeti Műhely szer­vezésében. Aki ezen keddi nap délutánján a Fürdőszálló környékén járt, úgy érezhette, másfél évszázadot lépett vissza az időben. Ennek most nem kizárólagosan az épület siralmas látványa volt az oka, hanem a figyelemfel­keltés szokatlansága. Egy tíz év körüli emberke csizmásan, kalappal fején, dobpergés kíséretében - amint az egy kisbíróhoz illik - adta hírül, hogy ezennel Mújdricza Péter és Mújdricza Ferenc építészek kiállítása veszi kez­detét az egykori Gőzfürdő épületében. Utópisztikus érzéssel szemlélgethettük az igazán szép terveket, majd Miklóssy Endre ragyogóan merész városfejlesztési elképzelései után az ember nem igazán tudta eldönteni, hogy néhány éve vajon a 20. vagy a 21. századot hagyta maga mögött. A mi „kisbírónk" azt is elárulta, hogy Blaha Lujza ezen a helyen lépett először a nagyközönség elé ötéves korában egy gyönyörű népdallal, ami Gyöngyösi Réka jóvoltából most ismét felcsendült. A magyar nyelv kimondottan hajlamos a játékosságra. Jóformán még csak ízlelgetjük az Ister-Granum elnevezést, némely „neológusok" máris ke­zelésbe veszik. Az Istergranárium kifejezés, miként a rendezvény ötlete is, Villányi Zsolt, a Malom Művészeti Műhely vezetőjének fejéből pattant ki. A főiskola aulájában folytatódó est az ő szavaival indult figyelmeztetve, többek között, arra, hogy egyáltalán nem vagyunk híján a talentumoknak, sokkal inkább az egészséges önbizalomnak. Ezt követően Ruda Gábor, az említett antológia egyik szerkesztője üdvözölte az egybegyűlteket, majd a zenéé volt a főszerep. A két helyszínt mintegy összekötendő, újra életre keltek a Gőzfürdőben is elhangzott népdal hangjai, és hogy a 19. század közepét egy más zenei műfaj is megidézze, Liszt Ferenc egy zongoraművének dallamai ringatták el a közönséget, Rózsár Brigitta jóvoltából. „Mintha egy bécsi estébe csöppennénk, csevegő hölgyek, kackiás bajusszal hódító urak báljába..."- segíti a hangulat megragadását az összekötő szöveg, és hogy képzeletbeli utazásunkat tovább folytassuk Európába, Beethoven IX. szimfóniájára hallhattunk egy rövid variációt (Rózsár Brigitta és Bakai Márton). Ezután következett az est tényleges főszereplője. Nyolc vers hang­zott el a kötetből az Esztergomi Klubszínpad tagjainak előadásában, de hogy ne a megszokott formák érvényesüljenek, a Klub ERA nevű zenekar hang­szerei színesítették a produkciót. Sokan izgatottan várták a Bakarasznyi talentum című tanmesét, ami lényegében egy Fehérlófia adaptáció lett volna, ám a „Főrendező, Úr" döntésének köszönhetően csalódniuk kellett. Nem így Szurcsik Adám párkányi fiatalember előadásában, aki nem kisebb eredménnyel büszkélkedhet, mint az Országos Mátyás Király Mesemondó Verseny győztesi címével. A Mozdulat nevű tánccsoport bájos, ifjú hölgyei szintén kárpótlást nyújtottak az elmaradt darabért. Mind gyakrabban hallani mos­tanság, remélhetőleg sokak örömére, a Klub ERA nevű fiatalokból álló zene­karról, akik itt ismét megcsillogtatták tehetségüket, és zene iránti szerete­tüket. Akiben pedig a gazdag program után maradt még némi tartalékener­gia, az a Kontáros együttes népi dallamaira rophatta a különféle táncokat. Filemon Béla

Next

/
Thumbnails
Contents