Esztergom és Vidéke, 2004

2004-05-06 / 18. szám

www.eszter gomes videke .hu Alapíttatott 1879-ben - Alapító főszerkesztő: dr. Kőrösy László POLGÁRI HETILAP Új sorozat — XIX. évfolyam, 18. szám - 2004. május 6. Megjelent 1944-ig E-mail: esztergomesvideke@vnet.hu Ara: 75 Ft Meggyes Tamást kérdeztük: Mit visz térségünk az európai országok közösségébe? Sok sikert kívánok az ezredfordulón, 1999-ben alakult Ister-Granum Eurorégió száz települése kéts^á^e^erpolgárának abból az alkalomból, hogy május elsejétől együtt megkezdett munkánkat az Európai Unió szervezetében végeztük. A. régió centrumát alkotó Esztergom, Párkány, Dorog az azokat ölelő, Süttőig Zselízjg, Piliscsabáig terjedő térség településeit történelmi szerepük és az elmúlt évek fejlődése ésfelkészültsége arra predesztinálják, hogy Nyugat-Európa kulturális, gazdasági és politikai együttműködéséheztörténő csatlakozásunk mintája, a folyamat során példák legyenek országaink számára. Meggyes Tamás, az Ister-Granum Eurorégió elnöke, Esztergom polgármestere A tavaly megalakított Ister-Granum Eurorégiót, Esztergomot, Párkányt, Dorogot és a városokat ölelő térség településeit a magyar történelemben játszott szerepük és az elmúlt évek fejlődése is arra predesztinálják, hogy Magyarország, és a magyarok-lakta közép-európai területek Európai Uniós csatlakozásának vezetői legyenek. A csatlakozási ünnepségek kapcsán kértük Meggyes Tamást, az Eurorégió elnökét, Esztergom polgármesterét, foglalja össze gondolatait a térség európai hagyományairól, illetve arról: mit is visz térségünk az európai országok 450 milliós közösségébe ? Az Eurorégió mind a száz településén emlékfával állítottak maradandó emléket a polgármesterek e nap tiszteletére. Esztergomban Meggyes Tamás polgármester ültette el az Unió Emlékfáját. - Az első nagy európai politikai, gazdasági és kulturális szerveződés, a Római Birodalom korától virágzó települések álltak a Duna partján, a hegyek, az alföldi területek és a folyók találkozásának vidékén. A térség az akkori nyugati műveltség határvidéke, a limes fontos pontja volt, több okból is határterület, ahol találkoztak egymással a római hódítás, a romanizálódó pannon népesség és a birodalom határán túli barbár nemzetek képviselői, katonák, kereskedők, harcosok, iparosok és földművesek. Kultúrák határvidéke volt ez, itt születtek Marcus Aurelius írásai, amelyekacsászárság korát, sőt a birodalmat túlélve beépültek a káoszt megszüntető, új államokat építő keresztény vallási irodalomba, filozófiába. A honfoglalás idején formálódó Esztergom, Hont, Komárom, Bars vármegyék a Kárpát-medence elfoglalásával kezdődő, és a nyugati állam modelljének meghonosításával, átvételével befejezetté vált első európai integrációnk központjává váltak. Itt született, itt keresztelkedett és itt lett király Szent István, akinek apja, Géza, az utolsó pogány fejedelem, majd első királyunk és keresztény utódainak hosszú sora innen irányította a Kárpát-medencei letelepedést és az államszervezést. Bár országunk történetének első évszázadaiban a Duna, az Ipoly és a Garam összefolyásának vidéke Buda és Visegrád környékével társakra talált a megszilárduló állam szervezetében betöltött központi szerepét illetően, térségünk volt a Magyar Királyság legfontosabb királyi székhelye, és a politikai hatalom csúcsszervezeteinek otthona. Az érseki városnegyed körül nemcsak az akkori Európa egyik legnagyobb városa alakult ki, hanem a különböző mesterségek, céhek tagjainak, királyi solymászoknak, szakácsoknak, kereskedőknek, iparosoknak, kovácsoknak a települései is, amelyek együtteséről az utazók a tisztelet és az ámulat szavaival írtak. Együtt éltek itt a megtelepedő magyarok, az ide hívott keresztény térítők, az új állam- és egyházszervezet különféle szintjeinek papjai, hivatalnokai, szakemberei, a nyugatról érkező technikai kultúra képviselői, iparosok, földművesek. Érkeztek ide lovagok, az államrendet fegyvereikkel megszilárdító, a virágzáshoz szükséges rendet fenntartó lovagok, katonák, és a nemcsak árucikkeket, de nyelveket, tradíciókat is közvetítő kereskedők. Békésen éltek egymás mellett a különféle népek, mesterségek, a királyi és egyházi központot néhány évtized alatt körbefutották az általuk épített, lakott falvak, amelyek tárgyi emlékei ma is sokszor fordulnak ki a történelemmel átitatott földből. A pápa és a vezető hatalmak uralkodóinak nagy európai vállalkozásai, a Szentföld visszahódítására indított keresztes hadjáratok során királyok, magas egyházi méltóságok, diplomaták, hadvezérek és krónikás történetírók fordultak meg Esztergomban és környékén, a királyi rezidencián és az érseki udvarban. Sokszínűen pompázó régiónk újra meg újra fölemelkedett, és bár királyi központ szerepét nem nyerte vissza, évszázadokon át ékesítette Magyarország legszebb virágainak koszorúját. A tizennyolcadik században magára találó terület a keresztény nyugati koalíciónak, a hosszú időre utolsónak tartható európai politikai és katonai összefogásnak köszönhette, hogy ismét gyors fejlődésnek indulhatott. Az érsekség hazatalálását követő évtizedek visszaadták településeinknek azt a ragyogást, amit a korábbi sötét időszak nem engedett megmutatni. Miközben megépült a folyók találkozásának vidéke szinte minden pontjáról látható, régiónk vallási és egyházi szerepének, súlyának megfelelő, Európa egyik legnagyobbjának számító székesegyházunk, az önmagára és hagyományaira találó polgárság gondoskodott arról, hogy a tizenkilencedik-huszadik század fordulóján a város is elnyerje városias arculatát. Az országépítő polgári, mindig a munkában formára találó szellem a Mária Valéria hídban fejezte ki leghívebben önmagát, ezért sem tarthatjuk véletlennek, hogy az előző korszak e hídroncsok helyre nem állításával állított tárgyi emléket Esztergom elnyomását, viszszafejlesztésére irányuló szándékának. - A történelmi összegzést követően kérem, Elnök úr, mondja el, milyen lehetőségekkel lép az Eurorégió az Unióba, terveit a régió közeli és távolabbi jövőjével kapcsolatban. - Miközben Magyarország több mint ezeréves európai orientációját követve igyekszünk elsajátítani a nyugat modelljeit, magunkat, történelmi örökségünket és népi hagyományainkat megmutatva hozzá is járulunk az unió országainak kulturális sokszínűségéhez. Bár térségünk a határ két oldalán - más-más okokból - az elmúlt fél évszázadban kiszorult korábbi szerepéből, funkciójából, és a szerveződő területi egységek perifériájára került, egyházi, kulturális kapcsolatai és történelmi örökségéhez, tradícióihoz, családi emlékeihez ragaszkodó polgársága révén megőrizte magát az új Európának. Nemcsak műveltségét, hagyományait tudja átörökíteni, hanem a korábbi, megrázkódtatásokkal, törésekkel járó újrakezdések, kényszerű igazodások helyett természetes módon kíván beágyazódni az Európai Unió politikai, kulturális, gazdasági egységébe. Ismét testvéri kezek nyúltak egymás felé, az Unió anyagi támogatásával és az egységgé szerveződött kultúrák szellemiségének hatására a Duna két partján Magyarország és a velünk együtt az unióba lépő Szlovákia megállapodott a csonkahíd újjáépítéséről. Országaink ezzel is bizonyították érettségüket a feladatok közös megoldására, ismét hidat emeltünk a folyó fölé, gondoskodva arról, hogy kontinensünk legnagyobb folyama ne elválasszon, ,hanem összekössön bennünket. így köti össze térségünket jövőjével, fejlődésével és múltjával, történelmi nagyszerűségével a tavaly megalakult IsterGranum Eurorégió, így lett annak, egyszersmind közös európai távlatainknak jelképévé a híd. Az Eurorégió centruma természetes földrajzi, gazdasági egységként működik együtt a környék településeivel és a szakmai együttműködés olyan szervezeteivel, mint a Dunakanyar Területfejlesztési Társulás és az EsztergomNyergesújfalu Területfejlesztési Társulás. A Dunakanyar-társulásba korábban belépett az IsterGranum Eurorégió valamennyi magyarországi települése, az uniós csatlakozással és az európai együttműködés modelljeinek átvételével kapcsolatos egyik reményem éppen az, hogy az ilyen, az idegenforgalmi fejlesztéseket öszszehangoló szervezetek a határon, határokon átnyúlva egyre kevésbé korlátozva fejthetik ki tevékenységüket. Az Eurorégió számára az ezredfordulón megkezdett régiós szervezőmunka következő fontos lépése a programozási dokumentum őszre tervezett elkészülése és elfogadása lesz, aminek köszönhetően a közösség meg fog felelni az Európai Unió régiókra vonatkozó elvárásainak. Megkezdtük a rendelkezésünkre álló lehetőségek feltárását, mozgósítjuk forrásainkat annak érdekében, hogy a csatlakozást követően azon a felívelő gazdasági pályán maradjunk, amire a rendszerváltás után, de különösen az ezredfordulón kerültünk. Ugyanakkor az uniós standardokat követve jogosultak leszünk pályázni azokra a fejlesztési forrásokra, támogatásokra, amelyek most megnyíltak. Az utolsó falak is ledőltek immár Magyarország és az Európai Unió, az azt alkotó tagállamok között, így a megszűnésre ítélt határok sem lesznek többé akadályok előttünk, sem az Eurorégió két fele, sem országaink és kontinensünk nyugati fele között. Eurorégiónk eddig is kereste a kapcsolatokat azokkal az együttműködő észak- és nyugat-európai térségekkel, amelyek közösségünk megszervezésénél mintául szolgálhatnak, ezeket a kapcsolatokat is szorosabbá tesszük a csatlakozást követően. Több mint fél évszázadnyi romlást javítottunk ki eddig, vagy javítunk ki a közeljövőben, ám még fontosabb számunkra, hogy elődeinkhez méltó ütemben fejlesszük szűkebb pátriánkat, amely Szent István óta a közép-európai térség kulturális, vallási, egyházi centrumának számít. (Folytatás a 3. oldalon!)