Esztergom és Vidéke, 2004

2004-04-29 / 17. szám

8 CSMVmm* v »• ii'f nfi 2004. április 29. ^sztegom — \t\t% európai utazók %ztmt\xú Georg Schrader utazása Budára 1687-ben Május 31-én este érkeztünk Esztergomba, ahol nem állt több felépített ház, mint a ferenceseké és a patikus házacskája. Az idő oly rossz volt, hogy mi szerettünk vol­na szállást keresni. De semmi megfelelő éji szállást nem tudtunk biztosítani, mert a főherceg urat, a Lotharingiait, estére várta a pati­kus, nekünk engednünk kellett, bár csak másnap érkezett meg. Másnap, június l-jén is ott kel­lett maradnunk, mert az akkor fent álló: dunai hajóhídon senkit sem engedtek át, mivel a császári hadsereg a Dunán át Párkányhoz vonult fel. Ebben a városkában csak egy kőből épült ház állt, a töb­bi a földdel egyenlővé vált, így, mi­vel a prelátus úr talált az átvonüló csapatok közt egy ismerős tisztet, megszemlélhettük őfelségének az esztergomi erődbe való bevonulá­sát. Június 2-án kora reggel indul­tunk el Esztergomból Buda felé. Részlet Marsigli grófnak a „Duna leírása" című munkájából (XVIII. sz. eleje) Esztergom fallal körülvett vá­ros, ahol egy elég magas hegytetőn vár áll. A Duna felső szakaszán fekszik. Erseke van, aki egyben az egész királyság prímása. A néme­tek egyöntetűen Gran-nak neve­zik. Szent István, Magyarország első királya született itt, s főváro­sává tette a várost. A törökök két­szer foglalták - először 1543-ban. 1683-ban azonban a keresztények szerencsésen visszafoglalták. Bon­fini részletesen leírja azt a híres ostromot, amikor a tatárok ostro­molták. Szent István a város templomát 1001-ben alapította. (Marsigli F. L.: Description du Danube depuis la montagne Kalenberg en Autriche jusqu'au confluent de la riviere Jantra dans la Bulgarie. Hága. 1744. I.k. 12.1.) Bél Mátyás Esztergom városáról A mostani város a réginek a romjaira telepedett rá, de sokkal kisebb kiterjedésben. A hosszúsá­ga ugyanis, alig ezer lépés, az egy­kori város többi részén szántóföl­dek vannak. Falak sem övezik a mostani várost. A törökök által szétdúlt városfalnak csak romjai vannak meg, a csekély mélységű városárok is csak nyomokban van. Ezek övezik a házakat keletről és délről, a város többi oldalát a Du­na-ág védelmezi. A házak szépen rendben sorakoznak. Amint azon a részen, ahol Szent Tamás város­kával határos, összeszűkül, úgy ez a szoros rész előbb csak két utcára, majd lassanként, amint szélesed­nek, mindig több és több utcára osztódik és szétterül. A középen piacnak alkalmas tér van, amely művészi munkával készült Szent­háromság-szoborral ékes. Katoli­kus templom kettő van. Az egyik a plébánia templom, amely közköltségen épült 1699­ben, 1726-ban pedig megjavították és amelyről a közjó érdekében a város gondoskodik. Ez a templom a minoriták hajdani templomának romjára épült és Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére van szentelve. Ebben egy feliratos kő­táblát láttam régi, elmosódott ba­rát-betűkkel. Egyébként a romok­ból látható, hogy a régi templom nagyobb volt. A másik templom a szeráfi rendé, nem messze az előb­bitől keletre, ugyanennek a rend­nek a kolostorával. Ezt a rendet, a törökök kiűzése után, előbb a Vízi­városban telepítették le és itt is maradt az 1717. évig. De miután az említett 1717. évben elkészült az a templom és kolostor, amelyet Széchenyi György engedelmével és támogatásával 1701-ben kezd­tek építeni ebben a városban, a szerzeteseket két részre osztották és egyik részük a Vízivárosban maradt, a másik részüket pedig ünnepélyes menetben hozták át ebbe a kolostorba. Utóbb, mind a két kolostort - mint mondani szokták - konvent rangjára emel­ték. Ez a templom Szent Anna tiszteletére van szentelve és nap­ról napra gyarapodik. Külön templomuk van a rácoknak is, bár igen kevesen vannak. A többi ház részint a város közönségének használatára szolgál, mint a vá­rosház, a vendégfogadó és más elég jól felszerelt épületek, részint a polgárok használatára, némely szebb épületeket pedig nemes em­berek emeltek polgári telken. A többi ház alacsony és inkább csak a szegények szükségleteinek felel meg, nem a magasabb igényeknek. A város külterületén is van két ház, de ezek alig különböznek a parasztok kunyhóitól és nem is egyebek kapások tanyáinál. Egyébként amint erről már szó volt a várostól délre fekvő terü­let szántóföld ugyan, de egy ne­gyed mérföldnyi kiterjedésben csupa épületrom. Részlet a francia Enciklopédiából (1784) Esztergom: nagy és erős al­só-magyarországi város. Szolimán szultán 1543-ban foglalta el, Mansfeldi Károly herceg 1595-ben visszafoglalta. A törökök 1605-ben visszatértek, és a császáriak végül csak 1683-ban szerezték vissza. A Duna bal partján fekszik, Komá­romtól 8 mérföldre, Budától 10, Győrtől 13, Fehérvártól 14, Bécs­től 35 mérföldre, északi szélesség 48 fok 4. percén, keleti hosszúság 36 fok 35. percén. Esztergom volt az első érsek, a királyság prímásá­nak a székhelye, aki ma Pozsony­ban lakik. A káptalan 1543 óta Nagyszombatban van. Mégis ezt a várost továbbra is érseki városnak mondják. Egy magas sziklán kas­tély vagy citadella helyezkedik el. /R./ (Encyclopédie méthodologique. 23. k. /Géographie/ - Paris. 1784. 684. I) * t\ " Esztergom vára. (A város kgrégibb pecsétéről.) Róbert Towson angol orvos Ludvigh Sámuel utazása esztergomi utazása Magyarországon (1793) az 183l-es évben Esztergomban legnagyobb meg­lepetésemre egy angollal találkoz­tam, aki a nagybrittaniai per test­vére, s aki itt házasodott, és itt te­lepedett. Dormer őrnagy, az ugyanilyen nevű lord testvére, va­lószínűleg itt is fogja az életét befe­jezni. Nagyon barátságosan foga­dott. Felajánlotta, hogy elvezet mindazokra a helyekre, amelyeket megszeretnék tekinteni. Az első dolog, amire felfigyel­tem, a régi vár volt, ami a Duna mellett egy réteges mészkő sziklá­ra épült, s ekkor már romokban állt. A városnak melegvíz forrása van, amelynek kecskebékái igen fi­gyelemreméltóak. Az őrnagy biz­tosított, hogy ezek az állatok télen sem merevednek meg, s nagy számban lehet velük találkozni a városi víztárolókban is, melyek vi­züket ebből a forrásból nyerik. Busbeck, aki 1554-ben járt itt, ugyanezt állapította meg. Ujabban felfedeztek egy Epsom forrást is, a tulajdonosok magnézi­um manufaktúrát létesítettek itt, ahol négy vagy öt kazán van. Ez az üzem még gyerekcipőben van, de a gazdagság bőséges kútfőjévé vál­hat, ha az eladások nagysága a só­vagy a cukoreladás nagyságával lesz egyenlő. Bár ez nem hihetet­len, de én nagyon félek hogy a ter­meléshez viszonyítva az igények nagyon kicsik. A víz agyagos tala­jon folyik keresztül, Dr. Vinterl pesti kémia professzor szerint 100 köböl víz 700 gr magnézium szul­fátot tartalmaz. Ha hihetünk a Merkúr von Ungarn 8-ik számá­nak, nagy mennyiségben lehet itt magnéziumszulfátot és száraz­magnéziumot találni. Mondják, az érseki bányászok rövid idő alatt 20 tonnát gyűjtöttek össze. Az épületeken, az utcákon egy bizonyos Breccia kőfajtát talál­tam, amely a vulkáni tufához ha­sonlít. Mint megtudtam, a kőbá­nya nincs messze, ezért ebéd után kimentem oda. A hazai törvények Dormer úr­nak lehetetlenné tették, hogy ka­tona legyen, és még nagyon fiata­lon a császár szolgálatába állt. A legutóbbi osztrák-porosz háború­ban vett részt. Ezután őrnagyként visszavonult, s magyar nőt vett el feleségül, akitől egy vagy két gyer­meke született. (...) Esztergomnak 5-6000 lakója van. (Towson, Róbert: Travels in Hungary with the short account of Vienna in the year 1793. London. 1797. Franciául: Paris. 1803.) Esztergom 10.725 lakosú sza­bad királyi város, a magyar her­cegprímás, Rudnay Sándor szék­helye. A városka a Duna mellett na­gyon barátságos helyen fekszik, és ha a jelenlegi prímás nagy tervei kivitelezésre kerülnek, Magyaror­szágon - ahol a művészet még csak most kezd felvirágozni - az egyike lesz a legfigyelemreméltóbb hely­ségeknek. Sokan most is morog­nak még az oly pompás templom­építés fölött, pedig ez az ország di­csőségének építménye, amely egyébként dicséri az alapítót, mind majd a buzgó befejezők mun­káját. Felsiettünk a lassanként befeje­zéséhez közeledő építményhez. Két év óta, amióta erre jártam, je­lentősen előrehaladt az építése. Menne a belső tökéletesítés oly gyorsan, mint a külső! Kilépvén a templom kapuján, nyers szélroham kapott fel. Pillan­tásom átfutotta a pompás környé­ket, kívülről is újra megtekintet­tem a templom új nagy épületét s sietve, félve menekültem annak a háznak a védelmébe, ahol az építé­si terv makettjét mutatták be. Azt a tervet, amelynek méltó megvaló­sítására teljes ügyességükkel töre­kednek az építők, hogy a látogatók dicséretét, munkájuk díját kiérde­meljék. Édward Thovenel Esztergomról (1840) Esztergom városa a hasonló ne­vű folyó torkolatával szemközt fekszik. A királyság prímásának a székhelye, lakossága nem haladja meg a tizenegyezer lelket. A székesegyház alapkövét az utolsó érsek, Rudnay helyezte el, de az építkezés pénzhiány miatt befejezetlen maradt. Egy meredek szikla szolgál a katedrális alapjául, amely - ha a munkálatok valaha is befejeződ­nek - a román bazilikák szép után­zatával fogja Magyarországot megajándékozni. Az esztergomi érsek Európa leggazdagabb javadalmasa, jöve­delmei évi 2,5 millió franknyi összeget érnek el. (Thovenel, Edouarde: La Hongrie et la Valachie. Paris. 1840. 10-11. I.) Xavier Marmier francia utazó esztergomi látogatása (1846) Esztergomban nem ismer­tem senkit sem, de ahhoz már eléggé ismertem a magyarok nyájasságát, hogy biztos legyek abban, hogy ajánlólevelek nél­kül is találok vezetőt. Kiszállva a gőzhajóból, megszólítottam egy fiatal és okos kinézésű esz­tergomi papot, s kértem, hogy mutassa meg nekem a szállodát. - Ön idegen - felelte -, a szál­loda pedig nagyon messze van, s aligha fogja megtalálni..Engedje meg, hogy elkísérjem. Örömmel fogadtam ezt a kegyes ajánlatot, és elindultunk. Útközben el­mondtam vezetőmnek, hogy mennyire érdekel az új székes­egyház, amelynek állványerdeje előttem magasodott. - Beviszem önt - mondta -, s nagyon fogok örülni, ha az épü­letet én mutathatom meg ön­nek. Miután a fiatal pap elvezetett a szállodához, és én elhelyezked­tem, a széles esztergomi utcá­kon felmentünk a hegyre, ahol egy jámbor kéz a katolikus mű­vészet legszebb műemlékeinek az egyikét emeli. A hegyen vala­ha citadella - a királyi palota ­állott. Esztergom Magyarország egyik legrégibb városa. Néme­lyik író - nagy nemzeti büszke­séggel - azt állítja, hogy az özön­víz után 155 évvel alapították ­sem előbb, sem később. A tény bizonyításához csak néhány biz­tos oklevél hiányzik. Ami biztos, az az, hogy Esztergom Szt. Ist­vánnak, Magyarország első ki­rályának a lakhelye, és az az él­tető forrás, ahonnan kiindulva az Evangélium leckéi az ország barbár népe közt elterjedtek. Utcái kövezetlenek. A házak elszórtan az utcák két oldalán, gyümölcsfák árnyékában he­lyezkednek el, és kertjeikkel sokkal inkább falu, mint város benyomását keltik. A székesegy­házat állványerdő veszi körül, de így is meg lehet állapítani azt a hatást, amelyet a hatalmas épület fog kiváltani. Kockakö­vekből épül a kereszt alakú épü­let, a dunai oldalon csodálatos kapuzattal. Felette 80 láb magas kupola emelkedik, amely a Szent Péter templom nyomán készült. A kórusnak, az oldalsó kápolnáknak ugyanilyen impo­záns a látványa. A belső falakat márvány borítja, és márvány­oszlopok tartják a kupolát. Midőn kísérőmtől elválltam, megkért,, hogy mondjam meg a nevem. Átadtam neki a kártyá­mat, ő pedig az övét nekem... Másnap Lipovnicky úr megkért (így hívták őt), hogy jöjjek vele, mert bemutat a prímásnak, aki mellett ő tölti be a könyvtárosi hivatalt. Bevezetett egy szalon­ba, ahol egy kedves és fenséges arckifej ezésű öregember állt fel a jöttömre, s maga kezdett bele a francia beszédbe. Elmeséltem neki a székesegyházban tett lá­togatásomat, kifejezve jogos cso­dálatomat. Ah - mondta -, vál­laltam a feladatot, hogy hitünk­nek ezt az antik emlékét Ma­gyarország számára felépítsem. Ha halálom előtt nem tudom be­fejezni, örökül hagyom utódom­ra, s biztos leszek, hogy folytatni fogja. Finoman fordítva a társal­gáson, Franciaországról kezdett el beszélni. Olvasta újságjain­kat, különösen az egyházi cikke­ket, és gondosan megjegyezte a főbb cikkeket. Nem sokkal ez­után elbúcsúztam. (Marmier, Xavier: Voyage pittores­que en Allemagne. Paris. 1858. 3771.)

Next

/
Thumbnails
Contents