Esztergom és Vidéke, 2003

2003-03-27 / 12. szám

2003. március 27. Esztergom és Vidéke 3 Ajánlás A Szent István-díj Alapítvány Kuratóriuma 2003. augusztus 17-én is­mét átadja a díjat képező Melocco Miklós szobrászművész által készített szobrot annak a honfitársunknak, akit a közvélemény erre a legmél­tóbbnak talál - olvastam az Esztergom és Vidéke március 13-ai számá­ban. Az alapító okiratban foglaltak szellemében, az összmagyarság ér­dekében kiemelkedő jelentőségű tevékenysége alapján Szent Ist­ván-díjra Duray Miklós felvidéki politikust javaslom. Duray Miklós ifjúságától kezdve a felvidéki magyar politi­kai közélet aktív tagja. Ezt az ed­digi életútja személyesen bizo­nyítja. A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságá­nak alapítója és szóvivője, a Charta 77 egyik aláírója. A kom­munista hatalom 1982-1985 kö­zött az államrend felforgatásá­nak vádjával bebörtönözte. A rendszerváltás után az Együtt­élés politikai mozgalom alapítója és elnöke, majd a Magyar Koalí­ció Pártjának tiszteletbeli elnö­ke. A '90-es évek elején a Cseh­szlovák Szövetségi Gyűlés, majd a Szlovák Nemzeti Tanács képvi­selője és frakcióvezetője. Az MVSz nemzetstratégiai bizottsá­gának elnöke. A trianoni béke­diktátum következtében a hatá­rainkon túli felvidéki magyarság érdekvédelmének kiemelkedő szolgálattevője. Politikai küzdelmeiben nem az anyagi javak megszerzését, nem a hatalom birtoklását tar­totta célnak, ha kellett, ha a stra­tégiai szempontok úgy kívánták, tudott félre állni is; a Magyar Ko­alíció létrejötte érdekében le tu­dott mondani korábbi vezetői szerepéről. Politikai küzdelmeit a felvidé­ki magyarság sorskérdéseiből fa­kadó feladatok elfogadható meg­oldásainak keresése jellemzi. Duray Miklós munkásságát meg­ismerve a kultúra, a gazdaság és a politika területéről csak a leg­fontosabb célokat kiemelve em­líthetjük a következőket: - maradjon fenn a magyar nyelvű kultúra, maradjanak meg a magyar iskolák, legyen önálló magyar egyetem; - szűnjön meg a Benes-dekré­tum magyarokat sújtó jogi és gyakorlati következménye; a földszerzést akadályozó jogfosz­tó törvény, az a láthatatlan, bizo­nyíthatatlan költségvetési for­rás, amely segíti a szlovákok földvásárlását a magyarok lakta vidékeken, és az ott élő magyaro­kat elszegényíti, kiszolgáltattá teszi; -jöjjön létre olyan demokrati­kus közigazgatási reform, amely­nek nyomán a magyar telepü­lés-szerkezetnek megfelelő, az autonómiával egyenértékű köz­igazgatási egységek alakulnak ki; - legyen a szülőföldnek meg­tartó ereje! Mint mondta: „A szü­lőföldjétől senkit nem szabad megfosztani, ez az egyik lehetsé­ges legnagyobb bűntett az ember­rel szemben a gyilkosság után. A szülőföldön kell élni, érvényesül­ni és felnevelni gyermekeinket." - s végül, ma, amikor kiüre­sedni látszik az Orbán-kormány által alkotott, az Országgyűlés által több mint 90 %-os többség­gel elfogadott státustörvény, ak­kor nagyon fontos feladat össze­fogni a törvény tartalmi értékei­nek megmaradásáért. Ezért 2003. január végén Csoóri Sán­dor, Szűrös Mátyás, Duray Mik­lós és Fülöp Dénes (Marosvásár­hely) felszólították a magyar szo­cialista-liberális kormány, hogy „kövessenek el mindent annak ér­dekében, hogy valamennyi illeté­kes európai fórum előtt világossá váljék: a magyar státustörvény az európai kultúra szellemében, né­pek és népcsoportok elemi emberi jogainak alapján született". A nyilatkozatot számos ismert köz­életi személy támogatta. Mindezeket szem előtt tartva, Duray Miklós honfi­társunk az összmagyarság érdekében kiemelkedő jelen­tőségű tevékenysége alapján a Szent István-díjra érde­mes. Bányai Mátyás Benkő Mihály fotói a Duna Múzeumban (dezső) Március 19-én Kerezsi Ág­nes néprajzkutató nyitotta meg Benkő Mihály fotóművész és őstör­ténet-kutató „Harmóniában a ter­mészettel" című kiállítását a Duna Múzeum galériájában. „Elvarázsolt engem Mongólia" - írta a kiállító, és ehhez mi nézők is egyetértően csat­lakozhatunk. Ha Benkő beszédes fo­tóit szemléljük, az az érzésünk tá­madhat, mintha azok nem is mosta­nában és Mongóliában készültek volna, hanem több mint ezer évvel ezelőtt, a honfoglalás idején. Csupa, csupa akaratos járomcsontú, magya­ros külsejű férfi és nő néz ránk, pon­tosabban mi nézük őket. Elénk tá­rulnak Altáj hegyei, a nagy fennsík­ok és puszták, a festői ázsiai dom­bok, ahonnét valaha őseink is elin­dulhattak, hogy végül is Európába érve a Kárpát-medencében találja­nak végleges hazára. Láthatunk lo­vakat és lovasokat, tevéket, kopj áfás sírokat. Elkalauzol minket a művész Dzsingisz kán szülőföldjére, a kaza­kok és mazsarok (Mongóliában egy ilyen nevű rokonnép) közös hazájá­ba. Jurták és vadász-sasok, valamint titokzatos sámánok láthatók még ­többek között - a festői, színes fotó­kon. „Rosszul ismeri a világot az olyan, magát civilizáltnak tartó em­ber, aki primitívnek tartja, és lenézi ezt a rendkívül gazdag ázsiai kultú­rát" - írja ismertetőjében a szerző. Ehhez tegyük hozzá: bár most min­den és mindenki arról beszél, hogy milyen jó nekünk európainak lenni, de azért soha ne feledjük és ne szé­gyelljük, hogy a népek nagy és közös őshazájából, Ázsiából származunk! A kiállítás május 4-éig tekinthető meg a Duna Múzeumban. Hirdetmény A Magyar Köztársaság közokta­tásáról szóló 1993. évi LXXIX. tör­vény 14.§ 2. bek./a pontja szerint a tankötelezettség teljesítéséért a szü­lő a felelős. A közoktatásról szóló törvény 6.§ 2.bek. alapján a gyermek - ha az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget eléri - attól a naptári év­től válik tankötelessé, amelyben a hatodik életévét május 31. napjáig betölti. A szülő kérelmére a gyermek tankötelessé válhat akkor is, ha a 6. életévét december 31. napjáig betöl­ti. A tankötelezettség kezdetéről az óvoda vagy a nevelési tanácsadó vé­leménye alapján az iskola igazgatója dönt. A szülő, a meghirdetett idő­pontban köteles a gyermekével je­lentkezni a lakóhelye szerint illeté­kes, vagy a választott iskola első év­folyamára. (A Mindszenty József Katolikus Általános Iskola Eszter­gom város egész közigazgatási terü­letéről fogadja mindazok jelentkezé­sét, akik keresztény értékrend sze­rint kívánják oktatni gyermekei­ket.) A beiratkozásra a szülő vigye magával az óvoda, vagy a nevelési tanácsadó véleményét! Esztergom város valamennyi ál­talános iskoláiban a beiratkozás idő­pontja: 2003. április 7., 8-17 óra kö­zött, valamint április 8., ugyancsak 8-17 óra között. Az egyes általános iskolák körze­teihez tartozó utcák nevei a város­ban kifüggesztett plakátokon olvas­hatók. A tanulók felvételéről az isko­la igazgatója dönt. A szülőnek felleb­bezési joga van. A fellebbezést a ha­tározat kézhezvételétől számított 15 napon belül az iskola igazgatójához kell benyújtani. A fellebbezésről Esztergom Város Önkormányzatá­nak jegyzője dönt. Felhívjuk a szülők, a gondviselők figyelmét, hogy a fenti felhívásnak időben tegyenek eleget! Dr. Ruzsits Ákos jegyző Ha piros, akkor tilos? (zső) Nagy érdeklődéssel olvas­tam városunk rendőrkapitánynak éves beszámolóját az EVID március 6-ai számában. Különösen az keltet­te fel a figyelmemet, hogy - főleg az ittas vezetés, illetve a gyorshajtás miatt - drasztikusan megemelke­dett a halálos kimenetelű közlekedé­si balesetek száma. Mint gyalogos, magam is nap mint nap tapasztalha­tom, hogy hová züllött a közlekedési morál a városban, de országos szin­ten is az elmúlt 10-15 évben! Ha pi­rosat is mutat a lámpa, nagy sebes­séggel száguldoznak át az autósok a zebrán. Ugyanakkor érthetetlen számomra, hogy a városközpontban hétvégeken, de főleg vasárnap dél­után miért kapcsolják villogóra a közlekedési lámpákat? Gondolom, a viszonylag kisebb autósforgalommal magyarázzák ezt az illetékesek, de ez nem elfogadható magyarázat! 80-100 km-es sebességgel száguldoz­nak ilyenkor az autók a gyalogátke­lőhelyeken, és nincs ami, aki megál­lítsa őket! így nem csoda, ha egyre több a közúti baleset! Ne vágj ki minden fát! Mint azt bármelyik esztergomi sétáló tapasztalhatja, a Prímás-szi­geten elkezdődtek a rendezési mun­kálatok. Örülhetünk, hogy végre ne­kiláttak a rendkívül elhanyagolt ál­lapotban lévő terület rendbe tételé­hez. Ám hamarosan lefagyhat a mo­soly a természetvédelem iránt érzé­keny, épp arra sétáló polgár arcáról, ha például eljut, elgyalogol az ún. Sandokán-játszótér környékére. Fá­jó kép fogadja itt: az ősrégi, szép fá­kat egyszerűen kiirtották! Csak remélni tudjuk, hogy a ren­dezési munkálatok befejezése után ismét befásítják ezt a kedves tisz­tást, a kisgyermekek és a szerelmes párok egykoron csodálatos paradi­csomát... (dezső) Arckép: Benda János Benda János középiskolai tanárnak, a Kőrösy László Középiskolai Kollégium igazgatójának a közelmúltban a Magyar Köztársaság el­nöke érdemes és eredményes munkássága elismeréseként Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozott. Ennek apropóján kerestük fel egy rövid beszélgetés erejéig. >s. Kérem, szóljon néhány szót eddigi életpályájáról. Tanári pályámat a 1982-ben az esztergomi Géza Fejedelem Szakképző Iskolában kezdtem. Lehetőségem nyílt ar­ra, hogy az oktatás mellett az is­kola kollégiumában délutánon­ként nevelőtanári munkát is vé­gezzek. Időközben megszeret­tem ezt a sajátos kollégiumi ta­nári tevékenységet annak elle­nére, hogy az ideológiai kötött­ségek nagy ellenérzéseket vál­tottak ki bennem. A szakmai is­meretek elmélyítése érdekében 1988-ban pedagógia szakon újabb diplomát szereztem. A vá­rosi kollégiumok átszervezése jó alkalmat adott arra, hogy egy önálló kollégiumban - a Kőrösy Lász­ló Középiskolai Kollégiumban - folytassam tanári pályámat, kez­detben igazgatóhelyettesként, majd igazgatóként. "a. Sokan a kollégiumot egy zárt világnak tartják. Igaz ez? - Csak részben. Igaz, hogy döntően más településeken lakó tanu­lók élnek itt, de a kollégiumon és persze iskolájukon keresztül a gye­rekek aktív részesei a város életének. Speciális esetben az is előfor­dul, hogy Esztergomban lakó tanulót is felveszünk, amennyiben otthoni helyzete ezt szükségessé teszi. Alapvetően az a célunk, hogy sajátos eszközeinkkel segítsük a di­ákok harmonikus és egészséges fejlődését, tudásukat bővítsük, tá­mogassuk a sikeres életpályára való felkészülésüket, fejlesszük és bontakoztassuk ki személyiségüket. "a.Ebben a szépen felújított kollégiumban milyenek az elhelyezési kö­rülmények? - Talán a kollégáimmal, diákjainkkal együtt végzett eddigi mun­kánk is hozzájárultak ahhoz, hogy a kollégiumot két évvel ezelőtt országos rekonstrukciós pályázat keretében jelentős központi és vá­rosi támogatással teljesen felújították. Az öt szintből kettő a fiúké, három pedig a leánytanulóké. A szobák mindegyike három ágyas, a szinteken tanulóhelyiségekben történnek a közösségi foglalkozá­sok. Többek között van stúdiónk, könyvtárunk, számítógép ter­münk, kondicionáló termünk. Az intézmény céljainak elérését ezek nagymértékben segítik. Az új lehetőségek még több feladatot, elvá­rást, egyben kihívást jelentenek intézményünk számára. ^Létezik szünet, leállás a kollégiumban? - A kollégiumok egyik sajátossága, hogy a szó szoros értelemben folyamatos működésű. Tanítási napokon - sőt gyakran hétvégéken, ünnepeken - bármikor készen kell állni arra, hogy kollégáimmal együtt a gyerekek érdekében tevékenykedjünk. Mivel az intézmény a tanítási szünetekben is üzemel - hiszen a kollégium helyet biztosít úgy a diákturizmus, mint az egyéb, főként kulturális jellegű vendégforgalom számára is - ezért az igazgatónak ekkor is van bőségesen feladata. Valójában soha nincs mód arra, hogy szabadságon legyek. "S.A kollégium igazgatásán túl milyen egyéb szakmai munkát vé­gez? - Egy szakmai társadalmi szervezetnek - a Kollégiumi Szakmai Szövetségnek - vagyok az egyik választott tisztségviselője 1992-től. A Szövetség szakmai tevékenységét fogom össze országos szinten. Az itt végzett tevékenységem alapján többek között arra is módom nyílik, hogy szakmai tudásommal, tapasztalataimmal segítsem ­vezető társaimmal együtt - a minisztérium közoktatást érintő jog­szabályainak, rendeleteinek előkészítését. Természetesen e lehető­ségen túl érzem ennek a munkának a rendkívül nagy felelősségét is. Sok elfoglaltságot ad a közoktatási szakértői, és a megyei szakta­nácsadói tevékenységem is, mivel lényegesnek tartom a kollégák se­gítését, tájékoztatását az intézmények szakmai fejlődése érdeké­ben. Azt is fontosnak tartom, hogy a Szövetség kiadásában több könyv, szakmai segédanyag írását és szerkesztését végezhettem. Részt vettem több országos és regionális konferencia, továbbkép­zés, szakmai fórum megszervezésében annak érdekében, hogy az intézményrendszer fejlesztését, az itt dolgozó pedagógusok felké­szítését segítsem. Most már közel öt éve a „Kollégium" című, ha­vonta megjelenő országos szakmai lap főszerkesztői feladatát is el­látom. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondom, hogy lapunk - mely a kollégiumok több mint 90%-ába eljut - 1990 óta a szakmai tájékoztatás elsőszámú, mindenki számára hozzáférhető fórumává vált. Természetesen az elért eredmények nem tesznek el­bizakodottá, sőt, újabb feladatok felvállalására késztetnek. Akad belőle bőven, hiszen sok probléma vár még megoldásra. •Js.E magas rangú állami kitüntetést követően melyek a további ter­vei? - A későbbiekben azt szeretném elérni, hogy kollégiumunk - az ország több kollégiumával együtt - egyfajta referenciahelyként szolgáljon az ilyen jellegű intézmények számára, lehetőséget adva a különféle módszertani ismeretek átadására és tapasztalatok cseré­jére. Ehhez a szükséges feltételeink adottak, a minőségi pedagógiai tartalom biztosításán folyamatosan dolgozunk. Országos szinten többek között azon tevékenykedünk, hogy leendő és gyakorló neve­lőtanárok részére egy szakmai és módszertani képzési központot hozzunk létre. Az intézményrendszer fejlődése, fejlesztése érdeké­ben erre feltétlenül szükség van. (Gé)

Next

/
Thumbnails
Contents