Esztergom és Vidéke, 2003

2003-03-20 / 11. szám

2003. március 20. Esztergom és Vidéke 5 A Közép-Dunavidéki Regionális Marketing Igazgatóság támogatásával megjelent a kisrégió turisztikai kalauza, mely 32 oldalon, képekben mutatja be a kisrégió természeti, építészeti és szellemi örökségét. A három folyó régiója címet viselő kiadvány szlovák, magyar és angol nyelven jelent meg, és ízelítőt ad a régió idegenforgalmi szolgáltatásaiból is. Elsődlegesen turisztikai vásárokra szánták a prospektust, de korlátozott számban hozzáférhető az esztergomi Gran Tours utazási irodában is (Széchenyi tér 25.). Zsigmondy Vilmos nevét vette fel a dorogi gimnázium (muzslai) A dorogi gimnázium és szakközépiskola március 14-én Zsigmondy Vilmos nevét vette fel. Az 1848-as szabadságharcban a magyar szabadságért küzdő és ezért várfogságra ítélt Zsigmondy Vilmos nevét méltán vette fel az 1969-ben alapított dorogi gimnázium és szakközépiskola a szabadságharc emlékünnepségének keretében. Zsigmondy Vilmos 1821-en született Pozsonyban és a Selmeci Bányászati Akadémia elvégzése után a bécsi Császári és Királyi Bányaigazgatóságnál dolgozott. Tudását, ismereteit folytonosan próbára téve mindig a köz javát szolgálta. Hazafiként részt vett az 1848/49-es szabadságharcban, és ezért hatévi várfogságra ítélték. Olmützben raboskodott 1950-ig, barátai kérelmére a császár kegyelembe részesítette. Sándor Móric gróf annavölgyi szénbányájába kerülve ismeri meg az Esztergom vidéki szénmedence földbe rejtett kincseit. Hantken Miksával együtt vallotta, hogy az akkor feltárásra kerülő Dorogi szénmedence, szénvagyona és a főváros közelsége felvirágoztatja a települést és környékét. A szénbányászat mellett később az artézi kutak fúrásával és geotermikus kutatásokkal foglalkozott. Neki köszönhető a harkányi hévízkút mélyítése, a Margit-szigeti kút fúrása. Sokoldalú szakmai munkája mellett jelentős közéleti tevékenységet is folytatott. Tagja volt Pest város képviselőtestületének és 1875-től 1888-ban bekövetkezett haláláig a Selmecbányái egyesület képviselője volt. Ferenc József császár 1868-ban Lovagkereszttel, a Francia Köztársaság elnöke az 1878-as párizsi magyar kiállítás munkálataiért a Francia Becsületrend Lovagkeresztjével tüntette ki. Dorog felvirágoztatásáért sokat tevő Zsigmondy Vilmos nevét méltán őrzi most már a város gimnáziuma és szakközépiskolája. Párhuzamos hidak" „A Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület 2001 decemberében adta ki a Muravidék című folyóirat első számát, melynek az Utolsó komp címet adtuk. Ugyanis a Párkány (Stúrovo)-Esztergom közti Mária Valéria híd csonkja, a második világháború utolsó 'híd emlékműve' mellett évtizedekig komp közlekedett a Dunán. (...) Egyesületünk folyóirata, a Muravidék két számát jelenttettük meg azóta 'Hidak a Dunán', illetve 'Párhuzamos hidak' címmel, elsősorban olyan írásokat válogatva, melyek kapcsolódtak a Dunához, a valóságos és láthatatlan hidakhoz. A képagyagokat azon művészektől kértük, akik részt vettek program-sorozataink kiállításain. Megjelentettünk olyan írásokat is, melyek Párkányban, a Mária Valéria hídnál megtartott első szimpóziumhoz kapcsolódnak." így határozta meg egyik írásában a Muravidék főszerkesztője (és a Hidak a Dunán című program-sorozat kurátora) Győrffy Sándor a megfogant célokat: a több országban, több városban megvalósuló eseményeket, rendezvényeket, az ezekről szóló híradásokat - és nem utolsósorban - az ott élő alkotó- és képzőművészek munkáinak publikálását. A Párhuzamos hidak bemutatójára az esztergomi Szabadidőközpontban, március 11-én este került sor. A hívó szóra szép számban jelentek meg a „túlparti" képzőművészek, irodalmárok, érdeklődők. Az Esztergomi Klubszínpad (a február 22-ei Megyei Színházi Művészeti Szemle győztesei és elsődíjas női szereplője, Elek Csilla) jelenítette meg a kulturális folyóirat verses és prózai műveit. Harminckilencen „szólaltak meg" a folyóiratban író- vagy rajztollal - s mindannyian valóban a környező országokból! Kellemes, szép hangzású koncert ölelésében, elgondolkodtató irodalmi estben volt részünk itt és most ... az európai egyesülés küszöbén... „Külön öröm számunkra a Muravidéken élő szlovén szerzők műveinek bemutatása - írja előszavában a főszerkesztő. - Úgy tűnik, nemcsak az újjáépült Mária Valéria hídon indult be a forgalom, hanem egyre több, párhuzamos lelki híd épül körülöttünk itt, a Kárpát-medencében a kommunikáció, a művészeti megnyilvánulások formájában is. Ezek a jelképes hidak kötik össze rendezvényeink soknemzetiségű résztvevőit, a Muravidék szerzőit egymással és Önnel is, tisztelt Olvasó!" Ez így is van, mert a találkozó szívélyes, baráti eszmecserével ért véget - a közeli viszontlátás reményében. Horváth Gáborné dr. melegítő túra keretében teljesíthetünk. A Grossglockner expedíciója egyébként nemcsak azzal parancsolt tiszteletet számunkra, hogy rávilágított korlátjainkra, hiányosságainkra, de ide kötődik Szerémy Szabolcs esztergomi hegymászó korábbi, tragikus halála is. Szabi hegymászó-naplóját annak idején én is szerkesztettem (Teljesség töredékei, azaz, amikor az ég a hegyre húz címmel jelent meg könyv-alakban) és írásának újraolvasása, az ő személyes emléke sokat segített a felkészülés során. Intő példát mutatott arra, hogy a legfontosabb szempont most is a túra biztonságos lebonyolítása legyen. Előbbre való ez a csúcsra való feljutásnál, korlátaink legyőzésénél is! - Gratulálunk mostani eredményetekhez és hasonlóan szerencsés, sikeres túrát kívánunk Európa legmagasabb csúcsaihoz! I. M. A három folyó régiója Kisrégiónk hegymászói Ausztria tetején! Két héttel ezelőtt már hírt adtunk az Európai Unió hegycsúcsainak megmászását célul kitűző hegymászóink hazaérkezéséről. Fő támogatóik Meggyes Tamás esztergomi polgármester és a Wienerberger cég - erkölcsi, illetve anyagi hozzájárulásának köszönhetően második alkalommal is nekiindulhattak, s immár sikeresen kapaszkodtak fel az osztrák Alpok legmagasabb pontjára, a 3798 méter magas Grossglocknerre. A fáradalmak kipihenése után a túra vezetőjével, az ugyancsak esztergomi Vozák László hegymászó tanítványával, Bencze Zsolttal beszélgettünk az expedícióról és a csoport további terveiről. - Az ősz folyamán egy túra során már célba vettétek ezt a sziklafokot, de csak most sikerült oda feljutnotok. Ezek szerint most több szerencsétek volt? - Októberben a rossz időjárási viszonyok miatt és a hegyi vezetők tanácsára nem indultunk fel a csúcsra. Most azonban ez sikerült és ezzel nagy lépést tettünk tervünk, Európa hegycsúcsainak általunk való "meghódítása" felé. - Ugyanakkor ez az expedíció sem elégítette ki maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket: a németországi csúcs, a Zugspitze és az ugyancsak Ausztriában található Ankogeln megmászása elmaradt, s a Grossglocknerre sem mindnyájan jutottatok fel. Mi volt ennek az oka? - A hegymászásban - főleg ha az téli körülmények között zajlik ez nem meglepő. Ráadásul nekünk ez volt az idei első túránk, melynek során megtapasztalhattuk, hogy a téli időszak alatt mennyiben változott csapatunk általános állóképessége. Ezenkívül apróbb technikai fogyatékosságokra is fény derült. így a feljutás lassabban, a tervezettnél több pihenővel sikerült, és a^ csúcskereszthez is csak ketten - Áron Andreával - értünk fel. A többiek fokozatosan, teherbírásuknak, teljesítőképességüknek megfelelően maradtak le, bevárva visszaérkezésünket a csúcsról. De így is többen közülünk megdöntötték saját magassági rekordjukat, ami elismerésre méltó eredmény. Az időbeli csúszás miatt viszont nem tudtunk továbbutazni a többi tervezett csúcshoz. - A mostani tapasztalatok bizonyára expedíciós felkészüléseitek megváltoztatását eredményezik majd. Min fogtok módosítani és fel lehet-e egyáltalán készülni itthon az ottani körülményekre ? - A mostani alkalommal a csapat tagjai - Aron Andrea, férje, Áron Arnold, Koppány Krisztina, Sándor Mihály, Benyik Tamás megismerkedhettek képességeik határaival, tehát az önismeret szempontjából volt jelentős ez a túra. Ezenkívül technikailag is új kihívást jelentett többek számára. Rendszeres edzéssel itthon is javítható az állóképesség, de hamarosan Ausztriába megyünk további felkészítő sziklamászást végezni. - Garancia lesz-e ez a csapat minden tagja számára a többi hegyfok biztos meghódításához vagy az időjárás kiszámíthatatlanságán túl ez a kiszámíthatóbb tényező is korlátozhatja egyeseknél a sikeres csúcsmászást? - Nehéz túra előtt állunk, a következő célunk ugyanis június végén a Mont Blanc, a Matternhorn és a Monté Rosa hegycsoport Dufour csúcsára való feljutás lesz. Ezek közül Európa legmagasabb hegycsúcsának elérése technikailag nem annyira nehéz, itt inkább a magassággal kell megküzdeni. A legnagyobb kihívást - és egyben a legszebb élményt - a Matternhorn jelenti majd, de ezt biztosan nem tudja mindenki megmászni közülünk. A csoport több tagjának még kevés ehhez a tapasztalata, de a Grossglockner expedíciója is bizonyította, hogy a legfontosabb nem is feltétlenül a csúcsok meghódítása, hanem a fokozatos fejlődés, a tapasztalatszerzés. Jó erőnléttel és kevesebb csomaggal még így is javíthatunk az esélyeinken. - Mely EU-tagország hegy ormát „néztétek ki" még az idei évre ? - Írország és Skócia kevéssé magas pontjainak megmászása lenne még soron, de a Zugspitzére való feljutásról sem feledkeztünk meg, amit egy akklimatizációs be-