Esztergom és Vidéke, 2003

2003-03-20 / 11. szám

2003. március 20. Esztergom és Vidéke 5 A Közép-Dunavidéki Regionális Marketing Igazgatóság támogatásával megjelent a kisrégió turisztikai kalauza, mely 32 oldalon, képekben mutatja be a kisrégió természeti, építészeti és szellemi örökségét. A három folyó ré­giója címet viselő kiadvány szlovák, magyar és angol nyelven jelent meg, és ízelítőt ad a régió idegenforgalmi szolgáltatásaiból is. Elsődlegesen turiszti­kai vásárokra szánták a prospektust, de korlátozott számban hozzáférhető az esztergomi Gran Tours utazási irodában is (Széchenyi tér 25.). Zsigmondy Vilmos nevét vette fel a dorogi gimnázium (muzslai) A dorogi gimnázium és szakközépiskola március 14-én Zsigmondy Vilmos nevét vette fel. Az 1848-as szabadságharcban a magyar szabadságért küzdő és ezért várfogságra ítélt Zsigmondy Vilmos nevét mél­tán vette fel az 1969-ben alapított dorogi gimnázium és szakközépiskola a szabadságharc emlékünnepségének keretében. Zsigmondy Vilmos 1821-en született Pozsonyban és a Selmeci Bányászati Akadémia elvégzése után a bécsi Császári és Királyi Bányaigazgatóságnál dolgozott. Tudását, ismereteit folytonosan próbára téve mindig a köz javát szolgálta. Hazafiként részt vett az 1848/49-es szabadságharcban, és ezért hatévi várfogságra ítélték. Olmützben raboskodott 1950-ig, barátai kérel­mére a császár kegyelembe részesítette. Sándor Móric gróf annavölgyi szénbányájába kerülve ismeri meg az Esz­tergom vidéki szénmedence földbe rejtett kincseit. Hantken Miksával együtt vallotta, hogy az akkor feltárásra kerülő Dorogi szénmedence, szén­vagyona és a főváros közelsége felvirágoztatja a települést és környékét. A szénbányászat mellett később az artézi kutak fúrásával és geotermikus ku­tatásokkal foglalkozott. Neki köszönhető a harkányi hévízkút mélyítése, a Margit-szigeti kút fúrása. Sokoldalú szakmai munkája mellett jelentős köz­életi tevékenységet is folytatott. Tagja volt Pest város képviselőtestületének és 1875-től 1888-ban bekövetkezett haláláig a Selmecbányái egyesület képvi­selője volt. Ferenc József császár 1868-ban Lovagkereszttel, a Francia Köz­társaság elnöke az 1878-as párizsi magyar kiállítás munkálataiért a Francia Becsületrend Lovagkeresztjével tüntette ki. Dorog felvirágoztatásáért sokat tevő Zsigmondy Vilmos nevét méltán őrzi most már a város gimnáziuma és szakközépiskolája. Párhuzamos hidak" „A Muravidék Baráti Kör Kul­turális Egyesület 2001 decemberé­ben adta ki a Muravidék című fo­lyóirat első számát, melynek az Utolsó komp címet adtuk. Ugyanis a Párkány (Stúrovo)-Esztergom közti Mária Valéria híd csonkja, a második világháború utolsó 'híd emlékműve' mellett évtizedekig komp közlekedett a Dunán. (...) Egyesületünk folyóirata, a Mura­vidék két számát jelenttettük meg azóta 'Hidak a Dunán', illetve 'Párhuzamos hidak' címmel, első­sorban olyan írásokat válogatva, melyek kapcsolódtak a Dunához, a valóságos és láthatatlan hidakhoz. A képagyagokat azon művészektől kértük, akik részt vettek prog­ram-sorozataink kiállításain. Megjelentettünk olyan írásokat is, melyek Párkányban, a Mária Va­léria hídnál megtartott első szim­póziumhoz kapcsolódnak." így határozta meg egyik írásá­ban a Muravidék főszerkesztője (és a Hidak a Dunán című prog­ram-sorozat kurátora) Győrffy Sándor a megfogant célokat: a több országban, több városban megvalósuló eseményeket, rendez­vényeket, az ezekről szóló híradá­sokat - és nem utolsósorban - az ott élő alkotó- és képzőművészek munkáinak publikálását. A Párhuzamos hidak bemuta­tójára az esztergomi Szabadidő­központban, március 11-én este került sor. A hívó szóra szép szám­ban jelentek meg a „túlparti" kép­zőművészek, irodalmárok, érdek­lődők. Az Esztergomi Klubszínpad (a február 22-ei Megyei Színházi Mű­vészeti Szemle győztesei és elsődí­jas női szereplője, Elek Csilla) jele­nítette meg a kulturális folyóirat verses és prózai műveit. Harminc­kilencen „szólaltak meg" a folyó­iratban író- vagy rajztollal - s mindannyian valóban a környező országokból! Kellemes, szép hang­zású koncert ölelésében, elgondol­kodtató irodalmi estben volt ré­szünk itt és most ... az európai egyesülés küszöbén... „Külön öröm számunkra a Mu­ravidéken élő szlovén szerzők mű­veinek bemutatása - írja előszavá­ban a főszerkesztő. - Úgy tűnik, nemcsak az újjáépült Mária Valé­ria hídon indult be a forgalom, ha­nem egyre több, párhuzamos lelki híd épül körülöttünk itt, a Kár­pát-medencében a kommunikáció, a művészeti megnyilvánulások for­májában is. Ezek a jelképes hidak kötik össze rendezvényeink sok­nemzetiségű résztvevőit, a Muravi­dék szerzőit egymással és Önnel is, tisztelt Olvasó!" Ez így is van, mert a találkozó szívélyes, baráti eszmecserével ért véget - a közeli viszontlátás remé­nyében. Horváth Gáborné dr. melegítő túra keretében teljesít­hetünk. A Grossglockner expedíci­ója egyébként nemcsak azzal pa­rancsolt tiszteletet számunkra, hogy rávilágított korlátjainkra, hi­ányosságainkra, de ide kötődik Szerémy Szabolcs esztergomi hegymászó korábbi, tragikus halá­la is. Szabi hegymászó-naplóját annak idején én is szerkesztettem (Teljesség töredékei, azaz, amikor az ég a hegyre húz címmel jelent meg könyv-alakban) és írásának újraolvasása, az ő személyes emlé­ke sokat segített a felkészülés so­rán. Intő példát mutatott arra, hogy a legfontosabb szempont most is a túra biztonságos lebo­nyolítása legyen. Előbbre való ez a csúcsra való feljutásnál, korlátaink legyőzésénél is! - Gratulálunk mostani eredmé­nyetekhez és hasonlóan szerencsés, sikeres túrát kívánunk Európa leg­magasabb csúcsaihoz! I. M. A három folyó régiója Kisrégiónk hegymászói Ausztria tetején! Két héttel ezelőtt már hírt adtunk az Európai Unió hegycsúcsainak meg­mászását célul kitűző hegymászóink hazaérkezéséről. Fő támogatóik ­Meggyes Tamás esztergomi polgármester és a Wienerberger cég - erköl­csi, illetve anyagi hozzájárulásának köszönhetően második alkalommal is nekiindulhattak, s immár sikeresen kapaszkodtak fel az osztrák Alpok legmagasabb pontjára, a 3798 méter magas Grossglocknerre. A fáradal­mak kipihenése után a túra vezetőjével, az ugyancsak esztergomi Vozák László hegymászó tanítványával, Bencze Zsolttal beszélgettünk az expe­dícióról és a csoport további terveiről. - Az ősz folyamán egy túra so­rán már célba vettétek ezt a szikla­fokot, de csak most sikerült oda fel­jutnotok. Ezek szerint most több szerencsétek volt? - Októberben a rossz időjárási viszonyok miatt és a hegyi vezetők tanácsára nem indultunk fel a csúcsra. Most azonban ez sikerült és ezzel nagy lépést tettünk ter­vünk, Európa hegycsúcsainak ál­talunk való "meghódítása" felé. - Ugyanakkor ez az expedíció sem elégítette ki maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket: a német­országi csúcs, a Zugspitze és az ugyancsak Ausztriában található Ankogeln megmászása elmaradt, s a Grossglocknerre sem mindnyá­jan jutottatok fel. Mi volt ennek az oka? - A hegymászásban - főleg ha az téli körülmények között zajlik ­ez nem meglepő. Ráadásul nekünk ez volt az idei első túránk, mely­nek során megtapasztalhattuk, hogy a téli időszak alatt mennyi­ben változott csapatunk általános állóképessége. Ezenkívül apróbb technikai fogyatékosságokra is fény derült. így a feljutás lassab­ban, a tervezettnél több pihenővel sikerült, és a^ csúcskereszthez is csak ketten - Áron Andreával - ér­tünk fel. A többiek fokozatosan, teherbírásuknak, teljesítőképes­ségüknek megfelelően maradtak le, bevárva visszaérkezésünket a csúcsról. De így is többen közü­lünk megdöntötték saját magassá­gi rekordjukat, ami elismerésre méltó eredmény. Az időbeli csú­szás miatt viszont nem tudtunk továbbutazni a többi tervezett csúcshoz. - A mostani tapasztalatok bizo­nyára expedíciós felkészüléseitek megváltoztatását eredményezik majd. Min fogtok módosítani és fel lehet-e egyáltalán készülni itthon az ottani körülményekre ? - A mostani alkalommal a csa­pat tagjai - Aron Andrea, férje, Áron Arnold, Koppány Krisztina, Sándor Mihály, Benyik Tamás ­megismerkedhettek képességeik határaival, tehát az önismeret szempontjából volt jelentős ez a túra. Ezenkívül technikailag is új kihívást jelentett többek számára. Rendszeres edzéssel itthon is ja­vítható az állóképesség, de hama­rosan Ausztriába megyünk továb­bi felkészítő sziklamászást végez­ni. - Garancia lesz-e ez a csapat minden tagja számára a többi hegyfok biztos meghódításához vagy az időjárás kiszámíthatat­lanságán túl ez a kiszámíthatóbb tényező is korlátozhatja egyeseknél a sikeres csúcsmászást? - Nehéz túra előtt állunk, a kö­vetkező célunk ugyanis június vé­gén a Mont Blanc, a Matternhorn és a Monté Rosa hegycsoport Dufour csúcsára való feljutás lesz. Ezek közül Európa legmagasabb hegycsúcsának elérése technikai­lag nem annyira nehéz, itt inkább a magassággal kell megküzdeni. A legnagyobb kihívást - és egyben a legszebb élményt - a Matternhorn jelenti majd, de ezt biztosan nem tudja mindenki megmászni közü­lünk. A csoport több tagjának még kevés ehhez a tapasztalata, de a Grossglockner expedíciója is bizo­nyította, hogy a legfontosabb nem is feltétlenül a csúcsok meghódítá­sa, hanem a fokozatos fejlődés, a tapasztalatszerzés. Jó erőnléttel és kevesebb csomaggal még így is javíthatunk az esélyeinken. - Mely EU-tagország hegy or­mát „néztétek ki" még az idei évre ? - Írország és Skócia kevéssé magas pontjainak megmászása lenne még soron, de a Zugspitzére való feljutásról sem feledkeztünk meg, amit egy akklimatizációs be-

Next

/
Thumbnails
Contents