Esztergom és Vidéke, 2003

2003-02-20 / 7-8. szám

4 Esztergom és Vidéke 2003. február 20. Városkapun innen: láttuk, hallottuk, megtudtuk ARCKÉP: LACKÓ ISTVÁN HEGEDŰMŰVÉSZ, KONCERTMESTER EURÓPÁN KÍVÜL ZENÉLT MLXIKÓ&AN LS JAPÁN&AN IS (Pálos) Három évtizeddel ezelőtt került városunkba Győrből Laczó István, akit zenetanárként, kamarazenészként, szólistaként ismert meg az esztergomi közönség. Időközben visszakerült szülővárosába, ahol Győri Nemzeti Színház első koncertmestere és művész-szólistája lett. Közben a kapcsolata nem szakadt meg az első zenekarával sem, hiszen a nagyzenekari produkcióknál ma is szimfonikusaink prímhegedűse. Vele beszélgettünk. - Hogyan került Esztergomba, és milyen élményei vannak a kezdetekre? - Győri születésű vagyok, a zenei képzés minden lépcsőfokát ebben a városban jártam végig, a zeneiskolától a konzervatóriumon át egészen a tanárképzőig. 1973-ban szereztem meg a hegedűtanári diplomát, még abban az évben megnősültem, feleségem az esztergomi Pozsgai Márti, aki ugyancsak Győrött végzett. Közös életünk az ő szüleivel egy fedél alatt kezdődött, a szentgyörgymezői családi házban. Mindkettőnk munkahelye a zeneiskola lett. Egyidőben tanítottam a dorogi és az esztergomi zeneiskolában. Reményi Károly vezetésével ekkor már működött az Esztergomi Városi Szimfonikus Zenekar, így nem kellett lemondanom az aktív zenélésről. Máig szép koncertélmény maradt számomra Bach Karácsonyi Oratóriuma, amit két estén át játszottunk az akkor még koncertteremnek is tekinthető Labor MIM kultúrházban (népszerűen a Tökházban). A zenekari koncertek mellett kamarasorozat is volt. Máig kedves emlék számomra az a szonátaest, amit Marosi Miklós tanárral, tisztelt kollégámmal együtt játszottunk. Katonaságomat a Honvéd Művészegyüttes • zenekarában tölthettem. Az új Győri Nemzeti Színház 1978 őszén nyílt meg, zenekarát akkor szervezték, ott mindkettőnknek állást kínáltak. Nehéz volt a döntés, de végül is Győrbe költöztünk. A színházi zenélés változatos, minden műfajban játszottam már: operák, operettek, musicalek, zenés játékok alkotják a repertoárt. Nyolc éve vagyok első koncertmester, sok darabban vannak kisebb-nagyobb szólók, amiket estéről estére hibátlanul kell játszani, ami fokozott felkészülést igényel tőlem. Az operettnek köszönhetően sokfelé jártam a világban. Európán kívül zenéltem Mexikóban és Japánban is. Néhány éve egy kisegyüttes hegedűseként rendszeresen játszom szalonzenét, ciót, ugyanakkor a bőgőszólam vezető tagja. Karcsinak szívügye a zenekar, hiszen küszködve, olykor-olykor nehézségekkel is, de már évtizedek óta életben tartó művészeti vezetője, alapítója az együttesnek. Esztergomba utazva minden alkalommal szó szerint hazamegyünk, hiszen első utunk feleségem szüleihez vezet. Minden koncert egyben találkozási lehetőség a régi kollégákkal, egykori növendékekkel, a jó ismerősökkel. Az együttzenélés után alkalom nyílik egy kellemes baráti beszélgetésre is. A zenekari esteken mindig jól érzem magam, amit bizonyít, hogy gyakran eljövök (fotónkon Horváth Sándor és Dunai Éva hegedűsökkel). A szimfonikusok között nagyon sokféle, lelkes, operettet fürdőhelyeinken, mindenekelőtt Hévízen és Bükfürdőn. A karácsonyi és a húsvéti ünnepeket évek óta már az ausztriai Hollabrunnban töltjük, ahol a zenés nagymisék koncertmestere vagyok. Esztergomba mindig örömmel jövünk haza, innen indult pályánk, mindhárom fiunk itt született. Reményi Károly és Rosta Béla hívására szívesen ülünk be a szimfonikusok közé. - Mit jelentenek ők az esztergomi zenei életben ? - Mindent! Ok ketten az együttes lelke és motorja. Béla áldozatkész szervezőmunkával hívja a kisegítőket, intézi a technikai feltételeket, a szükséges adminisztrázenét és hangszerét szerető muzsikus ül együtt. Megítélésem, hogy a közönség érdeklődéssel és jóindulattal látogatja a koncerteket, méltányolja a zenekar és a karmester igyekezetét. Végül hálásan köszönjük az Esztergom és Vidéke írásait, tudósításait nemcsak a zenéről, hanem a mindennapokról is. Rendszeres olvasói vagyunk, mert Esztergomban járva apósoméknál mindig elolvassuk az időközben megjelent számokat. Ezért is van, hogy boldogan vállaltam a lap megkeresését és a beszélgetést. - Mi is köszönjük a találkozást! Egyházközösségi élet Kertvárosban Az újév első heteiben az egyházközösségekben is megtartják az elmúlt esztendő eseményeinek összegzését. Ennek okán kerestem fel a napokban Szerencsés Zsolt esperest, a helyi katolikusok lelkipásztorát. - Ön két település - Kertváros és Dorog - között ingázik naponta, hogy szolgálja a híveket, gondozza lelki- és hitéletüket... - Valóban két plébánián látom el a lelkipásztori teendőket, s ez pontos időbeosztást követel. Emellett külön elfoglaltságot jelentenek az esperesi kötelezettségek is. A Dorog-környéki települések - összesen 15 - plébániáinak irányítása, ellenőrzése is feladatommá vált. 2000 októberétől viszont segítőm lett Fritz István személyében, aki nős és családjával Dorogon lakik. O Esztergom és környéke első felszentelt, állandó diakónusa, aki szükség esetén ellátja a keresztelés, a betegáldoztatás, a temetés, az esketés, szertartásait is. - Milyen fontosabb események történtek az elmúlt évben egyházközségükben ? - A nagyböjtben közös keresztúton voltunk Péliföld-Szentkereszten, májusban a máriapócsi kegytemplomban, a búcsújáró helyen jártunk, ugyanakkor meglátogattuk Nyírcsászáriban Szent Pió atya magyarországi első templomát is. (1918. szeptember 20-án az itáliai Pió atya testén, miközben a feszület előtt imádkozott, megjelent a stigma - Jézus sebei mely sebhelyek nyitottak és vérzőek maradtak 1968-ban bekövetkezett haláláig. Ezért II. János Pál pápa 1999-ben boldoggá, 2002-ben szentté avatta.) Augusztusban a bajor Altötting-i Mária kegyhelyre zarándokoltunk, októberben pedig megrendeztük a környék plébániáinak első közös hagyományteremtő rózsafüzér imáját, a papi és szerzetesi hivatásokért. Az ökumenikus imahéten Németh Lajos, Révfalviné Budai Júlia református lelkészek, Cselényi István görög katolikus parochus voltak a helyi hívők vendégei. Az Urnapi körmenetet Ladocsi Gáspár segédpüspök celebrálta. Húsvétra - városi támogatással, melyéit ezúton is köszönetet mondok - mindenki megelégedésére elkészült a templom külső díszkivilágítása. Sajnos, szomorú esemény részesei is voltunk: tavaly hunyt el dr. Tóth János (1917 - 2002) plébános, aki 1952-58 között szolgálta a híveket ezen a plébánián. Temetése Budapesten volt, egyházközségünk koszorúval, itthon pedig szentmise keretében emlékeztünk meg róla. O volt az a plébános, aki a templom oltára mögötti reliefet - az államosítás után - megtalálta és a mostani helyére elhelyezte. A dombormű 165 x 220 cm-es fehér carrarai márvány és Bori Jenő alkotása. Az alkotáson, melynek „Szent István átadja Imre herceget oktatásra Gellért püspöknek " a címe öt alak látható: Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre, Szent Gellért és Szent Adalbert. - Egy évvel ezelőtt sajnálattal állapította meg, hogy 2001-ben nem volt esküvő a templomban és a tavaly? - 2002-ben négy pár választotta templomunkat frigyük megerősítésére, ezen kívül 27 keresztelő és sajnos, 39 temetés volt egyházközségünkben. - A templom felszentelésének idén lesz a 60. évfordulója. Hogyan készülnek ? - Terveink szerint júliusban ünnepeljük meg e jeles évfordulót, s remélem, addigra elkészülünk az orgona felújításával is. Ezen kívül két kis lélekharangot szeretnénk elhelyezni a torony két ablakába, így hangjuk messzebbre szállna, és az utcáról is látható lenne. - Köszönöm a beszélgetést! Nagy Tibor Február Szűnik lassan a hó sziszegése megnyugtató zene ez a fülnek kell hozzá egy szakszerűen készült friss illatú finom teaszűrlet kéményekből már messziről látni szénfogyasztó kazánház a város kell a salak a jeges betonra füst simul a házak tűzfalához a hókotró körhinta pörgése , versenyre kel az utca zajával a forgalom kétes koncertjében folytatódik a motoros párbaj a hó recés szűrőpapír lapján tusfekete korom lerakódik olvadáskor a kátrányos oldat | szép lassan a talajba ivódik ólom és sav gondolni is szörnyű mejelent már az Északi-sarkon nem késő még talán, hogy az ember veszte előtt önmérséklést tartson! 1971. febr. 10. Szállási Árpád Búcsú Kocsis ANNUS NÉNITŐL ESZTERGOM FESTŐMŰVÉSZÉTŐL ÉS RAJZTANÁRÁTÓL Annus néni a Képzőművészeti Akadémia elvégzése után, 1935-ben, mint fiatal házas, férjével, Kocsis Lajos festőművésszel együtt érkezett Esztergomba, a Tanítóképző tanári karába. 15 éven át a tanítók generációit nevelték, oktatták, vezették be a Művészet világába, a Múzsák birodalmába. Számos jeles képzőművészünk tőlük kapta az első indíttatást a művészi pályára. De ők nemcsak a legtehetségesebbekkel foglalkoztak egyénenként, hanem mindenkivel. Mindenkit megtanítottak rajzolni, festeni, metszeteket készíteni, faragni úgy, hogy örömüket találták benne a fiatal tanító-jelöltek. S ezt aztán tovább tudták adni a kis diákoknak. Az idősebb tanítványok ma is tanúsítják ezt! Városunkban Török Józsi bácsi! Annus néni utolsó osztálya a Tanítóképzőben Német Mara tanárnő osztálya. Közülük 15-en ma is, a múlt szombaton bekövetkezett haláláig, rendszeresen látogatták szeretett osztályfőnöküket, aki a Művészetre, a Szépre egy életre elkötelezte őket. 1951-ben a pártdiktatúra eltávolította a Tanítóképzőből a Kocsis-házaspárt. Annus néni a Petőfi Sándor Altalános Iskolába került, ahol Sinka igazgató úr, egykori kedves tanítványa nagy tisztelettel és szeretettel fogadta. Annus néni, mint vérbeli pedagógus, és igazi művész, felismerte nagy és szép hivatását a kis diákok, a kamaszok körében. A rajzórákon egy életre megszólította őket a Szép számára. Az iskolai ünnepélyekre színdarabokat rendezett a tananyagban tanult jeles magyar íróktól. Ezeknek a díszleteit is ő tervezte. Arany János: Toldi-jának előadására a Magyar Tudományos Akadémia Irodalmi intézete is felfigyelt! S a szereplők számára egész életre szóló élményt jelentett! A közelmúltban Annus néninek csomagot hozott a postás. Annus néni ajtót nyitott, s megköszönte. A postás megszólalt: Nem tetszik megismerni? Én voltam a Toldiban a Nagy Lajos király! Kedves esztergomiak! Most mikor szomorúak vagyunk, hogy Annus néni láthatóan már nincs közöttünk, idézzük fel gyakran mosolygó, szerény alakját. Legyen példa számunkra, mint tanár, mint családanya, aki négy gyermeket adott a Városunknak és ezen túl a Hazánknak: Két kiváló építészmérnököt, Kocsis Csabát és Kocsis Józsefet, akiknek alkotásai Városunkat is gazdagítják, Gerstnerné Kocsis Borbálát, a dorogi Erkel Ferenc Zeneiskola zongoratanárát és dr. Császár Tiborné Emőkét, aki az egészségügynek és a családnak szenteli tehetségét. Annus néni az ötödik gyermekét kis korában eltemette... Annus néni az utolsó pillanatig festett, és pompás batikokat készített. Egyik utolsó, selyemre festett képsora, a 15 stációs Keresztút, az esztergomi Szent István kápolnát ékesíti. És utolsó nagy képe tiltakozó, élni vágyó fiatalokat ábrázol, s a felirat: 2001. szeptember 11. Melyikünket döbbentett meg annyira az amerikai terrortámadás, hogy valami maradandó módon kifejezzük felháborodásunkat? * Kocsis Lajosné, Gerencsér Anna - a Pasztel-biennálé fődíjával kitüntetett festőművész - munkásságát a LIMES folyóirat 2002/2. számában dr. Bodri Ferenc méltatta. Prokopp Mária egy tanítvány Búcsúztatása február 21-én, pénteken 13.30-kor a Szent István kápolnában tartandó gyászmise után, 14.30-kor lesz a Belvárosi Temetőben.