Esztergom és Vidéke, 2003

2003-12-18 / 50-52. szám

Jhtéfv// ffliKvY­-P *>Q? " A Q4. /? ' ? * + / „A legutóbbi égi Háború alkalmatosságával a Harangozó későn harangoztatott". Az „Öregtemplom" kisebbik harangja Levéltári búvárkodásaim közben érdekes bejegyzésre találtam a Megyei Levéltár mutatójában: harang a belvárosi templomban. Szerencsém volt, mert a városi tanács jó néhány ülése alkal­mával tárgyalt az ügyben, s néhány levéltár eredetije is megmaradt épségben. 12 t^ 5^ Esztergom és Vidéke 2003. december 18. ezért „egy Esztendő és egy napig a jelen mester jót állni tartozik ". A városban nagy készülődés indult meg, hogy a kész haran­got zökkenőmentesen a helyére visszaállíthassák. A felhúzáshoz szükséges 90 öles kötél elkészí­tését Bárót Adám kötélverő 216 forintért vállalta el. A szükséges ácsolatot Freindt István ács ké­szítette. A repedt harang leeme­lését, majd az új felhúzását és a többi harang helyére visszaállí­tását Farkas János kovácsmes­ter irányította. Számláját kifize­tés előtt Kollár Antal polgármes­ter ellenőrizte. 1814. november 11-én Muzsik Ferenc főbíró jelentette, hogy a harang elkészült és javasolta, hogy Jobb volna a harangot sze­kéren fölhozni (Pestről), mint ha­jón, így csak egy fölrakás lenne". Hlavnyai János plébános és Muzsik Ferenc utazott el Pestre, hogy kellő körültekintéssel ra­kodják fel a harangot a szalmá­val jól kibélelt szekérre. Az új harangon copfstílusú fo­nott füzérdísz (girlang) látható (Alsó rajzunkon! Az épületeken is gyakran megjelenő stukkó-dí­szítésről kapta nevét ez a stílus. A XVIII-XIX. század fordulóján ez kedvelt művészeti irányzat volt. Esztergomban a Széchenyi tér 7-es számú ház őrzi még ezt a szépséges stílusjegyet.) December 2-án a feldíszített harang fölött a plébános imát mondott és felszentelte, majd az ünneplő városi polgárok és Heinrich Eberhard harangöntő­mester jelenlétében a harang lassan, méltóságteljesen fel­emelkedett. Nagyon vigyáztak, nehogy belengjen, mert akkor a pattanásig megfeszült kötél el is szakadhatott volna. A nagy fi­gyelmet igénylő munkát 14 iz­mos legény végezte, akik a szo­kásos borravalót, 2 forintot kap­tak fejenként. Mivel mindenki jól és lelkiismeretesen végezte munkáját, kis ünnepséget ren­deztek. A hangulat emelésére Feigler Ferenc építész zenésze­ket fogadott fel, ezért „a muzsi­kát tévő muzsikusokra tett 8 fo­rint költségét" meg is kérte a vá­rostól. A különböző tételekből össze­állított költség tetemes összegre rúgott, melynek egyik részét a városi tanács - a templom kegy­ura - állta, a másik részét egy adományozó, Glózer Borbála „kasszájából" tudták finanszí­rozni. Szokásban volt ugyanis, hogy a végrendelkezők vagyo­nuk egy részét az egyházra tes­tálták. Glózer Borbála így vált halála után a város egyik nagy és nemes adakozójává... Hetvesné Barátosy Judit A török idők alatt elnéptelenedett város lassan éledezett. Már 1695-99-ben Malonyai Pál plébános hathatós közreműködésével a betele­pedett iparosok és kézművesek nemcsak saját házaikat, hanem a Szent Péter és Pál apró plébániatemplomát is felépítették. 1743-ban a városi ta­nács - amely a templom kegyura volt - elhatározta, hogy egy sokkal na­gyobb templomot építtet. Oratsek Ignác jó nevű építészt bízta meg a ma is álló templom tervezésével, építésével. A harang régóta fontos szak­rális tárgy, ég és föld között fel­függesztve közvetít az Istentől az embernek. Harang szavunkat az uráli őshazából hoztuk. A no­mád népek jeladó üstjének neve átíródott az imára hívó, bronz­ból öntött keresztény harangra. A déli harangszó Magyarorszá­gon különös jelentőséget kapott és kap a nándorfehérvári győze­lem emléke miatt. A mindennapi életben is fontos jelentőséggel bír, mert nemcsak misére hív, halottat búcsúztat, hanem - fő­leg régebben - vihar esetén Is­tenhez fohászkodott általa az ember a vész elkerülése érdeké­ben. A megszentelt harang zúgá­sa elűzi a gonosz lelkeket, ame­lyek vihar képében jelennek meg - hitték eleink. Esztergomban Endér János, a község szószólója jelentette 1812-ben a városi ta­nács előtt, hogy a választott sze­mélyek közül többen szóltak, hogy „a legutóbbi égi Háború al­kalmatosságával a Harangozó későn harangoztatott". A város kapitánya megintette a harangozót. A belvárosi templom második (kisebbik) harangja megrepedt. Peller Ignác lakatosmester meg­vizsgálta, és jelentette, hogy nem tud segíteni rajta. Pesti is­meretséget is felhasználtak az ügy mielőbbi lebonyolítása érde­kében. Tóth Imre káplán érdek­lődésére a harangöntő mester el­mondta, hogy a javítás nem le­hetséges, újraöntése a sok meg­rendelés miatt 1-2 évbe telik. így 1814-et írtak már, amikor Eberhard Heinrich mesterrel a város nevében Hlavnyai János plébános és Endér János a plé­bánia számvevője megkötötte az egyezséget. Eszerint az újonnan adandó szerekért - öntéssel együtt - minden forintért 1 fo­rint 48 dénárt fizet majd a város, Az esztergomi villanytelep Oly természetes az a mozdulat, ahogy felkattintjuk a villanyt, és szét­árad a fény. Eszünkbe sem jut, hogy nagymamáink még a petróle­umlámpa nehézkes meggyújtásával, kormos üvegcilinderek tiszto­gatásával kínlódtak. Az Esztergom utcáit világító néhány lámpában a XIX. század második felében „fotogén " égett, melyet a barnaszén kátrányából állítottak elő. Mint azt a Megyei Levéltárban őrzött jegy­zőkönyvekből megtudhatjuk, 1871-ben Sziklay József polgármester javaslatára Weil Lajos pesti kőolaj-kereskedővel kötöttek szerződést a világítás üzemeltetésére. látási viszonyokat teremtett a nagyméretű tetőtérben, ahol talán még láthatóak a régi ké­szülékek. Gondolni kellene rá, hogy jövőre 100 évesek a látvá­nyosan és célszerűnek megál­modott épületek. (Gondoljunk arra, hogy a bécsiek nem bontot­ták le a 4 darab kiszolgált gáz­tartályt, hanem látványos kiala­kítással otthonokat és művelő­dési központot alakítottak ki a „Gasometer Town'-ban.) Egy itthoni jó példát is említhetek: a budapesti Dorottya Udvar. Becsüljük meg elődeink ke­ze munkáját, alkotását. Ha emléktáblát helyeznénk rá, ta­lán nem esne áldozatul az ipar és a város terjeszkedésének. Jó lenne, ha az ide látogató turis­ták nemcsak a Bazilika parko­lójában állnának meg, és aztán rohannának tovább. (B. J.) Az 1903. május 12-én tar­tott városi közgyűlés elhatá­rozta, hogy átáll a korszerű villanyvilágításra, és villamos művet létesít. A Ganz és Társa céggel megkötötte a szerző­dést. A közvilágítást 350 szén­szálas izzólámpával és 24 da­rab ívlámpával építették ki. Példás gyorsasággal egy év alatt épült fel a fényképeken látható gép- és kazánház, vala­mint egy lakóház. Az akkor még helyi érdekű vasútállo­mással szemben kapott terüle­tet a „villanytelep". A Magyar Államvasutak ál­lomása Párkánynánán volt, ahova 1907 és 1929 között a Mária Valéria hídon lefekte­tett 3000 V-os kábelen vezet­ték Esztergomból a villamos energiát. Az épület tetővilágí­tásával a tehetséges tervező jó

Next

/
Thumbnails
Contents