Esztergom és Vidéke, 2003

2003-11-20 / 46. szám

2003. november 20. Egy élet az alkotás jegyében PETERNÁK GUSZTÁV (1928 - 2003) Életünk nagy évfordulói mindig fontosak voltak és ünnepet jelentettek az ember számára. Peternák Gusztáv nyugalmazott főmérnök, sokak „Guszti"-ja november 25-én lenne 75 éves és december 21-én tartotta volna hűséges társával az aranylakodalmát. Sorsa megakadályozta, hogy ezeken a rendkívüli jubileumokon részt vehessen szeretett családja körében, szeptember 26-án tragikus hirtelenséggel elszólította az élők sorából. A végső útjára kísérő, a részvét tiszteletét adó maradók akik ismerték gazdag életét, rendkívüli életeredményeit - ez alkalomból méltó tisztelettel emlékezhetünk városunk egyik kiváló egyéniségére, eltávozott értékalkotójára. A sors nem egyformán méri az adottságainkat, lehetőségeinket és a korlátok nem kedveznek az önmegvalósításnak. A kiválóak éppen attól válnak rendkívülivé, hogy céltudatossággal, akaraterejükkel pótolni képesek a korlátozott feltételeket és azon felül példát adó alkotói életet hoznak létre. Peternák Gusztáv ilyen alkotói életet élt. Az ózdi szülői ház szűkös családi háttere miatt korán kenyérkeresővé kellett válnia, de talentumai arra ösztönözték, hogy a nehézségek ellenére is tanuljon. Ez a tanulásra épülő küzdelem kísérte végig életét. így szerez villanyszerelői szakmát, majd végzi a technikumot, a Miskolci Műszaki Egyetem Gépészmérnök szakát, később - a kor kihívására - megszerzi a gazdaság mérnöki diplomát. Ez a céltudatosság emelte mindig az elsősorban lévők közé. Esztergomba - fiatal mérnökként - 1954-ben kerül a dinamikusan fejlődő Sportárutermelő Vállalathoz. A legigényesebb profilok közé tartozó repülőgépgyártásban akkor „mérnök-óriások" dolgoztak: Lampich, Rubik, Papp, Kerekes a kiváló példaképek, de hasonlóan az „aranykezű" mesterek: Borlai, Vodicska, Waller és sokan mások. Egyre felelősségteljesebb feladatokat kap és jobbnál-jobb eredményeket ér el átlag feletti akaraterejével. 1961-ben újabb megbízatása az ún. Relégyár főmérnöki feladatainak ellátása. Átépítés, építés, a térségben is teljesen új profil az ipari és orvosi elektronika technikai, technológia megvalósítása nullpontról, új szakember-állomány kinevelése a rendkívüli igényességű műszaki, termelési feladatokhoz, az exportképesség feltételeinek megteremtéséhez. A hazai műszeripar nagyjai is kételkedtek a megvalósíthatóságban, mégis az alkotóerő bizonyított olyan szakterületen, amely akkor számára is folyamatos tanulást követelt. Erőfeszítései során időről-időrejelennek meg a korszerűsítet, világszínvonalhoz közelítő formatervezett műszerek, termékcsaládok, amelyek több nemzetközi vásáron értek el sikereket, díjazásokat. Igényes vezetői munkája alapján olyan szakmai állomány alakult ki, amely évtizedekre bázisát jelentette a fejlődésnek, a már világszínvonalú termékek fejlesztésének, sikereinek. 1970-ben visszatér a Műszeripari Művekhez, ahol ismét újakat kell teremteni. Új gyártelep. Új profil, új technológiák, új szakmai állomány. A vállalat és a térség minden eddiginél nagyobb „zöldmezős" beruházásnak megvalósításán teljes erőbevetéssel dolgozik, amikor Lehner vezérigazgató halála töréspontként jelentkezik. Új vezetők, más érdekek zavarják a fejlesztést, amelyeket nagy energiákkal törekszik ellensúlyozni. A küzdelemhez szokott ember erején túlcsaptak a hullámok, felőrlődik az egészsége, csaknem végzetes helyzetekkel. Orvosa tanácsára 1980-ban a rokkantsági nyugdíj mellett kell döntenie. Az alkotó szellemiségű kiváló egyéniségek érzékenyen reagálnak a környezetükből érkező értékteremtő kihívásokra. Már esztergomi működésének első éveiben felismerte, hogy a reálértelmiség színvonala és az ipari eredmények között szoros kapcsolatok működnek. A város fejlődő iparának egyik legizgalmasabb kérdésévé vált, hogy a rohamos technikai fejlődés korszakában, megtudja-e teremteni a szakemberek azon fórumát, ahol az új megismerése, a módszerek cseréje, a kialakuló gondolatok továbbfejlesztése lehetőséget kap. Az innováció táptalajának kialakításához, a kreativitás kibontakoztatásához már 1958-ban Zele Andrással létrehozzák a Gépipari Tudományos Egyesület helyi Szervezetét, amelynek elnökeként jelentős szakmai sikerek létrehozója. Ezen sikerek, a szükségletek bővülése teremtik meg az alapját az ország első vidéki Technika Háza és MTESZ Szervezetének létrehozására. Az anyagiak szűkösek, de a hatalomnak sem volt kedvére az értelmiségi szerveződés. Mégis a jó ügy, az akaraterő, a céltudatosság csapata. Lehner Károly vezetésével, Peternák Gusztáv tapasztalataival és sokak nélkülözhetetlen közreműködésével győzedelmeskedik. Tervez, szervez, kapcsolatokat épít és a „Ház" 1964-ben elkezdheti működését, ahol a MTESZ alelnöki tisztében folytatja még szélesebb hatókörben a műszaki tudományos munkásságát. Tizenegy tudományos szakmai szervezet jön létre, összefogva a térség teljes reálértelmiségét, és az országos, nemzetközi tudományos rendezvények sikerei hirdetik az alkotó szellemiség erejét, városunk hírnevét. A mérnök, az irányító vezető, a szüntelenül alkotó ember így járult hozzá a város, a térség iparának, műszaki kultúrájának, szakember bázisának kialakításához, a magyar mérnökök nemzetközi elismeréséhez. Mérnök, technikus, szakmunkás generáció nevelődött fel az igényességét, előre mutató elveit, példáját követve. Munkásságának nyomai ma is ott találhatók a munkapadokon, a szakemberek jó emlékezetében. Kisugárzásával hozzájárult ahhoz, hogy az átalakuló világunkban is az ide települő multinacionális cégek megtalálhatták azt a szakmai bázist, amelyre lehetett építeniük. Mennyire igazak Kölcsey gondolatai: „Elszórt magvakból apródonként csírázik és nő fel a kor, amely változásokat hoz magával". Az örökké újat, értéket kereső és teremtő természetéből adódott a művészetekhez való vonzódása is. Alkotó egyénisége nem hagyta az érdeklődés szintjén maradni, így már kora ifjúságában bekapcsolódik a képzőművészeti körökbe. Az egyetemen már O vezeti a képzőművészeti szakkört és grafikusa volt több lapnak. Rajzol, fest, fát farag, de végül, mint mérnök a fém kisplasztikában találja meg az igazi művészi arculatát. Főként hazánk kiemelkedő történelmi emlékeinek, eseményeinek, személyiségeinek, a tudomány nagyjainak ábrázolása vonzotta és ezen belül különösen az ami Esztergomhoz kapcsolódott. Művészetében is az igényesség, a tökéletesre való törekvés, sajátos formavilágában a tiszta gondolat, a szellem szilárdsága, a férfias heroizmus iránti vonzalom tükröződik. így születnek az értékesebbnél értékesebb művészi munkái, mint pl. Géza fejedelem, Szent István és Gizella, a Strigonium Metropolis Hungaria, Vitéz János, Dózsa, Michelangelo, Dürer, Babits, Bartók, a XVI. sz-i. magyar városok sorozat és sok más nagyszerű alkotása. Ezek ma ott találhatók a Vatikán, az egyházi központok, az európai múzeumok, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Balassa Múzeum, európai államfők, magánszemélyek tárlóiban, gyűjteményeiben. Nem véletlen, hogy a művészi megfogalmazása, markáns kompozíció, érzékeny humanitása a műértők körében sikereket és elismeréseket eredményeztek. Elég utalni arra, hogy a Magyar Eremgyűjtők Egyesületének 1969-84 éveket felölelő kiemelkedő művek katalógusában a 107 reprezentáns között 25 Peternák-érem kapott megtisztelő helyet Borsos, Pátzay és más nagyságok mellett. Korai betegsége megfosztotta attól, hogy alkotói terveit megvalósíthassa, és ez nemcsak a számára veszteség. Fejfájára joggal kerülhetne föl aranyozott nagybetűkkel „Servire Bonas Causas", mert életében mindenkor kényesen figyelt arra, hogy a jó ügyeket szolgálja. Életének középpontjában mindig az értéktisztelet és az értékteremtés foglalta el a főhelyet. Igényes volt önmagával és a környezetével szemben, amelyet sokan a közelállók közül is félreértettek, mert nem ismerték fel kellő időben nemes szándékait. Birtokosa volt vállalati, a MTESZ, a GTE, a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete, az Autóklub, Esztergom Város kitüntetéseinek, de igazán az emberi megbecsülésre, szeretetre vágyott. Emberi életünk fő kérdései közé tartozik, hogy milyen nyomot hagyunk magunk után. Peternák Gusztáv mély, meghatározó nyomokat teremtett. Nemcsak a munkásságában, de szeretett családjában is. Az általa felhozott stafétabotot fiai viszik tovább a szülők tiszteletére, Önmaguk javára. Talán ez lesz az elismerése a sorstól mindannak, amiért érdemes élni. Németh János Varjas Gyula gyűjteményes kiállítása (I.M.) Miközben Esztergom lakossága méltóságteljes megemlékezéssel ünnepelt az október 26-ai városi gyásznapon, ugyanezen a délutánon a Vízivárosban, mintegy a színfalak mögött megnyílt Varjas Gyula vagy ahogyan külföldön ismerik: Gyula Varjas - kiállítása. A magyar származású művész életének nagy részét a világ különböző országaiban élte le, sikeres kiállításai nagy népszerűséget szereztek számára. Tehetségére korán felfigyeltek, s már tizenhat évesen a hajdúdorogi római katolikus templom freskóinak elkészítését bízták rá. Három év múlva külföldre ment tanulni, ahonnan nem is tért vissza azután. Bécs, Berlin és Firenze művészeti akadémiáin képezte magát táblakép- illetve freskó- és falképfestővé, (1935-1944), ösztöndíjai ezt követően az osztrák és az olasz fővárosokhoz kötötték. Svédország (1948-1949), Peru fővárosa, Lima (1949-1968) és Róma (1968-tól haláláig) lettek még pályafutása főbb állomásai. Családot nem alapított, magányos vándorként változtatta életterét időről időre - jellemző módon még halálának időpontja is ismeretlen a művészettörténeti kutatás előtt. Hagyatéka a római Szent István Alapítvány adományaként a közelmúltban került a Keresztény Múzeum állományába, amelyből a legjelentősebb darabok 2004. január 4-éig időszaki kiállítás keretében tekinthető meg a múzeum földszinti termeiben. Hazáját a művész fiatalon hagyta el, de magyarként járta be a világot, mindvégig Gyulának és Varjasnak maradva. S mert haza sohasem hívták, élete végéig idegenben maradt. „Mielőtt befejezném a pályámat, szeretném, ha itthon is megismernének. Ha nemcsak Gyula Varjas, hanem Varjas Gyula lehetnék" - nyilatkozta 1978-ban egy interjúban. Életében ez a hazatérés már nem adatott meg számára, de halála, csendes eltűnése után most a Keresztény Múzeum falai között lehetőség nyílik festészete megismerésére. Művei legalább hazaérkeztek és itthon is maradnak. Spanyolországi tanulmányúton a Mindszentyből (os) A Mindszenty József katolikus iskola spanyolországi testvérkapcsolatáról már többször írtunk lapunkban. Évente visszatérőek a tanári- és a diáklátogatások. A közelmúltban az őszi szünet idején az iskola 8 fős küldöttsége Cserny Szilvia igazgatónő vezetésével Igualadába látogatott. Az ottani Marista (Mária Iskolatestvérek Szerzetesrend) Iskola meghívására az igazgatónő mellett utazott Péter testvér, Espasa Ramon, Galambosi Andrea, Patkó Ferencné, Cserny Tiborné, valamint Mercs Mihályné és Németh Éva szülők (fotónkon). Az esztergomi Marista közösség kisbuszát Péter^ és Ramon felváltva vezették. Útjukat Genovában megszakították, „az angyalok házában" szálltak meg, ahol a padovai testvérplébániai két régi jóbarát, Don Nando és Don Marco várták őket. Másnap útjukat folytatva rövid pihenőt tartottak Monté Carloban, majd Barcelonától nem messze látogatást tettek a Germans Maristes iskolában, Llinas del Vallesben, ahol Péter és Ramon jártak iskolába. Estére érkeztek Igualadába, ahol a testvérkapcsolat hangulatához méltó kedves fogadtatásban részesültek. Útjuk harmadik délelőttjén, hétfőn kezdődött a kirándulás és a tanulmányút szakmai része. Találkoztak az iskola igazgatójával, Csabi testvérrel és a pasztorális csoporttal. Délután Igualada nevezetességeibe látogattak, többek között a Santa Monica Bazilikába és a helyi textilgyárba. Kedden a híres zarándokhelyre, Montserratba mentek, ahol a bencés kolostorban lévő Fekete Madonnában gyönyörködhettek. Látták Don Bosco szobrát is. Tovább utaztak Barcelonába, ahol látogatást tettek abban a Marista iskolában, ahol Péter testvér is tanult annak idején. Látogatásuk során szóba került, hogy a katalán és a francia provinciát egyesítették, melynek neve Hermitage Provincia lett. Ennek a jelvényét is ajándékba kapta az iskola. Jártak az Olimpiai Stadionban, valamint a híres erődben. A szerdai nap szakmai tanácskozással és iskolalátogatással telt el. Találkoztak tanárokkal és diákokkal, a spanyol iskolarendszer után érdeklődve. A vendéglátók érdeklődéssel hallgatták az esztergomi Mindszenty iskoláról szóló bemutatást is. Szerda délután találkoztak az ottani tantestülettel, szó volt az együttműködés jövőjéről is. Megerősítették elhatározásukat, hogy a korábbi levelezést elektronikus úton is bővítik. Az estét is pedagóguskörben egy családnál töltötték. Csütörtökön újabb élménnyel gazdagodtak Monasterio De Les Aviellanesben, ahol Péter és Ramon egyetemi és novíciusi éveiket töltötték. Látogatást tettek a Montserrat Maristes iskolában, ahol a házigazda Ramon testvére volt. A délutánt az ő családi házukban töltötték. Pénteken Barcelonában sétát tettek, és felkeresték a Gaudi emlékházat. Megcsodálták a Sagra-Famiglia templomot, és sétáltak a tengerparton Kolombusz Kristóf szobránál. Este hangulatos búcsúval, katalán és magyar népdalok közös éneklésével köszönték meg a csodálatos vendéglátást. Természetesen újabb magyarországi meghívást is átnyújtottak. A szakmai szempontból értékes tanulmányutat iskolájukban külön is értékelik.