Esztergom és Vidéke, 2003

2003-10-16 / 41-42. szám

2003. szeptember 11. Esztergom és Vidéke 243 HŐSI EMLÉKEK ESZTERGOMBAN Október 16-án nyílik Bélay Iván helytörténeti kiállítása Azt követően, hogy vasárnap, október 12-én a Széchenyi téren dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergomi érsek újraszentelte a restaurált Szentháromság-szobrot, egy különleges helytörténeti tárlat megnyitására kerül sor a Szabadidőközpont aulájában, amely ugyancsak a fájdalmas történelmi emlékeinket megörökítő köztéri szobrainkhoz kapcsolódik. Az ismert és fáradhatatlan aktivitású helytörténész, Bélay Iván a városban található hősi emlékműveket, sírokat, emlékkereszteket és -táblákat gyűjtötte össze, amelyek a török kortól a kommunizmus elleni népfelkelésig, tehát az 1594 és 1956 közötti időszak egy-egy eseményének vagy az áldozatoknak állít emléket. A képek és a rövid magyarázó szövegek felidézik az egyes monumentumok készítésének okát és körülményeit, fájdalmasan gyakran térve ki a felállítás óta eltelt évek szükséges helyreállításaira, amelyekre legtöbbször a hulladékgyűjtők garázdálkodása miatt volt szükség. A most bemutatott számos dokumentum csupán válogatás a kiállító gyűjteményének anyagából, de így is utal arra a sok történelmi eseményre, amelyek emlékezetben való megőrzését fontosnak tartották a kortársak vagy az utókor. Az emlékek sűrűsödése - különösen az 1848-49-es szabadságharc és a két világháború körül - jelzi egyfelől a jelentős és nagy véráldozattal járó súlypontokat a magyar történelem folyamában. Esztergom nagyszámú monumentuma így, ha jelképesen is, lenyomatát adja a történelem viharainak. Másfelől a kiállításon az emlékműállítás szokásának 19. századvégi elterjedését, azóta tartó kiteljesedését is nyomon kísérhetjük. Ahogy a naptári év során egymást követik az ünnepek, hősi emléknapok, s amint az emlékezés virágai és koszorúi különböző szobrok talapzatára kerülnek évről-évre, ebben a körforgásban nem is tűnik fel annyira talán még az ittlakók számára sem, mennyi köztéri szobor őrzi vérrel öntözött történelmünk áldozatainak emlékét. Jelenlétük és a hozzájuk kötődő élő hagyomány az emlékezésről tanúskodik, a folyamatos történelmi visszatekintés fontosságáról. S hogy az emléknapok, a megemlékezések nem csupán egy-egy napig tartó érvénnyel élnek a köztudatban, ezt bizonyítja a jelen kiállítás is. Az emlékművek összegyűjtése és bemutatása ezért is fontos, nemcsak dokumentálásuk miatt. -ffy A III. Dunakanyar Konferencia Október 18-án 10 órakor a Megyeháza dísztermében kerül sor a III. Dunakanyar Konferenciára. A két évvel ezelőtti első találkozón a térség polgármesterei együttműködési szándékukat és céljaikat a Dunakanyar Charta aláírásával juttatták kifejezésre. A 72 érintett települést magába foglaló kilenc kistérség konzorciumot alapított. Ennek koordinációs feladait ellátva a MTESZ Pest Megyei Szervezete - sikeres területfejlesztési pályázat biztosította lehetőségekkel élve - elkészíttette a térség turisztikai és marketing stratégiáját, a Dunakanyar CD-t és a havi százezeres látogatottságot meghaladó dunakanyar.hu internetes portált. PROGRAM 10.00-10.15 Elnöki megnyitó: Dr. Csizmadia László, Bp-i Gazdasági, Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola A házigazda köszöntője: Meggyes Tamás, Esztergom polgármestere A Dunakanyar Charta-ban foglaltak teljesítése Imre Zsolt, országgyűlési képviselő (Vác) Vonczem István, ügyvezető igazgató, MTESZ 10.35-11.50 Programok, együttműködések a Dunakanyarban Együttműködés Esztergom - Vác - Visegrád - Szentendre között Dr. Jankai Norbert, ügyvezető, Dunakanyar-Pilis Kht. Hadházy Sándor, Visegrád polgármestere Királyi székhelyek együttműködése, megvalósult projektek bemutatása Dr. Nagy Gábor, Budavár polgármestere Ister-Granum Eurorégió bemutatása Meggyes Tamás, Esztergom polgármestere Határon átnyúló kapcsolatok Együttműködés Párkány és Esztergom között (fejlesztések, projektek) Ján Oravec, Párkány polgármestere A Dunakanyar kártya, mint a térségi összefogás újabb eszköze Bartucz Sarolta, Ligeti Ádám Hitessy, Bartucz és Hollai Tanácsadó Iroda 12.00-12.30 Hazai térségi regionális fejlesztési tanácsok bemutatkozása A Balaton Térségfejlesztési Tanács Dr. Kolber István elnök, Balaton Térségfejlesztési Tanács 12.30-13.00 A Tisza-tavi Térségfejlesztési Tanács Herbály Imre elnök, Tisza-tavi Térségfejlesztési Tanács Eszenyi Irén, Turisztikai Bizottság 14.15-14.45 A Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programja. A Dunakanyar Térségfejlesztési Tanács helye a Nemzeti Fejlesztési Tervben Dr. Baráth Etele, államtitkár, Nemzeti Fejlesztési Tanács Térségi összefogás a Dunakanyarban - a Térségfejlesztési Tanács szerepe és jelentősége: dr. Szabó Imre elnök (Pest Megyei Közgyűlés), Agócs István elnök (Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés), Dóra Ottó elnök (Nógrád Megyei Közgyűlés) 15.45-16.00 A Tanács szerkezete, munkaszervezete, működése Dr. Jankai Norbert, ügyvezető, Dunakanyar-Pilis Kht. Tanács megalakítási szándéknyilatkozatának ünnepélyes aláírása 16.20-17.00 Zárszó Emlékezés második világ

háborús hőseinkre A II. világháborúban, a szovjet hadszintereken, de különösen az 1943-as doni-áttörésnél, majd a visszavonulásnál a Kárpátokban, Erdélyben és más helyeken sok szentgyörgymezői katona halt hősi halált. A bombázások során ártatlan szentgyörgymezői emberek vesztették életüket. Az 1997-ben dr. Benséné Bánki Katalin tervei alapján Keil Ferenc kőfaragó mester által elkészített emlékmű Szentgyörgymező 40 hősének és 17 áldozatának emlékét őrzi, melyet a templom mellé a hozzátartozók és a lakosok áldozatkészségéből állítottak fel. Kutatásaim alapján sikerült - nem teljes - összeállítást készítenem az emlékművön szereplőkkel kapcsolatos adatokból, eseményekből. 1943 januárjában a doni-áttörésnél halt hősi halált Bartus János, Bartus Ferenc, Bády Mihály, Cserháti Ferenc, Dédesi József, Erős Ferenc, Erős János, Fidler József, Lestár Ferenc, Major István, Móczik Ignác, Oriskó József, Petróczi József és Vigh József. Februárban: Szabó József Starij-Oskolnál, Bády István, Lenturai Sándor, Petróczi Mihály és Sáska György Voronyezsnél. Novemberben: Csente Lajos ismeretlen helyen. 1944. év folyamán: Kecskeméti István, Krischneider Imre, Dorna László, Molnár József ismeretlen helyen, Szabó Czimbalmos István Fehéroroszországban, Könözsy József Varsó mellett. 1945-ben: Machura István a szovjet Gulágban, Varga Ferenc ismeretlen helyen, Szabó István Malachynál, Drexler Antal és Szimon Béla Erdélyben. Pécsi Tibor Németországból kis egységével hazafelé tartott, amikor szovjetjárőrrel kerültek szembe. A kitört harc során vesztette életét. • Basternák Gyula alakulatával nyugat felé vonult, amikor szovjet alakulattal vívott harc közben halálos találatot kapott. Móczik Ferenc Tát-Nyergesújfalu között, ahogy Tátot elhagyták, aknatüzet kaptak. Szilánktalálatot kapott és meghalt. Móczik Sándor 1944-ben a Dontól hazajött, itthon bujkált, de 1945 tavaszán a felkoncolástól való félelmében szolgálatra jelentkezett. A németek néhány lovas fogattal útnak indították Komárom felé. Tát előtt aknatüzet kaptak, amikor karján megsebesült. Az esztergomi hadikórházba szállították és ott ápolták. Amikor a kórházat evakuálták egy bécsi hadikórházba került, melyet bombatámadás ért, itt vesztette életét. Újhelyi Mihály egységével Nyergesújfalu felé vonult, amikor a mogyorósbányai vasútállomás közelében aknatüzet kaptak. Ott halt meg. Jankovics Gyula tényleges katonai szolgálatra a komáromi tüzérekhez vonult be. Rádiós kiképzést kapott, és ilyen beosztásban harcolt a fronton. Visszavonuláskor a Kárpátokban, Rózsahegynél esett fogságba. A szovjet fogolytáborban - mivel civilben ács volt - a barakkok tetőszerkezetének javítását végezte. A nagy hidegben a lába lefagyott, elmérgesedett és ennek következtében halt meg. Németh Sándor a 22. gyalogezreddel került ki a szovjet frontra. Melléjük osztották a 40l-es különleges munkás századot. Kossá István, aki a zsidókkal együtt ebben a században szolgált, a Dunától a Donig című könyvének 206. oldalán ezt írta: „Különösen a 22. gyalogezredben szolgáló Németh Sándor esztergomi cipésszel barátkoztam össze. Az ő nevében írtam és kaptam leveleket. Voltak, akiken az állatiasság nem lett úrrá, akik megmaradtak embernek, akik ahol csak lehetett, segítettek". Fantusz Dávid és családja. A családnak vegyeskereskedése, kocsmája volt a Szent György utcában. A szentgyörgymezőiek jó viszonyban voltak velük „Mert Fantusz bácsi hitelt is adott". Amikor 1944-ben Auschwitzba hurcolták őket, a szentgyörgymezőiek így beszéltek róluk: „Szegény Fantuszékat is elvitték ". A háború után egyikőjük sem tért vissza. 1944. december 8-án bombatámadás érte Szentgyörgymezőt: - Horváth Pál és felesége házát találat érte. A szilánkok mindkettőjükön oly súlyos sérülést okoztak, hogy nem tudták őket megmenteni. - Dédesi Józsefné a Bátori Schulcz Bódog utcai házának pincéjében keresett menedéket. A pince telitalátot kapott, ott vesztette életét. - Vodicska Istvánné a légiriadó elhangzásakor a Bátori Schulcz Bódog utcai kertjükben ásott óvóhelyre igyekezett. A lecsapott bomba - karjában két gyermekével, Mártonnal és Annával - megölte. 1945januári bombázáskor: - Szabó Czimbalmos József a Balassa Bálint utcai házuk udvarán a lecsapott bomba szilánkjaitól kapott sérüléseiben halt bele. - ' Markó István, amikor a Balassa Bálint utcai házukat bombatalálat érte, a romok között lelte halálát. - Németh Jánosné Tata környékén aknatűzbe került és szilánkjaitól megsérült. A tatai kórházba szállították, de már nem tudtak rajta segíteni. - Szántai Imréné a Sánc utcában lakott. A Duna párkányi oldaláról tüzérség lőtte Esztergomot. Az egyik lövedék a házukat találta el, a felrobbant lövedék szilánkjaitól halálos sebet kapott. - Engelbrecht Ferenc 1945 februárjában halt meg. Egy ittas szovjet katona - azzal a szándékkal, hogy italt szerezzen - végigjárta a szentgyörgymezői templom-környék házait, megfélemlítve az asszonyokat. A 12 éves Feri édesanyja ijedtében a pincébe menekült. A nagyszülők nem tudtak italt adni, ezért a katona ismét fenyegetőzni kezdett. Az időközben megjelent Brinzich plébános - aki tudott szlovákul - megnyugtatta, de amikor elment, tovább fenyegetőzött: a derekán körbe csatolt kézigránátok közül egyet kibiztosított. A jelenlévők erre szétfutottak, köztük Feri és bátyja, Erős Laci is. Az eldobott kézigránát felrobbant. Erős Laci - mivel lehasalt - sértetlen maradt, de Feri visszafordult és a repeszek a hasán érték. A kórházban elsősegélyben részesítették és hazaengedték. Mivel nem volt megfelelő infekciószer, a seb elfertőzött, és további orvosi segítség hiányában belehalt sérüléseibe. - Korencsi György Tapolcán teljesített katonai szolgálatot, de 1944 karácsonyára szabadságot kapott. A kialakult harci események miatt azonban nem tudott állomáshelyére visszatérni, így itthon maradt. 1945. március 21-én egy szovjet katona lépett be a Bátori Schulcz Bódor utcai ház kapuján. Meglátta a katonaruhás Korencsi Györgyöt, ösztönösen rálőtt - halálos sebet ejtve rajta. - Tóth János az utolsó hajómalom tulajdonosa a Nagy-Duna sori ház kertjében ásott óvóhelyből jött ki, amikor a Duna túlsó oldaláról kilőtt akna becsapódott a tőle nem messze álló szilvafa tövébe. A felrobbant akna szilánkjai a máját szétroncsolták, és ebbe a sérülésébe halt bele. - Petróczi Lajos 1945. január 12-én a Sánc utcai házukban a kamra ajtaját javította. A Garamkövesd felől kilőtt ágyúlövedék a kamra sarkába csapódott és felrobbant. Petróczi Lajos a bal oldalát ért súlyos sérüléséből felépült, de a bal szemét nem sikerült megmenteni. 1946. február 5-én a szomszédjukban epegörcsben szenvedő asszonynak orvosi segítségre volt szüksége. Elment Rajner doktorért és elkísérte az asszonyhoz. Eközben az udvaron részeg szovjet katonák bort követeltek. A zajra kilépett az ajtón, amikor az egyik katona rálőtt. A szobából kisiető orvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani. * Minden év november elején a városrész temploma mellett található emlékműnél a Szentgyörgymezői Olvasókör csoportjai, a hozzátartozók, a lakosság Varga Lajos plébánossal együtt elhelyezik az emlékezés virágait, koszorúit, valamint mécseseket, gyertyákat gyújtanak hősi halottaik tiszteletére. Bélay Iván