Esztergom és Vidéke, 2003

2003-10-16 / 41-42. szám

Esztergom és Vidéke 2003. szeptember 240. Az Esztergomi Művészek Céhe a Párkányi Galériában Szinte teljes létszámmal vett részt az Esztergomi Művészek Céhe azon a kiállításon, amely október 8-án, szerdán nyitotta meg kapuit Párkányban. A felvidéki tagokat is magábafoglaló műhely határon túli szereplése könnyebbé vált a Mária Valéria-híd felépülése óta, s ennek az örvendetes folyamatnak a két szomszédos ország uniós csatlakozása csak további lendületet ad. A közös eurorégióban nemcsak a két part, de a művészek is közelebb kerülnek egymáshoz és a túlparti közönséghez, szorosabb kapcsolat alakulhat ki közöttük, s nem utolsó sorban egyszerűsödik a kistérségi kiállítások rendezése, a művek átszállítása. Hogy ez a változás nem csupán egy jövőbeli csatlakozási dátumhoz kötődik, hanem már a jelenben is meglévő folyamat, példázza a jelen kiállítás is, amely fontos mérföldköve ennek a kistérségi művészeti összekovácsolódásnak. Kiállításmegnyitó szavaiban Koditek Pál, az esztergomi képviselő-testület Kulturális, Idegenforgalmi és Sport Bizottsága elnöke erre a nyitásra, az azonos régióba tartozó, de államhatárokkal elválasztott alkotók egymásra-találásának fontosságára hívta fel a figyelmet. Javaslatot is tett a jövőre nézve, mert a következő év a Felvidéken, Zólyomban született és Esztergomban hősi halált halt Balassi Bálint születésének 450. évfordulója lesz. Ha ezen alkalomból a művészek összefogásával létrejönne egy kiállítás a katonaköltő emlékére, méltó helyet fog kapni Esztergomban - ígérte meg a bizottság elnöke. A szűk párkányi kiállítótérben szintén kevés hely jutott a sok céhtag bemutatkozására, de mert nem volt feltétel a legfrissebb munkák bemutatása, az alkotók a legsikerültebb műveik közül választhattak. Igényes, reprezentatív kiállítás jött létre ezáltal. Egyes szorgos művészek még így is a legújabb alkotásaikkal szerepeltek (amelyek tehát a Céh Galéria nyári kiállításán még nem voltak láthatók), ami ugyancsak a műhelyen belüli intenzív alkotómunkát jelzi. Funk Péter ötletes, saját tervezésű bútora (Sátán téka), Kovács Melinda metaforikus, bizarr tájképei, Brassay Gabriella újabb expresszív állatalakja (Hattyú), Kaposi Endre monumentális képi emlékműve Szent György és a sárkány harcáról vagy Barcsay Tibor ugyancsak korábbi, a lovagkort idéző grafikája (Száműzött király) méltón képviseli a művészeti csoport színvonalát és törekvéseit. A Wehner Tibor művészettörténésztől idézett mondatok, melyek tájékoztatást adnak Esztergom korábbi alkotóközösségeiről és Céhben folyó sokoldalú tevékenységéről, a 200l-es, jubileumi kiállításhoz kapcsolódnak, de most is megállják helyüket. Ez a tájékoztató szöveg a Párkányi Galéria falán azért sem tűnik elavultnak, mert az alkotók zöme valóban egy korábbi képével szerepel itt. A „céhes keretek között" eltelt több mint egy évtized nyújt alkalmat a visszatekintésre, a mostani reprezentációra. Akik október 26-áig betérnek ide családjukkal, barátaikkal vagy barátnőikkel, talán részben ismerőseik művei miatt teszik ezt. De ha csak az Esztergomi Művészek Céhét szeretnék megismerni az érdeklődők, erre is mód nyílik. A felvidéki szlovák és magyar látogatók esetleg nem csupán a túlpart, hanem a környék művészeinek alkotásait látják majd a bemutatott művekben, amikhez már valamj kapcsolat is fűzheti, fűzi őket. És ez így természetes. Mert a távolság a két part között kisebb, mint gondolnánk. I. M. Értékes könyvadományok esztergomi intézményeknek A Duna-parti királyvárosban október 16-án délelőtt 11 órakor a Városháza nagytermében (Esztergom, Széchenyi tér 1., első emelet) kerül sor azoknak az értékes könyvcsomagoknak az átadására, amelyet a kisújszállási Szalay Könyvkiadó ajánlott fel a város intézményeinek. Deme István kereskedelmi referens elmondta: a Szalay Könyvkiadó közel tíz éve áll kapcsolatban Esztergom város intézményeivel. Évente mintegy négy alkalommal árusítják legfrissebb kiadványaikat ezeken a helyeken, illetve a közterületeken is meg szoktak jelenni. A cégüknél kialakult az a szokás, hogy időről-időre megköszönik a város vendégszeretetét, türelmét. E gondolat jegyében keresték meg az esztergomi önkormányzat szociális osztályát, és arról kérték véleményt, hogy melyek azok az intézmények, amelyek (rászorultságuk miatt is) örülnének az általuk felajánlott könyvcsomagoknak. A közö's egyeztetés alapján a választás az alábbi közösségekre esett: Kertvárosi Arany János Altalános Iskola, Kertvárosi Óvoda, valamint Esztergom Város Bölcsődéje. Gulya István A párkányi Tücsökből Varjos zenekar lett A párkányi Tücsökből Varjos zenekar lett, ezen alkalomból szeretettel meghívjuk Ont Névadó című népzenei koncertünkre, amelyre október 24-én 18 órától kerül sor a szentgyörgymezői Olvasókör nagytermében. Közreműködnek: Marsai Edit, Kuklis Katalin, Madocsai Imre, Dobai Péter, Lelkes Tibor, Cseh Tamás. A műsort táncház követi. A rendezvény alatt Baracska Árpád grafikus kiállítása tekinthető meg az Olvasókörben. Évadnyitó TÁNCHÁZ Esztergom • Szentgyörgymezűn 2003. október 18. 17 órakor. Zene: PÁRKÁNYI Táncházgazda: NÉMETH KÁLMÁN 17 órától aprók tánca TfíEXLEfí MA6ÖOLNÁVAL Vendégünk a vajdasági TEMERIN város citerazenekara Belépődíj: 300.- Ft, 14 év alatt ingyenes. AZ ÜSZTtRGOM ÉS V\bÍKL KÖVtTKtZŐ SZÁMA októ&hr 3(Mn jelenik jcg! "V.lllllHüli' AZ ÉLETUTAK IRATAI A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára szeretettel meghívja: AZ ELETUTAK IRATAI című kiállítás megnyitójára, 2003. október 17. 15h Esztergom, Vörösmarty u. 7. (Palkovics terem) Nyitvatartás: H-Cs. 10-16h P. 10-13h A kiállítást támogatta: Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Köszöntő: Csombor Erzsébet lEVélTÁH IGAZGATÓ A kiállítást megnyitja: Kerti Katalin A KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYEI KÖZGYŰLÉS ALELNÖKE I •••• A párkányi diadal 320 éve Bécs ostroma A török hadsereg 1683 nyarán a gőgös és harcias nagyvezír, Kara Musztafa vezérlete alatt megindult Bécs ellen. Lipót császár és király számára a legnagyobb csapás lett volna a török hadjárat, azaz Bécs ostroma, ha nincs a pápa által kieszközölt segítség, a török elleni szövetség. A szerencse oly módon is mellé szegődött, hogy Károly lotharingiai főherceg személyben kiváló hadvezére volt az osztrák seregnek. O lett a szövetséges hadak főparancsnoka is. A török hadsereg közeledésének hírére a zsoldos seregeket visszarendelték Magyarországról, s az örökös tartományok védelmére osztották be. Magyarország ez által teljesen védtelenül maradt. A török fősereg a Duna jobb partján haladt előre Bécs felé, s július 14-én meg is kezdte az ostromot. Lipót császár, valamint miniszterei és tanácsosai elsőként menekültek el a fővárosból. Követte őket a gazdag polgárság nagy része is, mert biztosra vették, hogy Bécs elesik. A főváros védelmét nyolc-tízezernyi had élén gróf Starhemberg Rüdiger tábornok vezette. A védősereg csaknem három hónapon át a legelszántabban állt ellen a törökök ostromának. Ez elegendő idő volt ahhoz, hogy Lipót császár tetemes bajor, szász, olasz és más segédhadakból álló felmentő sereget küldjön Bécs alá. Sobieski János lenyel király is megérkezett 26 ezres hadával. A felmentő sereg hadereje 80 000 főnyi emberből állott. A döntő ütközetre szeptember 12-én került sor. Este hét órára a csata sorsa eldőlt. A törökök vad futásban menekültek. Mivel a nagyvezír még ekkor is visszautasította a Lipót által felajánlott békét, a szövetséges hadak Károly főherceg és Sobieski vezetésével Magyarországra is követték a török sereget, s Párkánynál ismét megütköztek vele. A párkái csata A párkányi palánk 1683-ban ötszög alakú volt. Délről a Duna vize, északról kettős sánc és árok védte. Az árok mentén minden oldalról futó erős facölöpzet vette körül. Kapuja nyugatra nyílt. Az előhadat alkotó Sobieski október 7-én érkezett seregével Párkány közelébe. Még aznap felszabadította Magyar-Szőgyént és továbbvonult Párkány felé. Lotharingiai Károly főherceg serége egy mérföldnyi (magyar mérföld: 8534 m) távolságra követte. A király előhada, mintegy 5000 fő, olyan parancsot kapott, hogy haladjon előre és foglalja el a dunai ladikokat a seregben lévő kozákok számára. Aztán a király egymérföldnyi távolságra várja be a fősereget. Egyben szerezzen tudomást arról is, hogy menekülnek-e a törökök Párkányból, s nem akarják-e a hidat szétszedni. Ha ott török csapatok vannak, a király vezette előhad ne bocsátkozzék harcba velük, hanem várja be a császári gyalogságot és a tüzérséget. Az előhad a parancs ellenére egészen az erődig vonult, ahol a hídon átkelt török sereg fogadta. Megindult a harc. A túlsúlyban lévő törökök a lengyel seregré súlyos csapást mértek. Mintegy 1 500 katonájuk a csatatéten maradt. Maga a király is életveszélyben forgott. Megmenekülését egy ismeretlen lengyel páncélos lovagnak köszönhette, aki a királyt üldöző egyik törököt levágta, a másikat megsebesítette. A török parancsnok az elesett lengyelek fejét lándzsahegyen az esztergomi erődítmény falára tűzette. Erre az ütközetre egyes források szerint a ma is Siralomvölgy néven ismert dűlőben került sor. A Répási-féle krónikában ezzel kapcsolatban a következőket olvashatjuk: „...az 1683. évi harcok idején Sobieski János lengyel király a törökök elleni háború során Párkánynál, a mai Siralomvölgynél megütközött a törökkel és fényes győzelmet aratott felettük. A szájhagyomány szerint eme csata borzalmasságát mi sem bizonyítja jobban, mint ama szólásmondás, hogy az emberi és állati vér patakként folyt a völgyben, úgy hogy a lovak szügyig érő vérben gázoltak. Ugyancsak a néphit szerint ezért kapta a Siralomvölgy nevet is". Az itt említett fényes győzelem valójában súlyos vereség volt. A fényes győzelemre ugyanis két nap múlva, október 9-én került sor. A dűlőnév eredetét illetően pedig egyéb felvetések is ismertek. Október 8-án a király Párkánytól egy órányira táborozott. Seregét összeszedve itt várta be Károly főherceget. A lengyel főurak a párkányi kudarc után haza akartak menni, de a király ezt nem engedte. Eközben megérkezett Károly főherceg tábornokaival és haditanácsával. Úgy döntöttek, hogy a harcot folytatják. Október 9-én támadásra indultak a szövetséges hadak. A török sereg készen várta őket bár fele annyian sem voltak. Bíztak Thököly Imre segítségében, aki Léva felől indult Párkány irányába. Thököly azonban titokban tudatta a lengyel királlyal, hogy a^harcba nem fog beleavatkozni. így a törökök magukra maradta, s a harc rájuk nézve - akárcsak Bécsnél - itt is végzetes volt. A hajóhídon akartak Esztergomba menekülni, a híd azonban a nagy tömeg és a rengeteg málha alatt kettészakadt. A menekülök a Dunába ugráltak és úszva igyekeztek a túlsó partra, de nagy részük a Dunába fulladt. A herceg mihelyt tudomást szerzett róla, hogy a hídon át menekülnek a törökök, ágyúkat állíttatott a Duna partjára és kartáccsal lövette a hidat. Ez alatt vette be a párkányi erősséget rohammal Bádeni Lajos őrgróf. A lengyelek úgy álltak bosszút a két nap előtti vereségért és a társaikon esett gyalázatért, hogy minden törököt, aki a kezükbe került, kardélre hánytak. Párkányt a lengyelek felgyújtották. A budai vezírrel csak 7-800 török jutott át Esztergomba. A török seregből 1200-an estek foglyul, 6-7 ezren fulladtak a vízbe vagy estek el. Az egész Duna-part hullákkal volt tele. A győzelem után Károly főherceg a párkányi palánkot gyorsan megerősítette, kapuját a dunai oldalra helyezte át, mert most már Esztergom megvételét vette tervbe, s azt négynapi ostrom után október 28-án bevette. Ezzel a hadjárat be is fejeződött. A feljegyzések szerint a párkányi palánk 1868-ban még fennállott. Vércse Miklós (Párkány és Vidéke)