Esztergom és Vidéke, 2003

2003-09-25 / 38. szám

2003. szeptember 11. Esztergom és Vidéke 25 Október l-jétől ellenőrzik a vállalkozások telephelyeit Bécsi jegyzetek honfitársaknak Esztergomi épületek hírneve Egy külön múzeumi negyeddel lett gazdagabb a palotákkal, homlokzatokkal amúgy is ékes császári főváros az utóbbi időben, de ez a kerület kifejezés itt most képletesen értendő. Mert nincs szó arról, hogy egy új városnegyed épült volna fel e célból, de a Museum Quartier (MQ) elnevezés, ami az épületegyüttest jelöli, az itt tömörülő múzeumok, kiállítóhelyek és kulturális csomópontok réven szellemi értelemben mégiscsak egy városrésznyi lehetőséget, energiát, tőkét foglal magába. Az egykori, hatalmas, császári lovardaépületből kialakított, két modern múzeumi tömbbel kiegészített központ könyvtáraknak és koncerteknek is otthont ad (itt lépett fel Santana is szeptember 10-én), de a látszólag üresen álló termek is kiállításoknak, művészeti rendezvényeknek kínálnak lehetőséget. A komplexum a szépművészeti és a természetrajzi múzeumokon túl várja az érdeklődőket egy hatalmas, MQ-feliratú tábla alatt,jelezvén, hogy aki a Hofburg és a Neue Burg felkeresése után a két, fent említett múzeumot is bejárta már, egy újabb teljesíthetetlen kihívással nézhet szembe. Mert Bécsben ugyancsak teljesül az a nézet, ami az európai fővárosok legtöbbjére igaz, hogy egy napot nem elegendő itt eltölteni. Különösen, ha a szomszédos, magyar földről érkezik a turista. Magyarként, és különösen esztergomiként ebben a pompás kialakítású múzeumi negyedben két ízben is büszkén tekinthettem körül a mellettem állókra. A hatás annál is erősebb volt, mert az ezer szállal kötődő osztrák-magyar kapcsolatnak a városban (és a köztudatban) nem tapasztalja különösebb nyomát a felszínes szemlélő. így még nagyobb meglepetést okozott, amikor ebben a sok helyütt reklámozott, modern, reprezentatív kultúrcentrumban Esztergom és Dorog nevével találkoztam. Az előbbire egy könyvtárban bukkantam rá: a bécsi tudományos építési központ (Architekturzentrum Wien) nyilvános szakkönyvtara mintegy tizenöt kötetnyi hazánkkal foglalkozó könyvet tartalmaz a 20-21. századi építészet tárgyköréből. Ezek között szerepel a kortárs magyar építészetről szóló munka is, amely (megyénkben egyedüliként) két esztergomi épületet mutat be (Rudolf Klein, Éva Lampel, Miklós Lampel: Contemporary Architekture in Hungary, Vertiga, Bp., 2002.). A kiadvány természetesen Magyarországon is biztosan megtalálható - tekintve, hogy fővárosunkban adták ki -, de a bécsi példány szerepe mégiscsak más jelentőséggel bír hazánk kulturális értékeinek tolmácsolásában. A Tel Aviv-i építészprofesszor és a két, Stockholmban élő magyar építész közös könyve a Mindszenty Iskola új épületszárnyát (Karácsony Tamás, Kund Ferenc, Bártfai Tamás) valamint a Karácsony Tamás által tervezett Vasas utcai családi rezidenciát említi meg, mutatja be. Ha tehát valaki Bécsben a kortárs magyar építészettel szeretne egy kicsit behatóbban megismerkedni, az esztergomi építészek és városunk nevével mindenképpen találkozni fog. Ez a tény annál is nagyobb jelentősegű, mert a 20. században kevés olyan épület született városunkban, amire büszkék lehetnénk. Dorog, Pristina, Manhattan Az építészettörténeti könyvet vélhetően kevesek fogjak kezükbe venni, legyen bár a könyvtár annyira nyitott, hogy külföldiek is bármilyen adatszolgáltatás nélkül ingyen és szabadon igénybe vehetik. A Dorogról elszármazott, német nyelvterületen kimondhatatlan keresztnevű Gyula Fodor fényképeit azonban már nagy nyilvánosság láthatja és látogathatja. Az 1981 óta Bécsben élő és dolgozó fotóriporter munkái a Kunsthalleban rendezett Attack! című kiállításon szerepelnek, amely tárlat a művészet és a háború (mindig is) aktuális kérdését vizsgálja a média korában. A nemzetközi alkotógárdában a magyar származású fotós Pristina és Manhattan lakosainak háborús élményeit, hőskultuszát állítja szembe, rádöbbentve a szemlélőt a propaganda és a valóság közötti áthidalhatatlan szakadékra. Mint a kiállítás többi darabja, e képek is dokumentálnak és egyben elgondolkoztatnak; megmutatnak valamit a média által elkendőzött, manipulált történések, tragédiák közül. Az idén 50 esztendős, magyar származású bécsi fotográfust egyébként a világszerte ismert, ugyancsak hazánkban született Róbert Capa munkássága vezette rá a fényképezésben rejlő lehetőségekre. (Megjegyezendő, hogy bár Andre Kertész-felvételek ez idő szerint nem láthatók az osztrák fővárosban, de a másik híres magyar párizsi művei, a Budán már látott Brassai-anyag éppen a világraszóló Dürer-kiállítás mellett kapott helyett az Albertina felújított épületében.) Példaképek hosszú sora A nagy múltú bécsi egyetemen járva az ember nem mulaszthatja el felkeresni azt a széles és hosszú, nyitott csarnokot, amelyben az intézmény nemzetközi hírű professzorainak mellszobrai és domborművei láthatók. Az ilyen szép őszi napokon, az októberben kezdődő egyetemi szemesztert megelőző csöndben e portrék még méltóságteljesebben hirdetik az alma mater nagyságát. Sigmund Freud, Christian Doppler, Kari Popper, Ludwig Boltzmann alakjai mellett feltűnik két, másképpen csengő név is: Joseph Petzval és Ignaz Semmelweis. Az áhítatos csöndben eltűnődik az erre vetődő magyar látogató: Európa és a világ egyetemein vajon hány ehhez hasonló felirattal lehet találkozni. És földünk milyen távoli pontjaira jutot't kutatóinkból, tudósainkból, akik esetleg itthon nem tudták kamatoztatni tudásukat, tehetségüket? Óhatatlanul felmerül az is, hogy róluk megemlékeznek-e kellőképpen hazánkban. Mert bár sokan elszármaztak az anyaföld egyetemein végzettek közül, de hírük hazánkra is visszavetül. S ezt nemcsak a meglevő, de a tervezett egyetemek, főiskolák alapításánál is figyelembe lehetne venni. Mert melyik intézmény nem örülne Nobel-díjas kutatójának? Ki akarná Bécsben elhallgatni Konrád Lorenz érdemeit? Kelt Bécsben, az Úr 2003. éve szeptember havának 21. napján Istvánffy Miklós - Nos, hogyan is állunk ezzel az elhatározással... - Az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium és Szakközépiskolában tavaly érettségizem, majd ezt követően jelentkeztem az EHE felvételijére, melyre izgatottan, de lelkiekben összeszedetten készültem. A felvételi ötnapos volt: a vizsgák az írásbelivel kezdődtek, az utolsó napon pedig a szóbelivel fejeződött be. Ugyanakkor az öt nap ezen kívül ismerkedéssel, kirándulással, városnézéssel szentmisén való részvétellel telt. A felvételim sikerült, s nagy várakozással kezdtem az első évet, amit sikeresen be is fejeztem. - S ez idén miként folytatódik ? - A második év elején történik meg a beöltöztetés, a papi reverenda felvétele. -De ne menjünk ennyire előre. Mi történt a nyáron templomunk vezető ministránsával? - A nyári szünidőm mozgalmas volt. Egy hetet Budapesten töltöttem a Vak Gyermekek Batthyány Otthonában, ahol igazi emberséget, ragaszkodást, szeretet fedeztem fel, s nagyon sok örömet kaptam az itt lévő gyermekektől. Júliusban aztán egy hetet a II. Egyházmegyei Tatai Táborban független segítői teendőket láttam el. Ez egy hittanos tábor volt. Aztán Nógrád megyében, a Szécsény melletti Ráróspusztán voltam, szintén egy táborban, ahol „a családok együvé tartozásának erősítése a hit által" volt a téma. Ezen a válságba került házaspárok és gyermekeik vettek részt. Külön-külön voltak a szülők és gyermekeik. Ők csak reggel és este találkozhattak. Ugyancsak a nyár folyamán Ladocsi Gáspár püspök úr oldalán szolgáltam Knézy Jenő sportriporter temetésén. Ezeken kívül a kertvárosi és a dorogi Szent Borbála templomban oltár körüli szolgálatokat végeztem, valamint augusztus 20-án ministráltam a budapesti Szent István Bazilikában, és részt vettem a Szent Jobb körmeneten. - Igazán tartalmas nyár volt... - Igen. Jutott azonban idő a nyaralásra is. Sok kellemes napot töltöttem a Palatinus-strandon, és úgy érzem, hogy mind testiekben, mind lelkiekben megerősödve kezdhetem el a főiskola a második évfolyamát. - Sikeres évet kívánok! (ntibor) (los) A gazdasági rendszerváltást követően, 1999-ben született meg a 80. számú kormányrendelet, mely előírta a telepengedély alapján gyakorolható ipari és szolgáltatói tevékenységeket. Az érintett szakmákat a rendelet tételesen sorolta fel, mellyel kapcsolatosan a vállalkozók érdekében a gazdasági kamarák minden lehetséges fórumon hallatták hangjukat. Jellemző a társadalmi vitára, hogy az említett rendelet 78/2001. sz., 213/2001. sz., 191/2002. sz., valamint 58/2003. sz. rendeletekkel módosításra került. Elérkezett a végrehajtás és az ellenőrzés előírt hatályba lépése: 2003. október 1. A telephely-engedélyeztetés törvényes eljárását a Polgármesteri Hivataljegyzői apparátusa végzi. Tekintettel arra, hogy a rendelet mellékletében hat oldalon felsorolt termelési tevékenységek és szolgáltatások igen széles körűek, a kamara szükségesnek tartja a vállalkozók figyelmeztetését még a hatályba lépés előtt. Esztergomban szerencsésen ipari telephelyekre központosultak a vállalkozások, így Ipari Park, kertvárosi ipartelep, Árok utca, Éötvös utca, Táti út. Ezek mellett lakóházak közé is beékelődött figyelemre méltó számban sok-sok vállalkozás. A telephely-engedélyeztetés legfontosabb tudnivalóiról kérdeztük Kárpát Csabát, a ConSolva Kft. tulajdonos-ügyvezető igazgatóját, a megyei kereskedelmi és iparkamara szakmai alelnökét. - Az egyéni és a társas vállalkozásoknak akkor kell a telepengedélyt beszerezniük, ha a rendelet mellékletében felsorolt ipari, szolgáltatói, raktározási tevékenységet folytatnak. A rendelet, mely a Térségi Székházunkban (Esztergom, Deák Ferenc utca 14., telefon 33/523-100) tagjainknak és másoknak is betekintésre rendelkezésre áll, TEÁOR (Tevékenységek Egységes Ágazati Országos Rendszere) szám szerint írja elő a szakmákat. Érdekességképpen említem, hogy benne szerepel a fémmegmunkálás minden technológiai fázisa, a ruhaipar, a textilipar, a papírgyártás, az építőipari anyaggyártás, a faipar, a bútoripar, a gépjárműjavítás, a csomagolás, a tárolás, a raktározás, szállítójárművek várakozóhelye, parkolóhelye, garázsa. Telepengedély nélkül a rendeletben szereplő tevékenységeket megkezdeni, folytatni, illetve módosítani nem lehet. Az engedély beszerzéséhez a jegyzői irodához kell fordulni, ahol formanyomtatvány kitöltése után adható be a kérelem. Jó tudni, hogy a telepengedélyezési eljárás igazgatási szolgáltatási díja 5000 forint, a fellebbezésnél 6000 forint. A jegyző tarthat helyszíni szemlét, de e nélkül is megadhatja az engedélyt, ha már ezt megelőzően is folytatták tevékenységüket, és azóta a körülmények nem változtak. Ajegyzőnek szakhatósági hozzájárulásokat is jogában van megkérni. Sok vitát váltott ki a rosszszomszédi viszony, melynek alapján megtagadták az aláírásukat. A rendelet ezt korlátozta és ^csupán birtokvédelemre írta elő. Új lehetőség, hogy az építésügyi és a környezetvédelmi szakhatóságok véleménye alapján, az abban szereplő észrevételekkel ideiglenes, vagy meghatározott idejű telepengedély is kiadható. A jegyző megfelelő határidő kitűzésével kötelezheti a vállalkozásokat a szakhatósági átalakítások vagy változtatások elvégzésére. Rossz hír a vállalkozásoknak, hogy a jegyző határozattal felfüggesztheti a telephelyen végzett tevékenységeket akár 90 napra is. A rendeletben az is szerepel, hogy a napi üzemeltetési korlátozást, a nyitvatartási időtartamot ugyancsak kikötheti az eljárást lefolytató jegyző. Nagyon szigorú előírás, hogy engedély nélküli tevékenység gyakorlása esetén azonnal végrehajtható határozattal betilthatják a telephely működését. Ebben az esetben nem lehet szó haladékról. Mindezek a rendelet szerint 2003. október l-jétől ellenőrizhetők és alkalmazhatók lesznek. Tehát már csak néhány napja maradt azoknak, akik eddig nem tudtak vagy nem törődtek a rendelet előírásaival. Rajk János a papi reverenda felvételére készül Nemrég kerestem fel kertvárosi lakásában a másodéves teológushallgatót, Rajk Jánost, abból az alkalomból, hogy éppen két évvel ezelőtt jelent meg róla egy írásom az EVID 2001/35. számában. Akkor a Nemzetközi Ministráns Zarándoklatról tért haza Rómából. Most éppen készülődés közben találtam: délután már az Esztergomi Hittudományi Főiskola (EHE) Czuczor Gergely utcai Szemináriumában kell jelentkeznie. Arra kértem, röviden foglalja össze a vele kapcsolatos elmúlt két év történéseit, ugyanis a fent említett cikk utolsó mondataiban a következőképpen nyilatkozott: „Nagy öröm és megtiszteltetés volt számomra ez a zarándoklat. Megerősített elhatározásomban, hogy érettségi után az esztergomi szemináriumban folytassam tanulmányaimat". Ezt olvastuk a Párkány és Vidékében: „SZOMORÚ UTÓHANG" A „Vasárnap" idei 29. számában egy olvásói levélből - tehát Pozsonytól Nagykaposig - sokan olvashatták dr. J.A. panaszát. A levélíró ötvenéves érettségi találkozón vett részt Párkányban. Akik 1953-ban érettségiztek, lassan hetven évesek lesznek. Ötévenkénti találkozóik egyik kedves mozzanata volt a csoportos fényképezkedés a párkányi csonka hídon. Most először és talán sokak számára utoljára - kínálkozott volna a lehetőség, hogy csoportképet készítsenek a már felújított Mária Valéria hídon. Ahhoz azonban, hogy a hídon megtehessenek pár métert, már útlevélre lett volna szükség, de közülük négy embernek ez hiányzott. A szlovák határőrök belementek volna az öregek kívánságába és pár percre beljebb engedték volna őket a hídon. (Megjegyezzük a határvonal a folyó közepén húzódik. Hiába volt azonban a szlovák vámosok jóindulata, magyar kollégájuk könyörtelenül visszautasította „törvénytelen" kérésüket. Pedig elég lett volna egy telefon - de azt a telefont, valakinek fel is kellett volna emelnie. Könnyebb persze a törvényre hivatkozni! Hogy emberség is van a világon? Ugyan kérem, „A szabály az szabály" mondta a régi magyar rendőr is. Vannak méltó utódai. A visszautasítottak között ott volt Jozef Slabák mérnök úr is, akinél nem sokan tettek többet a Mária Valéria híd helyreállításának ügyében. Megjegyzem, régebben a párkányi gimnazisták is úgy búcsúztak ballagáskor a városunktól, hogy a csonka hídról a Dunába dobtak egy-egy virágcsokrot. Most ez csak útlevéllel volna lehetséges, így az egyik kikötött hajóról teszik ezt. Talán majd ha jön az áldott Európa és a hídon nem ácsorog a pecsétek zord ura, a szép szokás talán ismét felelevenedik. Lukács Zsigmond