Esztergom és Vidéke, 2003

2003-08-28 / 33-34. szám

8 Esztergom és Vidéke 2003. augusztus 28. Kiállítás Légrády Sándor bélyegeiből a Balass

a múzeu

mban Kaszinói beszélgetések (2.) - Estergon kalesi nótájáról és egyebekről Még egyszer az „Alsó-Rév"-i Szent János szoborról A lap ünnepi, augusztus 14-ei számában jelent meg a fenti című írás. A cikkben azonban tévesen szerepel, hogy a Szent János szobor eltűnt. Kutatásaim alapján már korábban összeállítottam a szobor történetét, mely szerint a molnár céh 1760-ban az Alsó-révnél állította fel Nepomuki Szent János kőből faragott szobrát. Ez az első szakrális emlék Szentgyörgymező határában. A szobor fenntartására - melyet az ott élők maguk között csak Szent Jancsinak neveztek - alapítványt nem hoztak létre, gondozását viszont a céh magára vállalta. így rendszeresen tettek rá virágot - gyermekkorában e sorok írója is - a szent névnapján (június 24.), kis deszkadarabokra mécseseket erősítettek és meggyújtva eresztették le ezeket a Dunán. A második világháború után a szobrot ledöntötték, a feje letörött, s ennek nyoma veszett. A fej nélküli szobrot dr. Horváth István múzeumigazgató a Balassa múzeumba szállíttatta, mely jelenleg is ott található, amint azt a mellékelt fotó is mutatja. Felújítását, restaurálását - Horváth István kezdeményezésére - jómagam is támogatom! Bélay Iván szembe kell néznie az életművet felvillantó vagy az életrajzhoz fűzött gondolatok, feliratok erősen szubjektív megközelítésével is. (Egy vázlatos pályakép feltüntetése már csak azért is jó lett volna, mert Légrády Sándor nevével sem a kommunizmus alatt írt, sem az azóta megjelent művészeti lexikonokban nem lehet találkozni.) A bélyegek, bélyegtervek képesek ráébreszteni a szemlélőt az alkalmazott grafika ezen ágának szépségére és művészi színvonalára - a vázlatok nagy száma mindenképpen dicsérendő erénye a kiállításnak. A sok apró bélyeg és a nagyobb rajzok mellett címertervekre is figyelmesek lehetünk - éppen a kiállítótér főhelyén -, de az nem derül ki egyértelműen, hogy a bélyegművészetéről (el)ismert grafikusnak köszönheti országunk az 1956 utáni címerét. (Mint a művész fiától megtudtuk, tudatosan alkalmazott hibás heraldikai elemeket a tervező a címer megalkotásakor, és állítólag a nemzeti színek is csak az ő elszántsága révén maradhattak meg a címerpajzson.) Elszórtan még grafikák, üvegablak- és épülettervek, valamint egy-egy ötvöstárgy is felbukkan a kis múzeumi szoba szűk terében, de a középkori kövek szomszédságában. Miként a bélyeggyűjtő képes kitölteni a legapróbb üres helyet az albumában, ez a szenvedély, a megmutatás vágya vezethette a tárlat rendezőit is. A piciny bélyegek így intim közelségből és intim környezetben szemlélhetők. Október végéig még bizonyosan; a kiállítás sorsa, további nyitva tartása akkor dől el. I. M. Egy 80 milliós baráti ország nosztalgiával énekel városunkról! És várja segítségünket az EU-csatlakozáshoz. Ezzel szemben a nagykövete meg sem említi Esztergomot! A kérdésem: van-e Esztergomnak idegenforgalmi stratégiája, vagy csak bámulunk az emeletes buszokkal és luxus szálloda-hajókkal tovatűnő turisták után? Másik: tényleg le akarjuk hozni a Várhegyről a turizmust és ennek érdekében tervezünk-e egyetlen illemhelyiséget és ivóvízcsapot bárhol a városban? Másik: tényleg olyan kérdés Esztergom idegenforgalmának, megszentelt történelmének, jó hírének terjesztése, hogy ahhoz egyszerű halandó nem szólhat hozzá? Tényleg az (ellenséges) elefántcsonttoronyban ülő specialisták és milliókért hitvány tanulmányokat író pesti emberek kiváltsága, hogy a stratégiát kimondják, vagy netán Esztergom Barátaié? És már megint a kikerülhetetlen kérdéshez értünk: hol van Esztergomban (utca házszám szerint!) az Úri Kaszinó, ahol minderről beszélni lehetne. Tudomásom szerint nyolcvan, Mármarosi Győző szerint egyszázhuszonkilenc (!) társadalmi szervezet létezik (működik?) Esztergomban. Mind-mind egy-egy saját szakterületébe beleszorult közösség! A Kaszinó hiánya ezt a kedvezőtlen állapotot állandósítja. Esztergom Vára: várkapitány lakja! Jobb lenne, ha olyan polgárok laknák, akik kézbe veszik a Fürdő Szálló kulcsát, a Révészek kocsmájának kulcsát (az Esztergom Hotellal szemben), a Rác-templom melletti romok kulcsát, a rövidesen megüresedő, a kődobálókra váró buszvég épület kulcsát, a Medicor-épület kulcsát, a LEGY kulcsát, az ÉDÁSZ Duna korzói saroképületének kulcsát, a volt városi kultúrház színháztermének kulcsát. A kézbevett kulcsokkal megnyithatnánk a városi párbeszédek termeit, a közélet színtereit. Tízezer négyzetméter-számra romlanak üresen álló kiváló épületeink, ugyanakkor egy nyomorult Úri Kaszinónak vagy a Pázmány Egyetemisták Katolikus Klubjának, Főiskolai Klubnak, dalárdának, zeneteremnek, szálának nem tudnak helyet találni? Esztergom városán kívül ez a helyzet mindenkinek teszik, megfelel. Nemrég a nagykátai hagyományőrző tüzéreknél jártunk, felállítandó az esztergomi saját ágyúinkat, tüzércsapatunkat. Élmondta egy nyalka óbester: Egerben, Pécsett, Szegeden és még több, jóval kisebb helyen működő csapataik értetlenül kérdezgetik, Esztergom miért nem jelentkezik? Tisztelt Esztergom! Kopik a nimbusz! Elhagyta már városunkat néhány szentistváni intézmény: alkotmánybíróság, ide alapított jogi egyetemi kar (!), vármegye. Búsongunk, nosztalgiázunk, jó távoli évszámokat emlegetünk és közben provincializálódunk szomszédaink örömére. Csüggedés nélkül hajtogatom: üljünk le a kaszinóba, vitassuk meg a bánatot és a feladatainkat! A cikket már, mint önkormányzati képviselő szeretném befejezni. A város a gondok tudatában van. A 8-10 órás önkormányzati képviselő-testületi ülések a fentiekhez hasonló nagyszámú, ránk maradt probléma (igen rossz hatásfokú) megvitatásával telnek-múlnak. Szaktanulmányokat készíttetünk a jobb idegenforgalom és a jobb idegenforgalmi szervezet létrehozására. A Fürdő Szálló nem a város tulajdona. Romlásához a szemellenzős, desztillált jog szerint az Önkormányzatnak nincs köze! E szegényteljes látképpel ellentétben viszont a Prímás-szigeten a város eddigi legnagyobb kulturális célú beruházása indult be. Kivitelezése közbeszerzési eljárásokra kötelezett, ennek a pályáztatásnak sokadik lépcsőjénél tartunk. A Várhegyen, a Kanonok soron, annak is eldugott északi sarkában hatalmas beruházás folyik. Kettő és félmilliárd megígért - beruházási fedezetünket ugyan a kulturális-gazdasági kormányzat elorozta, de hát valamivel büntetni kell egy FIDESZ-es városvezetést. Mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki. Ennek a kormánynak ilyen van... Cikkem nem erről szólna. Esztergomnak hivatása van a nemzeten belül. Történelmi szolgáltatásokat kell nyújtania 15 millió magyarnak. A nyomasztóan hatalmas, egyedülálló feladatunkról és lehetőségeinkről nekünk, 30 ezer esztergominak kell dönteni! Kolumbán György A párkányi palán! A párkányi palánkvár az esztergomi Vár elővédjeként mindig is kulcsszerepet játszott Esztergom visszafoglalásában. Az esztergomi Vár birtokba vételéhez ugyanis az ostromló seregeknek először a párkányi palánkvárat kellett bevenni. Esztergom visszafoglalására tett 1594. évi kísérlet elsősorban azért végződött kudarccal, mert ezt a tényt az ostromlók figyelmen kívül hagyták és ennélfogva a török utánpótlás vonalát sem sikerült elvágniuk. A Budáról erősítést hozó török hajók háboríthatatlanul kiköthettek a párkányi kikötőben. Az éj leple alatt pedig gond nélkül átkeltek a Vízivárosba. Feljegyezték, hogy a belgrádi várparancsnok június l-jén fényes nappal 500 fegyveressel érkezett Párkányba, éjjel pedig sértetlenül átkelt Esztergomba. Annak ellenére, hogy az ostromló keresztény seregnek több hajó is rendelkezésére állt, kísérletet sem tett a kikötés és az átkelés megakadályozására. Szinán pasa nagyvezér Esztergom felé vonulása pedig véget vet az ostromnak. Közeledtének hírére a keresztény had június közepén átkel a Dunán és Párkány mellett foglal állást, egy hónap múlva pedig lógó orral Komáromba vonul vissza. Az 1595. évi ostrom már fényes győzelemmel végződik, mert okulva az előző évi hibákból, szó szerint sikerül Párkány védművei mögül kifüstölni az ellenséget, és elvágni a fent említett utánpótlási vonalat is. Az ostromló keresztény sereg vezére Mansfeld Károly herceg (15431595), Pálffy Miklós\l552-1600) kiváló hadvezér, több vár (Pozsony, Komárom, Esztergom, Érsekújvár) főkapitánya és Nádasdy Ferenc (1555-1604) híres törökverő, Vas vármegye főispánja, királyi főlovászmester volt. íme a párkányi palánkvár ostromának rövid leírása kútfők adatai alapján: Mansfeld Károly 1595. június 21-én érkezik Esztergom alá. Először felgyújtatja a Rácvárost, majd a Szent Tamás hegyen lévő erődítményt foglalja el. Július 3-án a Rácváros sarkán az esztergomi sziget irányában hidat veret a Dunán, 6-án a sereg egy része átkel és a Párkány melletti magaslatokon üt tábort. 1595. évi bevétele Még az átkelés napján este egy különítményt meneszt a Garamhoz, hogy sáncot emeljenek a Garam mindkét partján kiszemelt dombon. A török hajók mozgásának megakadályozása céljával a Garam bal partján kiépített sáncba négy, a jobb oldaliba (a sánc helyén ma egy kereszt van!) nyolc ágyút telepít. Három nap múlva, július 9-én a török kilenc gályából álló hajóraja Budáról a párkányi kikötő felé vitorlázik. Továbbhaladásukat a Garam mindkét partjára telepített két sánc heves ágyútüze megakadályozza. A törökök hajóágyúik védelme alatt kikötnek és 800 janicsárral a sáncok elfoglalására indulnak. A véres harcban a sáncot védő Bars és Nyitra megyei felkelők vitéz harcosai helytállnak, de súlyos veszteséget szenvednek - nagyrészt odavesznek. Az életben maradottak bajtársaik holttestét a sáncok tövébe temetik, oda ahol dicsőségüket a máig fennálló, gyakran friss virággal díszített kereszt hirdeti. A két sánc elfoglalásáért folytatott kíméletlen küzdelemben a törökök vesztesége több, mint 600 halott sokan közülük a Dunába fulladtak. Július 15-én, Párkányból szökött két ifjú révén az ostromlók tudomására jutott, hogy a párkányi palánkot csak 200 fegyveres védi és az esztergomi törökök félnek, hogy Párkány elesik. Nyilvánvalóvá vált, hogy Párkány elfoglalása után az esztergomi Vár sokáig nem tartható. E hír vétele után július 16-án Pálffy és Nádasdy a párkányi palánk alá vonul és helyrehozatja az előző évből maradt védműveket. Július 21-én a tüzérség munkához lát, erős tűz alá veszi a palánkvárat. A Víziváros felé néző kapu sövényét elégetik, a palánkvárat körülvevő árok vizét levezetik, az árkot földdel és rőzsével betömik. Pálffy 24-én tűzgolyókat szórat a palánkvár házaira, és amikor a tűzoszlopok magasra csapnak este 6 órakor - öt oldalról 80-80 emberrel - általános rohamot rendel. A török őrség kezdetben hevesen védekezik, de a tűz gyors terjedése miatt a Duna irányába menekülnek, ahol néhány sajka segítségével próbálnak Esztergomba jutni. A magaslaton lévő üteg az egyik sajkát elsüllyeszti, de a többi sértetlenül átjut Vízivárosba. A párkányi palánk házai és berendezései állítólag négy napig égtek, a hamuvá lett palánk pedig még 14 napon át füstölgött. Párkány bevétele után a keresztény sereg öt hétig ostromolja Esztergomot. Öt hét kemény ostrom után végül a török szabad elvonulás fejében szeptember 2-án átadja a Várat, amely tíz éven át marad keresztény kézen. Összeállította: Oravetz Ferenc „Az ország névjegye" címmel nyílt kiállítás augusztus 15-én a Balassa múzeumban a grafikus, bélyeg- és üvegművész, ötvös és templomfestő Légrády Sándor pályakezdésének 75 esztendős jubileuma alkalmából. A sokoldalú alkotó ugyan 1987 óta nincs már az élők ^ sorában, fia, Légrády Csobán Ákos fontosnak érezte ezt az évfordulót egy emlékkiállítás megrendezéséhez. A tárlat anyagának kiválasztására és elrendezésére azonban ez az érős rokoni kötődés kissé rányomta bélyegét. A Középkori Esztergom című kiállítás megtartott köveinek, posztamenseinek, nehezen mozdítható tárgyainak figyelem-elvonó hatásán túl a látogatónak így