Esztergom és Vidéke, 2003

2003-08-14 / 31-32. szám

2003. augusztus 14. Esztergom és Vidéke 11 Kirándulás Esztergom, a királyváros! Eddig Budapestet tartottam a legszebb magyar városnak, de mostantól Esztergom áll közelebb a szívemhez a maga ódonságával, békés csendjével. Ez a város méltóságot és tiszteletet parancsol. A Várhegy és környéke a kelták és rómaiak által az őskor óta lakott hely. A magyar nép életében országos jelentőségre 972-től emelkedett, amikor Géza fejedelem ide helyezte udvarát. A Mária menybevitele főszékesegyház mellett emlékeztünk fiára, az államalapító Szent István királyra, aki itt született és itt is koronázták meg 1001-ben. A Bazilika - magyar hazánk legnagyobb temploma - mély áhítatot ébresztett bennem, és feléledt lelkemben a hit: megjelenik Szent István szelleme és megsegít újra: Megmaradni! A város múltjáról szóló beszédet hallgatva még inkább megértettem Himnuszunk két sorát: „Megbűnhődte már e nép / A múltat s jövendőt!" Esztergom is sokat szenvedett a múltban. 1543-ban foglalta el a török, és csak 1683-ban hagyta el véglegesen. A 17. század végén indult újra az élet, aztán a reményteljes fejlődést a Trianoni békeszerződés akasztotta meg, melynek következtében Esztergom „északi felét" Csehszlovákiához csatolták. A második világháború is romlást hozott: az állam és az egyház viszonya és célja ellentétessé vált, nagyhitű és a nemzetért élő embereket hurcoltak börtönbe. Esztergom ennek ellenére mai napig a magyar katolikus egyház központja és újra ELŐ VAROS. Élményben gazdagabbakká váltunk, miután meglátogattuk a Keresztény Múzeumot, amelynek legjelentősebb darabjai a középkori magyar táblakép-festészet remekei. Magunkkal hoztuk a Duna és a Kis-Duna, a Víziváros, a Szent Tamás-hegyről nyíló kilátás szépségét és a bennünket fogadó kollégák lelki melegségét. Hálásak vagyunk és köszönjük a csodálatos élményt! Kirándulásunk azonban nem ért véget, hiszen meglátogattuk a Makovecz Imre által rendkívül újszerűen megtervezett Pázmány Péter egyetemet Piliscsabán, sétáltunk a budai Várnegyedben, a Városligetben, és hazafelé rövid látogatást tettünk Visegrád várában, amely első formájában a középkori Magyarország egyik legnagyobb épületegyüttese volt. Károly Róbert emeltette 1320-1323 között. A Vár épületeit a hegy oldalába mélyített teraszokon több szintben díszudvarok köré csoportosítva helyezték el. Az egykori pompás épület maradványai megszólítottak, megdobogtatták szívünket. Ezért jegyezte meg Farkas Érnő tanfelügyelő úr azt, ami nemcsak Visegrádra, hanem Esztergomra is és sok más magyar városra, falura érvényes: „Ez történelem, ezt nem lehet letagadni!" Nem lehet és nekünk, pedagógusoknak nem is szabad, sőt még inkább kötelességünk feltárni diákjaink előtt is a múlt értékeit, amelyek segítenek megalkotni a jövőt. így kedves diákjaim, megígérem nektek a kollegák nevében is: veletek is kirándulunk és felfedeztetjük a csodákat. Esztergom! Visegrád! Budapest! Magyarország! Élj soká és segítsen meg Isten! Köszönjük, hogy otthon érezhettük magunkat Benned a zöldellő ragyogásban! Fábián Anna-Olga tanár (Megjelent Erdőszentgyörgy (Erdély) lapjának június havi számában.) Bene László MEGKÖSZÖNÖM (Visky Árpád erdélyi színművész emlékére) Felhőt csapott a napra a szél, a hópelyhek szúrósan szemünkben vágtak, ráfagyott arcunkra a könny, megfagyott lelkünkben a hit... A temető drótkertje mögött egyenruhás katonák álltak, és szürke besúgók a gyászolók között. Egy jeges sírkőbe kapaszkodtam, felnéztem az égre - furcsa idő! Ránk sújtott fagyos ostorával a tél, de éreztem: most, itt, senki se fél! Pedig robbantak a szavak, a mondatok... egy percre elfeledtem, hogy rab vagyok. Árpád, Te már akkor szabad voltál, visszavonhatatlanul, végtelen szabad! Woyzeck vasrácsos ketrece szétszakadt, s József Attila is közelről hallhatta szavad. Valami akkor bennem ketté szakadt... Talán a bilincs, talán egy szál mi barátilag összekötött? Nem tudom. Most úgy néz ki, mi is szabadok vagyunk, de arcunkon fény helyett, döbbenet-közöny... Ebben a nagy lenni-nem lenni harcban, hogy voltál, vagy, és maradsz! Megköszönöm. (Parajd, 1942-1997) Quo vadis Székelyföld? Megszaporodtak a hírek a székelyföldi történésekről. Mi zajlik ott ? sokan nem értik. Az események gyorsulni tűnnek. A hazai sajtó azonban kevésbé láttat az összefüggések mélyére. Pedig a székelység életében - s így a nemzetében is - igen fontos események körvonalazódnak: a Székelyföld EU-s régióként területi autonomiát fogalmaz meg. Június 21-én Csíkszeredában zajlott a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága által kezdeményezett Quo vadis Székelyföld? Konferencia, melyet megelőzően az MVSZ elnöke Rácz Sándorral és dr. Csapó Józseffel együtt Székelyföld kilenc településén tartott találkozókat, amelyeknek tárgykörét képezte a térség jövője az EU küszöbén. Nos ez a csíkszeredai konferencia fogalmazta meg Székelyföld és a székelység autonómia-törekvéseit, melynek alapját a székely nép és a székely székek évszázadok során kialakult és megélt önkormányzata képezi. A Qio vadis Székelyföld? Konferencián egy Zárónyilatkozatot is elfogadtak, amelyet mi a Gyergyói Kisújság révén ismertünk meg. A szöveget teljes terjedelmében közöljük. Később a területi vonatkozásokat is ismertetjük. emeli a személy szabadságát, á Csíkszeredai Konferencia a következőket nyilatkozza: A történelmi Székelyföldön meghonosult önkormányzást a székely székek szervezettsége és hatásköre testesítette meg. A székek területi autonómiával éltek, saját közigazgatással, sajátos társadalmi felépítéssel és jogokkal. A székely nép Székelyföldön őshonos, ismeri történelmét, őrzi hagyományait, tudatában van kulturális öröksége gazdagságának és birtokában egy saját írásmódnak, a székely rovásírásnak. A Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett székelyföldi tanácskozás-sorozat és ennek zárórendezvénye, a Csíkszeredai Konferencia, a székely népnek, mint a magyar nemzet szerves „Emlékezve arra, hogy az I. részének magára találását, önvilágháborút követően létrejövő kormányzási törekvéseinek román állam önkormányzatot megismerését szolgálta és szolígért az erdélyi magyarságnak, gálja. valamint arra, hogy 1919. dezettséget vállalt a székelyek au- ^^^^^^^^^^^ Isten színe előtt minden népet kát adja a közel egymillió lelket számláló népességnek, felidézve azon gazdag és kikristályosodott rendszert alkotó önkormányzati hagyományokat, amelyek a rendtartó székely települések falutörvényeitől az 1505. november 23-án elfogadott Székely Constitutio-ig terjednek, amely az európai jogalkotást két évszázaddal megelőzve törvényerőre Ismerve és elismerve az Európai Parlament, az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet nemzeti önazonosság védelmére vonatkozó elveit és dokumentumait, Székelyföld lakosaiként halaszthatatlannak tartjuk a történelmi székely székek alkotta Székelyföld eurórégióvá minősítését és a többségben lévő lakosság nemzeti önazonosságának védelmében, a közigazgatási hatáskörök mellett, sajátos közösségi jogokkal vaíó felruházását, mely területi önkormányzás Székelyföld minden polgárát megilleti. Amikor időszerűvé válik, az Európai Unió biztosítson Székelyföld eurorégió részére a számarányának megfelelő képviseletet az Európai Parlamentben. Székelyföld őshonos közösségének tagjaiként el akarjuk nyerni az Európai Unió államaiban gyakorlattá vált, a Nemzeti Kisebbségek Védelmére Vonatkozó Európai Keretegyez ményben jogként feltüntetett, és a székelység történelme során már megélt teljes és tényleges egyenlőséget. Igényeljük a székely székek és a Székelyföld területi autonómiájának törvényerejű statútum általi helyreállítását. Felszólítjuk az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testületének tagjait, késedelem nélkül kezdeményezzék a települési és a széki nemzeti tanácsok, a Székely Nemzeti Tanács megalakulását az Agyagfalvi megemlékezés méltó köszöntésére. Székelyföld autonómiáját csakis együtt, közös akarattal érhetjük el. Legyen ennek az útnak első mérföldköve az Isten ajándékaként elnyert székely rovásírás közkinccsé tétele. Kérjük pedagógusainkat és a szülőket, tanítsák gyermekeinket, hogy sajátítsák el e kincset. Kérjük székely településeink önkormányzati testületeit, hogy a helységtáblákon tüntessék fel a települések nevét a székely rovásírással is. Csíkszereda, 2003. június 21-én Isten áldása legyen a munkánkon!" Régi székely címer Dl* AJV18 41 Al -tO O3? -T3 DX1X1 rjsvf? Jp 07 07 Ms 0*-AA3>S At> XiA3CG> HJ> /tJ 332 03DÖ* violát 1 yxoit* jf* -te n

? A II Vo íí yjíoms 4TMZD AJ -OJfJOJtSXS*" A3AXH ti SM/utai M t

xV • .JJ tfl - £ OXIX JXOXUC f crrs A Miatyánk - székely rovásírással