Esztergom és Vidéke, 2003

2003-06-19 / 24. szám

2003. augusztus 14. Esztergom és Vidéke 5 DUNAKANYAR és környéke Látnivalók • Hasznos tudnivalók Tölgyfakeresztet állítottak a Kálvária pincesoron EBE-koszorú Rodostóban Most jelent meg! (los) Az Esztergomot és vidékét jól ismerők tudják, hogy a város ha­tárában és a dombokon, dűlőkben az ottani gazdák az elmúlt évszázad­ban számos kő- és vaskeresztet állí­tottak. Ezeket gondos kezek ápolják, és mindig van élő vagy vágott virág a környezetükben. A középkorban a Kálváriára vezető pincesoron a ha­gyományok szerint stációk is voltak, de ezek a török pusztítás másfél év­századában megsemmisültek. A kör­nyéket jól ismerők azt is tudják, hogy a Kálvária-hegyre a kápolná­hoz szépen kiépített sétány vezet, még szebb stációkkal a Temető út fe­lől, melyet már több mint egy évszá­zada építettek a Jópásztor és a Kál­vária kápolnák között. A Kálvária Pincesor Baráti Kör kezdeményezte a náluk még eddig hiányzó út menti kereszt felállítását. Vincze Ferenc cégtulajdonos gondolatait vala­mennyien, Baudentisztl Ferenc, Kecskeméti József, Kis László, Majzik István, Mocsnik Róbert, Szuroviák István, Tóth Zsigmond, Varga András, Vörös Gyula magu­kévá tették.. Hatalmas tölgyfarönkö­ket vásároltak, melyből György Sán­dor faipari mérnök, vállalkozó a spe­ciális gépsorával két darab, közel há­romméteres hosszú fagerendákat munkált meg. Erdélyből érkezett Szabó István népi iparművész, aki a kereszt gerendába faragta meg a korpuszt az INRI felirattal, vala­mint szőlőfürtökkel együtt. Vollár Miklós jeles asztalosmester különle­ges lakkal adta meg a fakereszt felü­letvédelmét, majd a baráti kör tagjai kovácsoltvas korlátot, kőfalat, koc­kakőből járdát építettek. Támogat­ták munkájukat még Mészáros Iván, Lőrincz István, valamint Szengáli János vállalkozók Pünkösd vasár­napján délután zarándokként érkez­tek a pincesorra a barátok, hogy ré­szesei legyenek a felszentelés emel­kedett pillanatainak. Michels Antal belvárosi plébános volt a főceleb­ráns, mellette Cséfalvay Pál kano­nok és Kiss-Rigó László teológiai ta­nár, mindketten plébánosok konce­lebráltak. A liturgiát követően a vendégek sokáig gyönyörködtek az Erdélyben honos, de az anyaország­ban ritkaságnak számító hatalmas méretű faragott tölgyfakeresztben. A baráti kör ezt követően vendégül látott minden arra járót és betérőt. Az esemény résztvevői megállapí­tották, hogy minden bizonnyal váro­sunk egyik kegyeleti remekművé­nek avatásán voltak jelen. A Tájról tájra útikönyvsoro­zat második kötete az ország egyik legszebb tájára, az épített és természeti látnivalókban bő­velkedő Dunakanyarba és kör­nyékére csalogatja az érdeklődő­ket, ahol kultúránk megannyi féltve őrzött kincse található. A sorozat célkitűzéseinek megfele­lően a kötet jól kezelhető, zsebbe tehető kalauz, amely szinte „ké­zen fogva" vezeti a turistát a nagy folyó mellett és a part menti hegyvidékeken. Az érdeklődésre számot tartó műemlékeken, tör­téneti és természeti látnivalókon kívül bemutatja azok környeze­tét is. A könyv röviden leírja a tele­pülések történetét. Részleteseb­ben ismerteti a történelmi váro­sokat: hazánk első fővárosát, Esz­tergomot, amely ma is a magyar római katolikus egyház központ­ja; a váráról és pompás rene­szánsz palotájáról híres Visegrá­dot; a mediterrán hangulatú, mú­zeumairól és skanzenjéről neve­zetes Szentendrét; a barokk és klasszicista építészet szép példái­val büszkélkedő Vácot stb. Elka­lauzol a természeti szépségekben bővelkedő, part menti hegyek kö­zé (Pilis, Visegrádi-hegység, Bör­zsöny) is. A Duna-völgy szaka­szonként más és más, de mindig szemet gyönyörködtető arcát mu­tatja. Végigvezet a festői Ipoly-völgyön is. Végezetül érde­kes kirándulást ajánl a kötet ­Koditek Pál szakavatott tollának köszönhetően - az új Mária Valé­ria hídon át Párkány és vidéké­nek, az Alsó-Garam-mentének megismerésére. A könyv egyaránt szól az autós és a vonattal utazó turistáknak, nyaralóknak. A települések rövid történetének leírása, látnivaló­inak részletes bemutatása mel­lett a gyalogtúrák, kirándulások kedvelőinek is ajánl útvonalakat, utal a kerékpár-túrázási, a vízi­és egyéb szabadidősport lehetősé­gekre. Felhívja a figyelmet a kul­turális programokra, rendezvé­nyekre. Településenként a látni­valók ismertetését a legfontosabb hasznos tudnivalók felsorolása egészíti ki. A nagyobb településeken (Esz­tergom, Szentendre, Vác, Viseg­rád) várostérkép segíti a tájéko­zódást. A kötet a Cathedralis Tours irodában már kapható! Jelen voltak a hegy felőli ol­dalon: a zágoni Mikes Kelemen, a hűséges Bercsényi, Csáki és Esterházi grófok, Tabala Máté kuruc főhadsegéd, kissé odébb húzódozva Kőszeghy Zsuzsika, Bercsényiné udvarhölgye, a ten­ger fölötti párában effendi Müteferrika. A további bujdosó urak: báró Zaj Zsigmond,. Kassay János, Pápai János, Máriássy Adám és Pázmándy Péter ezredes feledve múló alak­jai. Bár teste Kassán, szíve Grosboisban a kamalduliaknál, lelke a legjobbnak jobbja felöl, tekintete itt Rodostón pihent e napon Rákóczinak is. Díszes katonazenekar him­nuszokat játszott, majd a hely­beli Baráti Társaság gyermekei magyarul népdalozó, éneklő kó­rusa, Talpra magyart szavaló kisdiákja kezdte a megemléke­zést. Két magyar turkológus professzor - Dávid Géza és Fo­dor Pál - mond ünnepi beszédet a tudományos konferencián. Maga a Rákóczi-ház gyönyörűen rendbe hozva, az előcsarnok fa­lán szekérderék mennyiségű nemzetiszín szalag, emlékfelira­tos zászlócska. A valamennyi ablakával a hűs tengerpart felé néző háromemeletes ház gondo­san berendezve korabeli hasz­nálati tárgyakkal, fegyverekkel, egy pompás Edvi Illés Aladár ál­landó akvarell-kiállítással a buj­dosás helyszíneiről. Az utcában egymással folyo­sóval összekötve a többi bujdosó háza látható. A szomszédban Mikes Kelemen lakóháza a múlt hónapban dőlt össze. (De erről csak ennyit, mert ahogy a 48. le­vélben olvassuk: „Szomorú dol­gokról nem kell hosszú levelet írni. Rodostó, 1723. április 26.) A mi koszorúzó csapatunk 50 fős volt, s a Magyar-Török Bará­ti Társaság szervezésében érke­Június 6-án a „tenger habja fölött futó szél" magyar zászlókat lobogta­tott Rodostóban. A szabadságharc 300 éves évfordulójának emlékét Tö­rökországban is megünnepelték. A Nagyságos Vezérlő Fejedelem bána­tos palotácskája díszes főhajtás helyszínévé változott pár órára. zett. A debreceniek egy faragott Rákóczi faliképet, a szigetváriak egy kaspót (hazai muskátlival), mi ketten Esztergomból virágot és EBE-feliratos nemzeti színű szalagot vittünk. Az ankarai nagykövet, dr. Szalay Zsolt, a fő­konzul asszonyunk, az ENSZ menekültügyi főtisztviselőnője koszorúzott és ültetett emlékfát a Tekirdagi Barátság Pakban ­Orbán Viktorhoz hasonlóan. A fejlődő török-magyar ba­rátság itthoni jeleként június­ban Esztergomba látogat Aydan Karahan, az új budapesti török nagykövet, majd rövidesen a tö­rök parlament elnöke is. Vala­hány török embernek meg­mondtuk, hogy Esztergomból érkeztünk, az mind a kezünket szorongatta, és fülig érő szájjal kezdett énekelni: Estergon Kalesi... Kedves Olvasó! Ha nem tud­ná mi is e dal, következő lapszá­munkban keresse ilyen című cikkünket. K.H. - K.Gy. LSTEIUaUttsTüM EURORÉGIÓ Hírek - események Június 7-én a szlovákiai Búcson tartotta soros ülését a kisrégió Ide­genforgalmi és Kulturális Bizottsá­ga. Az Emese-házban megtartott ülésen a regionális idegenforgalmi kataszter összeállítása volt a fő té­ma. A kataszter a kisrégió neveze­tességeit, szállás- és vendéglátóhe­lyeit éppúgy tartalmazni fogja, mint rendezvényeit és a turizmushoz kapcsolódó egyéb szolgáltatások jegyzékét. A bizottság tárgyalt még az Ister-Granum Népművészeti Feszti­vál előkészületeiről és az eurorégió megalapításának kérdéseiről. * Június 16-án Esztergomban tar­totta újjáalakuló ülését a kisrégió Közlekedési Bizottsága. Az ülésen a tagok megválasztották a bizottság elnökét és összeállították az éves munkatervet. Az ülésen elfogadták a Párkány és Esztergom között léte­sítendő teherkomp megépítését tá­mogató nyilatkozatot is. * Június 18-án Esztergomban ke­rült sor az Ister-Granum kisrégió tu­risztikai termékfejlesztési koncepci­ójának nyilvános bemutatójára. A Szent István Egyetemen elkészült koncepció konkrét termékekre is ja­vaslatot tett, amelyeket az intéz­mény diákjai mutattak be a kisrégió polgármestereinek. A bemutatót vi­ta követte, melynek keretében a pol­gármesterek is megtehették észre­vételeiket az anyaggal kapcsolatban. * Június 14-én tartották a nánai falunapot, ahol sor került a Kár­pát-medencei Nána nevű falvak ta­lálkozójára is. Június 14-én adták át a párkányi Vadas termálfürdő új szállodáját. A 60 millió koronás beruházásból fel­épült 130 ágyas komplexum komoly színvonal-emelkedést jelent a fürdő szolgáltatásaiban. A további fejlesz­tési elképzelésekben 4 lakásos apartmanházak szerepelnek, ami to­vább növelheti a Vadas amúgy is meglévő vonzerejét. * Június 15-én Köbölkúton rendez­ték meg a hagyományos Duna Menti Találkozót, ahol a régió hagyomány­őrző csoportjai mellett az esztergomi Aranysólyom Lovagrend vitézei is bemutatkoztak. * * * Június 13-án este 7 órakor került sor a II. regionális ifjúsági színjátszó fesztivál díjkiosztó ünnepségére. A díjakat Meggyes Tamás polgármester, Horányi László művészeti igazgató, valamint a zsűri elnöke, Hajtman Bor­bála (Párkány) és a zsűri harmadik tagja, a fesztivál ötletadója, Nagyfalusi Tibor adta át. A díjkiosztó ünnepséget követően a Dobo-gó színtársulat Ör­kény István Pisti a vérzivatarban című darabját, majd a Nánai színjátszó cso­port Moliere Képzelt betegét adta elő. Másnap, június 14-én a szőgyéni Bume­ráng színtársulat előadásában Illyés Gyula Tűvétevők című darabját, majd a Dobo-gó színtársulat Ionesco Kopasz énekesnőjét láthattuk. Díjazottak: 1. A kopasz énekesnő (Dobo-gó): 50 000 Ft 2. A revizor (Franka színkör): 10 db várszínházi belépőjegy (Szabadon vá­lasztott előadásra) 3. Tűvétevők (Bumeráng színtársulat, Szőgyén): 10 db várszínházi belé­pőjegy (megadott előadásra) Különdíj: Képzelt beteg (Nánai színjátszócsoport) 20 000 Ft Külön jutalom (PEBE felajánlás): Kicsindi színjátszócsoport Legjobb alakítás díja: A) Férfi: Égő Áron, Dobo-gó (Pisti a vérzivatarban, Kopasz énekesnő), Kúti Gergely, Franka színkör (Revizor), Matuska Tamás, Nána (Képzelt beteg) B) Női: Magassy Júlia, Dobo-gó (Pisti a vérzivatarban, Kopasz énekes­nő), Matus Marianna, Nána (Képzelt beteg), Bajtek Mónika, Kicsind (A bor) C) Mellékszereplő: Majthényi Emese, Szőgyén (Tűvétevők), Melecsky Ka­ta, Szőgyén (Tűvétevők), Orosz Róbert, Dobo-gó (Pisti a vérzivatarban, Ko­pasz énekesnő) Rendezői díj: Meggyes Miklósné: Pisti a vérzivatarban, Kopasz énekes­nő; Pásztó András: A revizor (egyben dramaturgiai díj) A színészek és a rendezők egy-egy belépőt nyertek az Esztergomi Nyári Játékok augusztus 9-ei István, a király előadására. Egy busz váró végnapjai A diósvölgyi pataknál található ez a baoldali képen látható rozzant buszváró. Hullámpalából készült te­tejének nagy részét már ellopták, dróthálós üvegeit kitördelték. Ezt a félereszes várót nem a város állítot­ta, hanem egy jószándékú ember. Sok esztergomi, dorogi és budapesti kertészkedőnek van a környéken szőlője, gyümölcsöse, szántóterüle­te. Esős, szeles időben védelmet ad(ott) a kis helyiség a buszra vára­kozó fáradt embereknek. Nem soká­ig tölthette be a szerepét, mert a rongálok hamar megjelentek és tönkretették. Céltáblának is tekin­tették, néhány golyót eresztettek az első oldal vaslemezes részébe. A go­lyó ütötte lyukak ma is láthatók. A közfelháborodást az váltotta ki, hogy már szemétlerakónak is tekin­tik, különféle limlomot tesznek bele, legutóbb valaki egy nagy rakás elektromos fénycsövet. Ott láthatók ma is. Eleget gyönyörködtünk ben­ne, jó lenne, ha az illető elvinné ha­za, és a saját otthonát csúfítaná vele. Megjegyzem: a patak feletti vaskor­látot valamilyen gépjármű eltörte, egy darabja a mederben pihen. A Dobogókő felé vezető autóúton sok gépjármű suhan. Ez a váróhelyi­ség itt, így csúfság. Rossz reklám Esztergom előtt! Tavaly például megállt egy autó, kiszállt egy ele­gáns hölgy, és tört magyarsággal megkérdezte a váróban ülő idős asszonyokat, hogy mire várnak. ­Autóbuszra - felelték. Az idegen höl­gyet az is érdekelte, hogy mit csinál­tak itt. - A földünkön dolgoztunk! ­Maguk? Ilyen időben? - csodálko­zott. - Hol vannak a fiatalok? - Hát a diszkóban! - válaszolták a buszra várakozó asszonyok. Közben az ide­gen hölgy a kocsiban ülő férfinak tol­mácsolta a válaszokat. Majd az asszonyok megkérdezték: - Önöknél hova járnak az ilyen korú nők? - A kozmetikushoz! - hangzott a válasz. Ezek után megkérdezte a hölgy, hogy lefényképezheti-e őket. Az igen válaszra kiszállt a férfi a kocsiból, és a hölgy az asszonyok közé állt, a férfi pedig elkészítette a felvételt. A határban dolgozók megérde­melnék, hogy rendes buszvárót kap­janak, amely megvédi őket az időjá­rás viszontagságaitól. Klotz József

Next

/
Thumbnails
Contents