Esztergom és Vidéke, 2003

2003-06-05 / 22-23. szám

2003. június 5. Esztergom és Vidéke 7 PÜNKÖSD OROK ÜZENETE Beszélgetés dr. Beer Miklós püspökkel Beer Miklós esztergomi segédpüspököt nem kell bemutatni az olvasóknak. Magas egyházi pozíciója ellenére rendkívül közvetlen és barátságos mindenkivel: bőrszínre, nemre, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül. Jómagam még akkor ismerkedtem meg vele, amikor a Belvárosi Plébánián szolgált. „Nyitott" a város felé: katolikus klubot, sőt táncházakat szervezett. Utódja, Michels Antal atya az ő nyomdokain haladva teszi vallási és egyben kulturális központtá is Esztergom egyik legrégebbi plébániáját. A püspök atya rendkívül elfoglalt, hiszen a püspökség mellett a Hittudományi Főiskolának is rektora. Ám a régi barátságra való tekintettel - egy vizsgáztatás és egy konferencia között - szakított egy kis időt beszélgetésünkre. - Közeledik az egyik legszebb és legfelemelőbb keresztény ünnep, a Pünkösd. Mit jelent, mit üzen az Ön számára „Piros Pünkösd napja - A mindenkori megújulást, az újjászületést, a fiatalságot. A Szentlélek kiáradása elsősorban a lelkes, tenni vágyó lélekben fiatal embereket érinti meg. Akik hajlandók tenni valami hasznosat embertársaikért, segítenek a megalázottakon és megszomorítottakon, akik nem válnak gépemberekké, funkcionáriusokká, akik megszentelt családban, tiszta erkölcsben élnek a Szentlélek Úristen áldásával. - Mi és mikor volt az Ön első pünkösdi élménye ? - Még az ötvenes években, keresztapámmal Pünkösd idején felmentünk a Hegyestető nevű hegyre napfelkeltét nézni. Akkor tudatosult bennem - még gyermekfejjel -, hogy milyen csodálatos a természet, és az Isten csodálatos kegyelme folytán mi, emberek milyen nagy ajándékot kaptunk a Teremtőtől. Később, Assisi Szent Ferenc Naphimnuszát olvasva még inkább tudatosult bennem, hogy a természetet és Isten minden teremtményét - az éneklő madarakat, az állatokat - oltalmaznunk, védenünk kell. Ezért is aggaszt, hogy korunkban, a profit-érdekek mindennél fontosabbak: fákat, növényeket, egész erdőket pusztítanak ki. Meg is van az eredménye, a pusztítás okozta klímaváltozások miatt van annyi árvíz, tűzvész, természeti katasztrófa. - Nem lehet tehát bűnhődés nélkül kizsákmányolni a természetet, az élővilágot. De mi a helyzet az ún. „tuti" tényezőkkel. A mai, modern világban az emberek jelentős része lelki problémákkal küszködik. Egyre több a magányos ember, a pszichiátriai beteg, terjed a drogfogyasztás és az alkoholizmus. Véleménye szerint miért menekül sok ember az Isteni Gondviselés elől? Szociológusok szerint a tömeges züllésben és züllesztésben nagy szerepük van a médiáknak: a sajtónak, a rádiónak, a televíziónak, valamint a számítógép- és mobiltelefon-kultusznak... - Én nem vagyok technika-ellenes. Végül is például a televízió csodálatos találmány. Távoli kontinensek szép tájait, épületeit, élővilágát nézni nagyszerű élmény. Inkább az a baj, hogy ezeket a technikai találmányokat általában nem ismeretterjesztésre használják, hanem a profit céloknak megfelelően ostoba reklámok terjesztésére, egyszóval: züllesztésre. - Az Ön véleménye szerint hogyan lehet keresztényi módon ellenállni ennek a tudatos és tömeges lélek ro mbolásnak ? - Nincs szükség harcra, sem új keresztes háborúkra! Csak a Szentírás szellemében való felvilágosításra. Nem a rosszat kell támadni, hanem a jót felmutatni. Naponta fel kell venni a küzdelmet a piaci világgal, a kommersz szellemiséggel, de kizárólag Jézus szellemében, szeretettel kell bánni a megtévedt emberekkel. Három éve például beindítottuk a „Képmás" című, havonta megjelenő színes magazinunkat. Keresztény családokat mutatunk be, riportokat közlünk a határainkon túl élő magyarokról, de még recepteket is közlünk, mert az étkezési kultúrát legalább olyan fontosnak tartjuk, mint a mozgáskultúrát! - Mi a véleménye korunk könnyűzenei őrületéről, a rock-zenéről, a diszkóról, mely ma már egyes katolikus ifjúsági közösségekben is terjed? - A zene isteni ajándék, kapcsolat a Teremtővel. Nagyon szeretem az ősi gregorián énekeket, a klasszikus zenét, Bachot, Beethovent, Mozartot, a népzene is csodálatosan szép, tiszta világ. A könnyűzenét már nem annyira kedvelem, de nem is ítélem el. Égyszer egy dömösi paraszt bácsi azt mondta: „Minden madár a maga módján szereti az Istent, ki vagyok én, hogy megítéljem a cinege énekét?" Éhhez csak annyit tennék hozzá: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a Mennyek Országa". Dezső László A vallási életben és a néphagyományban egyaránt fontos szerepet tölt be „piros pünkösd ünnepe", mely mind naptárilag, mind meteorológiailag egyet jelent a tavasszal. A keresztények pünkösdkor - e nyárelői napokon azt az eseményt ünneplik, amikor - Jézus mennybemenetele után - a Szentlélek leszállt az apostolokra. Elnevezése a görögpentekosztész, azaz „ötvenedik" szóból származik, ugyanis ez az ünnep a húsvét utáni 50. napon kezdő-' dik. Ennek megfelelően ez is, a húsvéthoz kapcsolódva, változó időpontú. (Május 10-e és június 13-a közé eshet. Idén június 8-9.) Az 50 nap a zsidó vallásból ered. Ok ünnepelték ugyanis a Pészach utáni ötvenedik napon Sabbuthkor (hetek ünnepe) - az aratás, az első gyümölcsök, majd később a Tízparancsolat adományozásának ünnepét. Nemzetünk - még a Szent István előtti időkben -, mint a nyárnak, a termőerőnek az ünnepét tisztelték e napokban. A pünkösd az egyház számára is az öröm ünnepét jelentette, és számos vigadozó szokás fűződik hozzá. A magyar pünkösdi szokások elsősorban a keresztény ünnephez kapcsolódnak, de a szokás egyes elemei (mint például a pünkösdi királynéválasztás, vagy a zöldágazás) régebbi, pogány időkre nyúlnak vissza. Sok más keresztény ünnephez hasonlóan itt is a már meglévő, pogány hiedelmekre épült rá a keresztény tartalom, s olvadt össze egy közös ünneppé. Szent László királyunk az egyhetes vigadalmat négy napra korlátozta, majd a háború előtti időkig, két napig, a szocializmusban pedig már, egy napig sem ünnepelhettük. így nem csoda, hogy napjainkra, mikor ismét munkaszünet pünkösd, már szinte teljesen feledésbe vesztek a népi vigaszságok, szokások melyek e nyárelői szép napokhoz kötődtek. Melyek is ezek a szokások, hagyományok? Pünkösdi királyválasztás Erről a szokásról középkor óta vannak adataink. A 17. század végén és a 18. század elején a huszárezredekben például már pünkösdi királyt választottak. A közmondás is ismert: „Rövid, mint a pünkösdi királyság". Az ezzel járó hatalom ugyanis csak egy évig tartott. A pünkösdi királyi címet az ekkor rendezett ügyességi versenyek (ez leggyakrabban lovas próbatétel volt) nyertese érdemelte ki. így szerezhető kiváltságok voltak: a pünkösdi király egy évig minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, minden kocsmában ingyen ihatott, mert, amit elfogyasztott azt a község fizette ki később. Általában ő lett a legények vezetője is az adott évben. (Sokhelyütt egyébként ilyenkor avatták a legényeket is. Leöntötték őket borral, vagy elverték a feneküket. Ez után a „szertartás" után számította őket a falu legénynek, vagyis járhattak a kocsmába, udvarolhattak.) A királyság egy esztendőre szólt, de többször is el lehetett azt nyerni. (Pünkösdhöz kapcsolódó érdekesség, hogy a kiegyezés után pünkösd vasárnapján akarták Ferenc Józsefet királlyá koronázni, de mivel a pünkösdi királyság egy napos dicsőséget jelent, egy nappal korábbra hozták a koronázást.) Más milyen mulatság volt a legénybíró választás. Ennek a bírónak, a legerősebbnek kellett lennie a faluban. O a tavaszi ébredő erő megszemélyesítője volt. Ez a választás is versennyel kezdődött. A legények által közösen felállított májusfát kellett kidönteni, és akinek ez sikerült, pünkösdi király, és egyben legénybíró lett, mely szintén sok mókás kiváltsággal járt. Tavaszköszöntés Pünkösd a régmúltban gyökerező, mágikus célzatú, nászt, termékenységet, tavaszt köszöntő ünnep. Egyesek szerint visszavezethető a római Floráliákra időpontja és a régi ünnephez hasonló termékenységet ünneplő jellege miatt. A floráliák olyan tavaszt köszöntő ünnepi alkalmak voltak, amikor Flóra istennőt köszöntötték. Flóra a római mitológiában a növényvilág és a virágok isgényeknek be kellett csempészni a kiválasztott lány ablakába egy pünkösdi rózsát. A lányoknak viszont koszorút kellett fonni, s átadni a legényeknek. Ilyenkor szokás volt a mátkálás is. A legény annak a lánynak küldött egy tálat kaláccsal és borral, aki tetszett neki. Ha a lány viszonozta áz érzelmeket, akkor ő is hasonlóan telerakott tálat küldött vissza. Este aztán újabb lehetőség nyílt az udvarlásra, ugyanis sokfelé ilyenkor pünkösdi bálokat tartottak. Törökbasázás, borzakirály, rabjárás Ezek a szokások csak egyes területeken voltak jellemzőek pünkösdkor. Nyugat-Magyarország egyes vidékein egy kisfiút felöltöztettek társai szalmával kitömött nadrágba, hogy úgy nézzen ki, mint egy török basa. Házról házra kísérték, az udvarokon pedig pálcával ütötték, hogy ugráljon. Pénzt és tojást kaptak cserébe. Szintén erről a területről ismert szokás, amikor körbevisznek a falun egy fiút, akin bodzából készített köpeny van. Házról házra járnak. A pünkösdi rabjárók szintén fiúk, akik a lábuknál összeláncolva mennek a lányok után körbe a faluban, azzal a kéréssel, hogy „Segéljék ezeket a szegény katonarabokat". Persze ők is ajándékokkal térnek haza. Zöldág-hordás Egyes helyeken házakra, kerítésekre tűztek ki zöld gallyakat, ágakat. Ezzel a lányos házakat jelezték, máshol viszont azt mondták, hogy az ünnep tiszteletére tették ki. (Lásd bővebben: Magyar Néprajz VII., Akadémiai Kiadó, Bp., 1990.; Penavin Olga: Népi kalendárium. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1988.; Tótfalusi István: Ki kicsoda az antik mítoszokban. Anno Könyvkiadó, Bp., 1998.; Mitták Ferenc: Történelmi pillanatok. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen.) A pünkösdi búcsú tennője, görög nevén: Khlóris= Zöldellő, Viruló. Zephyrosnak, a virágzást segítő langyos szélnek volt a hitvese. Ma is szorosan kapcsolódnak a pünkösdhöz a virágok. Egyes helyeken például már kora hajnalban az ablakokba, vagy a ház kerítés-lécei közé tűznek zöld ágakat, virágokat (bodzát, pünkösdi rózsát, jázmint) azért, hogy nehogy belecsapjon a házba a villám. Pünkösdi királynéjárás A Dunántúlon volt jellemző szokás. Általában négy nagyobb lány körbevisz a faluban egy ötödiket. O a legkisebb, a legszebb. Énekelnek, és jókívánságokat mondanak. Az eredetileg termékenység-varázslással összekötött szokás később adománygyűjtéssel párosult. A kislányok csapata, amely később több lett, mint öt fő, megállt az udvarokon, a legkisebb, a pünkösdi királyné feje fölött kendőt feszítettek ki, vagy letakarták őt fátyollal. Énekeltek, körbejárták a királynét, a végén pedig felemelték, s termékenységvarázsló mondókákat mondtak. Az énekek és a mondókák végén ajándékót kaptak. Pünkösdölés Ez a szokás hasonló a pünkösdi királynéjáráshoz, de ez elsősorban adománygyűjtésre szolgált. Az Alföldön és Észak-Magyarországon volt jellemző, s nemcsak lányok voltak a szereplői. Volt, ahol király és királyné párost jelenítettek meg, de volt, ahol lakodalmi menetet menyasszonnyal és vőlegénnyel. A gyerekek, vagy fiatalok csapata végigjárta a falut, s énekelve, táncolva adományt gyűjtött. Jellegzetes pünkösdi énekek voltak: „Meghozta az Isten piros pünkösd napját, mi is meghordozzuk királynéasszonykát"-, vagy: „Mi van ma, mi van ma piros pünkösd napja"-, vagy: „Pünkösdnek jeles napján..." Párválasztó-udvarló szokások Udvarlással kapcsolatos szokások is kapcsolódnak pünkösd ünnepéhez. Egyes helyeken például a leA székelyek legnagyobb ünnepe a csíksomlyói pünkösdi búcsú. Óriási tömegben jönnek ide a csángók és távolabbi zarándokok is Máriát dicsérni és Szent Fiánál közbenjárását kérni. Csíksomlyói Segítő Máriának nagy faszobra a kegytemplom főoltárának díszeként áll magasan Szent István és Szent László király szobra között. E kegytemplom helyén, a hagyomány szerint, bencések építettek először román stílusú templomot. Arról nincs adat, ők mikor távoztak, és mikor kerültek ide a ferencesek, akik ma is itt vannak. már a más vallású keresztény hívek is szívesen vesznek részt a búcsújárásban. A csíksomlyói barokk templomot 1804-ben kezdték építeni Schmidt Konstantin építész tervei szerint, és 1876-ban fejezték be teljesen, a berendezésekkel együtt. Ugyanabban az évben, augusztus 20-án szentelte fel Fogarassy Mihály, erdélyi püspök. A templom legértékesebb tárgya a Szűz Mária kegy szobra. A XVI. század elején (1510-1515) reneszánsz stílusban készült, hársfából. Alkotója ismeretlen. Magassága 2,27 m. A világon ismert kegy szobrok között a legnagyobb. A napba öltözött asszonyt ábrázolja, akinek lába alatt van a hold, fején a tizenkét csillagból álló koszorú. Királynőként is ábrázolja Szűz Máriát: fején korona,jobb kezében jogar, bal karján tarja szent Fiát, a világ Megváltóját. 1798-ban, Batthánnyi Ignác erdélyi püspök idején az egyház „Csodatevőnek, segítő szent Szűznek" nevezi el. A Kegyszobor a Mária-zarándoklatok középpontjában áll. Régi szokás, hogy a zarándokok, miután a kegyszobor előtt Máriához, Isten Anyjához könyörögtek, megsimogatják a kegyszobor lábát, hozzáérintik ruhájukat és kegytárgyaikat. így óhajtják kiesdeni a maguk számára az Istenanya áldását. A századok folyamán a kegyszoborral sok csoda történt, sok ima meghallgatásra talált. Többször olyan fényben ragyogott a szobor, hogy világossága betöltötte a templomot. Nagy katasztrófák előtt szomorúnak látták az emberek az arcát. Az 1661-es török-tatár dúlás alkalmával, amikor a templomot felgyújtották a tatárok, a kegyszobor sértetlen maradt. A hagyomány szerint az egyik tatár vezér, azt gondolván, hogy a kegyszobor nagyon értékes lehet, el akarta szállítani, de az olyan súlyossá vált, hogy nyolc pár ökör sem tudta elhúzni a szekeret. A tatár vezér ledobta a szobrot a szekérről, kardjával hozzávágott, megsebezve a kegyszobor arcát és nyakát. Ezek a sérülések ma is láthatók a kegyszobron. A tatár karja bénán hanyatlott alá. Az idők folyamán a hívőknek a kegyszobor előtt elmondott imája, a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására, igen sokszor meghallgatásra talált. Ennek emlékét őrzik a Kegyszobor két oldalán kifüggesztett fémtárgyak (fogadalmi tárgyak). Ezek a XVII-XVIII-XIX. századokban készültek. Imameghallgatás esetén ilyen fogadalmi tárgyakat készíttettek és adományoztak hálából a Szűzanyának. Az 1940-es évektől márványból készült hála-táblák százai is tanúskodnak arról, hogy a Szűzanya most is meghallgatja tisztelőinek imáját. Csíksomlyó búcsújáró-hely jellegét az adja meg, hogy már a XV. században virágzott a Boldogságos Szűz Mária tisztelete a székelyek körében, akik Mária-ünnepeken „Somolyón" gyűltek össze. TV. Jenő pápa az 1444. évi körlevelében arra buzdította a népet, hogy legyenek segítségére a ferenceseknek a templomépítésben. Viszonzásul búcsút is engedélyezett a jótevőknek. A templom építését azzal indokolta: „a hívek nagy sokasága szokott összejönni ájtatosságnak okából és gyakorta nem szűnik odagyűlni, Máriát tisztelni". Azóta is tart a zarándoklat Csíksomlyóra. 1567-ben újabb fordulat következett be a búcsújárásban. A hitújítás korában János.Zsigmond, erdélyi fejedelem, haddal akarta a színtiszta katolikus Csík, Gyergyó és Kászon népét az unitárius vallás felvételére kényszeríteni. Csík, Gyergyó és Kászon népe, István gyergyóalfalvi plébános vezetésével fegyvert fogott hitének védelmére. A gyülekező Csíksomlyón volt, pünkösd szombatján. Isten kegyelmébe ajánlották 'magukat és Szűz Mária segítségéért esedeztek, majd elindultak a Hargitára, szembeszállni a hitújítók hadával. Ezalatt az idősek, az asszonyok és a gyermekek Somlyón maradtak és győzelemért imádkoztak. A csata diadallal végződött. A győztesek nyírfaágakkal ékesítették fel lobogóikat és úgy vonultak le a Hargitáról. A templomban maradt nép elébük ment, és együtt jöttek vissza hálát adni a győzelemért és megköszönni a Szent Szűz segítségét. Ennek a történelmi eseménynek emlékére fogadalmat tettek, hogy ezután minden évben, pünkösd szombatján elzarándokolnak Csíksomlyóra. Ezt az ősi hagyományt őrzi és folytatja a mai napig Mária népe. Ma