Esztergom és Vidéke, 2003

2003-04-30 / 17. szám

2 Esztergom és Vidéke 2003. április 10. (H.G-né) A napokban nyitotta meg új galériáját a Malonyai u. 8. szám alatt a művészetpártoló dr. Sasváryné Jahoda Erzsébet. „Esztergomnak és magunknak" - szólt ajánlása a nagybányai festőiskola reprezentánsainak, mai képviselőinek alkotásaihoz. A huszonegyedik századelőn felvetődik a kérdés: miért éppen most - és Nagybánya? A Hollósy-kör ugyanis 1896-ban tette az erdélyi várost a szabadban való festés helyszínévé a müncheni és a párizsi mintarajziskolák nyomán. Egy évszázad múltán azonban valakinek eszébe jutott, hogy a magyarság alkotóművészei visszatekinthetnének és folytathatnák a nagybányai festőiskola legjobb hagyományait: a minőségközpontúságot, a tiszta művészi etikát és a messze néző célokat. Tőkés László megbízásából a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület megalakulásának hetvenötödik és a festőiskola százéves évfordulójára emlékezve nyílt meg 1996-ban a Füttyös Petiék megnevelése Éppen a szomszédnak csöngettem föl, azzal a céllal, hogy „madár füttyös" az idő, elmehetnénk bicikli-túrára, amikor feltűnt a képben „Füttyös Peti" (így neveztem el), és kegyetlenül a fülembe fütyült, majd amúgy népiesen kifújta az orrát, végül sercintett egyet... Megszólalt bennem egy pillanatra a tanár, úgy éreztem, le kéne keverni egyet a kölöknek, pusztán, tisztán nevelési szándékból. De aztán eszembe jutott, hogy az Európai Uniónak ezt biztos nem tetszene, meg aztán az új iskolareform szerint nemhogy fenyíteni, de .még nevelni, osztályozni sem a gyerekeket. Az a tanár, aki nevelni próbál, aláírja a halálos ítéletét, a szülők biztatására kirúgják az állásából, esetleg ráadásként még meg is veretik. Ez az „eurokonform" (?) megoldás. Nagyapáink mesélték, hogy amikor még nem volt Internet, sem mobiltelefon, sem eurokonform oktatási programok, azt a tanárukat kedvelték a legjobban, aki szigorúan, de szeretettel nevelte őket. „Sokszor előkerült a pálca, de egy életre megtanultuk az egyszeregyet, a Hiszekegyet, a Himnuszt, a Szózatot". Ez jutott az eszembe, miközben Füttyös Peti, az eurokonform úriember elővette mobiltelefonját, és hogy én is jól halljam, jó hangosan beleüvöltött: „Takarodj ap....ba!" -dezsőMagyarláposi Nagybányai Festőtábor. Munkásságának célja nem csupán az elődök szellemi-alkotói örökségének továbbvitele, hanem - a nemzetiségi kapcsolatok ápolása. Jó, hogy ez a „frissen nyílt" galéria ilyen üzeneteket is hordoz számunkra! Fekete Zsolt marosvásárhelyi festőművész már sokfelé megmutatta magát Európában. 1996-ban nálunk, a Keresztény Múzeumban nyílt tárlata. A most kiállított képein az erdélyi falvak gyönyörű templomai, harangtornyai, a táj légköre, a történelmi környezet, kapuk, szobrok, faluvégek jelennek meg. Bitay Zoltán színvilága új keletű „bányaiságot" mutat. Korodi Szász Albert a bözödi, hargitai, Küküllőmenti tájhaza szépségeit közvetíti. Németh Klára tűzzománc-technikával alkotott figurális képei teszik teljessé a kiállítást. A Kortárs Galéria hétköznapokon 10-18 óráig, hétvégeken igény szerint tart nyitva és kb. hathetenként új kiállítással várja látogatóit. Szimfonikusok húsvéti Kollányi Ágoston emlékére repet vállalt. Több filmankéton vett részt és számos közszereplést vállalt a városban. Filmjeiben a tudományos hitelesség és az artisztikum sajátos - csak rá jellemző - ötvözetével találkozhatunk. A kettős évforduló alkalmával talán azon is érdemes lenne eltűnődnünk, hogy emlékét miként örökíthetnénk meg látható formában is. K.E. Ülésezett a Szent István-díj Alapítvány kuratóriuma Az esztergomi Szent István-díj Alapítvány kuratóriuma április 22-én nyílt ülésre hívta támogatóit. Ez a kör egyre szélesebb, ma már Ausztráliából az USA-ig terjed. A díj keletkezését, Szent István példáját, életművét, intelmeit, s a legújabb, korabeli régészeti leleteket is felidézve a kuratóriumi tagok (és a jelenlévők) véleménye szerint a díj méltó módon ismeri el a megszavazott kiváló egyéniség életművét, az összmagyarságért tett fáradozását. Bihari Antal, az alapító ezután az alapítvány gazdasági ügyvitelét ismertette. Az iratokat, a Szent István-szobrot és a KTV kitüntető érmét (melyet most Melocco Miklós kapott jutalmul) - kézbe adta. Felsorolta mindazok nevét, akik anyagilag és erkölcsileg támogatják az alapítvány célkitűzéseit, s ajánlásaikat is megtették. Például a Nemzeti Múzeum igazgatója, aki a kétszáz éves hagyománynak megfelelően a megőrzendő magyar kitüntetések sorába, ajándékba kéri Melocco Miklós kisplasztikáját. A levélírók (a teljesség igénye nélkül): Cseh Tamás, Leel-Ossy Lóránd, Erdő Péter, Bányai Mátyás, Németh Zsolt, Tabajdi Csaba, Csapodi Miklós, Hende Csaba, Vízi E. Szilveszter, Fábián Gyula, Mészáros István, Durai Miklós, Tőkés László, Mádl Elnök Ür titkársága, Agai Karola, a Magyar Demokrata, a Heti Válasz, a CSEMADOK, a Német Kisebbségi Önkormányzat, a Fuji-cég. A sort kevéssé ismert nevekkel és ajánlásra méltó életsorsokkal folytathatnánk a Vajdaságból, a Felvidékről, Erdélyből és Kárpátaljáról. Nemes ötlet, hogy e gazdag levélgyűjteményből szülessék meg a közeljövőben a Szent István-díj Alapítvány esztergomi kiadású emlékkönyve. Az alapítvány adminisztrációját önkéntes munkával teszi a világhálóra egy szíves segítő. Helybeli művészeink a díjátadásra díszes belépőt, CD-t és faliképeket terveznek. Mivel az ez évi kiírásnak megfelelően a díjat „határon túl élő" személyiségnek szánjuk (két jeles név vezeti az ajánlásokat), az ez évi augusztus 19-ei ünnepségünkön a Duna TV is részt vesz és közvetíti örömünket a világ magyarságának! A következő, 2004. évi kiírást a decemberi, Fiatal Házasok Szent István bálján hirdeti meg az alapítvány kuratóriuma. Horváth Gáborné dr. ,Nagybányaiak" Esztergomban ünnepi koncertje (Pál) A Városi Szimfonikus Zenekar 8. bérleti hangversenyét virágvasárnap vigiliáján a Vízivárosi Plébániatemplomban rendezték. Reményi Károly művészeti vezető, karnagy ezúttal a vallásos művek közül A. Dvorák Stabat Mater című, 10 tételes, zenekarra, énekkarra és szólistákra írt halhatatlan alkotását választotta. Dvorák a cseh romantikus zene kiemelkedő alakja a XIX. század második felében élt és alkotott. Zeneszerzői világára a cseh, morva, német nemzeti hagyományok hangja a romantika formavilágával ötvöződik. Kvalitására jellemző, hogy New Yorkban is taníthatott európai zenét. A Stabat Mater Dvorák vallásos műveinek legelső darabja, melyet Jacopone da Todi ferences szerzetes költeményére írt. A költemény témája az evangélium passió-történetéből fakad. A kereszt tövében álló, fájdalomtól megtört anya képe tükröződik vissza a versben. Ez a költemény évszázadokon át sorra zenei alkotásra késztette a szerzőket, így Palestrinát, Lassust, Scarlattit, Pergolesit, Haydnt, Rossinit, Verdit és még másokat is. A koncertre nagyszerű adottsággal bíró vízivárosi templomot zsúfolásig megtöltötte a zeneszerető közönség. A Stabat Matert először Prágában, majd külföldön premierként Budapest közönsége hallhatta még 1880-ban. A stílus tisztasága, az érzések mélysége, a zenei ötletek gazdagsága révén tetszett a közönségnek. így volt ez most, 2003. április 12-én Esztergomban is, ahol felejthetetlen élményt éltünk át valamennyien, akik ott voltunk. A szimfonikusok alaposan felkészültek, szépen szóltak hangszereik. Á Balassa Bálint Vegyeskar, kiegészülve a pestszentlőrinci Szent Margit Plébánia kórusával betöltötte hangerővel a hatalmas teret. A szólisták Dunai Éva (szoprán), Takács Zsuzsanna (alt), Pető József (tenor) és Laborfalvy Soós Béla (basszus) tisztán és jól érthetően énekeltek. A zenei mű felépítését a 10 tételben elhangzott gondolatokat Nagy Eva zenetörténész mondta el. Vezényelt Reményi Károly. A hálás közönség a közel kétórás koncert végén percekig ünnepelte a közreműködőket. Locsolkodtunk, táncoltunk! (zső) Húsvéthétfőn sok férfi szerte az országban aggódva kémlelte az eget. Mint kiderült, felesleges volt az aggódás, napos, szinte már nyárias idő várta a locsolkodókat és a locsolandó fiatal vagy örökifjú hölgyeket. Esztergomban, a Szent Tamás-hegy tetején, a Bajnok utca előtti füves téren Kovács Gábor négygyermekes családapa és baráti köre ismét locsolóbállal egybekötött pikniket rendezett. Legalább ötvenen gyűltek össze: gyermekek, fiatalok és felnőttek. Bencze László mesterszakács főzte kondérban a pörköltet, szólt a népzene, sokan még táncra is perdültek. Jómagam, Catherinével, a francia tanárnővel roptam a mezőségit. (Francia vendégünk már állandó résztvevője a húsvéti összejöveteleknek.) Újhelyi László locsolkodás közben a szentgyörgymezői hagyományokról beszélt, ott kútvízzel és vödörrel locsolták - úgy ötven éve - a menyecskéket. Délután a Belvárosi Plébánián folytatódott a mulatság játszóházzal és locsolóbállal. A Kóborzengő együttes húzta a talpalávalót, és még Michels Antal atya is beállt a körtáncba. De aztán - sajnos - ez a Húsvét is véget ért. Találkozunk jövőre! 1913. november 6-án Esztergomban született, és 1988. május 7-én Budapesten halt meg. Szülővárosában a Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem fizika-matematika szakán folytatta tanulmányait. Rövid ideig Németh Antal rendezői akadémiájának hallgatója volt, de ezt a katonai szolgálat megszakította. A II. világháború után indult filmrendezői pályája. Eleinte reklámfilmeket, majd népszerű tudományos filmeket készít. Ezek sikere okán 1956-ban Cannesban díjat nyert, majd 1958-ban Kossuth-díjat, 1965-ban „Érdemes Művész", 1972-ben „Kiváló Művész" címet kapott. 1973-ban - Esztergom millenniuma alkalmával - elsők között lett városunk díszpolgára. Ettől kezdve ismét szorosabbá váltak kapcsolatai Esztergommal. 1980-ban az újjászervezett Balassa Bálint Társaság elnöke lett, és Esztergom Barátainak Egyesületében is díszelnöki szeMegnyílt Gadányi Jenő festőművész kiállítása Ismét gyönyörködhet városunk közönsége és az idelátogatók Gadányi Jenő festőművész műveiben: a Balassa Múzeum korábbi többszöri (1978,1981, 1985) és Duna Múzeum 1996-os tárlata után ez alkalommal a Keresztény Múzeum biztosított helyet a már elhunyt művész örököseinek a kiállítás megrendezésére. A bemutatott festmények egy része most sem tett meg nagy utat, hiszen a művész özvegye 1977-ben a festő hagyatékát Esztergom városának adományozta, s e művek azóta a Balassa Múzeum raktárában várják (az ajándékozási szerződés értelmében) egy állandó kiállításon való elhelyezésüket. Egy alkalommal, 1959-ben, még Gadányi életében képei láthatók voltak már a Prímási Palotában, most ugyanott absztrakt stílusának különböző változatait érzékeltető festményei kerültek a falakra, áttekintést adva az életmű egészéről. Tiszteletadásként a művész előtt és a Keresztény Múzeum számára is kisebbfajta kárpótlásul - a művész özvegye ugyanis eredetileg az egyházi gyűjteményt szerette volna megajándékozni a hagyatékkal, amit akkor, a hetvenes években az Egyházügyi Hivatal nem tett lehetővé. Gadányi Jenő neve nemcsak a városban őrzött festményei, itteni emlékkiállításai miatt csenghet ismerősen az esztergomi polgárok számára, a Polgármesteri Hivatal Deák Ferenc utcai, újjáalakított szárnyának díszterme is az ő nevét viseli. (Egy-egy műve szintén helyet kapott az épületben, de különös módon nem a fent említett, róla elnevezett teremben.) A művész a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után - ahol mestere anyai nagybátyja, Vaszary János volt - kezdte meg önálló festői és grafikusi tevékenységét a két világháború közötti időben. Rövid párizsi tanulmányútja tapasztalatainak felhasználásával alakította ki egyéni stílusát, amelyen a kubisták térkezelése, a fauve-ok kontúrjai és az absztrak festészet egyaránt nyomot hagyott. Őt magát különösen az utóbbi irányzathoz szokták sorolni azzal a megkötéssel, hogy képein sohasem szakadt el a látványtól, bár ennek elemeit az autonóm festészet törvényszerűségeinek rendelte alá. Különböző, haladó szellemiségű művészi csoportosulások (Képzőművészek Új Társasága, Új Művészek Egyesülete, majd a második világháborúban az Európai Iskola) tagjaként számos kiállításon szerepelt műveivel, ám hivatalos elismerésben nemcsak hogy nem részesült (a Szinyei Társaság még 1923-ban neki ítélt díján kívül), de 1948-ban az Iparművészeti Főiskoláról, a két éve itt betöltött tanári állásából is eltávolították. Alkotókedve, termékenysége azonban mellőzöttsége ellenére töretlen maradt, s Kassák Lajos művészi barátságában is sok vigaszt talált. 1957-ben még megrendezték gyűjteményes kiállítását a Műcsarnokban, de a hivatalos (posztumusz) rehabilitálásra még 1999-ig várnia kellett örököseinek. Á méltatlan háttérbe szorítás, a feledésre ítéltség évtizedeinek szeretne véget vetni a róla elnevezett alapítvány - és ugyancsak ennek az eszmének ébren tartója a most megnyílt tárlat, amely legalább egy időszakra lehetőséget biztosít Gadányi Jenő festményeinek tanulmányozásához. Addig is, amíg egy állandó kiállítás keretében láthatók nem lesznek Esztergom városának adományozott művei. A mostani kiállítás megnyitója április 13-án egyben könyvbemutató is volt. Miután a házigazda intézmény, a Keresztény Múzeum igazgatója, Cséfalvay Pál köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Mezei Ottó művészettörténész méltatta Gadányi Jenő festészetét - példaként sorolva a falakon látható képeket -, Kilián László író, szerkesztő ajánlotta a közönség figyelmébe a festőművészről készült könyvet. A kötet (Egy fiók tartalma. Gadányi Jenő művészeti írásai, kritikák, újságcikkek művészeti eseményekről 1920-tól címmel jelent meg), amely a festő második világborúig terjedő pályáját tekinti át, Gadányi művészeti írásaiból is közöl egy párat; fekete-fehér reprodukciói pedig képei megidézését szolgálják. (A könyv megvásárolható a múzeum pénztáránál.) Az 1977-es adományozási szerződés kivonata, az azóta megrendezésre került Gadányi-kiállítások jegyzéke, a rehabilitációs okirat, továbbá a festőtől származó vagy róla szóló egy-két vers is olvasható a kiállítási térben elhelyezett vitrinben - tanulságul az utókor számára és jellemzésül a művész személyiségéhez. Mert Gadányi Jenő költeményei, de művészeti írásai is festői látásmódjának tükörképét adják, az elemeiben megragadott, ám festményként újraalkotott világ különbözőségéről és összefonódó egységéről vallanak, amelynek gyújtópontjában a teremtő művész munkája, géniusza áll. Elvonatkoztatott, de a valóságtól, a látványtól teljesen el nem szakadó művei a nézőt is inkább aktív szemlélésre, a látottak visszakövetkeztetése helyett a mélyebben megbújó képélmény megtapasztalására késztetik. Nem könnyű feladat tehát megtekinteni a kiállítás anyagát, de augusztus 3-áig erre több alkalom is nyílhat, ami egyben izgalmas lehetőséget kínál a környékbeli iskolák tanárai, tanulói számára is a tanulságos, akár óra keretében történő megszemlélésre. I. M.