Esztergom és Vidéke, 2003
2003-01-16 / 2. szám
2003. február 13. Esztergom és Vidéke 3 Mádl Ferenc kö ztársági elnök beszéde Eminenciás Bíboros Úr, Excellenciás Érsek Úr, Tisztelt ünneplő Közösség! Amikor a honfoglalás után a magyarság országgá kezdte építeni a Kárpát-medencét, Esztergom lett országunk központja. Géza fejedelem itt épített királyi várat, fiát, Istvánt 1000 karácsonyán itt koronázták a magyarok királyává, Gizellával itt épített 1010-ben bazilikát, innen szervezte a keresztény egyházat és államot, őrizte függetlenségünket és nemzeti erőinket, teremtett békét itthon és a nagyobb európai családdal, innen terjesztette az európai szellemi és gazdasági kultúrát, Róma megerősítésével itt hozta létre az első főegyházmegyét, itt volt Országunk első érsekének székhelye. Esztergomnak ezt a teremtő és meghatározó erejét látva nem csoda, hogy a prímás érsektől a Szent Szék, papok és hivők serege, az uralkodói körök, a külföldi államfők és nemzetközi intézmények, és a többi vallásfelekezet képviselői is mindig nagyon-nagyon sokat vártak. Várták Vitéz Jánostól, Mátyás király egykori tanítójától, hogy legyen lelkiismerete, egyensúlya a világi halatomnak. Várták az esztergomi érsektől, hogy szálljon szembe a tatárral, törökkel. A muhi és a mohácsi csatában is odaveszett az esztergomi érsek. Várták Erdődi Bakócz Tamástól, hogy nyerje el Rómában a legfőbb egyházi méltóságot. Martinuzzi Fráter Györgytől a három részre szakadt ország egyesítését remélték. Pázmány Péter a 17. században az egyetemalapítás apostola volt, aki „a toll és a szó erejével" küzdött egyházáért és hazájáért. Scitovszky Jánostól 1849-ben azt remélték, hogy neki sikerül megmentenie az aradi tizenhármat. Négyszer kért számukra kegyelmet. Az önkény hajthatatlan volt. A kiegyezés nagy művében aztán az ő hazafiúi teljesítménye is szerepet játszott. Mindszenty Józsefet előbb nyilas, majd pártállami börtönbe zárták, mert a nép és a hit, a szabadság és az emberi méltóság védőjét látta benne. Sokan, sokat vártak a mindenkori esztergomi érsektől. Mindenekelőtt azt, hogy Esztergomban olyan központot hozzon létre és építsen tovább, mely méltó az ezeréves hagyományokhoz. A székesegyházon, melyben most ünneplünk, négy prímás érsek is építkezett. Rudnay Sándor kezdte, Kopácsy, Scitovszky és Simor érsekek építették tovább a hatalmas épületet. A folytonos építkezésben történelmünk fontos tanulsága jelenik meg. Maga a folytonosság. Maradandót alkotni csak így lehet: ha építünk az előttünk jártak munkájára. A befejezés nem mindig nekünk adatik meg. De nélkülözhetetlen láncnak lenni a nagy alkotók sorában, ez is isteni kegyelem. Prímás Érsek úr! A hivatalban Ön előtt jártak életműve egyszerre jelent mércét, elvárást és ugyanakkor támogatást. Kívánom, hogy tudjon elődei munkájára építeni. A 20. századi elődöknek nem volt könnyű dolga. A megelőző 900 év prímás érsekeinek sokszor még kevésbé. Szolgálatuk bizonyítja, hogy nincs helyzet, amelyben ne adatna meg a tanúságtevés, a hűség és az alkotás kegyelme. Az elődök közül különösen kedves lehet Önnek Serédi Jusztinián. Az ő életpályája hasonlít az Önéhez. Eveket töltött Rómában. Már a kánonjog nemzetközi hírű tudósa volt, amikor Magyarország prímás érseke lett. Egyszerre papnak és jogásznak lenni, sajátos küldetés. Keresni, követni, és képviselni kell az igazságot. Úgy, ahogyan azt a jog és a törvény előírja, és úgy, hogy a legfőbb igazság otthonra leljen az emberek lelkében. Bizonyára talált, s talál majd még elődei életművében segítséget és támogatást az emberi jog és az isteni igazság harmonikus képviseletéhez. Kívánom, hogy az európai örökség értékrendje jegyében létrejött demokratikus államrendünkben a vallásszabadság biztosítása, valamint az állam és az egyház szétválasztása mellett, bölcsen és szeretettel szolgálja az állam és az egyház kölcsönösen felelős együttműködését, ahogyan ez Alkotmányunkból és az állam és az egyház közötti megállapodásokból következik. Támogassa a határainkon túl élő magyarság közösségeit is. Támogassa a gyengéket és elesetteket. Nagy szükség van rá. Támogasson minden erőfeszítést, amely a jelen és jövő generációk erkölcsi és kulturális felemelkedését szolgálja, mert erre is nagy szükség van. Tisztelt Ünneplők! Kérem, most engedjék meg, hogy köszönő szavakkal forduljak Prímás érsek úr közvetlen elődjéhez, Paskai László bíboros úrhoz. Önnek, Bíboros Úr megadatott, hogy jó egészségben, szellemi-lelki frissességben adhassa át hivatalát utódjának. Nem lenne helyénvaló, ha én méltatnám Isten szolgájának tevékenységét. Nekünk a méltatást a lelkünkben, a szeretetünkben, és a hitünkben kell keresnünk. Elismeréssel adózunk a nehéz idők papjainak, akik méltósággal és mély belső elhivatottsággal az emberi értékeinket, emberi méltóságunkat mentették és megőrizték. A cselekvő szeretet gyakorlását Bíboros úrnak is hálásan köszönjük. Ébren tartó hite és szellemisége, a megőrzött értékek sokak számára nyújtották a megújulás lehetőségét, az elenyészett diktatúrákat követő, az egyén számára is útkereső években. Köszönjük az újjáépítésben végzett szolgálatát! i Erdő Péter érsek úr! Önnek is számos elvárással, elképzeléssel, érdekkel, álmokkal és törekvésekkel kell szembenéznie mind az egyház, mind a társadalom ügyeiben. Biztos nagyok benne, hogy feladataiban mély hite, nagy kultúrája, elkötelezettsége és az emberek iránti szeretete mindig segítségére lesz. Isten áldása kísérje építő munkáját! Kívánom, hogy legyen népének jó pásztora! Meggyes Tamás polgármester köszöntője Eminenciás Bíboros Úr! Excellenciás Prímás Érsek Úr! Mélyen Tisztelt Köztársasági . Elnök Úr, Miniszterelnök Urak! Igen Tisztelt Egyházi és "Világi Méltóságok! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Babits azt írja Szent király városa című Esztergomról szóló versében: Templom kellene,/ magasság, mint e Dóm, mélyen a közös égbe/ emelni vak fejét a bolond, vert magyarnak! Magyarország vagy akár az egész világ a vesztébe rohanhat, ha feledi a krisztusi tanítást. Ha veszni hagyja a szeretetet, az igazi értékeket, a kereszténységet. Talán a hanyatló Római Birodalom önzése és önteltsége hasonlítható napjaink kereskedelmi szemléletű, az életet pénzre váltó „valótlan világához". Nem hagyhatjuk veszni a fiatalságot, a jövőt, a gyerekeinket. Nem elég csak a mára figyelni, néhány napos programokat készíteni, hanem évtizedes tervekre, negyedszázados elhivatottságra van szükség. Ma Prímás Érsek Úr beiktatásának ünnepén teljes szívből bizakodunk. Mert huszonöt év áll őelőtte. Mert ereje teljében van. Mert szenvedélye a tanítás. Mert tudós és pap, aki kánonjogászként tudja, hogy a jog az erkölccsel és az isteni igazsággal hármas egységben alkot teljes egészet. Bizakodunk, mert a nagy elődök példái is megerősítenek bennünket, akik nagyot mertek álmodni és cselekedni Esztergomban, mindannyiunkért. Világviszonylatban páratlan örökségünk az egyház és a város közös kincse. Közös büszkeségünk a Bazilika impozáns épülete, a Keresztény Múzeum, a Kincstár, a Szeminárium vagy a Bibliothéka. A gazdag kultúrkincsek, egy-egy olyan remekmű, mint a Mátyás kálvária, M. S. mester képei és a Bakócz-graduálé mellett felbecsülhetetlen érték a szellemi örökség, hagyomány, amely a történelmi város falai között a viharvert századok során keletkezett, s a dúlások, romlások és rontások dacára mindmáig fennmaradt, hogy összekössön bennünket. Közösséget teremtve a városban s a város falain túl is, szerte a Kárpát-medencében. Esztergom érsekeinek az egész magyarság lelki, s nem egyszer testi oltalmának terhe mellett arra is maradt ereje és elhatározása, hogy a várost istápolják, gyarapítsák. Rudnay Sándor nélkül nem állna a Bazilika, Vaszary Kolos nélkül ma nem gyógyítana a kórház, és nem ívelne híd a Duna felett. Simor János nélkül nem létezne a messze földön híres Keresztény Múzeum, s nem mondhatnánk büszkén: Esztergom iskolaváros. A jövőben a felsőoktatás bővítése, talán az egyetem is elérhetővé válhat. Ugyanakkor a vészterhes időkben érsekeink emberi tartásból, bátorságból és hazaszeretetből is példát mutattak, mint ahogy Mindszenty József és Lékai László tette. Itt szeretném megköszönni Esztergom város polgárai nevében Paskai László Bíboros Úr szolgálatát. Mélyen Tisztelt Eminenciás Úr! Csodálatos érzés, hogy elkezdődhetett az Ön segítségével a Várhegyen, a magyar állam és egyház bölcsőjét körülölelő épületek újjászületése, egy nagyszerű oktatási és kulturális központ kiépítése. Esztergom az utóbbi esztendőkben igazán magán érezhette a Gondviselés kezét. Hála érte! Nagy az örömünk, hogy továbbra is köztünk marad. Itthon, Esztergomban. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A hívők közössége a rendszerváltás óta erősödik. Úgy tudom, a legutóbbi népszámláláskor még ezren sem voltak, akik ateistának vallották magukat. Az egyházat sokszor akarták a múltba száműzni. Mi tudjuk: az egyház a jövőnk záloga, mert hit nélkül nem lehet élni. Nem többet, n^m jobbat és nem mást várunk az Érsek Úrtól, csak a szeretetét reméljük. Magyarország Prímása számíthat Esztergom hűségére, hiszen mi, esztergomiak tudjuk, hogy a magyarság és a kereszténység sorsközösséget jelent. Egyiket sem veszíthetjük el. Esztergom és a magyar katolikus egyház Szent István óta szintén összeforrott. Visszatérve Babits verséhez: Az első szent király itt született, s azóta/ szent város ez: szent és gyámoltalan. Excellenciás Erdő Péter Érsek Úr! Kérjük, gyámolítsa városunkat! Esztergom szélesre tárja kapuit Magyarország új prímása előtt. Polgáraink nevében azt kívánom: Isten áldása legyen munkáján! Szili Kata lin házelnök köszöntője Tisztelt eminenciás és főtisztelendő bíboros urak, excellenciás és főtisztelendő püspök urak, köztársasági elnök úr, miniszterelnök urak, miniszter urak, főtisztelendő urak, tisztelt hölgyeim és uraim! Mélyről fakadó, őszinte örömmel tölt el, hogy dr. Erdő Péter ünnepélyes érseki beiktatása alkalmából itt, e helyütt köszönthetem Önöket. Több mint egy évtizede már, hogy közös hazánkban, Magyarországon az állam és a katolikus egyház viszonya a legteljesebb vallásszabadság jegyében alakul. Közös és folyamatos erőfeszítésünk eredménye, hogy e nélkülözhetetlen jog szervesen épült be honfitársaink mindennapi életébe. Engedjék meg, hogy e helyről mondjak köszönetet a magas posztjáról lemondó Paskai László bíboros úrnak, aki a magyar katolikus egyház élén állva az elmúlt évtizedben mindig áldozatkészen munkálkodott kapcsolataink ápolásán, s sokat tett azért, hogy a magyar nemzet tagjai szabadon nyilváníthassák ki hitüket, gyakorolják'vallásukat. Kívánom, hogy visszavonultságában is fáradhatatlanul teljesítse lelkipásztori hivatását, s ehhez Isten adjon neki hosszú életet, erőt, egészséget. Egyben tiszta szívvel üdvözlöm utódját, dr. Erdő Péter urat, Magyarország új prímását, az egyházjog nemzetközi hírű, kiváló tudósát, aki szolgálatának jó részét a tudományok művelése mellett az iskolának, a tanításnak szentelte, márpedig aki a tanítói hivatást választja, messze néző ember. Az Ön számára nem kérdés, hogy közös forrása van az egyházi és világi tudásnak. Rektorként olyan egyetem élén tevékenykedett, amely az alapítók szándéka szerint többek közt arra vállalkozott, hogy egymás mellett élő, az egymásra ható kultúrák, vallások bemutatásán keresztül egyetemes értékeket mutasson fel. Tisztelt Excellenciás és Főtisztelendő Prímás-Ersek Úr! A prímási címnek történelmi tekintélye, van. Aki viseli, mértéket állít. Érsek úr, ön tudja, hogy aki hivatalt vállal, roppant felelősséget vállal magára. Kétkedők és reménykedők, sértettek és sikerese, dühösek és szelídek, megbékélni vágyók és harcra készek egyaránt várják a szavakat, amit Önnek kell kimondani. ígérhetem, mi igyekszünk majd úgy válaszolni, hogy a perbeszédek világából a párbeszédek világába jussunk. Egyháznak, államnak oszthatatlan felelőssége, hogy „közösen lépjünk a szívek megbékélése felé". Köszönöm, hogy jelen lehettem ezen a felemelő beiktatáson. Köszönöm, hogy meghallgattak!