Esztergom és Vidéke, 2002

2002-03-21 / 11. szám

2002. március 15. Esztergom és Vidéke 5 Milyen legyen városunk főtere a III. évezredben? Kiállítás a Duna Múzeumban A Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele Kedves Testvérek! Hazánkban választások közelednek. Ezért főpásztori kötelességünk, hogy híveinket és jóakaratú honfitársainkat ebben, a hazánk jövőjét meghatározó döntésükben segítsük. Tőlünk, a mi szavazatunktól függ, hogy az iskolákban kik, milyen szellemben nevelik gyermekeinket és unokáinkat, hogy a társadalom miként gondoskodik a betegekről és öregekről, tovább csökken-e a munkanélküliség és főleg: sikerül-e megállítani a népesség fogyását, amitől hosszú távon a jövőnk függ, s aminek első jeleit már láttuk az elmúlt években. A II. Vatikáni Zsinat figyelmeztet: „... tudja meg tehát minden állampolgár, hogy a közjó érdekében joga és egyben kötelessége a szavazás szabad lehetőségével élni" (GS 75). Aki nem megy el szavazni, nemcsak a maga sorsát rontja, de utódai jövőjét is veszélyezteti. El kell tehát mennünk a választások mindkét fordulójára, és felelősséggel kell szavaznunk. A keresztény ember olyanokra szavaz, akik a keresztény értékrendet tiszteletben tartják és védik. Nem szabad csupán az ígéretekben hinni, hanem eddigi tapasztalatainkra alapozva kell döntenünk. Arra szavazzunk tehát: - aki védi a teljes életet, a házasság és a család szentségét, biztosítja a többgyermekes családok megélhetését, a gyermekvállalás megbecsülését; - aki óvja fiataljainkat az önromboló, káros szenvedélyektől és segíti a fiatalok lakáshoz jutását, biztosítja a tanulás és továbbtanulás lehetőségét; - aki megbecsüli a magyar kultúra értékeit, segíti az egészséges nemzeti öntudat kialakítását, nyitott szívvel, áldozatokat is vállalva fordul a határainkon túl élő magyar testvéreink és a szomszéd népek felé; - aki garantálja a hit- és erkölcsoktatás szabadságát; - aki biztosítja az Egyház szabad működésének lehetőségét; - s akinek programja meg is valósítható. Mint az Egyház vezetői, tiszteletben tartjuk híveink szabad döntését, ezért nem nevezhetünk meg személyeket és pártokat. A magyar választási rendszer ismeretében azonban felelősséggel mondhatjuk a következőket: - Ne vesztegessük el szavazatunkat esélytelen jelöltekre. Az első választási fordulóban próbáljuk megtalálni azt az egyéni képviselőt, akit leginkább alkalmasnak tartunk, és akinek van esélye a bejutásra. Ugyanígy döntsük el, hogy az első fordulóban melyik párt listájára szavazunk. Ha egy párt ugyanis nem éri el az öt százalékot, nem jut be a parlamentbe, szavazatunkat más pártok kapják még. így esetleg olyan pártot juttatunk előnyhöz, amely akaratunkkal ellenkező nézeteket képvisel. A második fordulóban pedig a legesélyesebb jelöltet kell támogatni azok közül, akik értékeinket képviselik vagy elfogadják. Közösen imádkozzunk, hogy a választásokban a Szentlélek megvilágosító kegyelme segítsen mindnyájunkat, és felelős döntésünk valóban hazánk javát szolgálja. Budapest, 2002. március 17, Esztergomi Művészek Céhe: ÜNNEPI TÁRLAT (-s) Nemzeti ünnepünk előestéjén a Zöldházban, a céh galériájában nyílt meg tagjainak kamaratárlata. Wieszt József, az egyesületük elnöke köszöntötte a nagyszámú érdeklődőt, majd működésükről adott számot. Méltatta művésztársainak odaadó, szorgos alkotókedvét, köszönetet mondott a behozott munkákért. A kedves szavakat megtoldotta Babits Mihály Örök kék ég a felhők mögött (Vallomás helyett hitvallás) című írásának felolvasásával. Wieszt József (fotónkon Bánhidy László és Kotz István társaságában) a hangulatos megnyitót követően az érdeklődőknek egyenként is bemutatta az alkotásokat. Balla András, Szilágyi László, Mudrák Attila és Kovács Melinda fotói töltötték meg a galéria egyik falfelületét. Őket követik: Kókay Krisztina tollrajza, Balla Gergely fotólitográfiái, Turányi Sándor tűzzománcai, Nemes László fafaragásai, Barcsai Tibor grafikái, Szentessy László tusrajzai és akvarelljei. Először mutatkozik be a céhek körében Bérczy Miklós fabútor restaurátor, aki a főiskola elvégzését követően korábban Veszprémben dolgozott, a közelmúltban került a Balassa múzeumba. Gyönyörködhettek az érdeklődők Szabó Judit Fotós örömünnepre gyűltünk össze a minap a Dobó Galériában. Szekeres tanár úr szakkörös tanítványai száztizenöt szépséges képpel örvendeztettek meg bennünket: szemünket-lelkünket. Az emlékezés fonala pedig visszavezetett a jó tíz évvel ezelőtti „legelsőnek született" kiállításra. Túrázással kezdődött az egész, aztán megszületett az óhaj: le kellene fényképezni, megörökíteni a látottakat. Aztán: megmutatni a rokonságnak, s az iskolában - a többieknek. Kellene egy galéria, ahol be tudnánk mutatni a képeket. Az óhajokat az iskolavezetés részéről is egyetértés és tett követte. Azóta több mint száz kiállítást láthattunk, melyet a diákoknak és az esztergomiaknak szerveztünk. Neves fotóés festőművészek szívesen álltak kiállítóink sorába. Szekeres János pedig épp most kapta meg a MAFOSZ által adományozott megtisztelő kitüntetést: ő országunk ezüstdiplomás fotóművésze! (Hogy miért nem aranydiplomás? Mert az csupán 70 éves kor után dukál, ez a regula!) restaurátor munkájában. Fényképes tablón mutatta be a Szent Adalbert Székesegyház XIV. századból származó ólomkeretes üvegablakait. A maradványokat az ásatások során tárták fel, majd ő állította helyre azokat. Eredetiben a múzeum féltett értékei közé tartoznak. Andráskó István művészi olajképe mint mindig, most is lenyűgözte a nézelődőket. A sort Ferenczi Gábor vegyestechnikájú képe, Nagy László fényhatású akvarellje, Kántor János olajtiptihonja, Kaposi Endre olajképe, majd Tamási Péter akvarellje folytatja. A tárlat záró részében helyezték el Brassai Gabriella merített papírra vegyestechnikával készített Kovács Ildikó tanárnő megnyitója szólt az utat egyengetőkről. A kiállító diákok sora név szerint: Cseh János, Dudák Norbert, Éber Ákos, Kontsek András, Magyar Bálint, Tóta Attila és két „felsőfokús" testvér-fivér: Éber Viktor és Tóta Krisztián. A rövidke alkotói életrajzokból kitűnik: édesapjuk, testvéreik, tizenévesen formálódó érdeklődési köreik, a fotós fortélyok ellesése, a horgászat, a csillagászat, az új technika, a vízitúrák, biotáborok, az állatvilág (legyen az „makrofotóznivaló" bogárka vagy agancsos erdei vad!), a pilisi tájak, falvak, a lakóhelyek rejtett szépségei, az erdészkalandok - mind-mind saját művészi világukat, útjukat és alkotói képességeiket igen jó irányba fejleszti. Fotózásuk különleges voltát így fogalmazta meg Kontsek András: „normális ember biztos nem menne el oda fotózni, ahová mi járunk..." és nem is olyan régen, pár éve, vagy fél éve mindössze... A fotók azonban már most „versenyképes, profi-szintű képek", mint hallottuk. Magyar Katolikus Püspöki Kar alkotásait, Sinka Teréz bútortervét, Wieszt József színes rézkarcát, Bangó Miklós akvarelljét, valamint Franta Dezső térplasztikáját. Késő estére járt az idő, amikor még a művésztársak hosszan beszélgettek a galériában, dicsérték vagy kritizálták egymás alkotásait. Művészeink galériája a Zöldház aulájából közelíthető meg a félemeleti szinten található. Mindenképpen ajánljuk olvasóink szíves figyelmébe, szép élményt nyújtanak a művek. A kiállításon szereplő egyes darabok meg is vásárolhatók. Megtekinthetők e hónap végéig a Zöldház nyitvatartási rendje szerinti időben. Megtaláljuk köztük a négy évszak minden szépségét és jellegzetességét, a téli táj kontúrjait: havas kerítéseket, farakásokat, utakat, zúzmarás fákat, kirajzolódó, kopáran fekete ágakat, sziluetteket, domboldalakat. De látunk szépséges őszi-tavaszi virágokat is: kikericset és hóvirág-bokrot, Szalajka-vízesést és ködös szellemerdőt, felhőket, fényeket-árnyakat. Ám nemcsak természetfotókat, hanem dokumentum-értékű felvételeket is szemlélhetünk: esztergomi városképeket, esti panorámát, a szénosztályozót és - természetesen - többféle megjelenítésben „Mária Valériát", a hidat! Köszönhetjük mindezt az iskolatársaknak is, akik segítettek a képkeretezésben, a felrakásban - s még egy „egyengetőnek", a színvonalasan kivitelező Fuji-labornak! (Éppen erről jut eszembe: hol vannak az érdeklődő lányok? Ok is léphetnének egyet előre a fotózásban!) Horváth Gáborné dr. Minden város szíve a főtere! Jól tudta ezt városunk polgármestere és az önkormányzat, amikor az elmúlt év őszén országos pályázatot írt ki a Széchenyi terünk felújítására. Egyetlen megkötés az volt, hogy a Szentháromság szoborcsoport maradjon meg. Ezen kívül „mediterrán-jellegű" tér alkotását várták a tervezőktől. Mit jelent ez? Közösségi teret! Olyan teret, amely városunk lakóit megismerteti egymással, egyre szélesebb baráti köröket teremt. Vagyis, az autók helyét emberek foglalják el, és ne csak rohanó, a hivatalos ügyeiket intéző polgárok, hanem beszélgető, egymással kommunikáló esztergomiak. A tervezők nagy része pompás ötletekkel teremtené meg a Széchenyi téren a lehetőséget, hogy kisebb-nagyobb körökben leülhessünk, beszélgethessünk, élvezhessük főterünk művészi épületeit, festői természeti fekvését a Duna és a Pilis hegyoldala között. Többen nagy gondot fordítottak arra is, hogy felidézhessük városunk, az első magyar főváros európai hírű nagyságát a föld alatt rejtőző, kivételes művészi jelentőségű templomok és paloták alapfalainak bemutatásával. Látunk olyan terveket, ahol üvegpadló alatt mutatnák be a híres Szent Lőrinc templom szentélyét, és olyant is, amely rekonstruálná a szentély eredeti szép tervét, a fennmaradt remekművű zárókő segítségével, és benne zenekart szólaltatna meg. Van, aki fontosnak tartja, hogy városunk - Európában egyedülálló XIII. századi pecsétjén megjelenő csodálatos gótikus palota alapfalai is láthatóvá váljanak, sőt további középkori paloták még létező pincéi is közkinccsé legyenek. Öröm látni, amint egyesek kibővítik főterünket azáltal, hogy az eddig elrejtett szép barokk Pozzi-ház előtt megnyitják a kerítést, és a zárt udvar területére, a Zálogház jellegtelen épületének lebontásával, kitágulna, ahol pompás kerthelyiség és közösségi tér létesülne. Szemétgyűjtő hóvirágtúra Nem szokványos kirándulást szerveztek a szentgyörgymezői kertbarátok: Kriskó István szemétgyűjtéssel összekapcsolt hóvirág-túrát hirdetett meg Dobogókőre. Szombaton reggel autókkal indult a kis csapat. A pilisszentléleki elágazásnál kiszálltunk a járművekből, és felosztva a terepet, szakaszosan gyűjtöttük a hulladékot, amiből bizonyjócskán akadt az út mindkét oldalán: rengeteg doboz, zacskó, flakon, rongy és egyébb kacat, több zsáknyi. A munka után édes volt a pihenés Kriskóék hétvégi házában. ízletes disznótoros ételek és díjnyertes szentgyörgymezői borok mellett gyorsan telt az idő. A kellemes, napfényes idő lehetőséget kínált egy kis délutáni erdei sétára is. A Jász-hegyi kilátóhoz mentünk, ahonnan lenyűgözően szép a kilátás: mélyen alattunk a Rám-hegy, jobbra a Keserű-völgy a Vadállókövekkel és a Prédikálószékkel, balra a Hosszú-hegy. Több helyen láttunk védett virágokat: pirosló hunyort, szagosmügét. Szedtünk egy kevés hóvirágot, és azzal köszöntöttük fel csapatunk nőtagjait. Felettünk ekkor már helikopter körözött, mely - mint később megtudtuk - a balesetet szenvedett turistákat kereste. Végül megtalálták őket, egyikőjük súlyos gerincsérülést szenvedett. Intő jel: a sziklákra csak megfelelő felszereléssel, előképzettséggel és óvatossággal lehet merészkedni. Estig élveztük a Kriskó család vendégszeretetét, és egy igen kellemesen és hasznosan eltöltött nap emlékével búcsúztunk el egymástól. (Klotz József) A Széchenyi térről a Kis-Dunapart felé való újabb kapunyitás is kiváló ötlet! Tehát ne börtön legyen a főterünkön, és ne is bankok foglalják el itt a helyet 1000 éves városunk szívében, hanem legyen a kulturális szórakozás és művelődés színtere. Az egyik terven egy városi Vigadó modern épülete is látható, ahol színielőadások, bálok, hangversenyek, városi ünnepségek kapnának helyet. S előbb-utóbb szobrok is megjelenhetnének ezen a téren, így a Széchenyi Istváné, akit 1860-ban, a „legnagyobb magyar" halála évében, elsőként választott városunk vezetősége az addigi Nagy Piac névadójának. Aztán a 21. szám, a Takarékpénztár hatalmas, romantikus stílusú bérpalotája, az átjáróház előtt, megjelenhetne Nitter Ferenc, az esztergomi fűszerkereskedő szobra is, aki 1844-ben, az országban harmadikként, megalapította az esztergomi takarékpénztárat. Kedves Esztergomiak, aki még nem látta a kiállítást, nézze meg mielőbb, s aki már látta, az is térjen vissza! Legyen beszélgetéseink tárgya városunk szívének, a főterének az újjáteremtése! S beszélgetéseink során mi is újuljunk meg, hogy a III. évezredben öntudatosabb esztergomiak legyünk! Mércénk legyen az Árpád-kori és a reneszánsz-kori Esztergom, hazánk első fővárosa, annak európai jelentőségű gazdasági és kulturális színvonala. írjuk be véleményünket a Vendégkönyvbe, és juttassuk el gondolatainkat a helyi sajtóba, rádióba és TV-be. A saját és gyermekeink személyiségét formáló, valamint hazai és európai helyünket bemutató döntő lépésről van szó! Reméljük, hogy a végleges terv elfogadása előtt, módunk lesz személyesen is elbeszélgetnünk az egyes tervezőkkel, és így valóban a mi, az esztergomiak vágyai fognak valóra válni a főterünk és önmagunk újjászületésekor a közeljövőben. Dr. Prokopp Mária A választás és a környezetvédelem A szenvedélyes hangú kampány sok kérdésről szól, de látható, hogy a versengő pártok egyikének programjában sem szerepel első helyen a környezetvédelem problematikája. Pedig a jövő nagy kérdéseit, gyermekeink, unokáink életfeltételeit a környezet védelmével kapcsolatos jelenlegi viszonyulásunk határozza meg. A fenttarható fejlődés eszmélye mindenki számára elfogadható szociális jólét biztosítását jelenti a természeti erőforrások, értékek megőrzésének garantálásával. Ez ellentétes az anyagi javak hajszolásával. Sok minden múlik rajtunk. Ha a politikusok azt észlelik, hogy támogatottságukban fontos szerepet játszik álláspontunk a környezetpolitikai kérdésekről, akkor nagyobb figyelmet fognak szentelni ennek a-kérdésnek. Több mint egy éve: fényújság 2001. januárjában adtuk át az egyesületünk által üzemeltetett fényújságot a Zöldház északi falán. A kijelző egy számítógépen keresztül egy nukleáris háttérsugárzás-mérőhöz csatlakozik. Minden harmadik percben jeleníti meg a rendszer az aktuális mért értéket. A mérési adatokat regisztráltuk, irodánkban hozzáférhetők. Megnyugtató, hogy méréseink szerint a szint nem lépte túl a természetes háttérsugárzásra jellemző értéket, az 50-150 nS/óra tartományban ingadozott. A sugárzási értékeken kívül rendszeresen megjelenítünk egyéb környezeti információt is. (Környezetkultúra Hírlevél) Fénykepek és tanítványok Környezetvédelmi ízelítő