Esztergom és Vidéke, 2002
2002-03-15 / 10. szám
12 Esztergom és Vidéke 2002. március 1 5. Százhúsz éves az Eszter go m Városi Gazdakör Egyesület Az Esztergomi Polgári Olvasó és Társalgó Kör - az 1994. február 11-én 77 fővel alapított Esztergom Városi Gazdakör Egyesület jogelődje - 1882. február 2-án tartotta meg a Városháza tanácstermében 35 fővel alakuló ülését. A gondolat, hogy a kört életre hívják, a Szent Anna templom javadalmas papjának, Ferenczy György édesanyjában ötlött föl, de igazán kiérlelt formába 1882. január 16-án Dóczy Antal sütőmester lakásán került és lett belőle elhatározás. Az akkori alapítók legfőbb céljuknak mondták: „... a polgárok különböző osztályát felölelve minden rangkülönbség nélkül a főldmívelés, az ipar és kereskedelem körébe vágó dolgok szellőztetésével együttesen a tagok szellemi foglalkozását és ebből eredő közművelődését és hasznos szórakozását. Egyszóval gyakorolni azon legszentebb polgári erényt, amely mindig a közjó előmozdítása. Tisztelt Kör! Tehát kibontottuk azt a zászlót, amelynek egyik felére Isten, Király, Haza, a másik felére a közművelődés, egyetértés, barátság és szeretet volt fölírva. És ezzel bevonultunk kibérelt helyiségünkbe, mely állott az akkor még Buda utza és Csillag utza sarkán levő Dóczy Antal tulajdonát képező fűszerüzlet udvarából benyíló két elég dohos és kevésbé kellemes és alkalmas két magazinba és elneveztük az egyiket olvasó, a másikat társalgó teremnek" - mondotta e szavakat 1922. február 2-án Burány Ferenc. A kör első elnöke Dóczy Antal, alelnöke Hertelendy Gyula, titkára Gyarmati (Grubits) József, ügyésze Szenttamási Béla, pénztárosa Kubovics Ignác, majd Szilágyi Adolf, könyvtárnoka pedig Ferenczy György lett. Érdemes fölemlíteni az első választmány tagjait: Brutsi János, ifj. Dudás János, Fekete Pál, Gyurkóczi Antal, Holop Ferenc, Horváth Ferenc, Kis János, Kubovics Ignác, Kugyelka Ignác, Marosi József, Nagy Ferenc, Niedermann József, Sullya Mlihály, Szoller János, Szabó Rácz József, Szóda Mihály, Tóth József, Tóth Imre és Viszolay János. A kör 1885. április 26-án határozta el, hogy megvásárolja Valdt Román bognármester Mária Terézia u. 6. (ma Hősök tere 6.) sz. alatti házát. 1885. április 30-án 1.500,- Ft-ért a kör birtokba vette az épületet. A kör ekkori fővédnöke Simor János hercegprímás volt. Közben a kör megalakította színigárdáját és dalárdáját. Simor János hercegprímás halála után Vaszary Kolos, dr. Csernoch János, dr. Serédi Jusztinián hercegprímások ugyancsak az olvasókör fővédnökei lettek. A Római Katolikus Egyház a századelőn a korábbiaknál is fontosabbnak tartotta, hogy aktívan kapcsolódjon be a kisközösség életébe. Ennek eredményeként 1905. január 2-ától az egyesület korábbi elnevezése helyébe az Esztergomi Belvárosi Katholikus Olvasókor elnevezés lépett. 1908. december 26-án másodelnökként lépett be a kör munkájába Mátéffy Viktor belvárosi plébános, aki 1909. október 9-én ismertette a választmánnyal azt a véleményét, miszerint megérett a helyzet arra, hogy a Simor János utca üres telkén emeletes székházat építsenek maguknak. A város respektálva a kör törekvéseit, név szerinti szavazással 1912. július 4-én az említett telket a Belvárosi Katolikus Olvasókörnek adományozta. Az építés hamarosan megkezdődött és a kör választmánya 1919. október 5-én már az új székházban tarthatta ülését. 1908-tól az Olvasókörnek 23 éven át meghatározó személyisége volt Mátéffy Viktor belvárosi plébános, országgyűlési képviselő, akit ma is emlékezetében őriz a város. Természetesen az Olvasókör élete sem volt mentes problémáktól, voltak sikeres és kevésbé sikeres esztendők, de a kör vezetése és tagjai mindig úrrá lettek a gondokon és sikeresen kilábaltak a válságokból. A második világháború erősen megviselte és megtépázta a tagságot, de a legnagyobb csapás még hátra volt. Az is elérkezett 1950-ben, amikor az akkori hatalom diktatórikus eszközöket használva az egyesületeket feloszlatta. Vagyonát szétosztották és a tagság a közélettől visszahúzódott. Az épület, székház szörnyű sorsra ítéltetett, előbb a Magyar Néphadsereg tisztiklubjaként, majd a Szovjet Déli Hadseregcsoport Központi Művészegyüttesének működési helyszíneként funkcionált egészen addig, míg az Esztergom Városi Tanács végrehajtó bizottsága kezelésébe nem került. Ezt követően is zavaros az épület sorsa, különösképp azért, mert rendkívüli módon lelakott állapotban került a város kezelésébe, és ez az egyik oka annak, hogy a város 2005-ig határozott időre szóló bérleti szerződést kötött a MIKROMED Rt.-vei, illetve a MIKROKÍNA Kft.-vei az épület hasznosítására. Ez a megállapodás viszonylagos eredményekkel is járt, mert az épület egyes főszerkezetei megerősítésre kerültek, felújították a tetőt, új palával és lemezzel borították be, és az épületben egy kínai vendéglő működhetett egy-két évig, majd ezután megkezdődött a társaságok felszámolása. Az Esztergom Városi Gazdakör Egyesületet 1994. február 11-én alakítottuk meg. Az egyesület alakuló ülését az Esztergom Belvárosi Plébánia tanácstermében tartotta. A közgyűlés olyan alapszabályt fogadott el, melyben az egyesület székhelyéül az Esztergom, Simor J. u. 63. sz. alatti ingatlant, az Esztergomi Belvárosi Olvasókört jelölte meg. Az ingatlannak ebben az időben már nem a Magyar Állam, hanem Esztergom Város Önkormányzata a tulajdonosa. Az egyesület legfőbb céljaként fogalmazta meg a székház használati- és tulajdonjogának rendezését, a tagi érdekképviseletet, a gazdálkodási, mezőgazdasági szakértelem fejlesztését, a termények értékesítésének előmozdítását, a föld termőerejének fokozását és a természetes környezet megóvását továbbá, hogy tagjainak rendszeres találkozási lehetőséget biztosít, előmozdítja szabadidejük hasznos és kulturált eltöltését. A közgyűlés kimondta: az egyesület magát az Esztergomi Belvárosi Olvasókör jogutódjának tekinti. A Gazdakör első' vezetőségének tagjai lettek: dr. Hamvas József elnök, akinek visszalépése folytán a tagság elnöknek választotta dr. Balogh Zoltánt, Horváth Kálmán és Kecskeméti István, mint alelnökök, Vodicska Béla titkár, Horváth László, Ivanov Mihály, György Sándor, Graff József, Héder István, Holop Sándor, Gula Sándor, Gerendás János, dr. Kolumbán György. Tiszteletbeli elnöknek megválasztotta a közgyűlés Meszes Ferencet és Bartal Ferencet, régi gazdaköri tagokat. Az egyesület alakulását követően jelentős befolyásoló szerepet töltött be a Komárom-Esztergom Megyei Gazdakörök Szövetségének, az Esztergomi Hegyközségnek, a Hangya Komárom-Esztergom^ megyei Beszerző, Felvásárló és Értékesítő Szövetkezetnek a megalakításában, a falugazdász hálózat megyei megalakításában és közvetve a falugazdászok személyének megválasztásában. 1996. július 5-e az a nap, amikor Esztergom Város polgármestere és az Esztergom Városi Gazdakör elnöke aláírta azt a megállapodást, mely a város képviselő-testületének felelős és bátor döntése alapján az olvasóköri székház visszaadásáról, az egyesület tulajdonába adásáról rendelkezik. Közel két év telt még el ettől a mindannyiunk számára feledhetetlen naptól az ingatlan birtokba vételéig, hiszen komoly harcot kellett vívnunk a felszámolókkal annak érdekében, hogy a bérleti jog ne kerüljön hasznosításra 2005-ig. Fellépésünk eredményeként 1998-ban az épületet birtokba vettük. Föl kell említenem dr. Beer Miklós püspök urat, aki még mint belvárosi plébános, a hagyományokhoz híven fölkarolta egyesületünket és mind e mai napig támogat bennünket. Ennek a támogatásnak köszönhetjük, hogy van a Székháznak gondnoka. Az O szervezésében alakult meg az Esztergom Belvárosi Olvasókör Alapítvány, helynek célja az egyesület és a Székházban kialakítandó kulturális élet támogatása. Dr. Beer Miklós az egyesület tiszteletbeli, és az Alapítvány kuratóriumi elnöke. A székház birtokba vételétől elmondhatjuk, hogy van az egyesület tagságának állandó találkozó helye, hogy van székhelye. Az alakulást követő időkben előbb a Kolping egyesület ingatlanaiban, majd a Szabadidőközpontban jött össze a tagság. Ezúton is megköszönöm az egyesület, valamint a Szabadidőközpont vezetőinek Horváth Kálmánnak, Csernus Ferencnek, hogy segítségünkre voltak. Az egyesületi tagság minden héten pénteken este 18 órakor találkozik a székházban, téli időszakban a Szabadidőközpontban, mivel a székház fűtése még nem megoldott. Mára hagyományszerű rendezvényei vannak az egyesületnek, mint a városi és régiós borversenyek, a búzaszentelő, az évenként rendezendő terménybemutató, az arató és a szüreti bálok. Mindezek mellett az egyesület vezetősége feladatának tekinti a határmenti kapcsolatok bővítését, a családi gazdaságok és a mezőgazdasággal foglalkozók beszerző, felvásárló és értékesítő szövetkezetekbe való egyesítését, gazdálkodásuk és piaci feltételeik erősítésére. Tavaly borversenyt, búzaszentelőt, aratóbált, terménybemutatót rendeztünk. Szokásosan jól sikerült a városi borverseny, különösen emlékezetes a marad a 2001. évi búzaszentelő, melynek eseményei a Bazilikában kezdődtek és egy ökumenikus rendezvénnyel folytatódtak a Bandor-keresztnél (a búzatáblán) és záródott a rendezvény a székházban a tagság és a vendégek megvendégelésével. Búzaszentelő ünnepségünkön megjelentek a megye vezetői, a Magyarországi Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének elnöke és tagjai, és megtisztelte ünnepségünket a szlovákiai Földtulajdonosok és Agrárvállalkozók Szövetségének elnöke, Botka Pál, és a környező községek polgármesterei is vendégeink voltak. Megrendeztük az Arató bált. A bál jó hangulatban indult, sajnos egyik tagtársunkat, Dutka Jánost éppen ez alkalommal veszítettük el. Sikeres volt a Székházban rendezett Terménybemutató. Szép számú résztvevő volt, színes a kiállítás, ötletes és különösen gazdag. Nagy lehetőséget látunk a folytatásban és a rendezvény nemzetközivé tételében. Elmaradt azonban az augusztus 20-ai ünnepségre tervezett tagsági összejövetel, a szokásos szüreti felvonulás résztvevőinek fogadása a székház udvarán, a szüreti bál és a karácsonyi, újévi ünnepség. Itt mondanám el, hogy Esztergom Város Önkormányzatának Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Bizottsága, valamint Kulturális, Idegenforgalmi és Sport Bizottsága anyagilag is jelentősen támogatta a gazdaköri rendezvényeket. Ezt a támogatást lehetőségeinkhez képest felhasználtuk. Bizonyos szempontból talán sok volt ez az összeg, más oldalról azonban kevés, hiszen jó néhány olyan feladat vár ránk, akárcsak az épület fenntartásával, jó karban tartásával kapcsolatban, melyekhez nélkülözhetetlen a város jóindulata, további jelentős támogatása és természetesen a pályázatok. A jövőről. Egyesületünk célja továbbra is, hogy mind a helyi, mind a megyei és országos szervezetekben és fórumok előtt a gazdaköri tagok érdekeit érvényesítse a változó gazdasági körülményekhez igazítva. Továbbra is szigorú őrei és védői vagyunk és leszünk a magyar földtulajdonnak, a falunak, a vidéknek. Szűkebb környezetünkben, saját városunkban kívánjuk és a város támogatását kérjük, hogy székházunk olyan állapotba kerüljön, amilyet ez a hatalmas létesítmény megkíván. Legyen az épület az agrárium képviselőinek és a város szélesebb társadalmának gazdasági és kulturális központja. Nem győzzük hangoztatni, hogy az épületet fel kell újítani, korszerűsíteni kell, és az emeleti színháztermet mielőbb helyre kell állítani, hogy az konferenciák, kongresszusok, sőt színházi előadások megtartására alkalmas hely legyen. Ritka adottsága ez a városnak, ennek az épületnek, ezért nem szabad nem kihasználni. És visszaélés is lenne a tehetetlenségünk mindazokkal az elődökkel szemben, akik ezt az épületet ennek a városnak, ennek a közönségnek megépítették. Ezen az úton a legelső lépés az épület fűtéskorszerűsítése és az emeleti színházterem felújítása. Ebben a tevékenységünkben - reményeink szerint - a város önkormányzatán túl, pályázatok elnyerése mellett segítségünkre lesz a Belvárosi Olvasóköri Alapítvány is, melynek működéséhez kérem a város polgárainak a támogatását. Ez nem jelenti azt, hogy az egyesületet közvetlenül nem lehetne támogatni, hiszen részére is nyújtható adomány akár pénzben, akár természetben. További feladatunk és talán túlzás nélkül állítható, történelmi feladat, hogy a Mária Valéria híd megépültével szoros gazdasági és emberi kapcsolatokat építsünk ki a szlovákiai, felvidéki lakossággal, azon belül is a felvidéki magyarsággal. Bizonyosnak mondhatjuk, hogy e kapcsolatok hasznára lesznek mind a közvetlen határmenti településeknek, mind a határon inneni és túli régióknak. Dr. Balogh Zoltán *A február 15-én elhanzott elnöki emlékező rövidített szövege. Az Esztergom-Belvárosi Olvasókör és Gazdakör Egyesület története (1882-1948) A történelem változásai érintették a városban működő különböző egyesületek, körök, kaszinó stb. életét is. Az 1867 és 1948 közötti időszakban száznál több egyesület, kör, liga, csoport működött a városban, amelyek léte a II. világháborút követően megkérdőjeleződött, többségük 1948 körül meg is szűnt. Az egyes egyesületek történetét feldolgozó munkák nagyobbrészt még hiányoznak az esztergomiak polcairól, egy szintézis megszületéséről nem is beszélve. Ezért is olyan örvendetes, hogy dr. Bárdos István az egyik legjelentősebb egyesület, az Esztergom-Belvárosi Olvasókör és Gazdakör Egyesület története (1882—1948) megírására vállalkozott. Aki egyesület történettel foglalkozik, tudja, hogy az egyesületek, mint független közösségek autonóm iratkezelést folytattak. Az esetek többségében az egyesületek működésének történetét az utókorra átörökítő írásos dokumentumok megőrzése csak egy - egy lelkiismeretes tag gondoskodásán múlott. Jelen esetben, a Városi Könyvtárban őrzött Belvárosi Katolikus Olvasókör 1921-1942 között keletkezett jegyzőkönyvei felbecsülhetetlen értékű forrás együttese állt a kutató rendelkezésére. A helyi sajtó cikkei, a visszaemlékezések és a Komárom-Esztergom Megyei Levéltár iratanyaga egészíti ki a jegyzőkönyvekből nyert információkat. A rendelkezésre álló forrásanyag azonban korlátok közé szorítja a kutatót. Az Esztergomi Polgári Olvasó és Társalgó Kör története és névváltozásai, az 1905-ös Esztergomi Belvárosi Katolikus Olvasókör elnevezés felvételéig, valamint a mögöttük zajló folyamatok (1882-1921) kevésbé rekonstruálhatók az adott anyag alapján. 1882. február 2-án a Városháza tanácstermében 35 fő megalakította az Esztergomi Polgári Olvasó és Társalgókört. Célul tűzték ki a polgárok különböző rétegeinek - földműves, ipar, kereskedelem - az összefogását a tagok szellemi fejlődésének, a közművelődésnek és a hasznos szórakozásnak az előmozdítására. A létszám folyamatosan nőtt, de az összetétel úgy tűnik az évek során változott, hiszen a visszaemlékezések és a jegyzőkönyvek tanúsága szerint, az olvasókör tagjai a földművesek közül kerültek ki. A fővédnökségre a mindenkori hercegprímást kérték fel, aki azt rendre el is vállalta. Az egyesület elnöki tisztét rendszerint a belvárosi plébános töltötte be, ami biztosította, hogy a szervezet a katolikus értékrendet képviselje és az egyház irányelveit kövesse. Az első három fejezet az olvasókör szervezetét, működését, a tisztségviselők és a választmány névsorát ismerteti az időrendet követve. A gazdag adatolás jóleső érzéssel töltheti el az esztergomi családok szívét, hiszen atyáik nevét olvashatják a könyv oldalain. A növekvő taglétszám különösen sürgetővé tette a székház megépítését, amit sok erőfeszítés után 1919. november 23-án avattak fel. Az avatóra Homor Imre Ódát írt, melyből az alábbi részletet idézem, mert úgy gondolom, jól jellemzi a tagság örömét és az egyesülethez való tartozásának jóleső tudatát, büszkeségét: „.. .Felépült egy új ház és készen van készen/ Es ez a szép új ház mindnyájunké lészeni Kicsiny és nagy ebben otthonát találja/ Ez a szeretetnek lesz majd a tanyája!! ...Ez a ház lesz várunk, ez a menedékünk.l Dolgos hetek után itt lel a vasárnap! S örvendünk a tisztes, szép szórakozásnak." A következő fejezet az olvasókör gazdálkodását ismerteti. Az egyesület napjainkból is jól ismert gondokkal küzdött, mégpedig a működés és az épület fenntartásának és karbantartásának súlya nehezedett a tagok vállára. A lapokon megelevenedik az elnökök önzetlen áldozatvállalása, mikor a hiányt saját zsebükből finanszírozták, de erős lobbizásuk is a miniszteriális szerveknél. Úgy tűnik, hogy a vármegye fogékonyabb volt a gondjaik iránt, hiszen a főispán, dr. Radocsay László közbenjárására törölték el a kör adósságát a Földművelésügyi Minisztériumban. Érdekes olvasni az épület felszereléséről is, amit a leltárak és a jegyzőkönyvek alapján lehet rekonstruálni. Különösen lebilincselőek és olvasmányosak a kör tevékenységét bemutató fejezetek. Megszívlelendő az az összefogás, amivel a kör tagjai segítették egymást a nehéz években. A művelődés, az olvasási kedv felkeltése és az ehhez szükséges könyvtárak létrehozása, gyarapítása volt az olvasókörök legfontosabb feladata. A Belvárosi Olvasókör a korabeli viszonyokat figyelembe véve jelentős könyvtárral rendelkezett. A könyvtár megteremtése és fejlesztése kapcsolódott a miniszteriális szervek népkönyvtár akcióihoz. A helyi és országos lapok közül az olvasókör jellegével egyező lapokat rendeltek meg. A belvárosi olvasókör falai között pezsgő élet zajlott. A tanfolyamok, előadás sorozatok, vallásos lelkigyakorlatok mellett különösen a színjátszás vonzotta a tagokat. A szerző ebben az esetben is pontos adatokkal és a ma még kideríthető névsorokkal igazolja hogy a kör vállalt célját az egyházhoz kapcsolódó más szervezetekkel (pl. Actio Catholica) együttműködve és programot, tematikát egyeztetve valósította meg még a taglétszám csökkenése és a nehéz gazdasági helyzet idején is. Elgondolkodtató azonban, hogy a képaláírásoknál sokszor előfordulnak hiányzó nevek. Mivel az emberi emlékezet véges, és elfelejtődnek események és - sajnos - emberek is, a sok kérdőjel arra figyelmeztet, hogy azokat az utolsó pillanatokat éljük, amikor még a szemtanúk visszaemlékezéseire legalább részben támaszkodhatunk. Kitűnő megoldásnak tartom, hogy a könyv végén közli a szerző az eredeti dokumentumokat. Az újjáalakult gazdakör céljait dr. Balogh Zoltán elnök jegyezte le. Baják István és Lévay Jánosné Tátrai Erzsébet visszaemlékezése fejezi be a könyvet. Ajánlom mindenki figyelmébe és könyvespolcára a múlt e szeletét a jövő szolgálatában feldolgozó kiadványt! Csombor Erzsébet
