Esztergom és Vidéke, 2002

2002-03-07 / 9. szám

4 Esztergom és Vidéke 2002. március 7. Andrássy út 60. A Terror Háza Múzeum megnyitója Teljesen mindegy, hogy harminc, - vagy százezer ember gyűlt-e egybe azon a február 24-ei szeles késő délutánon az ország legszebb sugárútján. Közöttük mintegy száz esztergomi, akik belső indíttatástól vezetve gondolták úgy, hogy megjelennek az állami rangra emelt terror áldozatainak emlékére létesült múzeum megnyitóján. Meggyőzően sokan voltunk, mégis hiányoztak néhányan... A Terror Háza! Nem kétséges leszámítva azokat, akiknek ez/az a ház egykoron „munkahelyük" volt - az Andrássy út 60. előtt elhaladó járókelőkben évtizedek óta a félelmetes hírű épületről hasonló gondolatjutott eszébe. Micsoda politikai perverzitás: a politikai elit 1949-ben Népköztársaság útjára „keresztelte át" az állami terror szimbólumaként elhíresült sugár utat. Még mielőtt az olvasó részrehajlással vádolna meg azért, hogy csak a kommunizmus rémtetteivel asszociálom a Terror Házát, szeretném a gyanút gyorsan eloszlatni. Tudom, hogy „az a ház", a Hűség Háza 1944 októberétől néhány hónapig a hungarista mozgalom központi székházaként hasonló szerepet töltött be. Similis simile gaudet. Hasonló a hasonlónak örül mondja a latin közmondás. így hát nem csoda, hogy a nyilasterror néhány hónapja után a Kommunisták Magyarországi Pártja által irányított belső elhárítás, az Államvédelmi Osztály (AVO), majd az abból átalakult Államvédelmi Hatóság (AVH) birtokolta a rosszhírű épületet. A terror az terror! Az új gazdáknak nem voltak erkölcsi skrupulusaik. A kétféle terror között azonban van jó néhány különbség. Térben és időben egyaránt. A nyilasterror rövid regnálását követően a bűnösök megbűnhődtek (bár az ún. kisnyilasok egy része új diktatúra szolgálatába szegődött). A kommunista diktatúra viszont évtizedeket tudhat magáénak, az állami terrort pszichikai és gyakorlati valóságában - ha használható egyáltalán a jelző - művészi tökélyre fejlesztve. Az Andrássy út 60. tevékenységét irányító politikai elit és a „munkatársak" közül azonban mindenki - persze, akiket a koncepciós perekben nem saját maguk likvidáltak - ágyban, párnák között halt meg, vagy mint tudjuk, néhányan még életben vannak. Ezért nem lehet és nem szabad csodálkozni azon, hogy miért elsősorban a Péter Gábor (alias Eisenberger Benjámin) nevével forrt egybe az intézményesített állami terror e szégyenletes tetthelye. Másnap felelős politikai tényezőik) szájából hallani, hogy majd, ha hatalomra jutunk, a Terror Háza helyett az emlékezés és megbékélés háza lesz a múzeum új neve. (Esetleg még a sugárút is ?) Még belegondolni is rossz, hogy ezen az okon, s jogon, ezzel a "megbékélő emlékezéssel" esetleg még Auswitz haláltáborát is az emlékezés és megbékélés táborává lehetne átkeresztelni. A terror nagyságrendjétől és színétől függetlenül a terror fogalmilag és módszerében pedig ugyanazt jelenti! (Bár érdekes lenne eljátszani a gondolattal, esetleg nem Ron Werber, egy ismert párt izraeli állampolgárságú választási tanácsadója volt-e az „ötletgazda". Tiltakozna-e, ha a lengyelek Auswitz nevét esetleg megváltoztatni kezdeményeznék?) A csendben emlékező, a múltról (és persze a jelenről is) békésen beszélgető tömegben többször elhangzott a kérdés: miért nincsenek itt az evolúciós politikai fejlődés során keletkezett újkori baloldali formációk képviselői. A Terror Háza Múzeum avatása igazán méltó alkalom lett volna a múlttól való elhatárolódásra, a nemzet megkövetésére. Az emberi bátorságot, politikai őszinteséget sehol máshol nem lehetett volna ennél hitelesebb helyen demonstrálni. A jelenlévők túlnyomó'többsége - véleményem szerint - az őszinte bocsánatkérést elfogadta és megértette volna. (Nagy Imre és társai mártíromságának tisztelete, Pozsgay Imre, Szűrös Mátyás emberi- politikai megítélése erre hiteles példa.) Ehhez képest maradt a médián keresztül közzétett gyengécske elhatárolódás a múlttól, melyet azonnal hiteltelenített múzeum lehetséges átkeresztelésének bejelentett szándéka! Koditek Pál Könyvespolc Wass Albert: Átoksori kísértetek Az erdélyi származású író, Wass Albert neve és művei az előző rendszerben tabu-témának számítottak. A rendszerváltás óta viszont sorra adják ki novelláit, regényeit, versesköteteit, és a különböző ünnepeken, rendezvényeken is rendre szavalják verseit. A pomázi Kráter Műhely Egyesület a teljes Wass Albert életmű kiadására vállalkozott. Ebben a sorozatban jelent meg a sokáig méltatlanul elfeledett író Átoksori kísértetek című megrázó és elgondolkodtató regénye, melyet - mint írásai többségét - Amerikában, az emigráció keserű éveiben írt. A regény főhőse, Tamás már az Egyesült Államokban született, de magyar emigráns szülők gyermekeként. Nagyapja magyarországi földbirtokos. Meghívja vakációzni Magyarországra unokáját, akinek annyira megtetszik a '30-as évek Magyarországának hagyományőrző világa, hogy megőrizve amerikai állampolgárságát, több évig Magyarországon marad. Még a debreceni egyetemre is beiratkozik, es beleszeret egy erdélyi lányba, Ágiba. A német megszállás idején azonban a nyilasok nagyapjával együtt letartóztatják, és egy határszéli börtönbe szállítják. Ott élik át „felszabadulást". Sikerül Budapestig elvergődniük, de a csőcselék, a kommunisták által felbérelt verőlegények hősünk nagyapját meglincselik és agyonverik. Tamás kalandos úton Erdélybe szökik, ahol akkor már román uralom van, méghozzá ott is a kommunisták terrorja. Megtalálja egy erdészlakban Ágit - akinek családját szintén kiforgatták vagyonából -, és feleségül veszi. Gyermekeik születnek, és megtűrten bár, de békében élnek az erdészlakban. Egészen 1956-ig, amikor Tamás belekeveredik egy, a magyar forradalommal szimpatizáló ellenálló csoportba. A forradalmat leverik, Tamásnak menekülnie kell Kelet-Európából. Kalandos úton egy Amerikába induló hajóra szökik, de családja csak évek múlva mehet utána. A cím arra a dolgozni nem akaró, mindenre kapható csőcselékre utal, amely az író szerint szinte a világ minden városában megtalálható, s melynek tagjai gyakran borítják lángba a világot. Wass Albert könyve nem csupán hiteles képet fest századunkról, de tanulságos és megrázó olvasmány is. Dezső László Mi lesz veled, török dzsámi? Véletlenül akadt kezembe a Hírlap című újság 1999. február 27. száma. Az egyik oldalán a fenti fotóra lettem figyelmes, amely a vízivárosi török imaházat (dzsámit) ábrázolja a Duna felől. A téglakerítés falán a márványtábla és a vasrácsos kapu még látható. A fotó alatti cikkben dr. Horváth István, a Balassa múzeum igazgatója arról nyilatkozik, hogy a korábbi feltárásoknál megtalálták a dzsámi bejáratát és néhány ablakát. A kutatást folytatva azt vizsgálják: mennyire lehet az épületet eredeti állapotába visszaállítani és török emlékeket bemutató múzeumként hasznosítani. Az akkori tervek szerint 2000-ben már látogatható lett volna a török dzsámi. Sajnos, sem 2000-ben, sem 2001-ben nem készült el az épület, nem nyílt meg a török múzeum. A napokban készült felvételen (alul) láthatók a vandál kezek által ledöntött téglakerítés maradványai.. A márványtáblát összetörték, de szerencsére darabjaiból néhányat és a kovácsoltvas kaput sikerült a Balassa múzeum munkatársainak megmenteni. A felvétel készítésekor örömmel láttam, hogy a dzsámi melletti épületet (a volt istállót) lebontották. A munkálatokról most én kérdeztem Horváth István igazgatót, aki úgy tájékoztatott, hogy egy német-magyar cég, a Rosenberg Hungaria Kft. vette meg az épületet, és a tervek szerint a dzsámi helyreállítása után az alsó szinten török kávézót nyitnak, a felső szintre kerül a török emlékeket bemutató múzeum. A volt istálló helyére vendégházat építenek, mely a tervek szerint már-2003-ban működni fog. Bélay tegek látogatása, az irántuk megnyilvánult segítségnyújtásuk. Ányák napja környékén a köréjük csoportosuló diáksereggel köszöntötték a szülőket és nagyszülőket. Tanév kezdete előtt a gyermekes családok sokaságát támogatták tanszervásárlással. Rendszeres és szoros kapcsolatot építettek ki a szociális otthon lakóival, nemcsak ajándékkal, hanem kedves műsorokkal is szolgáltak. Elő kapcsolatot teremtettek a cserkészektől kezdve az idősekig egyaránt. E szerteágazó munkájuk lévén több mint háromszáz családdal és magányossal kerültek kapcsolatba. Az elmúlt évben értékelték szolgálatukat, melynek kapcsán vezetőjüket, Galambosi Lajosnét kérdeztük. - Hogyan tudja röviden értékelni a szerteágazó jótékonyságukat? - Ünnepekben gazdag évet hagytunk magunk mögött. így az év elején jó megállni és számvetést készíteni az elmúlt év történéseiről, valamint meghatározni új feladatainkat, kitűzni céljainkat. A 2001. évet értékelve mindenek előtt hálánkat és köszönetünket kell kifejeznem és tolmácsolnom segítőinknek: a Gabi virágboltnak, Szlávik Gabriellának, ahonnan az Anyák napi ünnepséghez, az évfordulós ünnepség dekorációjához, az Adventi koszorúk készítéséhez kaptunk segítséget; a maróti pékség tulajdonosának, Kovács László esztergomi vállalkozónak, aki'az Erzsébet napi cipók elkészítésében, szállításában nyújtott segítséget; az Árkád édességbolt tulajdonosának, Horváth Ernőné Erikának és férjének, akik a karácsonyi csomagok összeállításában is segítséget nyújtottak, támogattak bennünket a kárpátaljai gyerekek részére történő édességgyűjtésben; dr. Kanász Gábor orvosnak, akinek támogatásával számtalan elképzelésünket meg tudtuk valósítani. A Németh BT-nek, akik a tanszertámogatás megvalósításában nyújtottak segítséget. Köszönetet mondok továbbá névtelen adományozóinknak is, akik felkérésünket, segítségre hívásunkat meghallották, és támogatásukkal tudtuk a kitűzött célokat teljesíteni. Szólnom kell még a támogatások sorában az elmúlt évben a Családügyi Minisztérium által kiírt és nyertes pályázatról, amellyel jelentős támogatáshoz jutottunk. Az elmúlt év jelentős eseménye volt a beteglátogatói csoport megalakulása. Húsvétkor indult a kicsi, de lelkes kórházlátogatói csoport dr. Felföldi Éva főorvosasszony vezetésével. A leányfalui karitaszcsoporttal közös műsoros estünk volt Szent Erzsébet napján, a megáMott ötszáz cipó gazdára talált. Kárpátaljai gyerekek részére gyűjtöttünk édességet, kiegészítve ruhákkal, több zsáknyi ajándékot vitt magával Papp Anikó ferences nővér. Nagy örömet szereztünk vele. Munkatársaimnak köszönöm (fotónkon) az áldozatos munkát, mert segítségük nélkül nem lett volna lehetőségünk ennyi szolgáló szeretet nyújtására. És köszönöm családjaiknak is a megértést! Háromszáz családnál szolgáltak szeretettel (Ps) Olvasóink emlékeznek rá, hogy az elmúlt év őszén több alkalommal is írtunk a Belvárosi Plébánia körébe tartozó karitasz mozgalomról. Jelentős volt számukra a tavalyi év, hiszen országosan akkor ünnepelték újjászerveződésük tizedik évfordulóját. Munkájukkal egész évben folyamatosan szolgáltak, csütörtöki napokon a plébánia épületében ügyfélszolgálatot is tartottak. Mégis legjelentősebb feladataikat jeles egyházi és családi ünnepek keretében végzik. Felbecsülhetetlen az idősek és a be-