Esztergom és Vidéke, 2002

2002-02-28 / 8. szám

2 Esztergom és Vidéke 2002. február 14. -[^mléli J-l e

l4 V ciros VI )er. doi ke orul Nyomkeresőben ... (Folytatás az 5. oldalról) Ebben a korszakban tehát létezett egy olyan baráti társaság, amelyik élénken követte a városban folyó politikai és kulturális eseményeket, így figyelemmel kísérte Ady és Babits költői indulását, pályafutását. (Minderről, bővebben lásd: Babits Mihály esztergomi barátai, Beszélgetés Olajos Istvánnal, Irodalomismeret, 2000/4., illetve EVID, 2001. aug. 2.) Ennek a körnek volt egyik kiemelkedő alakja Einczinger Ferenc. Főként az ő közvetítésével ismerhette meg Esztergom közönsége Babitsot. Ki tudott volna bővebb felvilágosítást adni nekünk Einczingerről, mint a még ma is élő leánya: Einczinger Lívia. Mintha a régmúlt fényes kapui tárultak volna fel előttünk: Babits-dedikációk, ismeretlen levelek és fényképek kerültek elő. Ezek érdekes adalékokkal szolgálnak Babits Mihály esztergomi éveiről. Ahogy egy láncban a szemek, úgy kapcsolódnak össze régi események és emberek. Az 1930-as évek közepén Babitsék nevelőnőt kerestek a nyárra Ildikó mellé. Einczingerék Lívia osztálytársára, Kovács Erzsébetre gondoltak, aki örömmel vállalta a feladatot, és három nyáron keresztül járt fel a családhoz. O is él még, és úgy emlékezik vissza az esztergomi Előhegyen eltöltött három évére, mint életének egyik legszebb és szellemi, lelki épülésben leggazdagabb időszakára. Beszélgetéseink sorából most egyetlen élményét emeljük ki: „Kíváncsi voltam Babits Mihályra, akiről versei alapján nagyon mély benyomás maradt bennem. Vajon milyen ember lehet? Vártak engem a hegyen, hogy bemutatkozzam. Az előhegyi Babits-ház kertjének a hangulata idilli, csendes és megnyugtató volt. Megjelent egy - engem egy kissé Krisztus-képre emlékeztető - egyszerűen öltözött, szelíd mozgású úr, aki Babits Mihályként mutatkozott be. Ez volt az első meglepetésem. Nem úgy fogadott, mint egy kis nevelőnőt, hanem mintha egy kedves barát lennék. Bemutatott a feleségének is. Zavarban voltam, és megkérdezem: hogy szólíthatom. Azt mondta: 'Én tanár voltam, tanár maradok. Maradjunk a tanár úrnál.' Aztán hallottam, hogy mindenki, szomszédok, háztartási alkalmazottak is így szólítják. Mindenkivel úri módon: szelíden, szerényen, figyelmesen bánt. (...) Egyik délután Babits egy kis epizódot mesélt nekem, így emlékszem rá: Ilonkával hirtelen házasodtak össze. Ilonka írónőnek készült, írói, művészi körökben mozgott. Az első közös ebédet nem otthon, hanem ebédlőben költötték el. Másnap Ilonka szerette volna bebizonyítani, hogy jó háziasszony és ért a főzéshez. Babits hozzákezdett a paradicsomleveshez, ám látja, hogy a kanalán fennakad egy kampósszög. Valószínűleg kilazult a konyhában, így beleesett a levesbe. Mondta is Babits: 'Képzelje el, már az első nap szögre akart akasztani!' Nagyon kedvesen mesélte el, látszott rajta mennyire emlékként őrzi ezt az esetet." Tóth Franciska a Palócföld című folyóirat tavalyi pályázatán a zsűri dicséretét érdemelte ki Mozaikok az újabb Babits-kutatásból című munkájával. Egyúttal megkapta a szerkesztőség ígéretet az esztergomi vonatkozásokban bővelkedő tanulmány közreadásában. (Ahogy lapunk is szívesen nyit majd teret ifjú szerzőnk következő „nyomozati jelentései" számára.) Egy nagymúltú társaság megszűnik ... Dokumentumok Einczinger Ferenc hagyatékából sajnálattal tudatom, hogy társaságunk elnöke, dr. Lepold Antal prael. kanonok, a wien-i Pázmaneum igazgatójává neveztetvén ki, állása átvétele véget, ideiglenesen városunkból, lakását fenntartva elköltözött; főtitkárunk, dr. Homor Imre tanár súlyos agybajban szenved, emlékezőtehetségét elvesztette; úgy az ő lakásuk, mint alulírotté is 1944/45 év telén a háború folyamán teljesen feldúlatott, és így alapszabályainkat beterjeszteni nincs módomban. Mivel pedig az elrendelt közgyűlés összehívása a vezető távollétében körülményes lenne, tisztelettel ide mellékelem egy korábbi évkönyvünket, melynek 21-26. oldalain az alapszabályok leközöltettek, méltóztassanak azt a felhívás szerint elfogadni addig is, míg elnökünk visszatérte után vagy az eredetit bemutatjuk, vagy újat alkotva felterjeszthetjük. Kiváló tisztelettel: Einczinger Ferenc ny. takptári igazgató, társasági alelnök - • • ovj a Ü/TL l i\' T i.-c

cíJmi m<7

u<v-Mi ízesig j S7-/ itálya BElOGTMl.VlSZTÉSn-M íZ^V ?

3alflCTnlnÍ3z tóri un

. _ Ferenc József rkp, 24. '.Iclefon; 185-642 "tisán: ttrSJ A !MUM XUst lxeftgx* i BftlMM. MtUit iMfelsi U BCri«*tt op-eálloi eddifd nűködósót a.20.165/1945. B.M. azími rendelet *dgrehaj.uisr. sarán felüli Izagálrtt alá Tettei Emek Mretkastóliai • *»oti Egyesületet [... három hivatkozott rendeletben] foglalt jogaimnál fogva feloszlatom. Felhívom Alispán Urat, Államvédelmi Osztálya és az Államrendőrség vidéki Főkapitánysága Vezetőjét, hogy a feloszlatott egyesületet a nyilvántartásból törölje. (...) M. Szűcs Ilona emlékezéseiből (Folytatás az 5. oldalról) Számtalan ajándékkal kedveskedtek barátai az évek során Martsának. Szántó Piroska, Borsos Miklós képekkel, az írók, költők — Pilinszky, Kassák, Berda — dedikált könyvekkel érkeztek Esztergomba. Berda több kötetét akkor és neki írt versekkel ajánlotta Martsának: Az egyik így hangzott: Óz a izoóáa/ca izaóad (SzaSad a ncu/i/ evé) j má/ /aiÁajoA ta/iya/a S/nÁdóó a 6ö ivá) Ao/ ü/öÁ viÁauít az (y/ )za6ad>zd/uÁ Jo(/a iyaz vad Áia/fa S/tt mdi nem á idd)/ Asbóth Károly Emléktárából Következett a Horthy-korszak, aztán a nyilas-éra, mi a Cseh-kocsmába jöttünk össze, amelynek egyik szobája ajtaján volt kiszegezve Ordasok tanyája című verse Berda Jóskának. Egy délután a vendéglős azzal fogadott, hogy ne járjunk ide, mert figyelnek minket, és az a hír, hogy én vagyok a társaság szellemi irányítója. Erre felkerestem a nyilas párt egyik főemberét, és attól kezdve az ő égisze alatt jöttünk itt össze. Ez a korszak is elmúlt, de előbb át kellett élnünk a német megszállást, aztán az orosz katonák Berda József és Martsa közös munka terveit is dédelgette, ahogy bevonulását. Berda egyik levelezőlapjáról megtudhatjuk. „Kedves Helfikém... említetted, hogy 'trágár' verseimet illusztráltatnád s — kézirat gyanánt — kiadatnád. Nekem az effajta 'trágár' (és mégis sajátos írói hangomat kifejező) versekből elég szép gyűjteményem van... Sajnos legutóbbi könyvem az utolsóig elfogyott s komoly anyagi utánpótlásra nincs komoly lehetőség. Ezért törődnék most szívesen az általad felvetett ötlettel." Berda szervezte meg az első találkozót Kassák és Martsa között, ami- /P^TsS^j ^ _ re Martsa valami oknál fogva nem tudott elmenni. Ekkor érkeztek a (Nfc^ngg^ korholó sorok az ajtó alatt átcsúsztatva, „Martsa Alajos úrnak" címez- Mtl

^jbrJ^ ^ 'íraÉsílf* C . .""^vaHeSs „Hej Helfi Helfil Hogy szakadjon rád a bús reterát, miért tettél lóvá SiUllw

n " , minket? Utálod talán a felvidékieket? Vagy kifogásod van Kassák és | László Gyula személye ellen ? Csütörtök este 1/2 9-kor és ma (péntek) dél- l / h után 2 órakor is kerestelek itt — hiába! Jöjjön rád a hasmenés! Amen. f ^ Ölel Jóska." | Aztán persze megtörtént az ismerkedés Kassákkal, Berda haragja is | — —elszállt. / Berda esztergomi kapcsolatai — posta útján és személyesen — a háború után természetesen újjáéledtek, és az '50-es évek elejétől tovább gazdagodtak Mucsi András emlékezéséből Dévényi Iván 1951-ben szerzi meg diplomáját, megnősül és hasonló végzettségű pedagógus feleségével Esztergomba költözik. A Bottyán János Gépipari Technikumban kap katedrát, felesége pedig a Dobó gimnáziumban. A két kezdő tanár a műgyűjtés szempontjából rendkívül szerencsés helyen ütötte fel sátorfáját. Esztergom gazdag, de egyelőre — határszéli helyzete miatt is — téli álmát alvó, múzeumi város. (...) A városi könyvtár igazgatója, Martsa Alajos, a kitűnő portréfotográfus, polihisztor és műbarát, minden jó művész ismerője, vagy személyes jóbarátja lett a frissen Esztergomba került Dévényi Iván egyik legfontosabb szellemi partnere. Egyszerű és parányi, majdnem szegényes, az '50-es évekhez illő, süllyedő falú legénylakásában, a Kölcsey utca 3-ban gyakran adott szállást adott az olyan vándorpoétáknak, mint Berda József, vagy a lebegő lírájú Vándorlegény útrakél című triptchiont megfestő Bálint Endrének. (...) Ebben az inspiratív környezetben Dévényi Iván későbbi írásaihoz, hazai és külföldi művészekkel folytatott levelezéseihez sok hasznos tanácsot kapott Martsa Alajostól. Ugyancsak sokat tanult az Esztergomba gyakran be-betérő Berda Józseftől, akit Ferenczy Bénihez hasonlóan Martsa révén ismert meg közelebbről. A harsány szavú, de melegszívű, művészetkedvelő vagabund, aki mindenhol otthon volt, ahol jó lenni, aki mindenkit ismert és szeretett, akit szeretni érdemes, ragaszkodott Ivánhoz. Erdőjáró útjairól érkezve olyankor már az iskolánál várta verseivel — szeretetre is szomjasan a - Dévényi-házaspárt. Indokolás A lefolytatott vizsgálatból az állapítható meg, hogy az egyesület szünetelteti működését. A működés szüneteltetésére engedélyt nem kért és nem kapott, alapszabályszerű működés kifejtésére nem képes. Budapest, 1948. február 17. Folaíló/ .i/v^ -fej ftjjut, KlJU ^ Egy levelezőlap dr. Szállási Árpád gyűjteményéből • / , \ r-Y^ltJJt, . <£j> /M. rt í Á^rti*. A/ ^ Uj Berda József az „ifjú szívek" gyűrűjében... A felvétel a '60-as évek elején a Bottyánban, Dévényi Iván osztályának ballagásán készült. (Horváthy Borbála családi archivumából). Berda József 1948-as keltezésű önéletrajzából: Az alkotni vágyás nagy örömén kívül a legmagasztosabb öröm számomra: a turistáskodás, erdők, hegyek közt barangolni, gombát szedni, rákászni boldog gyermekként. Ezért szeretnék hosszú ideig, legalább száz évig élni.