Esztergom és Vidéke, 2002

2002-12-19 / 51-52. szám

12 Esztergom és Vidéke 2002. szeptember 19. 1992.: Munka közben a Szerkesztői Műhely Balról jobbra: Sebő József, Nagyfalusi Tibor, Pálos Imre, Bencze Cs. Attila és Bánhidy László > > > A különböző országtanul­mányok szerint a kontinens fejlet­tebb, nyugati feléhez való felzár­kózás kihívásait a jelölt tagállam­ok intézményeik és területi kap­csolatrendszerük újragondolásá­val igyekszenek megoldani. Visszakanyarodnak ahhoz a ha­gyományhoz, amely a középkor századaiban adott volt, amikor is a különböző királyságok, császársá­gok voltaképp egymástól töb­bé-kevésbé független területi egy­ségek (tartományok, régiók, váro­sok) laza, autonóm szövevényéből jöttek létre, amelyek féltve őrizték a szabadság „kis köreit". Szokása­ik, rituáléik többnyire ezeket a ha­gyományokat fejezték ki. Nem vé­letlen, hogy a történészek - főként Burckhardt - nyomán Európát el­sősorban a sokszínűség egysége­ként szokták jellemezni. Magyarországon a regionális gondolkodásnak nem túlságosan erősek a gyökerei, bár Erdély, a Szepesség, a szabad királyi váro­sok autonómiája évszázadokig élt; s a szólás ma is él: Vasból, Zalából, Somogyból jöttem - vagy Ady is használta a karakán magyar meg­jelölésére a „bakonyi fajta" jelzőt. A magyar parlament a terület­fejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvényével, majd annak 1999 évi módosításá­val az Európai Unióban kialakí­tott és használt terület beosztás­hoz igazodva, az ötfokozatú NUTS rendszer - Nomenclatura des Unités Territoriales Statistiques ­második szintjének megfelelő ré­gió beosztás mellett voksolt. A ter­vezési-statisztikai régió több me­gye, illetve a főváros területére ki­terjedő, az érintett megyék köz­igazgatási határaival körbefogott, egybefüggő tervezési, illetve sta­tisztikai terület-egység. A törvény hazánkban hét terve­zési-statisztikai régiót hozott létre. Ezek többnyire 3-3 köz­igazgatási megyét foglalnak magukba. A tervezési-statisztikai régiók nem minősülnek területi közigaz­gatási egységeknek, nincsenek vá­lasztott testületeik. Koordináló in­tézményeik a regionális fejlesztési tanácsok, melyeknek tagjait a ré­giót alkotó megyék, a minisztériu­mok és a kistérségek delegálják. A tanácsok működésükkel, szerve­zeti kereteikkel elősegítik, hogy a régiókat alkotó megyék - gazdasá­gi szerkezetük összetettsége és különbözősége ellenére - közösen határozzák meg fejlesztési elkép­zeléseiket, azok prioritásait, illet­ve, hogy az ehhez szükséges saját erőforrásaikat is egyesítsék, s pá­lyázzanak a lehetséges nemzetkö­zi támogatásokra. A Közép-du­nántúli Regionális Fejlesztési Ta­nács 21 tagú, elnöke a három me­gye soros közgyűlési elnöke. A Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács a „területfej­lesztésről és területrendezésről" szóló törvény rendelkezései alapján 1999. december 10-én alakult meg. A regionalizmus egy terület ér­tékeire építő, azt őrző-fejlesztő po­litika. A régióépítés azonban hosszú távú folyamat, de az intéz­ményrendszer mozgástere egyelő­re csak lassan bővül, a szereplők az egyértelmű és határozott fej­lesztési hatást kiváltó pénzügyi források hiányában a régió intéz­ményében még nem látnak érdem­leges partnert. A regionális identi­tás még gyenge, a belső kapcsola­tok terei (média, politikai fóru­mok, különféle kommunikációs szintek) csak hosszú távon erősöd­nek meg, ami összességében ma még nem segíti a regionalitás érvé­nyesülését. Középtávon az eddigi intézményrendszer megtartásán és működtetésén kívül egy széles­körű programkínálat kidolgozása várható, hogy az Európai Unió jö­vőbeli forrásainak fogadási szint­jei kiépüljenek. A Közép-Dunán­túli Régió küldetése az, hogy eddi­gi fejlődési irányok, meglévő adottságai révén - ahogy szlogenje is kifejezi - az innováció régiójává váljon. A XXI. század első évtizedében, amikor Magyarország is keresi he­lyét az új európai rendben, térsé­günk, a Közép-dunántúli régió földrajzi helye viszonylag kedvező. A létező szocializmus után egyre inkább önmagára találó közép-eu­rópai térségben új, innovációs erő­centrumok rajzolódnak ki, melyek egyre szervesebb módon kapcso­lódnak Európa fejlettebb régiói­hoz. Két erővonal mind határozot­tabb kontúrokat kap. Az egyik, a dél-bajor innovációs tengelyhez kapcsolódik: Prága és Bécs - Po­zsony - Győr környékén formáló­dik, melyek egyesülve innovációs tengelyként folytatódnak - egé­szen Budapestig. A másik a medi­terrán övezetből Budapest felé terjeszkedő Velence - Trieszt ­Ljubljana fejlődési irány. A Kö­zép-dunántúli Régió e két kö­zép-európai fejlődési zóna met­széspontjában található, így mind­kettő számos vonatkozásban meg­termékenyítően hathat régiónk fejlődésére. A régió nagytérségi pozíciója ennél fogva kitüntetett értékű. Az európai gazdasági fejlő­dés hatásai közvetlenül érintik, fejlődését hosszú távon befolyásol­ják, ezáltal a tartós és folyamatos megújulás lehetőségét teremtik meg. A kapcsolódást segíti, hogy az 1997 júniusában meghatározott „Helsinki folyosók" közül - me­lyek fejlesztésére az Európai Unió különösen ügyel - három (IV, V és VII.) is érinti a régiót. Ezáltal régi­ónk Nyugat-Európa és Délke­tok be, ez nem alagút, hanem bol­tozott kőből rakott sötét pince, jobb időkre várva ásít, hajdan vité­zek melegedtek benne. A hátatok mögött a Molnár sor régi házában üres istálló áll. Most, karácsony .közeledtével, amikor a napkeleti bölcsek már furcsa csillagot kém­leltek és nyergelték tevéiket ­higgyétek el nekem: itt a Molnár soron is egy igazi puposteve élt a század elején. Idegenlégiós obsitos gazdája hozta napkeletről. Sza­kasztott mása hetedik ükunokája volt a három királyok tevéinek. A pince mellett kivicsorít a hegy, ha­talmas szikla bújik ki az útszegély helyén. Ez a szikla hordja a hátán a várat, a bazilikát. Ilyet sem látsz sehol a környéken. Paskoljátok meg a sziklát, nélküle és a várhegy nélkül Esztergom nem lett volna királyi vár, város. A Duna felöli oldalon düledező fal áll, félig bedeszkázott nyílások­kal. Csendben lessetek át rajta, 400 év messzesége tárul elétek: a hőforrás, a vízimalom, a törökfür­dő felett jártok. A fürdő a szomszé­dos dzsámihoz és minarethez tar­tozott. Ne mond, hogy nem látod a minaretet, hisz ott állsz mellette. Kedves jó Kuti Béla bácsié volt utoljára ház. Pontosan az ereszig furcsa fehér hatalmas kőtömbök­ből a túlsó fala, a dunai sarok. Ott áll derékig, jó két emelet magasá­gig sértetlenül a minaret, szűk kő­kapuja nyitva, pontosan úgy, ahogy az utolsó müezzin hanyatt homlok lerohant belőle 1683. szeptember végén. Akkor jött meg Szobieszki János király serege Tát felől, visszafoglalni a várost. Több mint 100 évig zengett a toronyból az Allah Akbar, naponta ötször. let-Európa között fontos, nélkü­lözhetetlen hídszerepet tölthet be. Azaz a nyugat-európai gazdasági súlypont egyre inkább kelet felé látszik kimozdulni, azaz az orszá­got az uniós politika a regionális célok fókuszába emelheti. S ezál­tal a termékek, szolgáltatások glo­bális áramlásának kedvező hatá­sai e térségben is csapódhatnak le. A közép-európai integráció és együttműködés eszméje nem új keletű, hiszen a cseh, a lengyel és a magyar király visegrádi ta­lálkozóján (1335!) egy közös vámunióban korán testet öltött. Igen, ilyen történelmi előzmé­nyek után a szlovákiai Nyitra ke­rület, Komárom-Esztergom és Pest megye 1999 júliusában meg­alakította a Vág-Duna-Ipoly Eurorégiót, melynek központja Tatabányán található. Társult tagként Veszprém és Fejér megye is csatlakozott. Az elsődleges cél a határ menti területek gazdaságá­nak összehangolása, a térség fej­lesztése - az Európai Unió segítsé­gével. Főként a civil szféra, a gaz­daság és a közigazgatás területén. A régió azóta részese a Duna-men­ti Tartományok Munkaközösség­ének is. A régió az egyedüli az or­szágban, amely csak egy kis határ­szakaszon érintkezik szomszédos országgal. A jövőben felértékelőd­nek a Szlovákiával kialakított kapcsolatok, így a régió északi ha­Tapasszátok a fületek a falhoz, ta­lán még hallani egy picit. Gyönyö­rűséges arab-perzsa írás aranyos betűi tekeregnek egy furcsa ke­mény szürke kőbe vésve, a ház fa­lába építve. Ennek a kőnek külön története van, külön is meséljük el, egy pohár sűrű vörös bor mel­lett. Össze is tartoznak: a török kő és a török szőlőtőke bora Kuti Béla bácsi terméséből. Igazi mese is le­hetne, de biztosan több annál, mert a megkínált mai törökök sem tagadják, hogy a ház belső udva­rán, az egyetlen szőlőtőből szét­ágazó évszázados szőlőlugas pá­ratlan zamatú vörös bort ad, török toroknak ismerősen ízest. A két néhai gazda, Kuti Béla bácsi 1990-ből és Ozicseli Hadzsi Ibra­him úgy 1660-tól áthajolnak egy­máshoz a mennyország és a moha­medán paradicsom közös léckerí­tésén könyökölve, mert a tavaszi szőlőjövés dolgában van egymás­sal beszédük. Béke legyen velük! Hagyjátok tavaszig aludni a szőlőlugast, sétáljatok tovább. Pár lépésről visszanézve már csak egy kopott öreg házat és düledező ke­rítést látni. Elmaradnak a házak, foghíjas az utca, a Szülejmán lép­csőnél kinyílik a látvány, megint ott hömpölyög a Duna. Kit hozott, kit vitt Esztergom előtt, azt majd nyáron, egy másik sétán kifür­késszük. Most így a gyerekkel nem kelle­ne betérni Kovács Zsolti Vasmacs­kájába. A szomszédos ház kedves, halk szavú háziasszonyának, Sző­ke Bözsinek csodálatos, híres konyhája, Erzsébet-napi kacsa­sültje nem történelmi emlék, ha­nem szerencsénkre jelen idő. tárán a Duna természetes válasz­tóvonalát részben a meglévő érint­kezési pontokon (Komárom, Esz­tergom) érdemes fejleszteni, első­sorban az átkelések módjának mo­dernizálásával. A határok mellett élők együtt­működésének elmélyítésére, kö­zös fejlesztések elindítására jött létre a Vág - Duna - Ipoly Eurorégió. Az együttműködés azóta is fo­lyamatosan fejlődik; az év máso­dik felében a régió két további me­gyéje is bejelentette, hogy az együttműködésben részt kíván venni. Ennek jegyében a 2000-ben kidolgozott operatív programok közül hat részletes kimunkálása közös lesz. Az egyes operatív prog­ramok készítése során szoros együttműködés alakult ki a komá­romi kistérség és a komárnói já­rás, ezen belül pedig a „Most Priatelstva" mikrorégió között. Még ez év nyarán Neszmélyen Euroexpo néven többnapos ren­dezvény-sorozaton találkoztak egymással az Eurorégió gazdasági és politikai vezetői. A Vág-Duna -Ipoly Eurorégió munkájának szervezését egy „Fejlesztési Köz­hasznú Társaság" végzi. A Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség 1998-tól vesz részt az Ausztria által kezdeményezett Interreg II/C RDA-NET CÉDA betűjelű nem­zetközi együttműködési projekt­ben, amely 1998 februárjában pá­lyázott Interreg II/C forrásokra, és novemberben támogatást is nyert. A projekt ténylegesen 1999 febru­árjában kezdődött. Ausztria há­rom tartományán - Bécs, Burgen­land és Alsó-Stájerország - kívül Magyarország (Közép-Dunántúl és Közép-Magyarország), Szlové­nia (négy ügynökség), Csehország (3 régió), Olaszország (3 régió) és Szlovákia (négy régió) képviselteti magát. A projekt a regionális fej­lesztési ügynökségek együttműkö­dését kívánja elősegíteni. A cél az, hogy közös projektek szülessenek, majd közös pályázatok készülje­nek az Európai Ünió számára. Sebő József, köszönöm, mun­kádhoz sok sikert kívánunk! Bencze Cs. Attila Lépjünk tovább és süvegeljük meg a következő házat, ahol a vá­ros utolsó hajdúja hajolt ki az abla­kon, páratlan kackiás bajuszát megpödörve. Hazai Gyurka legen­dás nevű vendéglője átépült, a ba­rátok beszélgetése hallik bentről. Az egyik szobájából Homor Anci néni német óvodájában a százszor is elénekelt Binder Schuster Benjáninja visszhangzik még min­dig. Kiszélesedik az utca, a kocka­kő burkolat rendezetté válik, a jár­dán már egymás mellett is elfér­tek, mintha a város szegényes hát­só udvarából kiléptünk volna. Bal­ra két ház között picinyke sikátor, a hajdani Macskalépcső évezredes gyalogösvénye visz toronyiránt a fellegvárba. A Prímási Palota előtt a középkori város hajdani főterén állunk. Felettünk a fellegvár, fel­jebb a bazilika, aranyozott latin betűivel azt hirdeti,, hogy „A fönt levőket keressétek". Álljatok meg a sétával, betűzzétek ki, fogadjátok meg a szavakat és emeljétek fel a szíveteket. Adjunk hálát, hogy eb­ben az utcában sétálhatunk, 14 Árpád-házi király, Mátyás, Beat­rix, Bakócz Tamás, Balassi, Szobieszki, magyar vitézek lába nyomán, megmenekülve tatártól, töröktől, pogánytól. Nézz le a lábadra, sáros, vizes, havas, hótaposó cipődre. Hétszáz gyereklépéssel végigjártuk az ut­cát. Ne mond el senkinek, hogy hét évszázadon lépkedtél át, tartsd ti­tokban, hogy hétmérföldes csiz­mával ajándékoztak meg kará­csonyra. Szeretettel várunk Esztergom­ba tavasszal! dr. Kolumbán György Ne shoppingolj, inkább ajándékozz... ...mondjuk hétmérföldes csizmát Esztergomban. Elmesélted már gyermekeidnek a rút kiskacsa meg a varangyos béka bőrébe varázsolt tündér-királykisasszonyt is. Most meséld el a rút, romos, büdös utca képébe rejtőzködő legcsodálatosabb ma­gyar utcácska igaz történetét... vagy ne is nagyon meséld, hanem fogd kézen, vidd el oda és ajándékozd meg vele, sétáljatok végig rajta. Nem több az utca, mint hétszáz lépés, görbe, kátyús, romos, csatornázatlan, persze ha csak a szemeddel nézed. Kezdjük az alsó végén, ott, ahol tényleg büdös is az elvarázsolt. Kezdjük a Petz öntöde előtt, és ne beszéljünk többet az átemelő szennyvíz szivattyútelep nyitott medencéjéről. (Ezt az egyetlent mi építettük az évszázados kincsek, csodák hegyibe, világcsúfjára). Ha ott álltok a Petz gyár mel­lett, a vár alatt és a Dunáról fagyos téli szél fúj, elkezdődik a varázs­lat, az időutazás, vissza hétszáz évvel. Nézzetek át a Dunán, Kakat falu felé. Ott van bizony, csak ma Párkány áll a helyén. 1240 táján még Kakat állt ott és benne azon a másik télen bújt a tatár. Iszonya­tos tél volt, százévente sincs olyan, még a Duna vize is befagyott, át­zúdult rajta a kutyafejűek hatal­mas hordája, át a jégre, ki a partra, be a vár alá, pont oda, ahol most álltok. Ha fú a szél, még a lovak nyihogását is halljátok. Elpusztult Esztergom, elpusztult az egész or­szág, a király az Adriai tenger szi­getére menekült. Vigasztald meg a gyereket, hogy bajóti Simon meg­védte a fellegvárat, IV Béla vissza­tért, a város pedig - láthatod - már nem annyira romos. A télre, hideg­re se haragudjatok, tett az jót is a magyarokkal, mikor Mátyás vá­lasztóit megtartotta a Duna jegén, vagy Dobó István egri vára alól ha­zatanácsolta fagyos közeledtével a török hadat. A keleti horda meg úgyis átkelt már a Volgán, ónon, Dnyeszteren, Pruton, Szereten, Kárpátokon, tavasszal már a Du­na sem állíthatta volna meg. A Petz gyár üres, felette roska­tag tetőgerendák áznak, meredez­nek korhadtan, cserép nélkül. Ne higgy a szemednek, nem az igazat látod. A gyár öntödéjén tényleg nincs most cserép, de csak azért, hogy ti megláthassátok a hihetet­len ácsszerkezetet. Országos cso­dát láttok, ipari műemléket, mű­szaki ritkaságot, gerendapiramist, Petz uram különleges kívánsága szerint műremeket készítő ácsok keze munkáját. Alátámasztás nél­kül vagy 20 métert ível át a hatal­mas tető. Ne forduljatok hátra! Lehet, hogy ott hümmög mögötte­tek elismerően a másik ács. A Mol­nár soron évszázadokig hajómol­nárok laktak, ácsolták a malmo­kat. Leghíresebb prímási ács Hut Mátyás volt, az utolsó céhbeli mes­terek pedig Tóth és Pécsi Dunamolnár uramék voltak. Sétáljatok tovább a város felé. Balra titkos alagút nyílik, visz fel az északi bástyába. Ezen kapta a vár a létfontosságú vizet, 200 évig a világ legerősebb szivattyúja pumpálta a 26 C-s karsztvizet a fenti palotákba. Az alagút mellett rozsdás vasajtó. Vigyázva nyissa­A régiók Európája: Szigligettől Esztergomig

Next

/
Thumbnails
Contents