Esztergom és Vidéke, 2002

2002-12-19 / 51-52. szám

•• // SZENT ISTVÁN SZULOVAROSA BÉKÉS KARÁCSONYT, BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁN NEMZETÜNK MINDEN TAGJÁNAK - BÁRHOL IS ÉL A FÖLDTEKÉN! 1 Tr'VlAi | i .. L „ \ LTi'f M www.esztergomesvideke.hu POLGÁRI HETILAP E-mail: emvideke@psinet.hu Alapíttatott 1879-ben Alapító főszerkesztő: dr. Kőrösy László Megjelent 1944-ig Újraindult 1986-ban Új sorozat XVII. évfolyam 51-52. szám 2002. december 19. Ára: 150 Ft ÖRÖKRE SZÓLÓ ÜZENETEK * 2002 „Emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék." (Vörösmarty Mihály) Kossuth Lajos: (200 éve - 1802. szeptember 19-én Monokon született.) „ (...) a sajtó szabad nemzetnél hivatva van, hogy legyen óramutató a nemzet életében (...)" 1852 „A magyarnak tisztán, fényesen, mocsoktalanul fel kell mindig és mindenben tartania nemzeti jellegének sajátos zománcát, de ezt fel­tartva, európai színvonalon kell állnia, a magyar műveltségnek (...) ma­gyar zománcú európai műveltségnek kell lenni, mely saját nemzeti, egyéni typussal bír, de európai." „Ne civódjunk azon, mik voltunk, hanem egyesüljünk abban, amivé lennünk kell." Ady Endre: Egy jövendő karácsony Jön a karácsony fehéren S énhozzám is jön talán majd Valaki a régiekből. Csöndesen lép a szobámba S én köszöntöm: »Béke, béke.« A küszöbön sápadt orvos. És szorongva szól a vendég: »Ma karácsony van, karácsony, Emlékszel a régiekre?« És bámulva és vidáman És kacagva mondom én majd: »Ma karácsony van, karácsony.­És szorongva szól a vendég: »Valami tán fáj a múltból?« Megmozdul a sápadt orvos. És bámulva és vidáman És kacagva mondom én majd: »Hiszen én még sohse éltem.« És hörögve mondom én majd: »Ki a szobámból, pogányok.« Döng az ajtóm és bezárul. És hörögve mondom én majd: »Hiszen én meg se születtem. Karácsony van, száll az angyal. És a nagy, szomorú házban Zsoltárokat énekelve Hajnalig várom az angyalt. (A 125 éve - 1877. november 22-én, Érmindszenten született költő fenti versét 1906-ban Párizsból küldte lapjának, a Budapesti Naplónak, ahol december 25-én jelent meg.) Weöres Sándor: Hommage á Illyés Van? Már csak volt. Volt? Már csak van. A mennybolt hágóiban, a csillagfény iszalagjaiban, mindég ifjan, sose vénen, mint egy Árpád-házi király magyarjainak szívében. Illyés Gyula: ^100 éve - 1902. november 2-án - Felsőrácegrespusztán született.) Batsányi emlékének Tudom, hány ős tudása, terve, izma, kell, hogy egy táj ne pokol: menny legyen. Ha meghalok, itten tegyen-vegyen hű szellemem, „ez tájat tsinositsa" A Puszták Népe szerzőjének Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh, ma nem azzal Kellene: honnan jössz, - azzal, ecsém: hova mész! Adjon az Úristen önbizalmat, jóakaratot, reménységet! Ünnep i gondolatcsere dr. Beer Miklós római katolikus püspökkel A keresztények 2000 éve ünnep­lik karácsonykor a Megváltó, Jézus, Krisztus születését. Püs­pök Úr, mi az üzenete e történet­nek a ma embere számára ? - Évről évre visszatér Karácsony ünnepe. Mi, keresztények, Jézus Krisztus születésében Isten érkezé­sét, a történelemben való megjelené­sét ünnepeljük évről évre. A bibliai történetek, a betlehemi események ugyanúgy jelennek meg az ünnepi szertartásban, mint sok évszázada bármelyik évben. Ugyanezeket a szentírási részleteket olvasták akár 1000 évvel ezelőtt itt Esztergomban Szent István háznépének, vagy IV. Béla király korában az akkori feren­ces templomban. Az időszámításunk kezdetét jelentő történelmi pillanat felidézése ugyanaz, de mások azok, akik ünnepelnek. Egymást követő nemzedékek a saját koruk adottsá­gai között, a saját küzdelmeikben élik át Jézus Krisztushoz kötődő .vi­szonyulásukat. Ebben a vonatkozás­ban van hangsúlya annak a jól is­mert mondatnak, hogy „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké" (Zsid. 13,8). Meggyő­ződésem, hogy emberi sorsunk leg­fontosabb meghatározói, mint a szü­letés körülményei, a fizikai és lelki sebezhetőség, a személyes és nemze­ti kudarcok, a betegség, a szeren­csétlenségek és mindenképpen a ha­lállal-gyásszal való szembesülés ép­pen úgy megváltás-szabadulás után kiált, mint bármikor. Az erkölcsi el­bizonytalanodásban (családok szét­szakadása, kábítószer, emberi kap­csolatok megromlása) ma éppúgy szükségünk van biztos tájékozódási pontra, mint bármikor. Számunkra Jézusnak, Isten Fiának személye ugyanígy megváltást hozhat, re­ménységet sugározhat, mint előde­inknek. Semmivel nem jobb, bizto­sabb a helyzetünk, ha egyáltalán le­het ilyet mondani, mint korábban. Persze ehhez alap-bizalom kell, amit hitnek nevezünk. És ez önmagában is karácsonyi titok, isteni ajándék. A múló év sok változást hozott mind közéletünkben, mind a fő­egyházmegye életében. Ön ezek közül melyeket tartja fontosab­baknak? - A 2002. esztendőre visszate­kintve úgy gondolom, hogy egyházi szempontból a legjelentősebb ese­mény a közelmúltban közzétett ér­sek-prímási kinevezés. Dr. Paskai László bíboros úr májusban töltötte be 75. évét és ez azt jelentette, hogy kérnie kellett a felmentését Rómá­ból. Hónapok óta a sajtóban olvas­hattuk a latolgatásokat azzal kap­csolatban, hogy ki lesz az utód. De­cember 7-én közölték hivatalosan a Vatikánban, hogy a pápa dr. Erdő Péter püspök urat nevezte ki prí­más-érseknek. Személye nem isme­retlen az esztergomiak előtt, hiszen Dorogon volt előbb káplán, majd a nyolcvanas években itt tanított az esztergomi szemináriumban. Ünne­pélyes beiktatása itt lesz a Baziliká­ban január 11-én. Ez a személyi vál­tás alkalmat kínál arra, hogy Paskai bíboros úr 15 éves főpásztori szolgá­latára is visszatekintsünk, hiszen nagyon mozgalmas időszak volt ez, és az összefüggéseket talán most már jobban értjük. 1987-ben kapta főpásztori kinevezését és a követke­ző évben volt már a Szent Jobb or­szágjárása, és az azt követő évben a nagy politikai váltás. Meggyőződé­sem, hogy az Úristen terveiben a kettőnek volt valami köze egymás­hoz. Bíboros úr hívta össze 1994-ben az első magyarországi egyházmegyei zsinatot. Még elevenen él bennünk a millenniumi események sok kedves emléke, amihez bátran köthetjük mi, esztergomiak, azt a belső meg­győződésünket, hogy városunk sok évtizedes szunnyadás után végre kezd ébredezni. Talán sok félreértés is nehezítette Bíboros úr szolgálatát, de most visszatekintve csak szere­tettel fordulhatunk személye felé és megköszönjük az Úristennek az ál­tala tapasztalt gondviselését. Előre tekintve, új prímás-érsekünk mind­nyájunktól bizalmat és a hívek imá­ját kéri. Talán Esztergom történeté­ben a legfiatalabb főpap, akire ne­gyedszázados szolgálat vár. Adja az Úristen, hogy népünk és mindenek­előtt városunk életében áldásos, gyümölcsöző legyen főpapsága! Minden polgártársunk és egész városunk számára a 2003. év talán az elmúlónál is mozgal­masabb, gazdagabb lesz. Püs­pök Úr mit kíván ehhez nekünk, esztergomiaknak és a vidékün­kön élőknek ? - Valóban már csak néhány nap választ el az új esztendőtől. Amit az előbbiek alapján már tudhatunk, hogy a január 11-ei beiktatás nem mindennapi esemény lesz városunk életében. Természetesen elsősorban *4töott karácsonyi ünnepeket! Gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az urAlom j 6 villán lészen, és hívják i 1 csodálatosnak, i erfis Istennek, örökké atyjának, békesség feJedeln Uralma növekedésének és békéiének nem lesz vé*e. i 9, 6-7 » az esztergomiakat és a környékbeli­eket várjuk szeretettel a Bazilikába, de készülünk az ország minden ré­széből és külföldről is érkező vendé­gek fogadására. Ilyenkor ismét elő­térbe kerül városunk szállodai kapa­citásának problémája. Remélem, hogy a nehézségek ellenére minden­kinek méltó fogadtatást tudunk majd biztosítani. Ami az év egyéb várható eseményeit illeti, azt már tudjuk, hogy márciusban Battyány­Strattmann Lászlót Rómában ünne­pélyesen boldoggá avatja a pápa. Bár ez az esemény nem kapcsolódik kife­jezetten városunkhoz, de a magya­rok egyházi jelenlétét mindenkép­pen kihangsúlyozza. Természetesen erre az ünnepre valamennyi püspök kiutazik az Örök Városba. Ettől elte­kintve bízom abban, hogy Eszter­gom tovább fog gazdagodni, szépül­ni, megújulni ebben az esztendőben is. Személy szerint nagyon várom, hogy az ún. Északi Kanonoksor épü­letei megújuljanak és végre szép fel­adatot kapjanak az oktatási intéz­ményeink egy részének átköltözte­tésével. A szomszédságában lévő ré­gi Nagyszeminárium épületének sorsáért is drukkolok. Talán már jö­vőre átköltözhet az Egyházi Levél­tár, vagy a Keresztény Múzeum új­kori gyűjteménye. Már a felújított „Macska lépcsőről" letekintve, örömmel látom, hogy megindult az építkezés az Erzsébet-park környé­kén. Na de nem is sorolom az álmai­mat, mert a legfontosabbnak azt tar­tom ilyenkor a karácsonyi készülő­désben, hogy az Úristen adjon ne­künk, esztergomiaknak és a környe­ző települések lakóinak (beleértve természetesen a marótiakat és dömösieket is!) jó reménységet a jö­vőre! Adjon önbizalmat, egymás megbecsülését, jóakaratot! Adjon sok kisgyermeket és egyre több meg­elégedett, boldog otthont! Hiszem, remélem, hogy a jövő esztendő is Is­ten ajándéka lesz és - ha úgy akar­juk -, akkor Isten áldásával sok szé­pet elérhetünk! Boldog ünnepeket minden családnak! (Pálos) %

Next

/
Thumbnails
Contents