Esztergom és Vidéke, 2002

2002-11-14 / 46. szám

2002. december 19. Esztergom és Vidéke 331 Vigyük közelebb a gyermekekhez a színházat! Maronka Csilla, a városunkban néhány éve letelepedett színművésznő tavaly Vereckei Attila ének- és zenekíséretével színpadra vitte Petőfi Sándor örökbecsű elbeszélő költeményét, a János vitézt. Akkor e műsort az esztergomi Szabadidőközpontban mutatták be, s bár nagy siker volt, néhány környékbeli előadás után nem hallottunk többet róla. - Úgy tudom, ismét műsorra tűzik ezt a csodálatos mesét. Hol láthatjuk ? - Úgy tervezzük, hogy elmennénk az egyes iskolákhoz, és ott, a helyszínen, a gyermekek természetes közegében mutatnánk be ezt a művet. Természetesen csak akkor, ha az iskola tanárai igénylik ezt. A János vitéz szerepel az általános iskolai tananyagban, és úgy gondolom, a mi előadásunkkal sikerülne közelebb hozni a gyerekekhez Petőfinek ezt az örökbecsű költeményét. - Ez egy feldolgozás, vagy maga az eredeti mű az, ami elhangzik ? - Nem dolgoztuk át a művet, csupán némileg lerövidítettem, Attila pedig megzenésítette egyes részeit. Nem könnyű színészi vállalkozás ez, de szép feladat és örömmel csinálom. - Újabban, úgy látom, a színdarabok változatos szerepei helyett inkább a pódiumművészet az, ami érdekli és foglalkoztatja. Miért ez a „pálfordulás "? - Egyszer megkérdezték tőlem, hogy a színházi szereplésen kívül mibe kóstolnék még bele szívesen. Azonnal tudtam a választ: a pódiumművészetbe. Nagy kihívást jelent ugyanis számomra egyedül fenntartani a közönség figyelmét. - Ön nagyon sok érdekes nőalakot játszott el már a különböző fővárosi és vidéki színházaknál. Volt Eva az Ember tragédiájában, Melinda a Bánk bánban, játszott Shakespearet, Schiller, Csehovot, fellépett Huszka és Kálmán operettekben. Nem hiányzik most ez a rivaldafény? Tudja ezt pótolni egy pódiumelőadás valamelyik iskola osztálytermében ? - Szeretem és tisztelem a gyerekeket, és a tanítás sem áll messze tőlem. Már régóta motoszkál a fejemben a gondolat, hogyan lehetne a színészetet ötvözni a tanítással. Aztán rájöttem, milyen egyszerű ez. Csak elő kell venni egy olyan művet, mint Petőfi János vitéze, és kiállni vele a dobogóra. A gyermekek elfogadtak, tetszett nekik, amit csináltam. Mert kell nekik a látvány, a színhatás, egy kis „iluskázás", az átélés élménye. És én örülök, ha a kipirult gyermekarcokat, az érdeklődő, csillogó szemeket látom. - Ez valami rendhagyó magyaróra ? - Olyasmi. Egy kis varázslat az iskola falai között. Egy kis színház hatvan percben. - Nem egyfajta pótcselekvés ez? Holmi kényszerpálya? Bocsásson meg, hogy ilyen keményen fogalmazok, de nem arról van szó, hogy Ont, mióta vidékre került elfelejtette a szakma? - Szó sincs ilyesmiről. Ma már egyre több művésztársam - közöttük számos ismert Egyéniség - költözik vidékre, ahol sokkal nyugodtabban és egészségesebben lehet élni, mint a fővárosban. Egyre több közöttünk a szabadúszó - ez nem kényszer, hanem egyféle kötetlenebb, szabadabb életmód -, de ha szükség van ránk, vidéken is megtalálnak. Játszottam, illetve jelenleg is játszom a Magyar Színházban, az Operett Színházban, a budapesti Vár Színházban, a Vígadóban, sőt még vidéki színházaktól is kapok ajánlatokat. Az tehát, hogy lemegyek a gyermekek közé, hogy elviszem hozzájuk - mégpedig másképpen, mint egy egyszerű tanítási órán - a magyar irodalmat, nem kényszer, hanem egyfajta szükséglet. Ugye, nem kell, hogy emlékeztessem, a színészet bizonyos hivatástudatot, elhivatottságot is elvár művelőitől. Szeretnék minél többet tenni ezért a városért. Ha szükségük van rám, és hívnak, én megyek. Mint ahogy eddig is tettem. - És mit visz a tarsolyában? Ugye, nem csak a János vitézt? - Nem. Bármi mást is, amit kérnek, amire igényük van. Én úgy látom, a mai gyermekek életéből hiányzik a mese, aminek pedig végig kellene kísérni az életüket, hiszen annyi tanulság van benne. Ezért tervezek egy zenés mese-összeállítást, amelyet az óvodás, illetve az általános iskolás korosztálynak szánok. Ez a műsor valószínűleg csak jövőre áll össze. De van egy közelebbi tervem is. Selmeczi Noémival, egy fiatal és tehetséges énekesnővel közösen egy karácsony-váró színes műsort készítünk elő, mellyel december hónapban szeretnénk színre lépni kultúrházakban, iskolákban. - Igazán szép tervek, melyeket magam is szívesen támogatok, ha mással nem, legalább azzal, hogy lapunk hasábjain felhívom az iskolák és óvodák, valamint más művelődési intézmények vezetőinek figyelmét e hasznos műsorokra, melyek minden bizonnyal jó szolgálatot tennének a felnövekvő nemzedék nevelésében. - Valóban nevelésről van itt szó. A fiatalok ízlésének, nyelvezetének formálásáról. Hogy ne húzza el a gyermek unottan a száját a János vitézt vagy más, értékes irodalmi alkotást olvasva, csupán mert nem lövöldöznek benne géppisztolyokkal, nem hullanak el rakásra a szereplők, vagy nem szerepelnek benne titokzatos és félelmetes űrlények. Ez olyan feladat, melynek megoldásában mi, színészek is nagyon sokat segíthetünk az iskoláknak. Nemcsak úgy, hogy a gyermekeket gyakrabban viszik el tanáraik színházba, de úgy is, hogy mi magunk, a színészek megyünk el újra meg újra az iskolákba. Lehet, hogy ezt egyes kollégáim talán némileg degradálónak érzik, de én - és még jó néhányan - szép és nemes feladatnak. Ha ebben a tanintézetek partnereink lesznek, az eredmény nem maradhat el. - Kívánom, hogy így legyen! SzáBa .Fontos - ha a másikat igazán szeretjük - a büszkeséget félretéve szolgálva szeretni" Beszélgetés Mihályi Győző színművésszel Az esztergomi közönség a Veled, Uram című rockopera Aba Sámueljeként közvetlenül is megismerkedhetett Mihályi Győzővé 1. Az évadkezdés kapcsán kérdeztük jelenlegi szerepeiről. - Idén két új premierrel kezdi az évadot. Szeptember végén volt Heltai: A néma levente című vígjátékának bemutatója. Meg lehet-e jósolni előre egy darab sikerét? - A premiert megelőzően volt egy-két előadás a múlt évad végén, illetve nyáron. Azt rögtön érzi az ember, ha a darab nem találkozik a közönség ízlésével, nem veszik úgy a poénokat, nem nevetnek, és ez által hangulattalanná válik az előadás. A néma levente esetében én ezzel ellentétes dolgokat éreztem. Figyelmet, szeretetet sugárzott a nézőtér. A képek végén tapsoltak, nevettek, nagyon jól vették a darab humorát. Az eddigi tapasztalatok alapján úgy gondolom, hogy jól fog menni. Bár ezt előre nagyon nehéz megmondani. A mi célunk az, hogy a színdarabbal, az emberekkel foglalkozzunk. A jellemeket minél körüljárhatóbbá, árnyaltabbá tegyük. Végig kell gondolni, hogy Agárdi Péter mit gondol saját magáról, az érzéseiről, a szerelemről; és ha a civil lényem, a saját érzéseim is benne vannak, akkor érdekelheti a nézőt. - Milyen Agárdi Péter jelleme? - 0 egy mesefigura, szinte hibák nélkül. A mű elején két rendkívüli ember találkozik. Zilia, aki a női nem egy „díszpéldánya", mert szép, mert gőgös, mert rátarti, nem adja oda csak úgy magát. Igazi jellem, és Agárdi is az. Csak hát nem találkozik a szerelmük, mert Agárdi első látásra beleszeret Ziliába. Kissé naivan úgy gondolja, hogy ha bevallja neki, mennyire szereti, a nő rögtön viszonozni fogja az érzéseit. De ez ugye nem így történik, és mikor Agárditól egy búcsúcsókért háromévi hallgatást kér, nem is kétséges hogy ő be fogja tartani. Tehát egy igazán becsületes, nagyon tiszta jellem. Talán egyetlen hibája hogy hiányzik belőle az alázat. Nagyon nehezen tud megbocsátani. Ez a háromévi hallgatás egy iszonyatos dolog. Mondjuk előfordul, hogy a megerőltetéstől berekedek, elmegy a hangom, és „hangdiétát" írnak elő. Pár napig egyáltalán nem beszélhetek. Le lehet írni, elmutogatni vagy kérni a másikat, hogy ő beszéljen, de ez így is szörnyű. Még három napig is, nem három évig. Ezt a kérését Ziliának nagyon nehezen tudja megbocsátani. Pedig ez fontos - ha a másikat igazán szeretjük - a büszkeséget félretéve, szolgálva szeretni. - Október végén volt a József Attila Színházban Horváth Péter új darabjának ősbemutatója. Mit lehet tudni a darabról ? - Tavaly volt egy drámaíró verseny, ahol kb.170 pályamű közül Szilágyi Andor darabjával megosztott - első helyet nyert Horváth Péter: Kilencen, mint a gonoszok című vígjátéka. A darab egy öreg zsidó bácsiról szól, Sztankay Istvánnak ajánlja a szerző. O egy 70 év körüli férfit játszik. Az ő szeretteiről, egy pesti zsidó családról szól a darab. Partnere Bodrogi Gyula, lánya Vándor Éva, unokája Ullmann Mónika, én pedig a vejét játszom, aki keresztény vallású, így kicsit a vallási értékrendek különbözőségét, összeférhetőségét is boncolgatja remek humorérzékkel, iróniával, öniróniával. -A Pécsi Országos Színházi Találkozón a Magyar Színház a Téli regét mutatta be Vidnyánszky Attila rendezésében. Mennyiben más egy ilyen fesztiválon játszani, a hozzáértő, kritikusabb szakmai közönség előtt? - Attól más, hogy ha az ember kilép az utcára, nem csak nézőket lát, hanem a szakma krémjét. Tudja, hogy bent ülnek az előadásokon és zsűrizik. Ez olyan, mint egy vizsga. Egyébként én csalódtam a Téli rege fogadtatását illetően. Ezt az előadást mi a színházon belül nagyon értékesnek tartjuk. Én már harmadszor dolgozom Vidnyánszky Attilával, szerintem nagyon tehetséges rendező. Abban reménykedtem, hogy sokkal nagyobb visszhangja lesz a darabnak. De ott Pécsen valahogy teljesen más hatása volt. Talán mert Szűcs Kati, a válogató egészen más jellegű előadásokat hívott meg, és úgy gondolta, hogy ezt is meghívja, de aztán később én úgy éreztem - kicsit elfordult tőle, elárulta ezt az egészet. - Ahogy említette, nem ez az első közös produkciója Vidnyánszki Attilával. Két éve mutatták be a Veszedelmes viszonyokat. Ez a darab a XVIII. sz.-i Franciaországban játszódik. Miért időszerű ma is? - Időszerű, mert a világ romlottságáról szól. Ma, a XXI. században is azt lehet mondani, hogy romlott az emberek többsége. Nem baj, ha az ember néha szembesül a saját erkölcsi életével. Ha aktuális valamiért, akkor ezért az. A világ akkor is romlott volt, akkor is voltak ilyen bűnös játékok, és most is vannak. Ezt most nem kell feltétlenül a testiségre, a férfi-nő kapcsolatra leszűkítenünk, hanem általában az élet egyéb területeire is érvényes. - Valmont egyértelműen negatív figura ? - Nem. Én úgy érzem, Valmont egyfajta keveréke Casanovának és Don Jüannak. Különleges hatással van a nőkre, van valami belső sugárzása, és ő ezt ki is használja. Mondtam is a nőknek ott körülöttem, hogy szedjétek össze magatokat, és azt játsszátok, hogyha bejövök, akkor végetek van... De egyébként nem gondolom, hogy a 15 éves szűzlány megrontása, a férjes asszony elcsábítása csak az ő romlottságát bizonyítja. Hiszen azért ehhez két ember kell, és a körülötte lévő nőkben ugyanúgy van valami eredendő romlottság vagy kíváncsiság. Valmont attól szimpatikus számomra, és attól bocsáthatja meg a néző minden bűnét, mert a darab végén, őszintén szerelmes lesz. Beleszeret egy egyszerű polgárasszonyba. Attól függetlenül, hogy ő egész életében nem csinált semmit, ezzel, hogy igazán szerelmes lesz, mégiscsak beteljesíti a sorsát. Hiszen ha valaki a szakmájában nem viszi olyan sokra, de mondjuk - ha egy nőről van szó - férjhez megy, dolgozik gyerekeket szül, felneveli őket, és utána meghal, akkor teljes életet élt. - A Gaál Erzsébet Stúdióban játssza Miller: Pillantás a hídról című drámájának főszerepét. Ez egy mindössze 20-30 fős kis pinceszínház. Mennyiben igényel ez másfajta színészi játékot? - Itt annyira közel van a néző, hogy egyáltalán nem lehet hazudni. Nagyszínpadon azért más. Most nem szándékos hazugságról van szó, hanem ha nem sikerül pontosan, hitelesen visszaadni egy-egy dolgot. Egy nagyszínpadon elmegy. Itt nagyon finoman kell játszani, egészen filmes eszközökkel. Sokkal hétköznapibb, kisebb gesztusokra van szükség. Még Gaál Erzsi mondta, mikor a premier közelébe kerültünk, hogy most már el kellene kezdeni sírni. Mert ugye, sír benne a kislány, az anya, Rodolfo és én is sírok, és ezt nem könnyű minden este, amikor játsszuk őszintén visszaadni. - A József Attila Színházban Shakespeare Makrancos hölgy-ét játsszák egy egészen modern feldolgozásban, új fordításban. Jónak tartja-e az ilyen klasszikus művek modernizálását? - Talán közelebb hozza a mához. Nádasdy Ádám fordítása sokkal szókimondóbb, nyersebb és mindenképp jobban érthető. Előszörjött a modernebb díszlet ötlete, majd a motor, az autó, a bőrdzseki, és ez a teljesen új környezet szükségessé tette a modern szövegfordítást. Mert az eredeti Áprily-fordítás nagyon emelkedett, költői, és ez ebben a környezetben pont ellenkező hatást váltott volna ki. Könnyen lehetséges, hogy nevetségessé vált volna. Szóval azért az ilyen modern változatokkal vigyázni kell, de én úgy gondolom, hogy ez egy tehetséges előadás. - Köszönöm a beszélgetést! Sok sikert az új premierhez, remélem Esztergomban is viszontláthatjuk! Seres Gerda < < < Fotónkon Hegyi Barbarával a Makrancos hölgy egyik jelenetében