Esztergom és Vidéke, 2002

2002-09-12 / 37. szám

2002. szeptember 12. Esztergom és Vidéke 3 KERT * KONYHA * KEDVTELÉS * KÍVÁNCSISÁG •fr HOBBI-SAROK Gombásszunk! A gombászást nem szoktuk a hobbik közé sorolni, pedig sokan vannak, akik rendszeresen és szenvedélyesen járják a közeli er­dőket abban a reményben, hogy ehető gombákra lelnek. Számukra évente szerveznek tanfolyamokat, de működik a Szabadidőközpont­ban egy Gombaszakkör is, ahová szeretettel várják a gombák iránt érdeklődőket. Hétfői napokon 17.30-tól vannak a foglalkozások, melyeken bővíthetik ismereteik tárházát mindazok, akik már ko­nyítanak valamit a gombászáshoz. A gombák egyébként igen érté­kes táplálékaink. Testük 90 %-a víz, a szárazanyag-tartalmuk vi­szont rendkívül gazdag fehérjék­ben, ezért húspótlóknak is tekint­hetők. Kalóriaértékük ugyanak­kor kevés - a csiperkéé pl. mind­össze 390, a vargányáé 410 kalória kilogrammonként -, ezért a fogyó­kúrás, diétás táplálkozáshoz igen ajánlatosak. A gomba fűszer is, az ételek íz­letességét fokozza, vetekszik a leg­különlegesebb fűszerekkel. Meg­felelő előkészítésük azonban igen fontos. Ez a szempont azért is lé­nyeges, mert a gombák aránylag nehezen emészthetők. Ezért nem is ajánlatos a gombás ételekből egyszerre túl sokat fogyasztani. Az ősz igen kedvező a gombá­száshoz. Esős időszakok után né­hány nap múlva előbújnak a föld­ből vagy a farönkökről a gombák. Sietni kell a szedésükkel, mert a legfinomabb gomba is sokat veszít értékéből, ha túléretté válik. Aki nem rendelkezik biztos gombais­merettel, az csak az általa ismert fajokat szedje, vagy szakember társaságában gombásszon. Ebben az időszakban az őzlábgomba, a vargánya a legkeresettebb, ezeket a fajokat könnyű is felismerni. Más a helyzet a csiperkékkel, me­lyeknek ehető és mérgező fajai összetéveszthetők. Legegyszerűbb a szaguk alapján megkülönböztet­ni őket. Míg a kerti, az erdei és az erdőszéli csiperke kellemes illatú, addig a sárguló csiperkének kelle­metlen, karbolra vagy tintára em­lékeztető szaga van. Szeptember végén, október ele­jén tömegesen jelenik meg erde­inkben a gyűrűs tuskógomba, amely különösen pörköltnek na­gyon ízletes. És ha szerencsék van, szinte mindig ráakadunk egy-egy pöfeteg-gombára - mint a képen látható ifjú gombászó is. & HUMORZSAK Politikai viccek a Kádár-korszakból Szulejmán és Brezsnyev találkozik a túlvilágon. Brezsnyev pa­naszkodva kérdi: - Hogy lehet az, hogy ti, törökök 150 évig uralkodtatok Magyar­országon, mégis szeretnek benneteket? - Mi nem követtünk el két nagy hibát - feleli Szulejmán. - Elő­ször is nem tettük kötelezővé az iskolákban a török nyelvet. Másod­szor: nem kellett a magyaroknak megünnepelniük a mohácsi csata minden évfordulóját. * Ismét egy túlvilági találkozó. Ezúttal Hannibál, Szulejmán és Napoleon beszélgetnek az egyik felhő szélén. - Ha nekem egyetlen orosz tankom lett volna, nem álltam volna meg Róma kapui előtt! - jelenti ki Hannibál. - Ha nekem a nándorfehérvári csata idején egyetlen orosz heli­kopterem lett volna, most nem harangoznának minden délben ­mondja Szulejmán. - Hát igen! - folytatja Napoleon. - Ha nekem olyan újságom lett volna, mint a Pravda, máig sem tudná senki, hogy elvesztettem a Waterlooi csatát. * Józsi bácsi felutazik Pestre, de mivel utoljára a háború előtt járt ott, nehezen tud eligazodni. - Tessék mondani, merre van a Horthy Miklós körút? - szólít meg egy járókelőt. - Jaj, bácsika! Ne kérdezzen ilyet, mert rögtön elviszik a rend­őrök! Horthy Miklós körút már régen nincsen, helyette Lenin körút van. János bácsi tovább ballag, majd ismét megszólít egy férfit. - Tessék mondani, merre találom a Mussolini teret? - Hallgasson, mert megütheti a bokáját! Nincsen Mussolini tér, Moszkva tér van a helyén. Józsi bácsi egyre jobban csodálkozik, de nem adja fel. Ismét kér­dezősködni kezd. - Mondja már meg, kedvesem - szólít meg egy fiatal nőt -, merre van a Hitler utca? - Megőrült, öreg? Már nincs ilyen utca. Vörös Hadsereg utca van helyette. Józsi bácsi csüggedten baktat tovább. Elérkezik a Dunához, és szomorúan ül le az egyik lépcsőre. Arra megy egy rendőr, és megkér­dezi tőle: - Mit csinál itt, bácsika? - Nézem a Volgát - feleli, majd egy jóízűt káromkodik utána. ANYANYELVÜNK gyöngyszemei Sok van a rovásán! Gyakran használjuk ezt a kife­jezést akár anyagi tartozások fel­emlegetésekor, akár erkölcsi hibák számbavételekor. Kifejezésünk nincs kapcsolat­ban az ősi magyar rovásírással. Az adózás történetének kezdetei ve­zetnek a megoldáshoz. Még nem is olyan régen az adóívek egyik olda­lán az volt látható, hogy a külön­böző adókat milyen címen rótták ki, az ív másik oldalára pedig az adók lerovását írták be, vagyis azt, hogy a tartozásból mennyit fizet­tek be. Az adózás kezdetei Károly Ró­bert idejébe nyúlnak vissza. Mivel a parasztok abban az időben nem tudtak írni és olvasni, az adótarto­zást rovásbotra vésték. Ez hosszú, négyszögletes pálca volt. Az egyik végén kezdték a rovást. Az első ka­punál, portánál az egyik oldalra vésték a forint tartozást, majd a pálcán egyet fordítva a dénárokat jelölték meg. Ezután egy függőle­ges vonallal a pálca mind a négy ol­dalán lezárták ezt a rovatot. Ugyanezt tették a következő por­tákon is. így történt az adókiro­vás. Amikor az adót befizették, a rovásbot harmadik oldalán a befi­zetett forintokat, a negyedik olda­lán pedig a dénárokat tüntették fel. Az adók rendezése után a botot a falusi bírónak adták át megőr­zésre. A bírót akkor még nem a falu­siak választották, hanem a földes­úr bízta meg egy éves időtartamra. Ennek fejében a bíró adómentes­séget élvezett. Bíráskodott a ki­sebb paraszti perekben, és segítet­te az adók beszedését. Az utóbbi tevékenysége előtt megeskették, hogy semmit nem hallgat el és nem tagad le, mindenben igazat mond. A parasztok természetesen nem kaptak elismervényt a befize­tésről, de erre nem is volt szükség, hiszen a botról nem lehetett letö­rölni a rovásokat. A rovásbotok csak a kezdeti időszakra voltak jellemzőek, ké­sőbb használatukat kiszorította az írásbeliség. A rovásbotot azonban a parasztok még sokáig használ­ták egymás között elszámoló esz­közként. A botra vésték rá a tarto­zásokat, majd a botot hosszában kettéhasítva egyik felét az egyi­kük, másik felét a másikuk kapta. Elszámoláskor a két félt összeil­lesztették. A „sok van a rovásán" kifejezés az idők folyamán jelentésváltozá­son ment át. Ma már nem az anya­gi tartozást, hanem a csínyek, huncutságok, sőt erkölcsi vétsé­-gek tömegét jelenti. Ha sok kelle­metlenséget okoztam valakinek, akkor mondhatják rám - többnyi­re a hátam mögött hogy sok van a rovásomon. ÉLJÜNK egészségesen! A szőlő gyógyhatásáról A szőlőkedvelők közül is keve­sen tudják, hogy kedvenc gyümöl­csük nemcsak borosüvegben fejt­het ki gyógyhatást, hanem szőlő­kúraként is. Rendszeresen fo­gyasztva számos betegség gyó­gyulását segítheti elő, emellett tel­jes értékű táplálék, hosszú ideig elélhetünk például szőlőn és ke­nyéren. Ajánlatos lassan, alaposan megrágva fogyasztani, mert így tisztítja a beleket, és segíti az emésztést. A szőlő felüdíti és lét­fontosságú anyagokkal telíti a fá­radt szervezetet. Vitaminjainak érvédő és látásjavító hatása van. Igen alkalmas eledel fogyókúrá­zóknak, napi egy kiló szőlő hamar leviszi a súlyfelesleget, ha mellette mást nem fogyasztunk. Gyógyhatásai közül csak néhá­nyat hadd soroljunk fel! Ideg- és izomerősítő, méregtelenítő, epe­és vizelethajtó, májvédő, székreke­dést megszüntető hatása közis­mert. Segíti az anyagcserét, csök­kenti a vérszegénységet, jó hatás­sal van a testileg-lelkileg kimerült szervezetre. Ajánlják epe- és vese­köveseknek, izületi bántalmakban szenvedőknek, aranyérrel küszkö­dőknek. Sikerrel használják a sző­lőkúrát a magas vérnyomásban szenvedők, az ekcémások. Alkalmazása nemcsak belsőleg, de külsőleg is szokásos, ez utóbbi esetben a szőlő levét keil - citrom­lével és étolajjal keverve - a bőrfe­lületre kenni. Itt van a szőlő szezonja, hasz­náljuk hát ki ezt az ízletes gyümöl­csöt egészségünk megvédésére is! •!• AFORIZMAK - Ha ki akarsz ábrándulni az oroszlánból, keresd fel a barlang­jában. - Az elégedettség hizlal. - Tényleg nem a ruha teszi az embert. Az ember teszi azt, amire a ruha kötelezi. - Nem a világ bonyolult. Te vágy körülményes. - Az ismétlés az unalom apja. - A szerelem csoda. Három na­pig tart. - A boldogság olyan, mint a le­vegő: csupán a hiánya tűnik fel. - A hazug kutyákat mikor érjük utol mi, sánta emberek? - A káros szenvedélyekben óriá­si lehetőség van. Le lehet szokni ró­luk. - Napról napra az újdonság va­rázsával ajándékoz meg az amné­zia. - Jobban szem előtt kellene tar­tanod, hogy amit arról gondolsz, hogy mit gondolnak rólad, azt va­lójában te gondolod magadról KERTÉSZKONYHA A kertből a kamrába Nyáron szabadon dúskálha­tunk a friss zöldségekben, és szívünk szerint ezt tennénk egész évben. Télen azonban a választék sokkal szegényesebb és jóval drágább. Gondoljunk tehát már most azokra a téli na­pokra, és válasszuk a legol­csóbb megoldást. Készítsünk otthon savanyúságot, zöldség alapanyagú ételízesítőt! Agyaghordós savanyúság ' Az agyaghordót meleg vízzel alaposan kimossuk, majd az alábbi zöldségeket sorban bele­rakjuk: apró vöröshagyma, fel­karikázott póréhagyma és kol­básztök, zsenge uborka, zöld­és sárgahúsú paprika, apró gö­rögdinnye, rózsáira szedett karfiol, kemény zöldparadi­csom, apró cukkini és zöld patiszon, ujjnyi vastagságúra szeletelt káposzta - együttesen mintegy 5 kg. Soronként meg­szórjuk a következő fűszernö­vényekkel: egy zacskó szemes bors, tárkony szár és -levél, ka­porszár és -virág, néhány szál csombor, zellerzöld, babérlevél, két fej fokhagyma. Elkészítjük a felöntővizet 15 dkg sóval, 25 dkg kristálycukorral, egy csa­pott mokkáskanál borkénpor­ral, fél csomag szalicillel, 1 liter 10 %-os ecettel és 4 liter vízzel. Ráöntjük a zöldségekre úgy, hogy azokat teljesen ellepje. Harmadnap a maradék felön­tővízzel pótoljuk azt a folyadé­kot, amit a zöldségek magukba szívtak. Az agyagedény pere­mére tiszta vizet öntünk, majd lefedjük. Érsekújvári olajos paprika 2,5 1 vizet felforralunk 30 dkg cukorral, 5 dl 10 %-os ecet­tel, 2 dl étolajjal és egy csomag Kopro savanyúságtartósítóval. 6 kg megtisztított, hosszában kettévágot tölteni való zöldpap­rikát részletekben 2-3 percig fő­zünk, majd szűrőkanállal ki­szedjük és üvegekbe rakjuk. A főzőlevet újból felforraljuk, majd ráöntjük a paprikákra. Lekötjük az üvegeket, és egy napra száraz dunsztba rakjuk. Indiai chutney (csatni) 25 dkg vöröshagymát apró kockákra vágunk, és 4 evőkanál vízben üvegesre párolunk. Hoz­záadunk 15 dkg csíkokra vá­gott, marinírozott zöldpapri­kát, 4-4 nagy, apróra darabolt paradicsomot és almát, 15 dkg mazsolát, 1 dl cukrot, 1 evőka­nál ecetet, 1 kávéskanál reszelt gyömbért, 1 késhegynyi csípős paprikát, fél kávéskanál őrölt borsot és ízlés szerint sót. Las­sú tűzön lekvársűrűségűre főz­zük. Kis csavaros üvegekbe töltjük, lefedjük, és egy napra száraz dunsztba tesszük. Hideg vagy meleg sültekhez, kolbász­hoz, virslihez tálaljuk. Adzsika (grúz ételízesítő) 1 kg érett zöldpaprikát és fél fej fokhagymát együtt ledará­lunk, hozzá keverünk l-l ká­véskanál őrölt köménymagot, koriandermagot és csípős piros­paprikát, megsózzuk, kevés ecetet is teszünk hozzá, majd kisméretű, csavaros üvegekbe töltjük. Sültekhez, pörköltek­hez, de akár körözötthöz is fel­használható. Horváth Gáborné dr.

Next

/
Thumbnails
Contents