Esztergom és Vidéke, 2002

2002-08-01 / 30-31. szám

2 Esztergom és Vidéke 2002. augusztus 15. Perg

er L

aj osr

a e

ml

éke

zünk Szentgyörgymezőn az idén ünneplik a plébánia alapításának 200 éves évfordulóját. Száz évvel ezelőtt, a centenárium alkalmából Perger Lajos, az akkori plébános összeállította a plébánia történetét az 1801-1901 közötti időkről, melynek főbb adatai az idei jubileumi szentmisén is elhangzottak. Illő, hogy ez alkalomból megemlékezzünk Perger Lajosról, a száz évvel ezelőtti szentgyörgymezői plébánosról. Hont vármegyében született 1853-ban. Iskoláit Esztergomban végezte, teológiai tanulmányait a szemináriumban 1876. július 16-án szentelték pappá. Kilenc évig több vidéki plébánián káplánkodott, majd 1885-ben Esztergomban, a belvárosi plébánia káplánja lett. Ezt követően, 1886-ban nevezték ki Szentgyörgymező kilencedik plébánosává. A 43 esztendő minden napján fáradhatatlan buzgósággal munkálkodott híveinek lelki megerősítésén, kulturális és anyagi boldogulásán. Gondja volt az Isten házának állandó díszítésére, ezért kifestette, díszes főoltárképpel, festett üvegablakokkal, Lourdesi Mária-szoborral díszítette, új orgonával látta el. A temetőiés Szent János-kúti kápolnát restauráltatta. A szentgyörgymezőiek azon kérését tolmácsolta Simor János hercegprímásnak, hogy a létesítendő óvoda mellé elemi leányiskolát is építtessen. A kérés meghallgatásra talált, a leányiskola 1887-ben felépült, melyet 1889ben árvaházzal bővítettek. Nagy jelentőségű munkája volt a Szentgyörgy mezői Polgári Olvasókör, majd 1901-től a Katolikus Olvasókör megszervezése. Néhány lelkes társával együtt, mint az apostolok, házról-házra járva igyekeztek felébreszteni az alvó lelkeket, hogy megnyerjék a Polgári Olvasókör létrehozásához. 1892. december 11-én meg is tarthatták az első alakuló közgyűlést, ahol őt választották az Olvasókör első elnökének. A plébánia javadalmát tíz magyar holddal gyarapította. 1901. április 30-án ünnepelték meg a plébánia fennállásának 100 éves évfordulóját. Perger Lajos csak egyszerű szentmisével akart ünnepelni, de az ünnepi szentmisét dr. Csernoch János prelátus kanonok mutatta be, melyen a város előkelőségei is megjelentek. Este az Olvasókörben társas vacsora volt, melyen Perger Lajos az általa összeállított „Százéves a Szentgyörgymezői Plébánia" című írásából olvasott fel részleteket. A szentgyörgymezői gazdák az egész ünnepségről távol tartották magukat, mondván: „Nem ünnepelhetünk azokkal, akik elvitték tőlünk a sertéspiacot!" 1902. november 27-én az Olvasókör díszes zászlajának felszentelésekor ő mondta az avatóbeszédet. Nem sokkal később Vaszary Kolos hercegprímás meghívta az Esztergomi Teológiai Főiskola gazdaságtani és közjogi tanszékére. Ugyancsak fáradhatatlan utánajárásának volt köszönhető, hogy a volt pásztorházak helyén (ma Klapka tér) felépült az Elemi Fiú Iskola, melyet 1904. szeptember l-jén délelőtt a 10 órás ünnepélyes szentmise után Vizinger Károly prelátus kanonok szentelt fel. Perger Lajos plébános díszebédet adott a meghívott előkelőségek és az építkezésben résztvevők tiszteletére. 1906-ban kapta meg az iskola-esperesi kitüntetést. 1916ban az Olvasókör felépült új épületét szentelte fel. 1926-ban a bíboros főpásztor az esztergomi papi kerület esperesévé nevezte ki. Aranymiséjét július 16-án mondta, melyen a város vezetői is nagy számban vettek részt. Az Esztergom és Vidéke így méltatta: „... végtelenül szerény, közvetlen és nemes lelkét mindenki ismeri. A Hont megyei születésű Perger Lajost ezer szállal kötötték ide gyermekkorának, közép és felső iskoláinak kedves emlékei..." Augusztus 22-ére megérkezett a két harang, melyekre még 1923-ban megindította a gyűjtést. Fényes ünnepség keretében dr. Csernoch János hercegprímás szentelte fel. 1929. július l-jén ment nyugdíjba, s szeptember 7-én meghalt. Temetése napján a szentgyörgymezői üzletek zárva maradtak, a földeken is szünetelt a munka. Az iskolások virággal borították el a sírt, az egész lakosság őszintén gyászolta szeretett plébánosát. A szentgyörgymezői temetőben a kápolna előtt nagyméretű, műkőkerítéssel körülvett, Írisszel, egynyári virágokkal beültetett sírban nyugszik. Bélay Iván I. felvonás, melyben Cselebi nem tudja, mit is lát 1663-ban Medárd napja péntekre esett. Budán a kis mecsetekben csend honolt, de a nagy dzsámikban - ahol pénteken is kell misét tartani - a hívők soha nem látott serege szorongott. Várták a délutáni zápor elálltát. A hatalmas sereg Köprülü-zade Fazil Ahmed pasához tartozott. A nagy eső meg Medárdhoz. Köprülü Ahmed nagyvezír 120 ezer fős serege kénytelen volt Budán rostokolva kivárni Medárd 40 napját. Mire az esőzések elálltak és a sereg megszárítkozott, már július 30-a volt. E napon indulhattak tovább Esztergom biztonságos tábora felé, valójában egész Magyarország meghódítására. Az esős várakozásban a nagyvezír ravasz tervet készített Győr megtámadására, Érsekújvár elfoglalására. Tudta, hogy I. Lipót császár Győrben várja a támadást, megrakta a várat nagy zsoldossereggel. Köprülü cselt eszelt ki. Esztergomig felvonul, mintha Győr ellen igyekezne, pár nap alatt cölöphidat veret a Nagy-Dunán és azon átzúdulva először Érsekújvárat támadja meg a túl erős Győr helyett. A terv létezett, a híd nem. Pedig híd kellett, erős, széles. Nagyon erős, nagyon széles, sereget, lovasságot, ágyúkat bírjon el. Két napot adott a hídverésre, de öt lett belőle. Tudta ezt előre, de dolgoztatni akkor is, ma is így dolgoztatnak a vezírek. Ez az öt nap 1663. augusztus 1. és 6. közé esett, péntektől keddig. Ez az öt nap Esztergomban soha nem felejtődik el. Ennek oka nem a nagyvezír, se nem a 120 ezres sereg, hanem egy jámbor világcsavargó effendi: Evlia Cselebi útleíró, aki mindezt szemtanúként megörökítette. Kezdődik az útleírás, lássuk a szereplőket, díszleteket: 1. Az esztendő: 1663 - Ebben írja meg Zrínyi a Török Áfium elleni orvosságot. A hónap: A híd elkészültétől -1663. augusztus 6-ától Szent Devárba kerekekkel vizet felhajtó gépezetnek a háza van."

1 A kapubástya tetejére nemrég deszkamennyezetű, ólomtetejű dzsámit építettek, mellette gyönyörűséges karcsú minaretet. Özicseli Hadzsi Ibrahim volt a müezzin benne, rajta is maradt a neve. A városi rab magyarok a toronyból kiáltó müezzint bőrharangnak gúnyolták. Köprülü Ahmed lehatott fejjel lépett a vízházhoz - merthogy hatalmas, zöld turbánja nem fért volna be a kapun. Meg aztán „Szulejmán fia Szulejmán" a mohácsi győző, Szigetvár harcosának neve volt bevésve a Kis kapu feletti kőbe (fotónkon),. Az igazhitű Uweisz Ismael, a kút kezelője ma gyönyörű selyemruhában feszített. A tegnapi molnár apóra nem is hasonlított. Cselebi már korábban megérkezett, nézelődött, rajzolt, irkált. „Lelkem Apó. Mi világutazó, értelmes emberek vagyunk. Vajha a malom működését is megláthatnánk". 1 Erre Uweisz Ismael mondó a Nagyvezírnek és a többieknek: „Tehát ne féljetek fiúk, egy kissé hátrább!"

1 És kinyitotta a vízhajtó gépezet tetőablakát... (Vége az első felvonásnak) Kolumbán György l- Evlia Cselebi: Magyarországi utazások 1660-1664. Ford.: Karácson Imre A Bámulatos Esztergomi vízhajtó gépezet igaz története (Mű

köd

ött 1471-1683-ig

) meter napjáig (okt. 26.) - 80 nap van hátra. Demeterkor, azaz Kászim napján, minden török háborút be kell fejezni és elindulni a török seregnek az ázsiai téli szálláshelyre. Az idő sürgetett. 2. Áz idő: gyönyörű, megnyugodott, Medárd utáni verőfény, magyar nyár közepe. 3. Á határban a zab beérett, minden zöldül, a török sereg úgy zabrál a környéken, ahogy szokás. 4. Esztergom - Párkány 120 éve török kézen. Már örökké ez lesz a világ rendje? 5. Esztergomban 2 nagy dzsámi és 2 mecset áll, mindegyik mellett minaret, a későbbi metszetrajzolók örömére. 6. A Kis-Duna-parton működik mind a tíz vágóhíd, malmok, fürdők, soha nem látott vásári zsibongás. 7. A dunai cölöphíd irtózatos ütemben épül, 2000 cölöpöt vernek le, Köprülü Ahmed nagyvezír hol a várból, hol a partról, de szakadatlanul figyeli, felügyeli, sürgeti. 8. Evlia Cselebi útleíró, az egyik főszereplő - maga is egy nagyvezír unokája, kiváló szultáni apród mindenhová bejáratos, mindenkit ismer, akkor 52 éves, már 25 éve járja a szultáni birodalmat, riporter, 2000-ben önálló esti műsora lenne bármelyik televíziós csatornán. Élete végéig 9 kéziratos kötetben megírja a hatalmas birodalomban tett csavargásait (Ukrajna, Perzsia, Szudán). (Megjegyzés: és további egy kötetben pedig részletesen a Nyugat Európai utazását, pedig, mint kiderült, Bécsnél messzebb soha nem is járt. Szóval sztárriporter). Ez a 10 kötet 1890-ben jutott a Magyar Tudományos Akadémia tudomására. A 6. és 7. kötet javarészt Magyarországról szól. 700 oldalnyi riport, haditudósítás, útleírás egy szemtanútól. Az Akadémia Vámbéry Ármin javaslatára ki is utalt 1500 Frankot, hogy fordítsák magyarra. Ezt végezte el Dr. Karácson Imre, a tudós régész. Evlia Cselebi - felvett írói,név, jelentése Jámbor (Istenfélő) írástudó. (18 évig tanult.) Atyja Dervis Mehmed Zilli 117 éves kort élt meg. Evlia 1611. március 25-én született, 1684-ben még valószínű életben volt (73 évesen). 9. A Várkút: A Duna fölött 50 méterre sziklába vájt 100 öl mély kút áll ma is. Eredete a homályba, öle a mélybe veszik. Talán a spanyol várkapitány, Bajóti Simon testvére és a titokban itt járt spanyol bányászok vájták a tatárjárás előtt. Talán római eredetű (dr. Horváth István sejtése a mélybeszállás után. Szíves közlését köszönöm). Az alagút méretű kút 17 méterrel a Duna szintje alá nyúlik, soha ki nem fogyasztható, 7 méter vízoszlop van benne. Gyaníthatóan meleg forrásvíz is keveredhet bele. Vizét lóhajtású csigák-kerekek emelték fel, ciszternába tárolták. (Egy öl cca 75 cm.) 10. Forrás a Szt. Tamás alatt: malavíz, 3 malmot is hajtott évszázadokig. Nagyköveit 1995-ben találták meg, 6 méter mélyen a strandfürdő mellett egy alapozáskor. 11. A mi forrásunk, amely az esztergomi bámulatos vízhajtó gépet hajtja: egy forrás a 1718+500 folyamkilométernél az északi bástya alatt a partoldalban. Története a II. fejezetben olvasható. 1663. augusztus 5-én estefele Evlia Cselebi tátott szájjal állt egy öreg molnár apó előtt az esztergomi malombástya belsejében, a vízház deszkatornya ajtajában. Úgy érezte magát, mint aki törpévé vált és egy hatalmas óra homályos dobozába lépett be. Fogaskerekek, mozgó karok, vasgolyók, csövek, csigakerekek, kötelek és a ház legtetején egy kocsikerék méretű vízimalom kerék látszott. A molnár apó fölényes showmanként üldögélt bent a kútkáva szélén és élvezte a helyzetet. A lenyugvó nap Párkány felől besütött a malombástya belsejébe. A gépház falán egy kőtáblát világított meg. Ismeretlen gyaur írás mohosodott a lapon. Két szép ívű, majdnem perzsa vonalú cirkalmas név egymás alatt. Vitéz János és egy kimondhatatlan Chimenti Camicia neve volt bevésve, 1471 évszámmal. Ezen a gépész mindig csodálkozott, mert még csak 1072-et írtak a muzulmán Igazhitűek. A kőtáblán lejjebb még egy gyerekes karcolás is kanyargott: Hyppolitot lehetett talán kiolvasni. Nyugalom volt, de csend nem. Forrásvíz zuhogott öt öl magasból, mintha egy sárkány szájából ömlött volna. Á molnár apó elnézte az effendi döbbenetét, megértette ámulatát. Még a gyaur érsekek építették a bámulatos gépezetet a tábla szerint majd 200 éve. Cselebi kérdezett volna, de az öreg nem hagyta. Már esteledik, gyere holnap effendi. A nagyvezírt is hozd magaddal. „Csak akkor gyertek, ha ezeknek a kerekeknek a mennydörgő zakatolását és zúgását kibírjátok és lesz bátorságotok az égig szökkenő szökőkutat megnézni".

1 Evlia megdöbbent, a nagyvezírről így beszélni! Másnap délelőtt a hídszemle után lehajtott fővel beállított Köprülü Mehmed fia, Köprülüzáde Fazil Ahmed, a szultán őfelségének Nagyvezíre. Százhúszezres sereg ura, főparancsnoka. A malombástyához csak egy kapun lehetett bejutni. Ez a „Kücsük kapu (Kis kapu), mely nyugat felé a Dunára nyílik. Ha ló bemegy is rajta, kocsi nem mehet be. E kapun kívül nincsenek a városnak házai, a kapun belül pedig felfelé a belső