Esztergom és Vidéke, 2002

2002-07-18 / 28-29. szám

Alapíttatott 1879-ben Alapító főszerkesztő: dr. Kőrösy László Megjelent 1944-ig Újraindult 1986-ban 2002. július 18. Ára: 150 Ft E-mail: emvideke@psinet.hu POLGÁRI HETILAP Új sorozat XVII. évfolyam 28-29. szám Az FVM országos tűzgyújtási tilalmat rendelt el! FELHÍVÁS! Az elmúlt időszak rendkívül száraz időjárása következtében jelentősen megnőtt az avar- és erdő­tüzek száma. Az ország területén lévő erdőkben és azok határától számított 200 méteren belül ­beleértve a kijelölt tűzrakó helyeket is -, illetve a közút és vasút menti fásításokban tilos a tűz­gyújtás, a parlag- és gazégetés, valamint az égő cigaretták eldobása! Aki a tűzvédelmi rendelkezéseket megszegi, szabálysértést követ el! * Az E pítőpáholy a személyhajó-kikötő terv ezé si nyert ese Papszentelés a Bazilikában számítanak. Július harmadik he­tében lesz a kiállítás megnyitása a Zöldház aulájában. A kiállítást Sipos Imre önkormányzati főta­nácsadó, Hunor József városi fő­építész és Borosházi Tamás épí­tészmérnök szervezik. A győztes pályamunka madár­távlati képét bemutatjuk (ábrán­kon). Ebből is kivehető, hogy a ka­rakteres szigetcsúcsot megőrizte jelenlegi állapotában. Néhány gondolat a zsűri véleményéből. „Emberi léptékével és hangulatos tereivel látható volt, hogy ez a pá­lyamű illeszkedett legjobban a kis­városi hangulathoz, Esztergom történelmi képéhez. Nagy gondot fordít a kertészeti megvalósításra. Az épületet hátrább helyezi a Du­nától, ezzel szabadon meghagyva a parti sétányt. A lépcsős kiképzéssel egyrészt a talajvízszint-ingadozást oldja fel, másrészt jó találkozóhe­lyet ígér az érdeklődőknek. Az épü­let funkcionális szerkesztése jó, egy tengelyre szervezett egyenes útvo­nalakat tartalmaz, amivel jól elkü­lönül egymástól a nagyközönség­nek szánt és az adminisztráció ré­szére biztosított tér." A műszaki le­írásból kitűnik a tervezők törekvé­se, hogy az épület több legyen, mint egy hajókikötő, mert külön­leges tájba, városképbe, kulturális és történelmi környezetbe kell el­helyezni. Céljuk volt, hogy ne csak egy ház legyen, hanem legyen ré­sze a városképnek, legyen a város­ba való megérkezés helye, a város kapuja a folyó felől az itthonról és az idegenföldről ideérkezők szá­mára. Szándékuk volt az is, hogy hozza ide a Duna-partra az egyik városi közteret. Legyen a kulturá­lis, a pihenő, a beszélgető, a bá­mészkodó, a találkozó, a játszó közélet színtere. Egyszerre legyen intim kisvárosi köztér, valamint alkalmi kulturális események színtere. A pályázatban megalko­tott nemzetközi személyhajó-ki­kötő beépített területe 690 négy­zetméter, hasznos alapterülete 597 négyzetméter. A tetőterasza 98 négyzetméter, míg a fedett, nyi­tott peron 95 négyzetméter nagy­ságú. Az utasforgalmi területek (bejárat, várócsarnok, mellékhe­lyiségek) 110 négyzetmétert igé­nyelnek, míg a határellenőrzési szolgálat részére (utasellenőrző csarnok, határőrségi irodák, keze­lők, vámkezelés, vízirendőrség, előállító-helyiség, közlekedők, elő­terek, targoncatárolók) 240 négy­zetmétert biztosítottak. A kikötő­szolgálat számára (közlekedő, lép­csőház, tartózkodó, iroda, irattár, informatikai központ, idegenfor­galmi iroda, pénztár) 132 négyzet­méter jutott. A nyertes tervpályá­zat nagy gondot fordít a partkiala­kításra is, igazodik az árvízvédel­mi partmagassághoz. A kialakí­tandó új partvonal a Mária Valéria hídtól indul és a szigetcsúcsig tart. Illeszkedik a jelenlegi partvonal­hoz, de a hajóállomás térségében 4 méterrel beljebb húzódik. Az új partkialakítás részben lépcsős, részben rézsűs, a hajóállomás épü­lete előtti részen bástyaszerű te­rasszal. A rézsűs part betonba ágyazott terméskőburkolatot kap, jellegében megegyezik a közvéle­mény által elfogadott, megszokott mostani partkialakítással. A tervezők jól tudták, hogy vá­rosunk legkedveltebb parkja a Prí­más-sziget csúcsa, éppen az érin­tett terület. A hajókikötő építésé­veljáró lehetőségek még vonzóbbá tehetik. A tervezők mindenhol a természetes építő- és burkolati anyagokat használják, ez vonatko­zik a kandeláberekre, a faléces ko­vácsoltvas padokra, de a szemét­tartókra is. Külön tervezik az épü­let kertjét, a hatalmas parkot, a növényzetet. Kiemelt látványt szánnak az országzászlónak, a fa­ragott kőpadsorral. Mindezekről meggyőződhetnek és személyes él­ményükké tehetik kedves olvasó­ink, ha a július derekán nyíló kiál­lítást megtekintik, véleményüket az ott elhelyezett látogatók köny­vébe bejegyzik. Érdemes lesz, hiszen közel 400 milliós és évszázadra szóló beru­házásról van szó. (os) Az Érseki Hittudományi Főiskola végzős, hatodéves hallga­tói életük nagy állomásához érkez­tek. Az ötödév végén, a tanulmá­nyaik befejeztével püspökük dia­kónussá avatta őket, majd vala­mennyien plébániákra kihelyezve végezték szolgálatukat. Ez a dia­kónusi év számukra és az elöljáró­ik számára bizonyságul szolgált, hogy méltóak a papi hivatásra. Az egyházmegyékben legfeljebb éven­te egyszer van papszentelés, mely nagyjelentőségű eseménynek szá­mít. így volt ez 2002. június 15-én az esztergomi Bazilikában is, ahol a rokonság, a nagyszámú hívek, a sok-sok érdeklődő előtt Paskai László bíboros, prímás, érsek ki­lenc diakónust szentelt pappá (fo­tónkon). A szertartás végén a felszentelt papok meghatódottan fogadták az ismerősök és az ismeretlenek gra­tulációit. E sorok íróját esztergomi tanulmányi idejük alatt megis­merhették, templomi és szeminá­riumi szertartásokon, rendezvé­nyeken személyesen is találkoz­tunk. Bizalommal mondták el va­lamennyien terveiket, céljaikat az elkövetkező hetekre, hónapokra, évekre. Dankó Ferenc ide, a Szeminári­umba a fővárosból érkezett, oda tér vissza a Haller téri Szent Vince Plébániára. (Pálos) Lapunk hasábjain má­jusban és júniusban többször is tá­jékoztatást adtunk az állami beru­házással épülő és a Schengeni Egyezmény előírásainak megfele­lő személyhajó-kikötő létesítésé­ről. A tanulmányterv alapján ön­kormányzatunk szakemberei összeállították a tervezői pályázat anyagát, mely iránt az építészek körében meglepően nagy volt az érdeklődés. A pályázati határidő lezárult, a jeles szakmai kihívás­nak 36 tervezői csoport tett eleget. Arról is beszámoltunk korábbi írá­sainkban, hogy Meggyes Tamás polgármester vezetésével az épí­tész szakma és a közigazgatás ne­ves személyeiből hozták létre a bí­rálóbizottságot. E hónap elején több napon át folyt a bírálat és ala­kult ki a pályamunkák sorrendje, melyet közlésre elsőnek lapunk szerkesztője kapott meg. Arról is tudósítottunk már, hogy önkor­mányzatunk a díjazásra 4 millió forintot teremtett elő. Az első há­rom 1,5 milliót, 900 ezret, illetve 700 ezret kapott, további két pá­lyamunkát 450-450 ezerért vásá­roltak meg. A sorrend: 1. díj: Epí­tőpáholy Kft., Esztergom (Jaksics László, Besey László, Sasvári Gá­bor, Szabó László, Balla András, Herzog Ferenc), 2. díj: Nemes Gá­bor tanársegéd és Hajas Ágnes épí­tészhallgató, Budapest, 3. díj: Zsuffa és Kalmár Kft., Budapest (Zsuffa Zsolt, Kalmár László, Nagy Gábor, Friedman Noémi). Megvásárolt pályamunkák: Tea­major Kft., Érd (Major György, Katók Edit, Berecz Tamás, Sékely László, Huszár Lászlóné, Marosi Zsolt), továbbá Herczeg és Berki Építész Iroda, Budapest (Herczeg László, Pintér Tamás, Berki Gá­bor). A bírálóbizottság döntött ar­ról is, hogy a díjazott, a megvásá­rolt, továbbá a leghasznosabbnak tartott tervezési ajánlásokat szé­les körben városunk és térségünk érdeklődő lakossága elé tárja. A nemrégiben bemutatott Széche­nyi téri pályázatok iránt nagy volt az érdeklődés, most erre is sokan Kálmán Antal és Kálmán Jó­zsef ikrek különösen sok emléket hagynak az esztergomiakban. A cserkészetben, az események fényképezésében, az újságírásban jeleskedtek. Antal itt volt diakó­nus a Belvárosi Plébánián, újmisé­jét is itt tartotta hatalmas érdeklő­déssel kísérve Szent Péter és Pál ünnepén. O is és József is vissza­kerülnek szülővárosukba. Kónya Attila felvidéki magyar, Nyitráról érkezett. Élelmiszeripa­ri szakképesítést szerzett, majd katona is volt Szlovákiában. A szaléziek rendjébe lépett, így ke­rült főegyházmegyénkbe. Pestlő­rincen volt diakónus, itt tartotta újmiséjét is június 30-án. Sárhegyi Zoltán a Dél-Dunán­túlról, Zalaegerszegről érkezett, papnövendékként két évet töltött a Szemináriumban, majd Buda­pesten folytatta. Újmiséje József­városban volt. Szőcs László Erdélyből, a há­romszéki Kéz divásárhelyről érke­zett. Középiskolát is ott végzett, majd autókarosszéria-lakatos szakmát szerzett Krajován. Tíz éve települt át hozzánk, itt volt szeminarista, újmiséjét Soroksá­ron szolgálta. Tampu Ababei József a. moldvai Bákóból érkezett. Autószerelőnek készült, de a gondviselés révén vá­rosunkba került a ferences gimná­ziumba. Itt érettségizett, majd be­került a Szemináriumba. Újmiséje Szentendrén volt. Vénusz Gellért Kispestről érke­zett, a piaristáknál érettségizett. Öt éven át itt volt a Szeminárium­ban, Kispesten volt diakónus, ugyanitt volt az újmiséje is. Zsiga Péter a Rózsák teréről ke­rült Esztergomba, előtte szer­számkészítő szakmát tanult. Új­miséje Kelenföldön volt a Szent Gellért templomban. Kilencen viszik emlékeiket in­nen, a Magyar Sionból, helyüket a közeljövőben felvételiző kispapje­löltek tölthetik be szeptembertől. Tudni kell, hogy a papnevelde ál­lamilag elismert főiskola, a taná­raikat, a hallgatókat ilyen jogok és kötelességek illetik meg.

Next

/
Thumbnails
Contents