Esztergom és Vidéke, 2002

2002-01-10 / 1. szám

2002. január 31. Esztergom és Vidéke A jövőben: SZÉLESEBB KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS Múltévi utolsó, ünnepi lap­számunkban már szót ejtet­tünk térben legközelebbi test­vérlapunk, a Párkány és Vidéke 10 éves jubileumáról, sőt ez al­kalomból köszöntöttük is lap­társunk szerkesztőit. Ajeles év­forduló adta az apropót ahhoz a baráti összejövetelhez, melyre meghívást kaptunk testvérla­punk szerkesztőségétől, s amelyre december 20-án este ­fehér asztal mellett - került sor a párkányi Átrium vendéglő­ben. A két városi lap történetében ez .az első ilyen alkalom, de bi­zonyára nem az utolsó, hiszen mindkét szerkesztőség nem­csak kellemesnek, de igen hasz­nosnak is értékelte a találkozót. A közös szerkesztőségi össze­jövetel hivatalos részében elő­ször Himmler György, testvér­lapunk főszerkesztője és Bartusz Gyula, a párkányi szer­kesztőbizottság doyenje méltat­ta a Párkány és Vidéke szerepét az elmúlt évtizedben, majd Bencze Cs. Attila, lapunk fő­szerkesztője adta át az eszter­gomi olvasók jókívánságait és a szerkesztők ajándékait a pár­kányi kollégáknak. Az ezt köve­tő kötetlen beszélgetés során körvonalazódtak azok az együttműködési lehetőségek, melyek szorosabbá tehetik a két lap kapcsolatát, s amelyek mindkét város lakói számára rendszeresen hiteles informáci­ókkal szolgálhatnak a jövőben. A Mária Valéria híd megnyitá­sa elhárította mindazokat az akadályokat, melyek eddig gát­jai voltak az együttműködés­nek. Ezévben nemcsak lapjaink „túloldali" terjesztése oldódik meg, de rendszeresen hírt cse­rélünk egymással a jelentősebb városi eseményekről, rendezvé­nyekről, sőt körvonalazódik egy vetélkedősorozat is, melynek egyes kérdéseit párkányi és er­délyi testvérlapjaink szerkesz­tői állítanák össze az esztergo­mi olvasók részére. Felvetődött egy olyan közös tanulmányút lehetősége is, amelyen szer­kesztőségeink tagjai végigláto­gatnák a Felvidék, Kárpátalja, Moldva és Erdély magyarlakta vidékeinek azon településeit, amelyek hasznos történelmi, irodalmi vagy néprajzi érdekes­ségekkel és tanulságokkal szol­gálhatnak számunkra. Az éjszakába nyúló találkozó második felében a gasztronó­miai ínyencségeké és az adomá­ké volt a főszerep, amiben - el kell ismernünk-vendéglátóink igencsak kitettek magukért. Köszönet a szép estéért, amely­ben barátaink részesítettek minket. Reméljük, kapcsola­tunk - a terveknek megfelelően - gyümölcsöző lesz az előttünk álló 2002. esztendőben. Szába (Fotó: Bánhidy) Közalkalmazottakat jutalmaztak A Repülés Baráti Kör évzárója A tavalyi utolsó, december 19-ei testületi ülést követően a város­atyák karácsonyi ünnepséget tar­tottak a volt Vármegyeháza dísz­termében, ahol az esztergomi ­jelzés értékkel nemcsak a városi tulajdonban lévő, hanem megyei, egyházi és állami szervezetek ál­tal fenntartott - intézmények köz­alkalmazottad jutalmazták. A rendezvényen az Angyalkerti Óvoda gyermekei betlehemi mű­sort adtak elő, a betanítás Psenák Istvánné óvodavezető és kollégái munkáját dicsérte, a gyermekek előadását vastaps fogadta. Ezután Meggyes Tamás polgár­mester köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta, a város életében a 200l-es esztendő meghatározó és sokáig emlékezetes év marad. A polgármester ezzel a hídavatásra és mindazokra a nagyszabású be­ruházásokra célzott, amelyek ta­valy indultak el (a fóldutcák fel­számolása, belső tehermentesítő út építése, vagy legújabban az új termálfürdő építése, stb.), vagy már teljes egészében már meg is valósultak (az esztergomi Vár díszvilágítása, a hídról levezető út megépítése, stb.). Meggyes Tamás hangsúlyozta, mindez közös mun­ka és áldozatvállalás eredménye. Ebben különösen tiszteletreméltó szerepet játszottak a városi közin­tézmények vezetői és dolgozói, hi­szen a kiadások csökkentése is szükséges volt ahhoz, hogy ezeket a fontos és mindenki számára elő­nyös beruházásokat elkezdje a vá­ros. A polgármester végül megkö­szönte az egészéves munkát. Az ünnepségen ezután 75 közal­kalmazottat jutalmazott a város, az elismeréseket Meggyes Tamás adta át (fotónkon Mécs Miklós ta­nárnak). A rendezvényt a József Attila Altalános Iskola Pedagógus Kórusának műsora zárta, vezé­nyelt Vereckei Attila. G. Lapunk előző számában olvas­hatták Forgó Józsefné: Volt egy­szeregy repülőgépgyár című emlé­kezést. Nos, az ebben a gyárban dolgozott szakemberek, egykori szerelők, sportrepülők, modelle­zők hozták létre a Repülés Baráti Kört. Rendszeres náluk az ünnepi évzárás, ahová meghívnak min­denkit, aki még él a közel fél év­századdal ezelőtt virágzott szak­mából. Találkoztunk neves sportrepülőkkel, modellezőkkel, akik ma is tisztelettel és szere­tettel emlékeznek a múltra: Rexa Iván, Bende Lajos, Farda István, Solti Albert, Galgóczy János, Bé­ták Endre, Barin Lajos, Kovács Gyula, Fekete János, Kiss István, Szabó-Czimbalmos István, Dobrai Sándor, s még sokan mások. A Technika Háza előadóterme ezúttal teljesen megtelt, hiszen évtizedek óta először fordulhatott elő, hogy a Mária Valéria híd újjá­építése révén a felvidékiek is átjö­hettek. A harmincas évek végén, a negyvenes évek derekáig a felvi­dékiek nagyrésze idejárt középis­kolába, itt ismerekedett meg a sportrepülés minden szépségével. Az Esztergomi Aero Club ugyan napjainkban is működteti sport­repülő és vitorlázó szakosztályát, de a technikai felszereltségük már nem teszi lehetővé azt a nagyfokú szervezettséget, ami hajdanán volt. Sokkal több gép, komoly gyá­ri háttér állt az akkori klubélet mögött. Erre emlékeztek most ezen az ünnepi évzárón, és abban a reményben mondtak búcsút egy­másnak, hogy 2002-ben is folytat­ják a hagyományukat. (P.I.) Félezer zarándokot fogadtunk (P.) Európai jelentőségű zarán­doklatot szervezett hazánkba a Taizé Közösség, mely 1940-ben alakult és minden év végén tízez­reket mozgósít az európai találko­zókra. 1991 után második alka­lommal jöttek a kontinens 25 országából hazánkba. Egy sor nagyváros szerepelt az eddigi ta­lálkozók helyszíneként: Róma (1987), Prága (1990), Varsó (1999), Barcelona (2000). Budapestre het­venezer fiatal jelentkezett, ezért vidéki helyszíneket is kerestek a szervezők a vendéglátásra. Esz­tergomból a Belvárosi Plébánia nevében Michels Antal atya ott volt az első hívó szóra. Nagyszerű­en működtek segítői: Kálmán An­tal diakónus, Dobay Péter, Penyi­gei Marietta, Gál Bernadett, Penyigei László, Dobay Péterné, Nyul Józsefné, Durzák Anna, Pin­tér János, Reményi László, Fried­mann Róbert és mások. Több mint ötven család jelentkezett szállás­hellyel, valamint felkínálta szol­gálatát a Papi Szeminárium, a Szatmári Irgalmas Nővérek Kol­légiuma és a Ferences Rendház. December 28-án délelőtt menet­rendszerinti autóbuszokkal, kü­lönjáratokkal, vonattal, személy­kocsikkal több mint félezer hátizsákos zarándok érkezett vá­rosunkba. Mindenhol az útelága­zásoknál jól olvasható táblák hir­dették az útirányt a Belvárosi Plébánia felé. A plébánia-kertben Michels Antal atya volt az első akivel találkoztak, meleg teát, szendvicset kaptak az érkezettek, majd mindenki „nyilvántartásba került" (fényképünkön). Egy-egy zarándok csupán néhány percet várakozott, profi volt a vendéglá­tok felkészülése, idegennyelvi is­merete, szolgálatkészsége. Min­denki megkapta szálláshelyének címét, hozzá térképet, esetenként kísérőt. Az egy-két napi utazástól elcsigázott fiatalok lepakoltak, megebédeltek, tisztálkodtak, átöl­töztek és már gyülekezhettek is a Budapestre induló autóbuszok­nál. A Széchenyi téren, a Jókai utcában, a Kossuth Lajos utcában mindenhol Taizé - Budapest ­Esztergom 2001-2002 feliratú kü­lönjáratok vártak utasaikra. így volt ez a találkozó mind az öt nap­ján. Az esztergomiak, az ideláto­gató szilveszterező vendégek mo­solya és szimpátiája kísérte mindenütt a fiatal zarándokokat. Jutott belőlük Szentgyörgymező­re, a Vízivárosba, a Belvárosba, mindenütt felbukkantak. Napon­ta közösen imádkoztak a katoli­kus, a református és az evangéli­kus templomokban, ám ebédjük, vacsorájuk rendszerint a főváros­ban, a Hungexpo területén volt. Az estét a kollégiumokban, a ven­déglátó családoknál töltötték, so­kukkal találkozhattunk a Várhe­gyen, a Duna-parton vagy a Mária Valéria hídon. Szilveszteri prog­ramjuk előbb a templomokba szó­lította őket, majd a főiskola, a sze­mináriumi és a gimnáziumi díszterem lett a helyszíne a „Né­pek ünnepe" című kötetlen talál­kozójuknak. Az újév első napján a szállásadóikkal töltötték a dél­előttöt, együtt ebédeltek, majd 14 órakor indultak a különbuszok Budapestre. Népes csoportok kö­szöntek el a leginkább Közép- és Kelet-Európából érkezett ifjú za­rándokoktól, akiknek ötnapos esz­tergomi jelenléte sokáig megma­rad a városlakók emlékében. Lapunk kérdésére Michels plébá­nos atya elmondta, hogy mind a fővárosban, mind Esztergomban órarend szerinti pontossággal zaj­lottak az események. Sok-sok ön­kéntes házigazda, kísérő szolgálta a kontinensre szóló és „A bizalom zarándokútja a Földön" címet vi­selő ökumenikus ifjúsági találko­zót. Különös öröm töltötte el Antal atyát azért a szeretetért, amit a plébániaközösség tagjai mutattak ki az eddig számukra ismeretlen külföldi zarándokok iránt. A Széchenyi Társaság első éve Városunk egyik legfiatalabb civil szervezete a Széchenyi Társaság. A most zárult évben hívták fel magukra a figyelmet, közügyekben tettek javaslatokat. Ők is megtartották első évzárójukat. Az ott történtekről kaptunk rövid tájékoztatást Sági Józseftől, a társaság tagjától. - Fehér asztal mellett találkoztak a Széchenyi Társaság tagjai azért, hogy áttekintsék az elmúlt esztendőt. Kárpát Csaba, a társaság elnöke készített mérleget. Elmondta, a cégbírósági bejegyzés sok huzavona után 2001-ben végre rendeződött, a társaság immár legálisan aktivi­zálhatta magát az elmúlt évben, és szervezési feladatok vállalásával bemutatkozhatott a nyilvánosságnak is. Idén a társaság további aktív tevékenységével a közéletben jelentős szerepet kíván betölteni és segítő, jobbító szándékkal városunk polgá­rait kívánja szolgálni Széchenyi szellemében. A társaságban élénk vita folyt a jövő évi tervekről. A tagság többek között megegyezett a tervezett Kossuth-szobor állí­tásának támogatásában, azt méltányosnak tartja. Továbbá javaslattal fordul az önkormányzathoz, hogy az Árok utcából kialakított, a Mária Valéria hídra felvezető új utat Széchenyi István úínak, az új, Kis-Dunán épülő hidat Széchenyi István hídnak nevezzük el. Örömmel állapítja meg a tagság, hogy újabb tekintélyes személyek kérték felvételüket a Széchenyi Társaságba, így többek között dr. Bense Tamás gyermekorvos, Major György vállalkozó, Németh József önkor­mányzati képviselő. Egyébként a társaság nyitva áll mindazon esztergomi polgárok előtt, akik Széchenyi István, a legnagyobb magyar kései eszmei követőiként, segítő szándékkal tenni kívánnak városunkért. (Pálos)

Next

/
Thumbnails
Contents