Esztergom és Vidéke, 2002

2002-07-04 / 26-27. szám

4 Esztergom és Vidéke 2002. március 8. Országos Múzeumi Közművelődési Konferencia A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Közművelődési Országos Szakfelügyelet - a Duna Múzeum meghívását elfogadva, a magyar múzeumügy kétszáz éves jubileumát ünneplő rendezvény-sorozathoz csatlakozva aktuális szakmai kérdésekről háromnapos konferenciát szervezett Esztergomban. A téma iránti nagy érdeklődést jelzi, hogy a részvevők számát a szervezőknek 130 főben kellett limitálniuk. Résztvevők érkeztek a konferenciára valamennyi múzeumi területről. Az előadások és a kerekasztal beszélgetés témája a múzeumi működési területek és a közművelődés összefüggése, a múzeumok és látogatóik kapcsolatának javítása, a múzeumi marketing. A programban neves hazai és külföldi előadók egyaránt szerepeltek. A helyszín Esztergom több híres intézménye volt: június 26-án délután az újjáépült Esztergomi Vár, 27-én a Vitéz János Tanítóképző Főiskola, 28-án délelőtt pedig a megújult Duna Múzeum adott helyet a rendezvény-sorozatnak. Valamennyi helyszínen érdekes és színvonalas előadásokat hallhattunk. A konferenciát a jubileumi év kienjelkedő eseményének tekinthetjük. Mint már hírt adtunk róla, a Duna Múzeum idén elnyerte az „Év múzeuma 2001" díjat. Ezt a tényt a konferencia keretében, június 26-án este dr. Tittmann János országgyűlési képviselő méltatta az intézmény falai között. /Mezősé(fi kaeutiqláh VARÁZSLATOS VIZEK" szilaj, zegzugos Dráva szigeteinek, füzeseinek, tölgyeseinek változatos hangulata ragadja magával az alkotót és művészi világának tisztelőit. Olajfestményei több közös kiállításon kerültek már bemutatásra, sőt Kaposváron, nemzetközi mezőnyben díjat is nyertek. Alkotásai méltán keltették fel a művészet kedvelőinek figyelmét. Dr. Gestner István Esztergomban született. Alap- és középiskolai tanulmányait Párkányban végzi, művészeti alapismereteit Bánsághi-Steinacher Vince műtermében szerzi meg. Nyitrán tanári diplomát szerez, majd tanulmányait Pozsonyban és Prágában folytatja. Aztán egy ideig Pozsonyban él és alkot. 1977-ben tudományos fokozatott szerez, rendszeresen publikál. Mint alkotónak erőssége a tájképfestészet, de gyakran illusztrál napi- és gyermeklapokat. Alkotásai megtalálhatók a Szlovák Nemzeti Galériában, a Fővárosi Galériában, valamint számos regionális múzeumban és galériában. Esztergomban 1998-ban állított ki a Vármúzeumban. Jelenleg Párkányban él és alkot. (Lenti festménye a Dunakanyart ábrázolja.) Varga György Mosonmagyaróváron született. 1968 óta foglalkozik festészettel. A Szigetköz festőjének vallja magát, életének nagy részét is itt tölti. Megfogta a csodálatos táj és az ott élő emberek által kialakított sajátos hangulat. Munkái kifejezik ezt a csodálatot a táj és a tájban munkálkodó ember iránt. Hosszú évek nyarait töltötte a mártélyi alkotótáborban, ahol egy életre szóló szakmai ismerettel és intelmekkel gyarapodott. Hajtotta a megismerés vágya, amely azóta sem szűnt meg. Akvarelljei organikusan torlódó színfoltokkal az állandóan változó természetet idézik. Olajképei a régi korok idillikus hangulatát tükröző alkotások. A tárlat anyagát az érdeklődők július 28-áig tekinthetik meg. -thó A fenti címmel nyílt kiállítás június 19-én délután a Duna Múzeum Galériájában. A három festőművész - Fucskár József, Gerstner István és Varga György - kiállítását, a vizek és vízpartok mesteri ábrázolásait bemutató hangulatos tárlatot Fehér László igazgató köszöntője után dr. Hajós Béla vízügyi helyettes államtitkár nyitotta meg (fotónkon Gestner István, Fehér László és Varga György társaságában). Megnyitójában többek között az alábbiakat mondta: - Itt ma, ebben a három teremben három magyar képzőművésznek adunk bemutatkozási lehetőséget a Duna Múzeum Galériája keretében. Ez az első új kiállítás azótíi, hogy a múzeum megkapta az „Év Múzeuma" címet, de azóta is, hogy az új kormányzati struktúra keretében egy minisztérium irányítja és felügyeli a természetés környezetvédelmet, valamint a vízügyet. Az, hogy ez itt egy festészeti kiállítás megnyitóján hangzik el, nem véletlen, hiszen a víz mindig is a legtöbbet ábrázolt természeti elem volt a képzőművészetben. Azok a városok, ahol nincs komokább, a nagy földrajztudós, Cholnoky Jenő (aki mellesleg kitűnő akvarellista volt!) pedig már tudományos leírást is adott a Balaton színeiről. A művészet és tudomány tehát összeér, ha a vízről van szó, és igazán megérthető, ha itt, a vízügy és környezetvédelem múzeumában művészeti értékeket mutatunk fel. Mert kétségtelen: értékek ezek, lenyomatai az ezredforduló korának, a magyar vizek állapotának. Manapság, amikor már mindenki számolatlanul készítheti a színes fényképfelvételeket, mégis kevés szép természetfotót látni - talán azért, mert keveset találkozhatnak az emberek a valódi természettel. Ilyenkor értékelődik fel a valódi művészek rangja, az emberek vonzódnak az általuk rögzített világhoz. Gondolják meg: mennyire többet mond egy kis párás tájkép egy egész falat betöltő színekben ragyogó fotóposzternél?! Azért van ez, mert mindenkiben belül ott lakozik a természet szépségeihez való vonzódás, de ugyanakkor ott a közvetlen befogadás vágya is. Fucskár József, Gerstner István és Varga György számára, azt lyabb folyó, teljesen mások, mint ahol van. A víz léptéket ad a természetnek és az ember által teremtett környezetnek is. Az ember az ősidők óta víz mellé települt, ha tehette, mondhatni összenőtt az őt körülvevő vizekkel. Hasznát veszi, kárait szenvedi. Teljesen természetes dolog, hogy a művészetben is fontos szerepet juttat a víznek, keresi szépségeit és titkait. A magyar folyók, a Duna, Tisza, Dráva nemzeti címerünkben is szerepelnek, és örök témái a képzőművészetnek. A természeti táj a vízpartokon látszik meg leginhiszem, elképzelhetetlen, hogy ne a Dráva, illetve a Duna közvetlen szomszédságában éljenek. Számukra az, hogy kimennek a vízpartra olyan, mint levegőt venni. Munkahelyük a folyópart, a szigetek, zátonyok, a mellékágak öblei. Mi mérnökök tudjuk, hogy melyik itt e hazában az a vízpart, amelyhez ilyen, vagy olyan okból már belenyúlt az ember az elmúlt évszázadokban. Elárulhatom: nagyon kevés. Ennek ellenére szereznek ezek a tájak gyönyörűséget az embereknek a valóságban és a művészek munkáin keresztül egyaránt. Mert az ember nemcsak elA megnyitón a kánikula ellenére sok érdeklődő jelent meg. A képek megtekintése után Fehér László, mint házigazda, a múzeum hangulatos, árnyas udvarára invitálta a vendégeket, ahol - némi harapni- és innivaló fogyasztása közben - kötetlen beszélgetést folytattak az alkotókkal, akikkel néhány sorban most olvasóinkat is megismertetjük. Fucskár József, a Dráva menti táj szerelmese, autodidakta festő. A magyar-horvát határfolyótól néhány kilométerre lévő Lakócsán született. A pécsi műszaki főiskola elvégzése után ismét a Dráva közelébe, Barcsra kerül, ahol családot alapít. A néha nyugodt, néha vesz a természettől, hanem ugyanakkor hozzá is tesz, amit - ha nem szerves vele azonnal - a természet azon nyomban a saját képére kezdi alakítani. A természeti táj ilyen formán sokszor ember alkotta-alakította valami, amire mi magunk is büszkék lehetünk. Mára, amikor itt Európában az emberek túlnyomó többsége városi életmódban él, felértékelődik a természet szeretete, védelme - és ezzel együtt a természet szépségeit ábrázoló művészeté is. Akkor, amikor itt a Duna Múzeumban megnyitom ezt a kiállítást, abban a reményben teszem, hogy nemcsak a múzeum ad otthont e képeknek, de eljutnak majd az otthonokba is, és díszeivé válnak azoknak. Mert ne feledjük: a művész munkája akkor ér valamit, ha eljut közönségéhez, ha a művek eljutnak a festőállványról a lakások falára. A múzeum ezt a fontos utat csak segítheti: megismertetheti Önöket távoli vidékek művészeivel és egyúttal az ottani tájakkal, vadvizekkel. A Duna Múzeum galériája ezzel a nemes szándékkal rendezte meg ezt a kiállítást, és biztos vagyok benne, hogy ezután is örömmel ad helyt az ilyen jellegű bemutatóknak. A kiállító művészeknek gratulálok és további munkájukhoz sok sikert kívánok. Ünnepi könyvbemutató (los) Június 19-én újabb tudományos konferenciával gazdagította városunkat az egy éve idetelepült Pázmány Egyetemi Kutatócsoport. Már többször írtunk arról, hogy a PPKE Bölcsészettudományi Kar Szlavisztika Közép-Európa Intézetének Nyugati Szláv Kulturális Kutatócsoportja a Rudnay Sándor Alapítvány támogatásával a Mindszenty iskola egyik szárnyépületében kapott otthont. Ezúttal ünnepélyes könyvismertetésre hívták az érdeklődőket, melyen az utóbbi időben kiadott három kötetüket méltatták. Ezek címei: „Közép-európai keresztény irodalom a posztmodern korban", mely a korábbi konferenciájuk anyagát tartalmazza. A második „Kereszténység, kultúra, közélet" címmel jelent meg, míg a harmadik „Documenta Rudnayana Strigoniensia" címmel a Prímási Levéltárban fellelhető Rudnay Sándor hagyatékból került válogatásra. Dr. Kiss-Rigó László teológus, az alapítvány elnöke fogadta a bemutatóra érkezett vendégeket, majd a dísztermet zsúfolásig megtöltő hallgatóság előtt Káfer István professzor vezette a programot. Elsőként Erdő Péter püspök, egyetemi rektor méltatta a kutatócsoport munkáját, kiemelte, hogy Esztergom a legideálisabb hely a középkori történet kutatására a Kárpát-medencében. Ráadásul évszázadokon át együtt éltünk a szlovákokkal itt, a Magyar Királyságbán. A konferenciát jelenlétükkel és hozzászólásaikkal neves kutatók gazdagították: Boris Banary, a rózsahegyi Szlovák Katolikus Egyetem prorektora, Václav Chalupecky professzor, Nagyszombatból Josef Simonéié tanszékvezető professzor, valamint Eva Nanistova bölcsészkari dékán. Eljött a Szlovák Köztársaság követségéről Karol Wlachovsky elsőtitkár. A lengyelországi követségről Maya Paczoska igazgatóhelyettes. Itt volt Fűzik János, a szlovák önkormányzat országos elnöke. Zsilka Tibor.; a nyitrai egyetem tanára és a Pázmány egyetem vendégprofesszora már az újabb közös kutatásokról számolt be, P. Vásárhelyi Judit, a Széchenyi Könyvtár főosztályvezetője a magyar - szlovák művelődéstörténet jelentőségét elemezte. Szót kért és kapott Zombori István a METEM kiadótól, valamint Rónay László, aki hangsúlyozta a tömegtájékoztatás felelősségét. Kápolnai Dezső, a Rudnay Sándor Kulturális és Városvédő Egyesület elnöke az iskola díszudvarán fogadáson köszöntötte a díszvendégeket, melyen jól megértették egymást a két szomszéd nép küldöttei. Ezen lapunk kérésére Káfer professzor rövid értékelést adott: - Szolgáló tudomány a miénk, kemény, pontos, törvények, szabályok szerinti tudomány, és mégis szolgálni tud. Hálás szívvel állapíthatjuk meg, hogy minden közösen végzett munka békességünk, emberségünk javára válik. A rózsahegyi prorektor búcsúzóul azt mondta, ez a másfél órás együttlét eredményeiben kétnapos tudományos konferenciának is beillett volna.