Esztergom és Vidéke, 2002
2002-06-20 / 24-25. szám
2002; június 20. Esztergom és Vidéke 5 Melléklet - IV évf. 10. szám Szerkesztette: Csombor Erzsébet Az első katonai felvétel Az első katonai felvételnek nevezett monumentális térképészeti mű a 18. század egyik legnagyobb emléke, a korszak történeti földrajzi és más irányú kutatásainak is alapja. Az osztrák örökösödési és a hétéves háború tapasztalatai nyilvánvalóvá tették, hogy a részletes és pontos térképek a sikeres hadviseléshez elengedhetetlenek. Az I. katonai felvétel méretarányát és részletességét tekintve is egyedülálló ebben a korszakban egész Európában: 5400 darab 64x42 cm nagyságú felvételi lap készült. Egy-egy szelvény 2 mérföld xl,5 mérföld (kb. 15,17 km xll,38 km) nagyságú területet ábrázol. A felvétel 1763-ban Mária Terézia uralkodása idején kezdődött, befejezésekor (1787) már II. József volt az uralkodó, ezért másképpen "József császári felvételnek" (Josefinische Aufnahme) is nevezik. Nem volt összefüggő, egységes munka, hanem az országok, országrészek és tartományok önálló részletfelvételeinek sorozata. A végrehajtás menetét a várható háborús veszély irányai határozták meg. Elsőnek Sziléziát mérték fel (1763), ezt a szinte állandósult porosz fenyegetés tette szükségessé. Ezután kezdődött Cseh- és Morvaország, majd Magyarország keleti határának felmérése Máramaros határvidékén a krími tatárok várható betörése miatt. Ez utóbbi két felmérést 1768-ra fejezték be. Ezt követte a felsőmagyarországi határmegyék, valamint Erdély és a Temesi Bánság (1766-1773), Felső-Ausztria (1769-1772), Alsó-Ausztria (1773-1781). A végére maradtak Magyarország (17821785) és Erdély belső részei. Ekkor a felsőmagyarországi határterületek korábbi felvételeit újbóli háromszögelés, szelvényezés, átdolgozás és kiegészítés útján az új felvételekhez csatolták. így az egész országról egységes összefüggő felvétel keletkezett. A felvételeket Magyarországon Alexander von Neu ezredes vezetésével 60 tiszt végezte - nevük alapján három magyart biztosan találunk közöttük: Jeney alezredes, báró Forgáts hadnagy és Abaffy főhadnagy. Az átlagos évi teljesítmény 3 felvételi szelvény volt. Egy négyzetmérföld felvétele 35 forintba került. Az ország területe a felvétel szerint 3072 négyzetmér fóldet (178 180 km 2) tett ki. Az ország teljes felvétele Magyarország 963, Erdély 280 és a Temesi Bánság 208 lapjából, azaz összesen 1451 lapból áll. Az országok, tartományok önálló felvételei nem támaszkodtak szilárd geodéziai alapra, felsőrendű mérések nélkül, kicsinyből a nagy felé haladva, apránként készültek, s ezért felépítésük korántsem kifogástalan. A felvételek célja megbízható tájékoztatást nyújtó katonai térképek gyors elkészítése volt. Az egyszerű és gyors eljárási módoknak köszönhető, hogy a hatalmas munka ilyen rövid idő alatt elkészülhetett. A felvétel módja nem volt egyöntetű, szinte országonként változott. Magyarországon csak egyes kisebb területekről voltak megbízható részletes térképek, amelyeket a részletfelvételek készítésénél fel is használhattak. Az egész felvételhez azonban ez nem szolgálhatott összefüggő alapul, ezért Magyarországot grafikus háromszögelés alapján, mérőasztallal vették fel. A terepen először a fő tájékozódási (észak-déli) vonalat és erre merőlegesen újabb vonalat tűztek ki. A kapott derékszögű tengelykereszt lett a szelvényezés és a további munkálatok kiinduló alapja. A grafikus háromszögeléshez 10001200 öl hosszú ún. bázisvonalat mértek. Ebből kiindulva a háromszögelést grafikus irányzással és metszéssel mérőasztalonként továbbvitték és fokozatosan a felvétel egész területére kiterjesztették. Előbb ezzel a módszerrel viszonylag nagyobb területet (6 lapot) felölelő hálózatot szerkesztettek, majd ezt a háromszögelési hálózatot irányzás és metszés útján sűrítették. Ehhez azután a részleteknek irányzással és lelépéssel, vagy pusztán szemmértékkel (becsléssel) való meghatározása csatlakozott. A domborzatot magasságmérések nélkül szemrevételezéssel (á la vue) vették fel, s a terepformákat, lejtő- és keresztcsíkozással alaprajzban szemléltették. A felvételekhez használt műszerek a következők voltak: - A nagy kvadráns: mozgatható vagy merev, távcsöves vagy diopteres irányzóvonalzóval (diopter=irányzórés) - a függőleges szögek (pl. Nap és a Sarkcsillag delelésmagasságának) megállapítására. - Az asztrolabium, vagy a 180 fokra beosztott szögmérő mozgatható vagy merev irányzóval - szintén a földrajzi szélesség meghatározására használták, gyors, de kevésbé pontos méréseket végezhettek vele, inkább csak tájékoztatásra szolgált. - A mérőasztal, nagy sárgaréz irányzóvonalzóval, mindkét oldalán diopterrel, úgy, hogy előre és hátra lehessen irányozni vele. Ezeken kívül tájoló, függőón, mérőlánc, pontszúrótűk stb. valamint az asztallap vízszintesre állításához 1 biliárd golyó egészítette ki a "Mappeur" (a térképész) felszerelését. Egy 1804-ből származó tanulmány szerint a katonai felvételnél minden hegyet és magaslatot, enyhe és meredek lejtőikkel, valamint összefüggésüket, a hegyhátakat és elágazásaikat, nemkülönben az ezek folytán keletkező völgyeket kiterjedésük és hajlásaik szerint gondosan ki kell fejezni, s a mű-, ország-, kocsi-, és gyalogutakat, forrásokat, kutakat, patakokat, folyókat, csatornákat és árkokat is világosan meg kell jelölni. A térképészeti munkát irányító tisztek az ország területét Ny-K irányban növekvő számú függőleges oszlopokra (Colonne) és E-D felé növekvő sorszámú vízszintesen futó szakaszokra (Sectio) osztották fel. Az oszlopokat római, a szakaszokat arab számok jelzik. Egyazon szakasz-számok nem esnek egy sorba, mert a szekciók számozása mindig az országhatárnál kezdődött. Esztergom vármegyét ábrázoló 13 szelvény térképezésében részt vettek: Abaffy főhadnagy (3 szelv.) a Kinsky ezredből, Aurach főhadnagy (7 szelv.) és Chaveau alhadnagy (1 szelv.) a Tillier ezredből, Credet hadnagy (2 szelv.) a Durlach ezredből, Gallaham főhadnagy (6 szelv.) és Lietzschka főhadnagy (2 szelv.) a Deutschmeister ezredből. A felvételi lapokhoz 7 kötet országleírás tartozik. Ez a térképen nem ábrázolható, katonailag fontos adatokat tartalmazza: a helységek egymástól való távolságát órában (1 rendes óra=5000 lépés); a szilárd épületeket; pontos és részletes vízrajzot (vizek mélysége, szélessége, járhatósága, partok minősége, vízjárás, vizek ihatósága stb.); erdőség leírásánál a fanemek, állapot minősítését; mezők, legelők állapotát. Az utak járhatóságáról részletes leírást közöl, különösen a katonai szállításokra való alkalmasságáról, s az adott területen uralkodó magaslatokat is jellemzi. A felvétel alapméretaránya 1:28800 (1 bécsi hüvelyk: 400 bécsi öl). Két, kézzel rajzolt és festett szelvény készült: az egyiket a terepen készítette a térképező tiszt (Originál Aufnahme), a másikat a katonai akadémia növendékei tisztázták le, festették ki (Reinzeichnung, Kopie). A két példány közül az eredeti felvételi lapok a pontosabbak, hiszen még a háromszögelési hálózat vonalait is tartalmazzák. A tisztázatok mutatósabbak, de kevésbé pontosak. Az ábrázolt terület nagysága akkora, hogy pl. a XII. Col. 17. Sect. szelvény északon Muzsla és Esztergom déli része, délen Nagysáp, keleten Dorog, nyugaton Lábatlan által határolt területet fed le. A domborzatot szintvonalak és magasságmegírás nélkül, csíkozással ábrázolták, a jelentősebb hegyek elnevezését feltüntették: Öreg Keő (Bajót és Mogyorós között), Keő Allya (= Kőszikla Mogyorós és Tokod között), Hegyes Keő (Tokodtól délre), Gettaberg (a mai NagyGete). A különböző mezőgazdasági területeket (kert; szőlő; mező, legelő; szántó; erdő) eltérő színnel jelölték. A vízrajz a katonai szempontoknak megfelelően pontos és részletes, a 19. századi vízrendezések előtti képet mutatja. Az utak jelzésére igen nagy gondot kellett fordítani. Lehetőség szerint az összes meglévő utat felvették, s sokféle fajtájukat különböztették meg: műút, közlekedő- és postaút, országút, közönséges kocsiút, mélyút gátút stb. Az épületeket lehetőség szerint alaprajzuk és fekvésük szerint ábrázolták, s azt is jelezték, ha körbe volt kerítve. Mind hidaknál, mind épületeknél eltérő színnel jelölték a szilárd (kő) ill. más anyagból (fából, épületeknél ezen kívül vályogból, nádból) készülteket. Az eredeti szelvényeken szerepel a felvétel éve, a térképező tisztek neve, rangja, csapatteste. Feltüntették azt is, hogy a jelzett templom római katolikus (CK), evangelikus (EK) vagy református (RK); a zsinagógát Jud. Syn. rövidítés mutatja. Utak mentén ill. több út találkozásánál és községek (pl. Karva, Farnad, Köbölkút, Tát, Leányvár, Piliscsév) rajza mellett kocsma, csárda rövidítése (Wh.=Wirthshaus) látható. Kastély volt Bátorkeszin, Karván, Bélán, Bajnán; de nemesi házat, találunk még Nagyölveden, Unyon és Csolnokon is. Postaház volt Kéménden, Esztergomban, Dorogon és Nyergesújfalun, Süttőn vörös- és fehérmárvány bánya működött. Előfordult, hogy a malmokat a nevükkel együtt vették fel pl.: Tekenő Malom Kőhídgyarmattól északkeletre. A romok sem kerülték el a térképezők figyelmét: Bátorkeszinél régi sánc, Bénynél régi török sáncok és templomrom, Pilismarótnál régi török mecset, Sárisápnál régi török fürdő és ásványvíz-forrás olvasható. A Hadtörténelmi Térképtárban az eredeti és a tisztázati szelvények is megtalálhatók: a terepen készült felvételek fekete-fehér fotómásolatban, a tisztázat színes fénymásolatként. Az előbbinek saját megyéjükre vonatkozó példányát az 1980-as években a megyei levéltárak is megkapták, így a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Térképtárában kutathatók a történeti Esztergom és Komárom vármegyéket ábrázoló felvételi lapok másolatai. Az eredeti felvételi lapok alapján több különféle méretarányú térkép készült. 1785-ben mutatta be Neu ezredes II. Józsefnek az 1:115200 méretarányú (a felvételi lapok 4-szeres kisebbítésével keletkezett) 39 lapból álló térképet, amelyhez egy áttekintő lapot is készítettek. 1786 elejére készült el egész Magyarország területéről 43 lapban az 1:19200 méretarányú térkép, amelyről a fontos katonai adatokat lehagyták. Ez a közigazgatási térkép az országrészeket a II. József által kialakított kerületek (districtusok) szerint tünteti fel. Egy teljes sorozatot kapott a magyar-erdélyi kancellária, egyet a Helytartótanács, egyet az erdélyi Gubernium, továbbá saját kerületükről a 10 magyar és 3 erdélyi kerület komissziárusai. Egy teljes példány a Magyar Országos Levéltár őrizetében van. Erdélyi Szabolcs