Esztergom és Vidéke, 2002

2002-05-09 / 18. szám

2002. május 16 . Esztergom és Vidék e 5 Meggyes Tamás polgármester beszéde Mariazellés Esztergom testvérvárossá válása alkalmából A mai nap aranybetűkkel fog be­vonulni Mariazell és Esztergom tör­ténetébe. A két település évszáza­dokra visszatekintő kapcsolata má­tól ugyanis minőségében és tartal­mában más és több lett: testvérvá­rosok lettünk. Mi jellemzi a testvéreket, mi jel­lemzi a testvérvárosokat? A rokon­ság, a közös szülők. Két város eseté­ben az azonos vagy hasonló történe­lem, kultúra és hagyomány. Eszter­gom, Szent István városa egyike Ma­gyarország legjelentősebb települé­seinek. Az esztergomi Várhegy sze­líd lankáin született meg a magyar állam és a keresztény magyar egy­ház. Az államalapítástól a XIII. szá­zad közepéig a Magyar Királyság fő­városa volt Esztergom, s mind a mai napig a magyar katolikus egyház központja. Jelentősége jóval megha­ladja a település méreteit - mint amiképpen ez Mariazell esetében is igaz, hiszen ez az osztrák kisváros Közép-Európa, Európa egyik legje­lentősebb búcsújáróhelye, katolikus központja. Mariazellt és Esztergo­mot a katolikus egyház és vallás daj­kálta és nevelte, s tette lélekben kö­zössé, ha úgy tetszik, testvérré. Mariazell és Magyarország kap­csolata bizonyíthatóan Nagy Lajos király korában már fennállott, hi­szen lovagkirályunk a hagyomány szerint egy a törökkel megvívott győztes csatája után adományozta azt a gyönyörű kegyképet a mariazelli templomnak, amelyet most is féltve őriznek, s amelyet konferenciánk jelképévé választot­tunk. Az adományozás gesztusa azt is valószínűsíti, hogy a kapcsolat ha­zánk és Mariazell között még régeb­Olyan volt gyermekkoromban ez a hely, mint egy sziget. Két oldalt út övezte, elején a Nagy Mihály gazda által emelt kőkereszttel. A térséget szederfák (eperfák) vették körül. Ezeket a fákat 1902-ben ültették, arra gondolván, hogy talán megho­nosodik a selyemhernyó-tenyésztés. Nem honosodott meg, de a fák meg­nőttek, a Hunyadi utcai gyerekek ezeken tanultak meg fára mászni. Olyan volt nekünk ez a hely, mint a Pál utcai fiúknak a füvészkert, a „Grund"; nagy focicsaták zajlottak itt, de pilinckáztak, csigáztak, snú­roztak és golyóztak is a gyermekek. Április 27-én 9 órakor Major László, a Szentgyörgy mező Barátai­nak Egyesülete elnöke, ,a sportnap főszervezője üdvözölte Meggyes Ta­más polgármestert, Baranya István KISB elnököt, valamint Petróczy Gyula, dr. Osvai László, Török Jó­zsef és Nagy Tibor önkormányzati képviselőket. Köszöntötte a régi hu­nyadisokat, a József Attila iskola di­ákjait és a megjelent szép számú kö­zönséget, majd felkérte Petróczy Gyulát, hogy ismertesse a Hunyadi utcai játszótér történetét: - Azt hiszem, nem állok messze az igazságtól, ha kijelentem, hogy Szentgyörgymezőn nem nőtt fel olyan gyerek, aki ne töltött volna el sok órát, napot a Hunyadi utcában azzal, hogy itt játszott, labdázott, focizott, biciklizett, vagy csak egyszerűen mozgott. (...) Hogy mennyire volt igénybe véve ez az utca, ez a terület, arra misem jellemzőbb, mint az, hogy itt sohasem kellett füvet nyírni, mert nem tudott kinőni. A focilabdát minden este varrni kellett, hogy más­nap használható legyen. Kis csopor­tok alakultak, utcák vetélkedtek. Közben a sokaságból kinőttek, kitűn­tek olyan gyerekek, akik később igazi sportpályákon, igazi labdával, és sok-sok néző előtt bizonyították ráter­mettségüket. Néhány nevet a teljes­ség igénye nélkül felsorolok, akik a legmagasabbra jutottak és mi, szentgyörgymezőiek mindig büszkék voltunk és vagyunk rájuk. Kezdeném (Krischneider) Kertes Lacival, aki je­len van, s aki NB l-es játékos volt, de sorolhatnám Tóth Bélát, aki sajnos, bi keletű, hiszen Nagy Lajos király a magyarok által már akkor régebb óta kedvelt egyházi kegyhelynek ad­ta a képet. A XIV. századtól kezdő­dően számos kézzelfogható adattal rendelkezünk a magyar zarándokla­tokról, amelyeket sokszor az eszter­gomi érsekek vezettek. Utoljára nagy, országos zarándoklatot Sci­tovszky János bíboros, esztergomi érsek vezetett ide a XIX. század de­rekán, amelyen 25.000-en vettek részt. Ez a szám a mai osztrák város befogadóképességét is jóval megha­ladja, hát még a XIX. századi faluét! A századok során nagyon szoros kötődés alakult ki a magyarság és Mariazell között. A mariazelli bazili­ka Szent László-kápolnájába temet­kezett a XVII. században Szelep­csényi György esztergomi érsek is. S később, az ő síremléke elé, szimboli­kusan magyar földbe temettette ma­gát Mindszenty József bíboros, esz­tergomi érsek is. így Mariazell az el­nyomatás, a kommunista diktatúra éveiben a szabadság szimbólumává, a külföldi magyarság nemzeti kegy­helyévé vált. Szinte sors- és törvényszerű volt, hogy Mariazell és Esztergom test­vérvárossá legyen. Az ehhez vezető hat és fél évszázados kapcsolat után az események 2000 májusában gyor­sultak fel, ekkor Grazban találko­zott a stájer tartományfőnök asz­szony, Waltraud Klasnic és a ma­gyar nagykövet asszony, Barsiné Pa­taki Etelka, akik megállapodtak ab­ban, hogy életre hívják ezt a mai konferenciát, amely keretet és lehe­tőséget adhat a két város akaratá­nak is, hogy testvérvárossá fogadják egymást. A tavalyi Szent István na­A Hunyadi Grund már nem tud itt lenni, Erős Árpit, Erős Marcit, a Slavóczky-fiúkat. És bizony családokat is fel lehet sorolni, akiknek nemcsak egy, de több gyer­meke is meghatározó volt a Hunyadi utcai csoportokban, ma úgy monda­nám, a tömegsportban: Gubó, Tóth, Deák,, Erős, Győri, Slavóczky, Drexler, Kis-Szölgyémy, Dunai és még sokan" - fejezte be mondandó­ját Petróczy Gyula. Ezt követően Major László fel­kérte Meggyes Tamást, hogy adja át a Hunyadi Grundot rendeltetésé­nek. A polgármester üdvözölte a meg­jelent ifjúságot és örömét fejezte ki, hogy pályázat elnyerésével lehetővé vált a Grund kialakítása. Gratulált a szentgyörgymezőieknek és külön fi­gyelmet szentelt a megígért létesít­mények, többek között a még földes utcák aszfaltozására. Elmondta, örömmel jön Szentgyörgymezőre, ahol összefogással már annyi sok szép eredményt értek el. Délután már kultúrműsor szóra­koztatta a megjelenteket az Olvasó­körben, melyhez a zenét Bekő Csaba szolgáltatta. Közben megkérdeztem Petróczy Gyulát: mi adta az ötletet a „Hunya­di Grund" létesítésére? - Két évvel ezelőtt jelent meg az Ifjúsági és Sportminisztérium „Grund építési" pályázata. Ekkor támadt az az ötletem, hogy jó lenne Szentgyörgymezőn, a Hunyadi utcá­ban létrehozni ezt a grundot. A kép­viselő-testület egyik ülésén javasol­tam, hogy adjuk be a pályázatot, mert ha megnyerjük, a Hunyadi ut­cában meg tudjuk valósítani a Grun­dot. A benyújtott pályázat kedvező elbírálása után elkezdtem a terv el­készítését. A kapott támogatásból szakemberek bekerítették az aszfal­tozott kosárlabda-pályát, füvesítet­ték és bekerítették a kis labdarúgó­pályát, a régi, megkopott játszóesz­közöket újra festették. Ez után arra gondoltam, hogy az átadási ünnep­séget a már hat éve hagyományossá vált Szent György-napi Ifjúsági és Sportnapra tűzzük ki. Beszéltem Major Lászlóval, aki rendszeres szervezője ezeknek a sportesemé­pok idején és a 2001. október 11-ei hídavatáson polgármester társam­mal, Helmut Pertllel egyeztettünk a kapcsolat konkrét módjairól, miköz­ben az esztergomi képviselő-testület tagjai tavaly májusban Mariazellben járhattak vendégségben. Az öröm és megtiszteltetés mel­lett, ami ma Esztergomot éri, szeret­ném megköszönni mindazoknak a segítéségét és támogatását, akik le­hetővé tették, hogy a mai napon Esz­tergom és Mariazell testvérvárossá válhat. Köszönöm Paskai László bí­boros úrnak, Günther Birnbaum úr­nak, Barsiné Pataki Etelka úrhölgy­nek, Waltraud Klasnic úrhölgynek, Helmut Pertl polgármester úrnak és Kari Schauer atyának. Amikor ez a két város együttmű­ködési szerződést köt, akkor nem csupán két település testvérvárosi kapcsolatára kell gondolnunk, ha­nem tágabb dimenziókra is: a Stájer Tartománjr és Komárom-Esztergom megye együttműködésére is. Az osztrák és a magyar tartomány kap­csolata legszebb reményeim szerint az élet számtalan területétre fog ki­hatni. A vallási és kulturális közös­ségen kívül bizonyára az oktatás, az uniós ügyek, a gazdaság területén hasonlóképpen szoros szálak fognak összekötni bennünket. Kívánom, hogy ez a kapcsolat élettel és örömmel teli legyen. Le­gyünk büszkék egymás értékeire és kincseire. Hiszen ezek immáron kö­zös kincsek és értékek! Elhangzott Esztergomban, a Magna mater Austriae et magna domina Hungarorum ­Mariazell és Magyarország 650 év vallási kapcsola­tai című konferencián, 2002. május 6.-án. nyeknek. Örömmel vállalta a felada­tot, és mint fáradhatatlan lokálpat­rióta hozzáfogott a szervezéshez, el­vállalta az ünnepi program levezeté­sét. Felkereste a József Attila iskola igazgatóját, Forróné Virág Zsuzsát, és felkérte, hogy a tanulók vegyenek részt a sportversenyeken. Nagy se­gítséget jelentett Bádé György, a Keretbarátkör alenöke is, aki vállal­ta az Olvasókörben zajló sportverse­nyek levezetését. A kultúrműsor szervezését Polgár József, az Olva­sókör vezetője vállalta el - tudtam meg Petróczy Gyulától. Ez idő alatt a gyülekező vendégek szórakoztatására Kovács Ágnes örökzöld slágereket adott elő, majd a Szénássy Attila olvasóköri tánccso­portja lépett elénk fergeteges népi táncokkal. 17 órakor Major Gyula felkérte Petróczy Gyulát, adja át a díjakat a következőknek: Sakkver­seny (vezető Kondár Béla): 1. Dunai László, 2. Petróczy Gyula, 3. Kovács Gyula (14 éves). Asztalitenisz (veze­tő Polgár J. és Erős M.): 1. Somogyi Mihály, 2. Csomorné Bors Nóra, 3. Tusinger Péter. Teke, egyéni (vezető Bádé Gy.): 1. Győri Gábor, 2. Orosz Ambrus, 3. Csépány Alajos. Teke, csapat (vezető Bádé Gy.): 1. Mitter csapat, 2. Sada Presszó, 3. Tomi Te­her. Ezután a közösségi munkában végzett kimagasló teljesítményekért oklevelet és plakettet nyújtott át Vass Lászlónénak, a vöröskeresztes csoport tagjának, Szloboda Józsefnének, a Tájak, Korok, Múzeu­mok csoport vezetőjének, Kriskó Ist­vánnak, a Kertbarátkör tagjának, Juhász Sándornak, a Nyugdíjas Klub tagjának, Bokros Istvánnénak, a Nőklub vezetőjének és Kugler Já­nosnak, az Egyházközség vezetőségi tagjának. Közben elkészült a finom gulyás, melyet Bartal Flóri és Balázs Szilárd főzött és Pfeifer Tibor és Findt János víg zeneszámai mellett szolgáltak fel, majd annak elfogyasz­tása után táncra perdült a vendégse­reg. Sötétedéskor a férfiak által fel­díszített májusfát felállították, sze­renádot adtak a nővendégeknek, akik égő gyertyával köszönték meg a figyelmességet. Bélay Iván Vannak fiataljaink, akik a jövő reménységei" Zarándokok ezrei érkeztek a magyarlakta vidékekről (P.I.) Május első szombatján már egy évtizede megtartják Esztergom­ban a Várhegyen az országos Mindszenty zarándoklatot. Már ko­ra reggel autóbuszokkal érkeztek az ország minden részéből és a határon túlról is a katolikus hívek, hogy ezen a napon emlékezzenek Mindszenty József bíboros hercegprímásra, aki hite és hazaszeretete miatt életében megjárta a fasizmus és a kommuniz­mus börtöneit. A zsúfolásig telt Ba­zilikában Paskai László bíboros, prí­más, érsek vezette a szertartást Kari Rauber érsek, pápai nuncius, vala­mint hazai érsekek és püspökök koncelebrálásával. A főpásztor a szentmise kezdetén köszöntötte a je­lenlévő Mádl Ferenc államelnököt, a kormányfő képviseletében Orbán Viktorné Lévai Anikó asszonyt, mi­nisztereket, közéleti személyeket, diplomatákat, Meggyes Tamás pol­gármesterünket. A többezres hívő­sereg nagy érdeklődéssel fogadta a Magyar Püspöki Kar kiemelkedő személyiségének, Pápai Lajos győri megyéspüspöknek napjainkra aktu­alizált szentbeszédét, melyben töb­bek között ezeket mondta: - Mindszenty bíboros úr újrate­metésének évfordulóján, immár a 11. alkalommal jöttünk ide engesz­telő zarándoklattal, az ország első templomába, hogy imádkozzunk ha­zánkért, nemzetünkért és Egyhá­zunkért, valamint Mindszenty bíbo­ros úr boldoggá avatásáért. Mikor Prohászka Ottokár, később Székes­fehérvár lánglelkű püspöke hazatért római tanulmányai után, s elkezdte lelkipásztori munkáját itt, Eszter­gomban, úgy látta, hogy a magyar egyház alszik. Új problémák jöttek: a hit értelmezése, a bibliakutatás új eredményei, az Egyház és tudomány kérdése, szociális problémák, nem­zetiségi, szervezeti és egyéb kérdé­sek. S a magyar egyház mintha mindezt észre sem véve aludna, megelégedve önmagával. Ezért fo­galmazott így: „ébresszük fel az alvó pimaszt!" De látta azt is, hogy ez be­lülről nehezen indul el, s ezért az Úr­isten külső ösztökével próbálja fel­ébreszteni alvó egyházát. Úgy tűnik, hogy ma is szükségünk van valami­féle megrázkódtatásra, hogy „feléb­redjen az alvó pimasz", hogy felada­tunkra, küldetésünkre rádöbben­jünk mi magyar katolikusok. (...) Évtizedeken át hallottuk: az Egyház reakciós, a tudomány túlhaladt a valláson, Jézus csak szép legenda, az Evangélium mítosz, csak várni kell még egy kicsit és kihal minden val­lás, s az ember végre szabad lesz. A valóság viszont egészen mást mutat. (...) Tanúi vagyunk a „vallás vissza­térésének", a gondolkodó emberek, főleg a fiatalok vallás felé fordulásá­nak. S ez érthető is, hiszen ahogy André Frossard írta: „Elég tapaszta­latot szereztünk már a gyűlöletről, hogy tudjuk, hogy az igazság nem e világból jön". Számunkra, kereszté­nyek számára az Istenhez vezető út egy személy: Jézus Krisztus. (...) Ha Krisztusra, a sziklára építünk, ha élő közösségben vagyunk Péter szik­lájával, a Szentatyával, ha egység­ben vagyunk püspökeinkkel és pap­jainkkal, akkor szilárdan áll, jöhet a szennyes ár, de megtörik a sziklán. (...) A keresztény hitből, ha valódi, akkor új élet fakad. Hallottuk a szentleckében, „Ne úgy éljetek, mint a pogányok". Sajnos ez ma is aktuá­lis, hiszen a pogányok minden bűne begyűrűzött a hit gyengülésével a hívő közösségekbe is. A. válások, abortuszok, anyagiasság, irigy gyű­lölet, kábítószerek, a keresztény er­kölcsi értékek semmibevétele sajnos nálunk is élő probléma. Sokszor val­lásosságunk is inkább az érzelmi, a vallás vigasztaló részéhez kötődik. S évtizedek óta az egyházüldöző ideo­lógia meg is akarta szabni, hogy az Evangélium feladata csak az legyen. Még ma is halljuk: „csak megpihen­ni megy az ember vagy nyugalmat lelni". Szent Pál viszont így folytatja a szentleckében: „...ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól! Ezért újuljatok meg, öltsétek magatokra az új embert!" (...) A kereszténynek küldetése van a világ, a társadalom, a munka világa, a kultúra, a politika területén is! A világi hívek feladata, hogy az élet minden területén jelen­valóvá tegyék az Evangéliumot! Ha téves megfontolásokból kivonnák magukat ebből, akkor felelősek len­nének azért, ha mások szerveznék meg az ország, a társadalom életét, esetleg szemben az általunk lénye­gesnek tartott értékekkel. (...) Kedves Testvérek! Mi ma sem ve­szítjük el reménységünket! Ha fáj is sok keresztény testvérünk követke­zetlensége, ugyanakkor bizakodás­sal tölt el azoknak a fiataloknak lel­kes tömege, akik negyvenéves ateis­ta indoktináció ellenére vastapssal fejezték ki meggyőződésüket, hogy jövőt nem lehet Isten nélkül építeni! Kincs birtokában vagyunk: ez az Evangélium, a Krisztus jelenléte köztünk és bennünk. S vannak fia­taljaink, akik a jövő reménységei! A szentmise végén Habsburg Mi­hály főherceg, a Mindszenty Alapít­vány elnöke intézett fohászt: - Mennyei Atyánk! Szívesen foga­dod híveid áldozatait, amelyeket Krisztus áldozatával egyesítve aján­lanak fel. „Ami Krisztus szenvedésé­ből hiányzik, az Egyház javára" - fo­gadd kegyesen József bíboros szol­gád megaláztatásait, áldozatait, amelyeket földi életében a magyar egyházért és a magyar népért aján­lott fel. Szenvedése legyen napjaink­ban is előtted kedves áldozat Égyhá­zunkért, hazánkért. Hozzá csatlakoz­va akarunk mi is imáinkkal, áldoza­tainkkal engesztelni nemzetünk lelki megújulásáért. * A szentmisén közreműködött Baróti István orgonaművész, vala­mint a Bazilika kórusa. Az altemp­lomban a papság és a díszvendégek koszorúztak először, majd a zarán­dokok csoportjai mondtak közös imákat és helyeztek el mécseseket, jelképeket a főpap sírjánál.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents