Esztergom és Vidéke, 2002

2002-05-02 / 17. szám

2002. május 16. Esztergom és Vidéke 5 KERT * KONYHA * KEDVTELES * KÍVÁNCSISÁG Szerkeszti: Szánthó Barna Kedves Olvasónk! Szentgyörgymező Szent György-napi ünnepségeiről, különösen a Meggyes Tamás polgármester által felavatott Hunyadi Grundnál zajlott eseményekről részletes tudósítást a következő számban közlünk Bélay Iván tollából. Ugyancsak jövő sz

ámunkban foglalkozunk a H

omor K

álmán emlékét megörökítő tábla

avatássa

l is! * HUMORZSAK A napokban úgy döntött a képviselő-testület, hogy az Árok utcai új hidat Tabán-hídnak nevezik el. Erről jutott eszünkbe egy tréfás találós kérdés: - Mi a közös Petőfi Sándorban, Mária Valériában és Vágó Istvánban? - ??? - Híd van róluk elnevezve! * Ádám nagyon egyedül érzi magát a Paradicsomban. Megkérdezi hát a Mindenhatót: - Uram, nem tudnál nekem társat teremteni? - Már hogyne tudnék - feleli az Úr. - 0 lesz a legháziasabb, legszolgálatkészebb, legszebb, legvonzóbb, legokosabb, legszófogadóbb, leghűségesebb asszony, akit csak el tudsz képzelni. - Szép, szép, de mibe fog ez nekem kerülni - tudakolja rosszat sejtve Ádám. - Csupán a két kezedbe és az egyik lábadba. - Hm... És mondd, Uram, mit tudnál kihozni egy oldalbordából? * - Kérem, doktor úr, vizsgáljon meg, mert gyereket szeretnék mondja orvosának a 70 esztendős Pemete bácsi. - Nézze, magának fizikai értelemben semmi baja sincs - mondja az orvos egy alapos vizsgálat után. - De ebben a korban, ha gyereket akar, már jó lenne, ha gondoskodna egy fiatal albérlőről. Két évvel később találkoznak az utcán. Pemete bácsi büszkén tol egy babakocsit. - Gratulálok, Pemete bácsi köszön rá az orvos. - Látom, sikerült. No és az albérlő? - Köszönöm az érdeklődését, doktor úr. 0 már megint a negyedik hónapban van. * HOBBI-SAROK: Az amatőr színjátszás (2.) A második világháború után újjáéledtek a kulturális mozgalmak, így az amatőr színjátszás is. Eleinte a diák színjátszó körök testesítették meg Thália műkedvelő hódolóit, később az egyre szaporodó társadalmi egyesületek, ifjúsági mozgalmak szerveztek amatőr csoportokat, amelyek néha meg is rekedtek - főképp megfelelő szakmai irányítás hiányában - a csasztuskák és szavalókórusok szintjén. Esztergom e tekintetben szerencsés volt, hiszen már a kezdeti években is jó szakemberek vették kezükbe a színjátszó csoportok szervezését és irányítását. Ezekről az évekről így vall Nagyfalusi Tibor, a helyi színjátszás egyik közismert, meghatározó egyénisége: - Én 1961-ben kerültem Esztergomba, s akkor már itt nagy múltra tekintett vissza a színjátszás. Azokban az években Szávai Gyula állt a helyi színházi élet fókuszában, aki elsősorban felnőttekből, helyi értelmiségiekből szervezett az '50-es években műkedvelő csoportot, s működésüket olyan klasszikus darabok fémjelezték, mint például a Volpone vagy a Légy jó mindhalálig színpadi adaptációja. Óriási sikereket arattak nemcsak helyben, de a régió különböző színpadain is. Mikor én idekerültem, akkor a drámai műfajok helyét egyre inkább átvette a nem kifejezetten drámai anyagokból építkező színjátszás, az ún. irodalmi színpad, ahol lírai és epikus művekből állítottak össze műsorokat. Akkori nevünk Esztergomi Irodalmi Színpad - is ezt a tevékenységet tükrözi. Jómagam éppen egy ilyen irodalmi összeállítással, egy Babits-esttel debütáltam - szerkesztő-, rendező- és szereplőként. Ez a virágzó irodalmi színpadi mozgalom egészen a '70-es évek elejéig tartott, eredményeit az elektromos média által is felkarolt országos fesztiválokon aratott sikerek fémjelzik. Majd a '70-es évek közepétől ismét a drámai anyagok kezdtek teret hódítani - klasszikusokkal és kortársi egyfelvonásosokkal. Én 1968-tól lettem meghatározó személyisége az esztergomi színjátszásnak, ekkor alakult meg az Esztergomi Klubszínpad, melynek vezetőjeként dolgoztam egészen 1981-ig. Mi az abszurd drámáktól a komédiákig sok mindent játszottunk - hellyel-közzel irodalmi összeállításokat is -, és eljutottunk a vidéki színjátszás élvonalába. 1976-1980 között résztvettünk minden regionális amatőr fesztiválon, első ízben ezüst, majd három alkalommal is arany minősítést értünk el. 1981 táján már érezhető volt, hogy kezd kifulladni ez a mozgalom. Emögött volt egy jól érzékelhető társadalmi talajvesztés is, de amiért én abbahagytam a színjátszást, az a munkánk ciklikusságának, a 3-4 évenkénti kényszerű megújulásnak, újrakezdésnek az egyre riasztóbb ténye volt. A fiatalok számára - akik zömmel a csoportot alkották, s akik 3-4 évre belekóstoltak a színjátszásba - nem volt megtartó erő a városban. Egyetemre mentek, bevonultak katonának, a legtehetségesebbek pedig a színészi pályát választották. Ez az állandó változás a középiskolás színjátszó csoportoknál természetes dolog. Mire a diák beletanul a színészi munkába, és kibontakozik tehetsége, jószerivel búcsút is mond az iskolának, a tanárok kezdhetik élőről az építkezést. Ennek ellenére az esztergomi diák-színjátszó csoportok kiemelkedő teljesítményt nyújtanak évről évre, erről bárki meggyőződhet a Várszínház szezonkezdő rendezvényein, a Vár a színhely bemutatóin. A Bottyánban Varga Péter, a frankásoknál, egészségügyiseknél Pásztó András és felesége, az istvánosoknál Durzák Anna, a Dobogó Színpad élén Meggyes Miklósné igazán nagyszerű munkát végez. Sajnos, ez a jelenség a Klubszínpadot a közelmúltban is többszöri megújulásra késztette. Ennek ellenére - mint tapasztalhatjuk - e városi színjátszó csoport továbbra is működik, színvonalas előadásokkal rukkol elő, és sikereket arat. Igaz, a jelenlegi gárda zömét sikerült iskolájuk elvégzése után is megtartani. S ez valószínűleg utódom, Bakay Ferenc érdeme. De erről már beszéljen ő, az Esztergomi Klubszínpad jelenlegi vezetője! (Folytatjuk) W KERTBARATOKNAK Fűszernövények hasznosítása Ezek a növények a kert egészségét is szolgálhatják, fontos kiegészítői lehetnek a veteményeskerteknek. Megfelelő helyre ültetve képesek egyes kártevők elriasztására, betegségek meggátolására. Levágott részeik alkalmasak talajtakarásra, komposztkészítésre. Erjesztéssel trágyáié készíthető belőlük, ezt felhasználhatjuk hígítva permetezésre, a teljes erjedés után pedig trágyaként a növények táplálására. Az egynyári, a gyógy- és fűszernövények részére nem kell külön helyet készíteni a kertben, vethetők a zöldségfélékkel együtt, vagy azok mellé. A kapor magas vitamintartalmú, nélkülözhetetlen fűszernövény. A kaporral szomszédos növények egészségesen fejlődnek, sárgarépával együtt vetve segíti annak fejlődését, jobbítását. Ha borsfűvel együtt vetjük a babot, nem károsítja a fekete babtetű. Bazsalikom mellett az uborka sokáig egészséges marad, kevésbé lisztharmatosodik. A bazsalikom virágai odacsalogatják a méheket, így az uborkavirágok beporzását is segíti. A hagymafélék a szürkepenésztől védik környezetüket. A metélőhagyma virágzáskor levágott föld feletti része a szamócatövek közé terítve a gombás betegségek elszaporodását gátolja. A fehér mustár és a körömvirág elriasztja a fonálférgeket. Ezeket használhatjuk szamóca és paradicsom között is. Az évelő gyógy- és fűszernövények közül sok értékes illatanyagot és olajt tartalmaz. Aromaanyagaik elriasztják a kártevőket, virágzáskor a kertbe csalogatják a méheket. Az egyik legjelentősebb a jól ismert levendula, mely illatával a szekrényekből elűzi a molyokat, illóolaja nyugtató hatású. Ültethetjük évelőágyba, főleg a tetűre érzékeny rózsák alá, vagy elszórtan a kertbe a fák, a bokrok közé. A zsálya és a kakukkfű elriasztja a hernyót, főleg a káposztalepkét. Mivel évelő növények, nem ültethetők a zöldségek közé, de szegélyezhetjük velük az ágyásokat. Hasonló hatású a kertekben a tárkony. Kiváló fűszernövény, ecetek ízesítésére is használható, gyógynövényként pedig kiváló gyomorerősítő. A citromfű kellemes illata miatt kedvelt gyógynövény, méheket csalogató hatása miatt is érdemes ültetni. A fehér üröm védelmet nyújt ugyan a kártevők ellen, de hatása nem kedvező a talajra, a giliszták is elmenekülnek a köz elükből. Ezért az ürömnek nem is szabad a komposztba kerülnie. Ezt a növényt főleg a fekete ribiszkék közé ültessük, mert véd a ribiszkerozsda ellen. A molyok ellen hatásosan védekezhetünk úgy, hogy 3-4 szál fehér liliomot palackba téve a szekrénybe helyezünk. Egy-két napig nem nyitjuk ki az ajtót, esetleg a nyílást is leragasztjuk széles ragasztóval. A ruhának nagyon kellemes illata lesz, a moly nem marad meg. A gyógy- és fűszernövények ismerete és használata hosszú múltra tekint vissza. Ismerjük meg és használjuk őket bizalommal, hittel segítségükben és köszönettel gyógyító hatásukban! Trexlerné Z. Gizi W GONDUZO gasztronómia Libanoni ízek Sajnos, nem jártam még a libanoni cédrusfák alatt - mint ahogy annyi más csodás szegletében sem a világnak. A libanoni ízeket eddig csak a képernyőn keresztül ismerhettem meg, ami bizony tág teret enged a fantáziánknak. Tudtam, hogy az ottaniak is - mint általában a keleti népek - előszeretettel használják a húsfélék ízesítéséhez a náluk csak édességekhez használt fűszereket, a fahéjat, a szegfűszeget, a szerecsendiót. Nemrég egy névnapi vacsorán vendégként a valóságban is megízlelhettem egy valódi libanoni specialitást. Sertéskarajból készült hústekercset ettünk, amely gombás, tojásos, zöldséges, erősen fűszerezett keverékkel volt megtöltve. Ilyesmi persze nálunk is előfordul, nincs benne semmi különös, legfeljebb a fűszerezése. Ami szokatlan volt, az a köret. Káposztás lencse! Mint megtudtam, mindez úgy készült, hogy sós, babérleveles vízben elkezdték főzni a lencsét. Rövid főzés után hozzátették a vékonyra metélt káposztát. Borssal, paprikával, bazsalikommal, fahéjjal, gyömbérrel ízesítették, majd újabb félórás főzés után az elegy tetejére halmozták a hústekercseket, és addig főzték tovább, míg a hús is meg nem puhult. Nos, magam is kipróbáltam ezt az ételt, de sokat egyszerűsítettem, módosítottam rajta. Elhagytam a számunkra szokatlan fűszereket, magyaros fűszerekkel pótolva azokat, a munkaigényes hústekercsek helyett pedig kolbászt használtam. A főzés folyamatát is egyetlen műveletbe sűrítettem: a káposztát, a lencsét és a kolbászt egyszerre és összevegyítve tettem fel főzni bő lében, melyet sóval, borssal, paprika- és paradicsompürével, babérlevéllel, köménymaggal, tárkonnyal, valamint lestyán- és zellerzölddel ízesítettem. Tálaláskor tejföllel locsoltam meg az egyes adagokat. K-Sz.E. Igazságosabb elosztást! Mindjárt az elején kijelentem: elfogult vagyok. A kosárlabdajátékot a legszebb, legérdekesebb, legkulturáltabb labdajátéknak tartom. Aktív testnevelőtanár koromban sok energiát fektettem e játék oktatásába, és tanítványaim szép eredményekkel hálálták meg azt. Sokan közülük ma is magas szinten űzik ezt a sportágat. A kosárlabdajáték a középiskolákban is népszerű, a házi versenyeken, városi bajnokságokon több százan vesznek részt, a megyei és területi döntőkön gyakran örülhetünk esztergomi sikereknek. A felnőtt kosarasok kis csapata tavaly bekerült az NB II-be, ahol derekasan helytálltak, az ificsapat is töretlenül aratja nagyarányú győzelmeit. Naponta edzenek a Dobó gimnázium tornatermében, hazai mérkőzéseik is itt vannak. Szorgalmasak és szerények, nem hirdetik plakátok meccseiket, eredményeikről is alig hallani. Pénzük persze nincs, az edző ingyen, csupán a sportág iránti szeretetből dolgozik, az idegenbeli mérkőzésekre saját gépkocsikkal járnak, felszerelésük is bizony felfrissítésre szorulna. Mindezért nem ragadtam volna tollat, ha nem olvastam volna a minap az Esztergom és Vidékében az önkormányzat idei sporttámogatásának adatait. A felsorolásból csupán a labdajátékokat kiragadva felháborítóan igazságtalannak érzem a pénzek elosztását. Az NB l-es tabella alján található kézilabdások 30 milliót, az NB I élén tanyázó, többszörös országos bajnok rögbisek már ennek csak tizedét, 3 milliót kapnak. Az NB III-ban szánalmasan vergődő labdarúgókat 8 millióval támogatja az önkormányzat, az NB II-ben sikeresen hely tálló kosarasokat 200 ezerrel! Ha csupán a mérkőzések látogatottságát nézem, akkor némileg érthető ez utóbbi, nevetségesen alacsony támogatás. Egyébként nem. Vessük össze először a két szabadtéri labdajáték támogatottságát. Anyagi igényeik (pályabérlet, felszerelés, edzői bér, utazások, stb.) nagyjából hasonlóak, a szurkolótábor talán a rögbiseknél valamivel nagyobb. Az eredményeiket tekintve viszont óriási a különbség: a rögbisek több klasszissal jobbak, nemzetközi eredményeik is számottevőek. Mi indokolja hát, hogy a labdarúgást ilyen aránytalanul kedvezőbben támogatja a városvezetés? Semmi! Vessük össze továbbá a két teremsportot, a kézilabdát és a kosárlabdát. E csapatsportágakban is nagyjából azonos az anyagi igény: a terembérlet, a felszerelés, az utazás, versenyzés költségei szinte megegyezőek. A magasabb osztály és a népesebb szurkolótábor persze a kézilabdások felé billenti a mérleget. No de ilyen arányban?! A kézilabdások támogatása 150-szerese a kosarasokénak! Mondhatnák persze néhányan, hogy az esztergomi kézilabdasport profivá nőtte ki magát. Idegen játékosokat kellett idetelepíteni, hogy a csapat fel tudja venni a versenyt a legjobbakkal. Erre pedig pénz kell. E csapat egyesek szerint Esztergom számára reklámnak sem rossz. (Bár nem egészen értem, miért lenne az nekünk jó reklám, ha az emberek azt olvassák a lapokban, hogy Győrben kikaptak az esztergomiak. Ettől a hírtől aligha fognak idetódulni a turisták.) Ott tartunk tehát, hogy a város sportjára fordítandó összegnek több mint a felét egyetlen sportág, a kézilabda viszi el. Tévedés ne essék! Szeretem a kézilabdát, valamikor magam is játszottam. Nem őket akarom támadni, hanem azt az elosztási elvet, amit tapasztalok. Csupán a kosarasokat védem, akik egytől egyig esztergomiak, akik csupán sportszeretetből, anyagi áldozatokat is vállalva játszanak, és okoznak hétről hétre örömet szurkolóiknak. Ezért tartom méltatlannak e fiúk „megbecsülését". Alig mérgelődtem ki magam a fenti aránytalanságon, amikor újabb hír ötlött a szemembe az Esztergom és Vidéke sportoldalán. Olvasom, hogy egy helyi kölyök-foci torna valamennyi résztvevő csapata 500-500 ezer forintot kapott a résztvételért. Igaz, ezt a támogatást nem városunk adta, hanem valamilyen országos szerv. Talán a kosarasok anyagi gondjaira is az lett volna a megoldás, ha összeszedtek volna egy tucat focizni szerető srácot, és elindították volna az említett villámtornán. Akkor most végre vehetnének egy új garnitúra felszerelést. Mert ezt a jelenlegi sárgát már kezdjük unni. Akár csak a helyi sporttámogatások elosztási rendszerét. SzáBa