Esztergom és Vidéke, 2002

2002-04-18 / 15. szám

4 Esztergom és Vidéke 2002. április 18. Ahogy Gizi néni látja Április 17.: Műemlékvédelmi Nap A mi gyönyörű kis hazánkban minden a múltról mesél. Föld alatt eltemetve, elfeledve; föld felett nem becsülve. Pedig mindenikünk szívében - tudva, vagy tudat alatt - ott él múltunk sok-sok szép emléke. Persze tudom, nem lehet a múltról mesélő minden kis fűszál mellett levett kalappal megállni. De lehet elődeink annyiszor kiömlött vérével, életáldozatával megszentelt földön tisztelettel, kegyelettel járni. Megpihenni a szél fútta ősi romok mellett. Járni a tető nélküli omladozó falak között, ahol csendes éjszakákon olykor hallani a régi lakók halk zsolozsmáját és a kavargó szél talán Petőfi utolsó útjának porszemeit hozza a segesvári kukoricás felöl. Kétszer lépni ugyanabba a vízbe nem lehet, nekünk nem is szabad! A mi szép hazánknak minden víz-mélysége ezernyi titkot rejt, amikről jókedvében csacsogva-csobogva mesél, de tomboló vihartól felkavart őrjöngő hullámokkal őrzi, védi múltunk titkait, kincseit. Múltunk legkisebb emlékét wis őrizni, becsülni, védeni kell. Ok hazánkat teremtő őseink ránk maradt, még meglévő emlékei. Szép, vagy tragikus események némán mesélő emlékei a Múltnak, zálogai a Jövőnek és példái a holnap Történelmének. Bárhol állunk: szent hely. Mert azzá teszi a kezdet-kezdete óta ismert és ismeretlen Ősök, Elődök Történelemmé avatott valós Elete, eseménye,- hagyatéka. Adózzunk hát tisztelettel, hálával a Múltnak, hűséggel a Jelennek, és bízó hittel, reménnyel a* Műemlékekből ránk sugárzó erőt adó Jövőnek. Minden műemlék köré láthatatlan bűvös kört von a valós Történelem és az Emlékezés. Ezt átélni csak tiszta szívvel, imádságos lélekkel lehet. És azzal a néma, szent esküvel, hogy megértettük a múlt üzeneteit, megfogadjuk, megtartjuk őket, követjük példájukat - s mi is, mint egykor Ok is tették - megmaradunk a világban élő minden embert egyformán tisztelő, szerető, békességes igaz jó barátnak és nemzetéhez, hazájához hűséges, becsületes magyar embernek. Az Úr 2002. éve április havának 17. napján is. Trexlerné Z. Gizi Szentgyörgymező és Csolnok tanítója volt A szentgyörgy mezői temetőben a műköves fedett sír fehérmárvány fejtábláján olvasható: KÖNÖZSY ENDRE 1898 — 1959 neje BÁDY MARGIT 1903 — 1981 Könözsy Endre földműves szülők gyermekeként Ebeden született, és itt végezte elemi iskoláit is. 1912-ben Észtergomban, Szentgyörgymezőn a Balassa Bálint utcában vettek házat és odaköltöztek. Endre, váci középiskolájának elvégzése után a Modori Tanítóképzőben szerezte meg a 645/1916 sz. népiskolai tanítói oklevelét. Még abban az évben bevonult tényleges katonai szolgálatának letöltésére a cs. és kir. 26. gyalogezredhez. Itt végezte el a tiszti iskolát. Kitört az első világháború és 1917-ben az 5. közös gyalogezreddel az orosz harctérre vitték. A harcok során megsebesült, majd fogságba esett. Szibériában - Krasznojorszkban - négy évet töltött fogolytáborban. Ezalatt tűrhetően elsajátította az orosz nyelvet. 1922. március 4-én szabadult a fogságból és tért haza Szentgyörgymezőre. Ez év szeptemberétől a csolnoki rk. elemi iskolában kezdett tanítani. Később az iskola igazgatójává nevezték ki. 1924-ben megbízták a körzeti iskolai felügyelői teendőkkel. Közben Országos Levente Főoktatói tanfolyamot végzett és ezután a község levente-parancsnoka lett. 1945-től a Csolnokon működő kultúrcsoport vezetésével bízták meg. 1952-ben a Budapesti Állami Pedagógiai Főiskolán megszerezte az orosz szakon a 958. ysz. általános iskolai tanári oklevelet. 1953-ban Esztergom-kertváros Általános Iskolájába helyezték, ahol orosz nyelvet tanított, egészen 1957-ig, nyugdíjazásáig. Az első világháborúban sebesülési érmet és Károly-csapatkeresztet kapott, és 1942-ben pedig a levente ifjúság szellemi és testi nevelésében végzett kiváló munkásságáért az O.T.T. bronz testnevelési éremmel tüntették ki. 1924. augusztus 9-én kötött házasságot Bády Margit szentgyörgymezői születésű tanítónővel. Három gyermekük született: Klára, Endre és Csaba. Kiegyensúlyozott, meghitt családi életet élt. Felesége biztos, nyugodt hátteret biztosított, hogy szerteágazó munkáját nyugalomban végezhesse. Eletét széppé tette a tanítói munka, melynek révén megszerezte a más anyanyelvű (sváb) csolnoki emberek megbecsülő szeretetét. Sokat fáradozott azért, hogy Csolnok németajkú lakosságát ne telepítsék ki. A Szibériában eltöltött hosszú idő és sebesülése egészségét aláásták. Noha a fogságból már betegen tért haza, munkáját mindvégig erős akarattal és sikeresen végezte. Emberi magatartása, helytállása példaszerű volt. 1959. március 3-án hunyt el. Temetésén, a szentgyörgymezői temetőben, falujából sokan kísérték utolsó útjára szeretett tanítójukat. B. I. IV Béla király emlékműve Esztergomban 2000. január l-jén, a keresztény magyar állam fennállásának 1000. évfordulóját ünneplő millenniumi évek - országosan is - az egyik első ünnepsége volt IV Béla királyunk emlékművének felavatása az esztergomi ferences templom mellett, a Bottyán János u. és a IV Béla király u. sarkán. Esztergom város önkormányzata, vagyis a város polgárai állíttatták, amint a felirat hirdeti. A magas fal előtt álló, gótikus boltozatot idéző csúcsívek alatt megjelenő bronz dombormű életnagyságban jeleníti meg nagy királyunkat, a „második honalapítót", amint feleségével, Laskaris Mária királynénkkal, a görög csász áriánnyal együtt a kedvesebb fiúk, Béla herceg felé fordulnak, hogy a feje fölé koronát helyezzenek. Béla herceg nem nyerhette el a koronát, mert még apja életében, fiatalon meghalt. Betegségére utal a felpuffadt has. Szüleivel együtt a fényes esztergomi ferences Bazilikában temették el. Ezt a templom Szent Erzsébet, IV. Béla király testvére szentté avatása ünnepére, 1235. Pünkösdjére készült el, a király megbízásából, és méretében és pompájában vetekedett az ország főtemplomával, az esztergomi Várhegyen álló székesegyházzal. Erre utal a domborművön a templom-modell Béla herceg jobbján. Ma\ ItkL í f f .^Cc* ! ! \ \ : 1 Magyarország fővárosában, Esztergomban, a ferencesek még Szent Ferenc életében, vagyis alig 10-12 évvel korábban jelentek meg, és a királyi család pártfogását élvezték. IV. Béla és családja Erzsébet példájára, belépett a ferences III. rendjébe, amelyet Szent Ferenc a világiak számára alapított, és amelynek ekkor már buzgó tagja volt a nagy francia király. IX. Lajos, a későbbi szent, aki mindmáig a ferences világi rend védőszentje. Érthető, hogy IV Béla az esztergomi ferences templomba temettette Béla fiát, és maga és felesége is itt kívánt nyugodni. Fülöp érsek ezt, természetesen, nem jó szemmel nézte, és amint Kálti Márk krónikájából tudjuk, átvitette a holttesteket a saját székesegyházába, a Várba. A ferencesek a pápához fordultak panaszukkal, akinek orvoslására visszanyerték a nagy jótevőjüknek és családjának tetemét és „még dicsőségesebben temették el a Szűz oltára előtt". A sír feliratát is Kálti Márk jegyezte fel: „Mária oltáron, nézd, nyugszik sírban a három, / Béla, neje s herceg, - örvendjenek ők az egeknek! / Míg lehetett, ült a trónja felett a király hatalomban. / Csalfa lapult, szent béke virult, becsület vala ottan. " (Geréb László fordítása) E sorok is ott olvashatók az emlékművön. Tömören jellemzik II. honfoglaló királyunk uralmát, aki megteremtette atyja, II. András anarchiával fenyegető uralma és a tatárjárás kegyetlen pusztítása után a rendet, a békét és a biztonságot, a felvirágzást. Az emlékmű IV Béla királyt példaképként kívánja állítani Esztergom és az ország minden polgára elé! Nagy János komáromi szobrászművész jeles alkotását Kálti Márk képekkel kísért műve, a Képes Krónika 128. oldalának a P-iniciáléja ihlette. Dr. Prokopp Mária A Vaskapu történetéhez Könyvem összeállításához szükséges adatgyűjtés során Dobay Pál erdőfőtanácsos barátomat kértem, hogy írja le - mint legilletékesebb - a Vaskapu történetét. Kérésemnek eleget téve részletesen leírta a Vaskapu-hegység és a rajta található menedékház történetét. írásában találtam két olyan részletet, amit úgy gondolom - érdemes az újságolvasókkal megismertetni. Ezt írtaElhanyagoltságában is nagyon kedves vaskapui színfolt a menedékháztól északra, mintegy 100 m-re lévő aprócska Mária-kegy hely. A lombok takarásában szinte észre sem vesszük a fehérmészkő szobrot, amely magyar királynőként ábrázolja a Legszentebb Anyát, karján a kis Jézussal. A talpazaton olvasható felírás - de inkább fohász - történelmünk során mindig időszerű: „Nagyasszonyunk, Mária, segíts!" Ugyanitt a déli oldalon, szintén kőbe vésve megtudjuk „egész" kegy-helytörténetet is: „ínséges időkben, engesztelésül emelte, Mária híveinek adakozásából Esztergom 1921 május havában a Turista Egyesület". Jó 80 év távlatából ma már bajos kideríteni annak a rég halott esztergomi kanonoknak a nevét, aki szokásos hosszabb sétái végpontjául választotta e kis dombot. Valószínűleg ő e kegyhely-létesítés elindítója. A dátumban van azonban egy kis eltérés. A szentgyörgymezői plébánia „História Domus" évkönyve szerint 1921. augusztus 13-án körmenettel vitték fel a Mária-szobrot a Vaskapuba. A következő bejegyzés: „1923 Nagyboldogasszony napján körmenet a Vaskapuba". Akármelyik dátum az igazi, a Mária-szobor ott áll. Dobay Pál folytatja: A vesztes első világháború, a „dicsőséges" Tanácsköztársaság és Trianon - a máig ki nem hevert nemzeti katasztrófa után egy-két évvel elődeinknek maradt még annyi lelkesedése, tettereje és pénze, hogy létre jöhetett ez a parányi búcsújáróhely. Nekünk, utódoknak nem volt annyi erőnk (anyagi) a régóta időszerű teljes felújításra? A szakszerűtlen bozótirtás és a talpazat újrafugázása - Esztergom Barátainak Egyesülete dicséretes kezdeményezésére - 2000 őszén megtörtént ugyan, de csak ennyivel nem lehetünk elégedettek! Többet kíván tőlünk a szobor-állító elődeink tisztelete, önbecsülésünk, de elsősorban hálánk az iránt, akinek pártfogása nélkül aligha érhettük volna meg a magyar államalapítás 1000. évfordulóját. Tudjuk, Vele is nehezen, ám Nélküle volna még magyar egyáltalán a világon? Dobay Pál erdőfőtanácsos még egy érdekes - kevesek által ismert eseményt írt le: A Kis fenyvest - itt lép be az új aszfaltút a vaskapui erdőtestbe - mi erdészek Rákosi-fenyvesnek hívjuk. E helynév mindössze 50 éves és a rosszemlékű személyi kultusz idején keletkezett. Rákosi Mátyás - a kommunista párt akkori legelső embere, majd miniszterelnök - egyik hivatalos útja repülőgépen erre felé vezetett. Valamelyik talpnyaló lakájának ötlete volt: Milyen kedves meglepetés lenne „népünk szeretett vezérének", ha térségünk felett elhaladva, megpillanthatná nevének kezdőbetűit. A parancs-számba menő „felkérés " rövid és egyértelmű volt: „Erdészek! Rákosi elvtárs repülőgépe ekkor és ekkor itt és itt érinti Esztergom légterét, ezért azonnal ki kell rakni fenyőből a felülről jól látható R.M. monogramot! A végrehajtásról (?)-ig jelentést várok." Ha néhai Berkesi István, akkori pagonyerdész ellenkezik, főnökével együtt börtönbe kerül. Kénytelen-kelletlen és lóhalálában teljesítenie kellett ezen a bokros-gyepes vaskapui erdőszélen „felülről jól látható" túlkoros fenyőcsemetéket elültetve a „pártfeladatot". A parancs közvetlen kiadójának nevére és a pontos dátumra már nem emlékezett a holta után is nagyra becsült erdészkollégám, amikor kb. 35 éve bizalmasan elbeszélte nekem a fentieket. A „fenyőből kirakott, felülről jól látható" hajdani R.M. betű rég nem látszik. Idővel felismerhetetlenné tették a karácsonyfa-tolvajok, az erdőápolási munkák és az útépítés. Miként „Egy cseppjében az egész tenger", úgy e történetben is benne van az egész akkori kor, az 1950-es évek eleje. Bélay Iván