Esztergom és Vidéke, 2002

2002-04-11 / 14. szám

12 Esztergom és Vidéke 2002. március 15. Költészet Napja 2002 * Ister-Granum vidékének lírai terméséből Meghívó Ma, április 11-én, a Költészet Napján 17 órakor a Babits Mihály Városi Könyvtárban íróvendégünk: Takács Tibor várja az érdeklődőket új verseskötetének bemutatójára, „esztergomi útravalót" is kínáló beszélgetésre - a házigazdával, Nagyfalusi Tiborral együtt. Az írónak az utóbbi évek folyamán megjelent kötetei a helyszínen megvásárolhatók; természetesen dedikálásra is mód nyílik. Takács Tibor Előttünk Esztergom Előttünk Esztergom. Őrt áll a Strázsa, s alatta úgy rohan el autónk, hogy alig tudok visszanézni, hátra, az ötven évvel előtti világba, mikor a lélek vert itt riadót. A Strázsán kilátótorony. Mivé lett a félszázados múlt, ugyan mivé? És elszáguldottak velem az évek, a múlt felgyulladt, lángolt, el is égett: az emlék hogy válhatna semmivé!? Az emlék, ami bennem él, szívemben: vagyok huszonkétéves fiatal, mikor elhittem, mi elhihetetlen, rohamoztuk a Strázsát a hegyekben s célbajutottunk és győzött a raj. Azóta is hány Strázsa állt előttem örökös azóta is a roham. Ha feljutottam, úgy éreztem: győztem, miért nézek fel mégis legyőzötten, miközben az autónk elrohan? Babits, Vak Bottyán, Balassi nyomában jártam én sokszor ötven éven át, mindig csak arra, merre vitt a vágyam, de most olyan jó, hogy visszataláltam: tisztelegnek az esztergomi fák. S a múlt, a város, a várhegy, az álmok! És az az ifjú itt sétál velem: aki én voltam, s ki a meggyalázott és szertefoszlott égő iljúságot őrzi, mint múltat a történelem! * Takács Tibor író, költő, újságíró idén, július 29-én tölti be 75. életévét. 1927-ben született Szegeden, ugyanitt érettségizett a felsőkereskedelmi iskolában, és 1949-től a helyi lapok munkatársaként kezdte írói pályáját. Esztergom-tábori és piliscsabai katonáskodás után (ennek visszaidézett élményeiből lapunk tavaly október 18-ai számában közöltünk szemelvényeket) a Magyar Rádió szerkesztője és riportere lett. 1954-től szabadfoglalkozású író. 1958-tól a Földművelő című lap újság' írója, majd főszerkesztője volt, 1982-ben vonult nyugalomba, Budapesten él. Első két kötete versgyűjtemény volt (1946, 1950), ezeket 1959-től máig 25 prózai mű követte: önéletírás, visszaemlékezés mellett nagyrészt történelmi regények. (Például: Szöktetés Budáról, A kaftános fejedelem, Ezüstkard, Dervistánc, Erdély köpönyegében, Csalánruha, Aranytányér, A királyné katonája, Széchy Mária, Tatár Csilla, Aranypávák az asszonyok, Farkasparancs, Császármadár, Szülővárosom, szép Szeged, Hat asszony meg a hetedik.) Költőként csak 1997-ben jelentkezett újra kötettel: az Örök csónak című válogatással; aztán évről-évre már az új termést gyűjtötte verseskönyvekbe. {Csillagokkal takaróztam, 199$ -101 szonett: ami megment az elmúlástól, 1999 - Eveim ághegyén, 2000 - Aranyhíd a nagyvilágba, 2000 - Napjaink koronája, 2001.) Immár a hetedikkel érkezik az idei Költészet Napjához - és városunk versszerető közönségéhez. Betegségével küzdve, folytonos munkában edzi-őrzi alkotói fiatalságát. Ahogy egy február végén kelt levelében írta: „(...) én annyira nj-egijedtem, hogy belevetettem magam a munkába. Ujabban három havonta akarnak látni a doktorok. Mindenesetre az új kötetem ez sok élményt ad a betegség, és mostanáig négy könyvemet rendeztem sajtó alá. Megjelenik a Kígyó a koronán címmel az 1670-72 közötti időről egy történelmi regényem. Ennek központjában Zrínyi Péter, Frangepán Ferenc, Nádasdy Ferenc kivégzése áll. Összeállítottam a Bába Kiadónak az Otthonom anyanyelve című verseskötetet. Ebben a szegedi s Szegedről írott verseimet gyűjtöttem össze. A Hegyvidék folyóirat szerkesztősége hamarosan kiadja a Budai séták című prózai kötetemet, amiben 45 budai utca ürügyén mesélek az itt élt emberekről. Végül a Költészet Napjára megjelenik a Bíró Family kiadásában új verseskötetem: az Örvények szigetén." Városi István Vers a Szamárhegy tövén Lábán piros csizma, vállán lila mente: Fütyörészve jött meg Ma is csak az este. Felhő szalad a nap tűnő nyomdokába, Apja után fut így A kétéves lányka. Pest felől vonat jön. Hetvenkedve szórja Szikráit a békés Két szelíd folyómra. Megorrol a Duna, sértés nyila érte, Dörmögést rejt széles Medre közepébe. A Garam még csacsog kicsikét hozzája, Azt is elnémítja A mogorva bátya. Fecskék raja röppen könnyű vacsorára, Sok szúnyognak üt most Utolsó órája. Elaludt egy halász, víz lopja pipáját, Csúnya kárörömmel Békák hahotázzák. Álmosodik lassan az este is: íme Piros csizmája már Beesett a vízbe. Lila mentéjét meg tréfásan lehúzza A Szamárhegy mögött Settengő hold ujja... Valamit még írnék ... nehezül a tollam, Színes szárnyú álom A te fészked hol van? Városi István (1905 - 1978) Esztergomban született, 1933-tól haláláig itt élt. Költő, műfordító, teológiai doktor, kanonok. Mint szépírónak 1932 - 1942 között három verseskötete jelent meg, 1947-ben pedig Hét nap címen útijegyzetei. Esztergomi ihletésű műveiből már jó néhányat közöltünk, a legtöbbet 1998. december 24-ei számunk Idő-Mű-Hely című mellékletében. R»f.erM*í% 4 J. Tamási Péter grafikája Vaderna József A szeretkezések félmondatai c. ciklusból Kékbe zárva meredten állnak a kémények, fák, füstös felhők, madárvonulások, fogaskerekek. A fényt ellopták a vizektől, mezőktől, virágoktól. Mozdulataid fészkek, de nem száll melegükbe madár. Karokat rángatsz, eszel, alszol az ezüstös hullámverésben, füleden alumíniumkagyló zúg, arcod visszaverődik a hömpölygésen. Szemed, szád, gondolatod megszökött. Mozgó mutatóujjá kényszeredik tested. Az ég fekete nyomógomb. Nekiszorítva integetsz. Ujjlenyomatod őrzi bőröm, nehogy összetévesszelek, vagy összehasonlítsalak valakivel. Vaderna József Esztergomban született. 1995-ben, 44 évesen halt meg (EVID, 1995. június 1.). Leghosszabb ideig újságíróként Tatabányán, Székesfehérvárott, majd Veszprémben dolgozott. Az évek során lapunk is számos versét közölte, és örömmel mutattuk be Anyám szemébe zárva című „esztergomi verseskönyvét", amely 1990ben a városi tanács támogatásával jelent meg. További kötetei: Éjféli ige (1992), A sirály kiűzetése (1999). Holnap, április 12-én rendezi meg Garamkövesd önkormányzata a VIII. Gyurcsó István Emléknapot. A szlovákiai magyarság jeles költője és publicistája (1915 1984), a község szülöttje 1952-től nyugdíjba vonulásáig a Csemadok KB munkatársa volt. 1969 1970 között az írószövetség Magyar Szekciójának, majd a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkarának a titkári funkcióját is betöltötte. Munkásként lett költő; máig nyolc kötete jelent meg, lírája 1968 után egyre inkább elmélyült, verseinek legjava a hűségről, a közösség összetartó erejéről és a magyarság megmaradásának gondjairól szól. A kisebbségi magyar sajtóban riportokat, irodalmi és néprajzi, valamint színházi vonatkozású írásokat is rendszeresen publikált. A helyi hagyománnyá vált emléknap, amely az életmű megőrzését szolgálja 9.30 órakor megnyitóval, majd szavalóversennyel kezdődik. 15 órakor Gyurcsó István emlékművénél koszorúzással tisztelegnek a résztvevők; ezután a művelődési házban Himmler György, testvérlapunk főszerkesztője nyitja meg Lábik János párkányi festőművész kiállítását. A dunaszerdahelyi Gyurcsó István Alapítvány ösztöndíjának átadása után - 16.15 órától következik a gálaműsor, amelynek gazdag programjában a Gyurcsó István szavalóverseny győztesei is fellépnek. Az emléknapot az AB ART Könyvkiadó és az általa megjelentetett művek szerzőinek (így Haraszti Máriának, Balázs F. Attilának, M. Csepécz Szilviának, Hajtman Bélának, N. Tóth Anikónak, Vércse Miklósnak és - illusztrátorként - Lábik Jánosnak) bemutatkozása zárja. Szeress és hívj vissza örök Szerelemmel, én megjövök. Hívj vissza, küszködő falum, S várj, ha belépek a kapun. Visz a vonat, csak integess: Hű leszek, te is emlegess. Emlegessen a szél, a kő S néha-néha majd az idő. (Gyurcsó István) Wernke Bernát először... először lengve szitált át a réten múló délutánba rejtőzködve - ugye érted szomjas füvű legelőn sétált folyó partján nárciszillat szállt át a légen - ugye érted bor világa olyt el benne szeme ettől nedvesebb lett rádomolva átölelne majd leereszkedne a mélybe ugye érted, érted Wernke Bernát 1954-ben született, magyar-német kettős állampolgár, aki a rendszerváltozás óta családjával együtt folyamatosan városunkban él. Tavaly az önkormányzat támogatásával jelent meg Esztergomi éj című verseskötete; a Párkány-Esztergom Baráti Társaság és a városi könyvtár Műhely-hidak című beszélgetés-sorozatában idén március 22-én mutatkozott be (EVID, 2002. március 21. és 28.). FA verseiből Aranyeső A föld sárga játékban, aranyesőben lövelli felszínre erejét s rügyező dallamában új életre nyílik a virág. Tavaszi eső tölti színig az apró kelyhet, bugyborékol szirom-ének. Sárga, zöld, fehér... Színek. Mind Téged ünnepelnek. Sóhaj Ha melletted vagyok, feltárják rétegeiket a tárgyak, s a mélyükbe burkolódzott szavak határtalanul áradnak a végtelenbe. Tőled hajlik, hozzám ér Nyitott tenyér a kezem. Megfér benne az Ember. Akarod? Tenyereni titkos árnyán rejtve rejtem a féltett kincset: világod. Esti bánat A vízcsepp magánya érint engem. Ázom. Egyedül az esőben. V Böszörményi Mária Virradat Hajnal bontja rózsaszín haját. Lerázza magáról a sötét éjjel nyomasztó csendjét. Csillagot űző világosság zaját hozza. Megújhodó élet mindennapi kékjét. Öleli ezt a nagy világot. Lomha mozgású, nagy szerelmét. Börzsönyi Aliz Rossz ébredés Csók, csókok tetejébe - de visszhangtalan. Ölellek, de jönnek és zavart vagy. Tapadón kúszik rajtad a kezem, - de nem tudsz figyelni. Forog és szédül a világ, kapcsolódnék beléd, de nem fog a láncszem és lepattanok. Száraz torokkal riadtan ébredek. Párologsz belőlem és kapkodok utánad. Fognám a percet, a víziót, - de az utcáról behallik a zaj. ízetlen a hajnal, szűk kuckó lesz az ágyam. Valahol elnyílt szájjal alszol, és mindjárt csörög az óra. FA és Börzsönyi Aliz - mindketten esztergomiak, lapunk külső munkatársai, akik lírikusi jelentkezésükhöz álnevet választottak. V Böszörményi Mária Esztergomban élt és dolgozott, a '90-es évektől kezdve hittanárként. 2000 szeptemberében hunyt el, miután húsvétra - családja kiadásában napvilágot látott válogatott verseinek Tükörkép című illusztrált gyűjteménye. A 2001. április 12-ei és a mostani számunkban közölt műve egyaránt ebből való.